Világ, 1914. június (5. évfolyam, 128-152. szám)

1914-06-14 / 138. szám

Vasárnap ezt fejezve ki: Mi is vagyunk és tudunk valamit! Martini aláírás van alatta és nyomtatott szöveg, mely szerint „alcuni arlisti inivitati“, vagyis néhány a nemzetköziről visszautasított művész rendez kiállítást, június 10-én, az Excelsior Hotelben, a Lidón. E sorok írója elment az Excelsiorba. Hátha már előbb meg lehet nézni? Érdekes választ kapott: Mások is érdeklődtek már, de a szállodában eddig mit se tudnak róla. Csodálják, hogy oda hirdetik. Másnap a plakátokon a 10 le volt ragasztva 21-gyel. Tehát csak 21-én. Kíváncsiságtól égve várjuk. Ha már a Lidón járunk, megállapíthatjuk, hogy a Lidó megrázóan magyarosodik. Nemsokára túltesz Abbázián. Ha a német nyelvet vesszük kiindulópontul, már túl is tett. A Lidón a legtöbb felírás, persze, olasz. Azután francia és nehéz megállapítani, mi van több: angol vagy magyar. Talán hazafias optikai csalódás, de mintha az utóbbi volna. Most végzik az utolsó munkákat a Grand Albergo Hungaria-n, melyen ott van már méteres betűkkel: kávéház és étterem. Rézsűt szentbe, a Wagner-ítél, ugyanaz. Három-négy magyar lapot is árulnak a régi egr helyett. Azt mondják, a „Világ“ nagyon népszerű. Az ára azonban 50 centesimi. Arra a kérdésre, hogy miért, hiszen Pakisban, Londonban csak 30 fillérnek megfelelő áru, valami ,,monopólium“-ot emlegetnek. Egyelőre nem tudom közelebbről, mi az? Különösen, aki a Lidón él, fizesse meg , ha magyar. Idegenre nem áll ez. Például a ..Grande Stabilimento dei Bagpi del Lido"' kávéház terraszán, kilátással a tengerre, a , fürdözésére egy feketekávé ára 25 fillér és a fehér kávé egy cukrászsüteménynyel kitelik egy lírából. A 20 fillér belépődíjat is beleszámítva, majd hogyel nem kell bődülni, — hogy összeszaladjanak* az emberek: mi baja lehet annak az idegennek — ha az ember a Margitszigetre gondol. Ugyanígy akkor, ha visszaemlékezünk az Abbázia—Fiume útra, amely egy korona húsz, holott itt a vaporetto nem ; sokkal kisebb utat 40 fillérért megtesz. Ha észre veszik, hogy sok a magyar, itt is fölemelik vagy beállítanak külön valami járatot a magyar urak számára, akik hozzászoktak már ahhoz, hogy a hetedik bőrüket is leskalpolják. Talán azért nincsenek magyarok még sem túlsokan a Lidón. Nem elég drága. Az Excelsior lehet drága, de aki megszokta, hogy drága minden, ahova csak lép, annak ez nem elég ... Azt írtam a Lidó magyarjairól, hogy nincsenek túl sokan. Szándékosan használom e kitételt: „Túlsokan.“ Bocsássanak meg, de nem kellemes jelenség a legtöbb magyar. Például a civilizált világ legrosszabbul öltözött népsége. Különösen a vidéki, de az is, ami a pesti korzón elegáns, itt pórul jár az összehasonilitásnál, kivéve a németeket, kik — úgy vélem — a világegyetemben tartják a rekordot ezen a téren. Velencében vagy akár Padovában, Rómáról, Milánóról nem is beszélve, már minden jobb segéd vagy bankhivatalnok, ami itt majdnem ugyanaz, a bokába szabott angol-amerikai nadrágot viseli—ha nem öltözik a sajátos kedves latin ízléssel — míg a pesti arszlánnak ebből az alkalomból kell megmagyarázni, hogy New York, Chicago, Lonndon, Paris és amint mondom, az olaszok is, nem hiába állapodtak meg évszázados kísérletezés után, már évek óta abban, hogy a láb természetes alakját, vonalát követő nadrág szebb, praktikusabb az istentől és lábtól elrugaszkodott lengő széles nadrágnál, amely különösen könnyű szöveteknél eszeveszetten leng a láb körül, mint valami zászló vagy inexpressible. Pesti szabók mondják, hogy nem bírnak a pestiek sajátságos öltözködési esztétikájával. Ragaszkodnak hozzá. A hóhér tudja, hogy miért? Talán a nagy lábuk miatt. Hiába, csak finom fajnak van kis lába. A legszebb az, hogy a láb nagyobbnak látszik a széles nadrág lengő szárnyai alatt... Talán nemzeti sajátság ez. A puszták fiainak viselete homespinben, cheviotban, flanellben, nyersselyemben ... Csakhogy megmondtam, végre. Nagyon nyomta a szívemet. Ám, mind e múló gondok és mások bajával törődések elvesznek Velence örök szépségében, semm más látottra és elképzeltre nem emlékeztető egyedülvalósága misztériumában és a Szent Márk-tér sajátos varázsában, amely ma, vasárnap este, az Italia Unita emlékünnepén kivilágítva a márványel emes Napirend: Vasárnap, junius 14-én. Róni. kát.: D. 2. Űrnapja cm!.