Világ, 1914. június (5. évfolyam, 128-152. szám)
1914-06-16 / 139. szám
Kedd Napirenden: Gerő Kardja A mentelmi bizottság ülése Hédervári a június negyediki eseményeidről Budapest, június 15. (Saját tudósítónktól.) Több mint egy esztendeje, amikor a parlamentben Lukács László kabinetje bejelentette lemondását, Gerő Vilmos százados, a palotaőrség tisztje három kardcsapással sebezte meg Hédervári Lehelt a képviselőház üléstermében. A képviselőház szuverenitását, a mentelmi jogot érte ez a kardcsapás és a megmentett magyar parlamentarizmusban még csak annyi erő sem volt, hogy felhördüljön erre a példátlan megaláztatásra. Gróf Tisza István megmentett parlamentje nem merte tárgyalni a Gerőügyet. Az ellenzék a képviselőházban, főrendiházban, delegációban ostromolta a kormányt, külön tudományos irodalma van a palotaőrség intézményének. Gerő kardjáról legalább ezerszer annyit beszéltek a Házban, mint a választói jogról, de a mentelmi bizottság csak nem mert hozzányúlni a kényes problémához. Közben gróf Tisza miniszterelnök lett, vagy fél éve Bottlik István interpellációjára válaszolva, kijelentette, hogy maga is kívánja, hogy minél előbb tárgyalják az ügyet. Közben Prósz Sándort, a mentelmi bizottság elnökét, aki kisebbségi véleményt akart előterjeszteni, főrenddé nevezték ki. Közben Gerő századosból Gerő őrnagy lett s visszarendeltetett a csapathoz. A mentelmi bizottság mintegy három hónapja mégis eltökélte magát arra, hogy Darvas Fülöpöt megválassza az ügy előadójává és a hadbíróságtól bekérje a katonai vizsgálat adatait. Ma végre — annyi balszerencse közt, oly sok viszály után — tárgyalni kezdte a bizottság a Hédervári—Gerő-ügyet. A mentelmi bizottság tagjai közül megjelentek az ülésen, mely délután négy órakor kezdődött: Beöthy László, Kiss Ernő, Illés Jelés József, Gueth Gyula, Helmeczy József, Mayer Ödön, Kenedi Géza, Szulyovszky Gusztáv, Nemes Zsigmondi és Szász Pál. Nem jelentek meg a bizottság tagjai közül: Telegdy József, gróf Bethlen Pál, Darvai Fülöp, Oberth Károly, Silovics József, Szentiványi Gyula. Beöthy László elnök délután négykor nyitotta meg az ülést. Mivel Darvai Fülöp előadó családi gyásza miatt nem jelenhetett meg, Kiss Ernőt választották előadóul. Az elnök ezután beszólíttatja Hédervári Lehelt. Beöthy László elnök bevezetvén az ügy tárgyalását, elmondta, hogy Darvas Fülöpöt, az ügy előadóját családi gyásza és betegsége akadályozza az ügy referálásában. Új előadót kellett tehát választani és a bizottság Kiss Ernőt választotta előadónak. Kiss Ernő azonban eddig nem tanulmányozhatta eléggé az ügyet és csak pár nap múlva lesz abban a helyzetben, hogy előadói javaslatot készítsen. Miután a házszabályok szerint az ügy érdemleges tárgyalása előtt azt a képviselőt kell meghallgatni, akinek mentelmi joga megsértetett, felhívja Hédervári Lehelt, mondja el a történteket. Hédervári előterjesztése Hédervári Lehel, akit az elnök helylyel kinált meg, a következőket terjesztette elő: — 1913 június 4-én, amikor a palotaőrség a terembe jött és a többség szokása szerint a teremből eltávozott,, az ellenzéki padsorokon nagy zaj volt. Én a negyedik padsor közepén ülve, többször harsány hangon pfust kiáltottam, amikor Gerő karhatalmi alkalmazott a terem közepén kirántotta kardját és gyors léptékkel felém sietett. Én láttam, hogy