— Prot.: D. I. Vazul. — Görög orosz: junius 1. Mindszent. — Zsidó: Szíván 20. — A nap két reggel 4 óra 3 perckor, nyugszik este 7 óra 57 perckor. — A hold két éjjel 12 órakor, nyugszik délelőtt 10 óra 36 perckor. — A miniszterek nem fogadnak. — Borászati kiállítás a városligeti Iparcsarnokban 9—7-ig. Belépődíj 40 fillér. — Gyermekművészeti kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, nyitva 9—1-ig. Belépődíj nincsen. — Nyitvalévő múzeumok: Nemzeti Múzeum összes tárai 9—12-ig. Erzsébet-Muzeum 9—1-ig. Aquincumi Muzeum 9—4-ig. Ernst-Muzeum (Nagymező-utca 8) 9 -1-ig. Földtani Múzeum 9 1-ig. Gyermektanulmányi Múzeum 9—12-ig. Iparművészeti Múzeum 9— 12-ig. Közlekedési Múzeum 9—12-ig. Mezőgazdasági Múzeum 10—1-ig. Néprajzi Múzeum 9 -12-ig és 3-6-ig. Tanszer-Múzeum 9—12-ig. Társadalmi Múzeum (Mária Valéria-utca 12) 9—12-ig. Petőfi-Ház (Bajza-u. 21) 10— 2-ig. Belépődíj kedd kivételével 40 fillér. — Nyitvalévő könyvtárak: Iparművészeti Múzeum Könyvtára 10— 12-ig. Fővárosi Könyvtár (Gróf Károlyi-utca 8) 10— 1-ig. Pedagógiai Könyvtár 10—1-ig. — Ntttvalévő képtárak: A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata, nyitva 9—1-ig. Belépődíj 1 korona. Munkácsy Mihály emlékére rendezett kiállítás az Ernst Múzeumban (Nagymező utca 8) 9—4-ig. Belépődíj 1 korona. Állandó nyári kiállítás a Könyves Kálmán művészeti szalonjában (Nagymező u. 37—39) 9—1-ig. Belépődíj nincsen. A Szépművészeti Múzeum összes tárai, nyitva 10—2-ig. Belépődíj nincs. A konopiszi kastélyban vendégül látták a német császárt A fejedelmi asztal nem szűkölködött semmi földi jóban. De nem lehetett asztalhoz ülni. Hát ki tiltja el , az ebédtől az ilyen nagy urakat? A kalendárium. Böjtöt rendelt épp akkorra ez az öreg könyv. De a pápa kegyes. Táviratilag küldte meg a böjt alól való feloldását. A munkanélküliek százezreinek mikor táviratoznak már? VILÁG 1914. június 14. 1.5 letekre rakott gyertyákkal, drapériákkal, a katonazenekarral, a holdtalanul sötétségében közeli mennyezetnek tűnő égbolttal és a tarka tömeggel olyan, mint valami titáni és mégis intim bálterem ... HKEK NAPTÁR János királyt Szapo- 1529. junius 14. lyai János vagy Zápolya János király átok János néven jobban isalatta lé? , mert az úgynevezett magyar história. A mohácsi vész után ő lett a nemzeti király a másikkal, a „német“-tel szemben. S mert a pápaság akkor is nagy hatalom volt, amely még királyok trónját is jobbra vagy balra dönthette, János király jónak látta a maga hatalmát a pápa elismerésével is megtámasztani. Jól ismerhette ennek a megszerzési módját, mert a pápa — VII. Kelemen volt akkor az Egyház feje — hivatalosan elismerte Szapolyai Jánost magyar királynak. János király ezután is olyan hű fia volt az egyháznak, mint azelőtt, csak hogy ellenfele, Ferdinánd király is megtanulhatta, hogy minden út Rómába vezet és Szapolyai egy Szép napon — ezen a fönt megnevezett 1529-ik évi junius tizennegyedikén — arra a neki nem kellemes meglepetésre ébredt, hogy aki öt magyar királynak hivtalosan elismerte, ugyanaz a VII. Kelemen pápa egyházi átok alá vette. A pápa őszentsége ezt még azzal is tetézte, hogy a magyar főrendeket intette, Ferdinándhoz tartsanak hűséget. Tudjuk, Magyarországon azért nem változott lényegében a helyzet, János király még tizenegy esztendeig élt és mindvégig János király volt, de ha tűnődni akart és ráért, eltűnődhetett azon, hogy a „szentatya“ szövetségét nemcsak megszerezni kell alkalmas eszközökkel, de vigyázni kell arra is, hogy az ellenfél ne jöhessen szint olyan „alkalmas eszközök“-kel. Mert ha jön, ha le tudja főzni az elismert királyt, akkor az elismert királyból hamar kiátkozott király válik. Az adott szó szentségének nagyobb dicsőségért*. — Sub anspiciis regis. A kolozsvári egyetemen ma délelőtt a király gyűrűjével avatták doktorokká Heiner Lászlót és Ferenczy Istvánt. A király képviseletében Ilosvay Lajos államtitkár volt jelen. Az államtitkár tiszteletére délben bankett volt. Az államtitkár több küldöttséget fogadott és holnap meglátogatja az iskolákat. — Kevés a kispap. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök szomorúan ül hatalmas rezidenciájában. Rengeteg az uradalom holdjainak száma, van rajta bőven gazdasági instrukció, szarvasmarhák, lovakban nincs hiány. Akár esik, akár nagy a szárazság, mindig terem annyi a pécsi uradalomban, hogy Gyula püspöknek van mitt aprítania a tejbe. Ugyan mi bántja a püspök meleg szívét? Talán Baranya megyéből sok a kivándorló, kevés a napszám, féktelenül pusztít a nép soraiban a tuberkulózis? Nem, ez nem indítja meg a pécsi rezidencia urát. Más bajok bántják, kevés a kispap, a papi pályára sok gyenge tanuló jelentkezik. Pásztorlevelet irat tehát íródeákjával s szomorúan mondogatja: „Megfogyatkozott azoknak száma, akik lelkipásztori hivatásuk egyik felette értékes feladatának tekintették, hogy azokat a különösen szegényebb sorsú, tehetséges és jómagaviseletü gyermekeket, akikben a papi hivatás előfeltételeit felfedezni vélték, szerető gondossággal felkarolták, s minden lehetséges előny és segítség nyújtásával Isten szolgáinak soraiba juttatni igyekeztek.“ Igaza van a püspök úrnak, nagy eset, szomorú eset, hogy nincs elég kispap, hogy öreg papok nem gondoskodnak kispapok neveléséről. De gondolkozzunk csak egy kicsit, kevés a káplán jövedelme, soká kell káplánkodni, talán ezért kevés a konkurzusra jelentkezőik száma. Amíg a főúr kényelemben hiszik a plébánián, a szegény káplánra szakad minden tennivaló s salláriumi ritkán jut a káplán urnak, minden a plébános úr zsebeit dagasztja: ez a kispap-hiánynak az oka. A pécsi püspök bizonyára egyházának hű fia, aki az egyház érdekeit szívén viseli. Ha csakugyan nagy baj, hogy nincs elég kispap, a pásztorlevél szomorúsága helyett próbáljon másképp segíteni a bajon. A pécsi dominium elég terjedelmes, a kanonokok vagyona sem megvetendő, próbáljon egy kis szekularizációt házilag elvégezni. Arányosítsa a jövedelmet a nagypapok és kispapok közt: akikor talán nem lesz szükség kispapokat pásztorlevéllel fogni, lesz bőven jelentkező. De siessen ám Gyula püspök, az isteni ige hirdetése és a mulaszt áldása önmagában már senkit sem csábít. Ha nem változik a helyzet az anyagiak elosztásában, még megesik, hogy a jövő évi konkurzusra senki sem jelentkezik, a káplánok pedig, od horrendum dictu, még sztrájkba lépnek. — Adomány. „Egy beteg embernek“ küldtek: Sz. J. 5 koronát, M. E. 2 koronát, Budai Miklós 2 koronát, Hegedűs László 5 koronát, IV. A. 5 koronát, összesen 19 koronát. Rendeltetési helyére juttattuk. — A bécsi vendégek. A gázgyár hétfői ünnepélyes megnyitására holnap a fővárosba érkezik dr. Weisskirchner, Bécs város polgármestere. Úgy volt, hogy kíséretében a két alpolgármester is Budapestre jön, ma azonban a következő távirat érkezett dr. Bárczy István polgármesterhez: „A községtanácsban folyó költségvetési tárgyalások miatt, nagy sajnálatunkra, nem kísérhetjük el polgármesterünket, hogy vele együtt résztvegyünk az önök gázműveinek megnyitó ünnepélyén. Amidőn távolmaradásunkért elnézésüket kérjük, szívbeli kötelességünknek tartjuk, hogy önöknek a szociális gondoskodás e nagy alkotásához legőszintébb szerencsekívonalainkat tolmácsoljuk, és kifejezést adjunk annak a reményünknek, hogy újabb intézményük lakosságuk javára, nemkülön-ben a mi szép testvérvárosunk dicsőségére virulni és fejlődni fog. Hierhammer és Hoss alpolgármesterek.“ A bécsi polgármestert Formanck elnöki tanácsos és Menzl, a bécsi gázgyárak igazgatója, kísérik. — Rádiumos iszaplelet. Dr. Veszelszky budapesti egyetemi magántanár a brüsszeli radiológiai kongresszus módszere alapján megállapította, hogy Lipik-fürdő hőforrásaiban levő iszapülledésk rá-dium emanációja négyszeresen felülmúlja a hírneves battagliai fangóiszapot is.