az attak ellenem irányul. Anélkül, hogy egy lépést is előre tettem volna, felállottam és az első kardcsapást bal felső kezemmel védtem ki. A kard átvágta kézelőmet és lepattant az ezüst kézelő gombokon. A második kardcsapás közvetlenül az első után sújtott le, bal felső karomat érte és a felvett látlelet tanúsága szerint nyolc napon túl terjedő sebesülést okozott. F1 kardcsapás után védelmi állásba helyezkedtem, de a szűk padsorban megbotolva, hanyattvágódtam. A harmadik kardcsapást, amely egyenesen a fejemnek volt irányítva, a fejem elkapásával védtem ki, úgy, hogy a bal vállamat érte. Barátaim segítségével felkelve, nekirontottam a támadónak, de ugyanekkor két palotaőr mellemnek szegezte pisztolyát és Gerő kiadta a parancsot letartóztatásomra. Én erre minden megjegyzés nélkül, palotaőrök kíséretében, a Házból eltávoztam. A kapuban a palotaőrök a törvény nevében távozásra szólítottak fel. A bizottság 1913 június hó 4-ike óta halasztotta ezen ügy érdemleges elintézését. Elmulasztott engem megidézni arra az egyetlen ülésre is, melyet e tárgyban tartott, amikor minden jogszokás ellenére egy idegen bíróság — a katonai bíróság — ügyiratainak beszerzését rendelte el. Tiltakozom a képviselőház szuverenitása szempontjából, hogy a bizottság a tényállás megállapításánál a katonai bíróság előtt fekvő adatokat használta fel és fogadta el, mert úgy a bizottság, mint a Ház autonóm joga az, hogy a tényállást megállapíthassa és a saját megállapítása alapján, mint szuverén testület hozzon javaslatot, illetőleg verdiktet. Elégtételül nem fogadhatom el, hogy a mentelmi jog megsértője időközben megszűnt a palotaőrség szerve lenni. A bizottsági tárgyalás túlságos elhúzódása különben is azt a látszatot kelti, mintha Gerő százados őrnaggyá való előléptetése és a csapathoz való visszarendelése ezzel az elhúzással szándékos okozati összefüggésben volna. Miután nem tudom, hogy módomban lesz-e a képviselőházban a bizottság javaslatát szóvá tenni, annál is inkább, mert kevés remény van arra, hogy kisebbségi vélemény fog előterjeszttetni, miután a kisebbségi véleményt időközben főrendiházi taggá nevezték ki, indítványozom, méltóztassék olyan irányú javaslatot előterjeszteni, mely kimondja a Ház mentelmi jogának flagráns megsértését és hasonló precedensek végleges elkerülése érdekében javasolja a bizottság, hogy a képviselőházi őrségnek katonai jellege megszüntettessék. Vita a jegyzőkönyvről Beöthy László elnök kijelenti, hogy a tényállásra vonatkozó részét Hédervári Lehel előadásának jegyzőkönyvbe veszik. De mert a képviselő úrnak nincs joga a házszabályok értelmében javaslatot előterjeszteni, nincs joga annak a képviselőnek sem, akinek mentelmi jogát sérelem érte, Hédervári Lehel javaslatát nem veteti jegyzőkönyvbe. Hédervári Lehel erre a következőkkel válaszolt: — Ezt a disztinkciót nem fogadhatom el. Ez nem az én ügyem, hanem valamennyiünk mentelmi jogának sérelme. A képviselőház immunitását érte csorba, aminek reparálása és megtorlása nem az én érdekem, hanem a képviselői függetlenség és szabadság kérdése. A jegyzőkönyvbe pedig beveendő mindaz, amit én előadtam. A bizottság nem veheti be csak azt, ami neki jólesik, hanem egész terjedelmű előadásomat. Hogy azután a bizottság hogyan dönt, az mindaddig nem tartozik reánk, míg a döntés meg nem történik. Kérem ilyen irányú javaslatomat is jegyzőkönyvbe venni. Még azt is elő kívánom adni, hogyha a bizottság tényleg határozni akar az ügyben, nehogy ebből valami félreértés származzék, már most kijelentem, hogy e hó huszonnegyedikén hosszabb időtartamra elhagyom Európát. Addig bármely pillanatban a bizottság rendelkezésére állok, miután sem párt-, sem többségi ügynek ezt az ügyet nem tekintem, hanem a képviselőház alkotmányjogi garanciájának, az immunitás érintetlenségének kérdését látom benne. Beöthy László megköszönte Hédervári Lehel megjelenését, mire Hédervári Lehel félhat után tiz perccel elhagyta a bizottsági termet. VILÁG 1914. junius 16. 1. A demokrácia forrásánál Justh Gyula és gróf Károlyi Mihály a battonyai népgyülésen Budapest, junius 15. Battonyán, a függetlenségi párt e régi várában népgyülést tartottak vasárnap s a gyűlésnek külön jelentőséget kölcsönzött, hogy Vértan Etelét, a kerület régi képviselőjét elkísérte Justh Gyula és gróf Károlyi Mihály is. Justh Gyula tornyai fészkének szomszédságában, itt a battonyai kerületben lobogó kedvvel ég a demokratikus függetlenségi politikáért való lelkesedés. A vezéreket tüntető örömmel fogadták. Megragadó momentuma ennek a nagyszabású népgyűlésnek, hogy gróf Károlyi Mihály, az egyesült függetlenségi párt új elnöke, a Jussih Gyula politikájának letéteményese a tornyai kastélyt a nemzeti demokrácia forrásának nevezte, ahova merredni jött; újabb hitvallást tett arról, hogy a függetlenségi pártot a Justh Gyula szellemében fogja vezetni. Justh Gyula viszont gróf Károlyi Mihályt az ő demokratikus politikája méltó letéteményesének mondotta. A gyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő: Justh Gyula, gróf Károlyi Mihály, Beck Lajos, Vérten Etele, Justh János, Kun Béla, Laehne Hugó, Búza Barna és Purgly János vettek részt a függetlenségi párt tagjai közül a népgyűlésen. Nagy tömeg gyűlt egybe fogadásukra. Dr. Mogyoróssy Elek pártelnök tartotta az üdvözlő beszédet Justh Gyulát viharos tetszéssel fogadták a szónoki emelvényen. Nagy hatást keltve emlékezett meg arról, hogy harminchárom évvel ezelőtt már ez a kerület függetlenségi programmal jelölte őt. — Betegség és kor — úgymond — a régi tetterőt, mely bennem volt, némileg lefokozhatták. De itt van az én utódom, Károlyi Mihály (Zajos éljenzés és taps.), aki hasonló energiával, hasonló önzetlenséggel, hasonló népszeretettel, hasonló hazaszeretettel veszi kezébe azt a zászlót, melyet én hordoztam oly hosszú időn át. (Zajos éljenzés.) És meg lehetnék arról győződve s én is azon reményemnek és hő óhajomnak adok kifejezést, hogy ő szerencsésebb lesz, mint én voltam küzdelmeimben, hogy diadalra viszi azt a lobogót, amelyet én neki örökségképpen átadtam. Lelkemből kívánom,hogy a hazaszeretet, népszeretet, kitartás, rendíthetetlen elvhűség és bátorság megmaradjon benne ezentúl is. Ez az én reményem, az én hitem, mert ismerem őt régi idő óta és régi idő óta csak azt tapasztaltam, hogy minden jó összpontosul benne, hogy küzdjön azokkal szemben, akikben minden rossz összpontosul. (Hosszantartó taps és éljenzés.) Felveszi a harcot, akiben minden jó van. Tiszával szemben, akiben minden rossz megvan, aki rosszabb a poklok legrosszabb ördögénél. (Úgy van! Zajos taps.) A nagy tetszéssel, frenetikus tapssal fogadott beszéd után Vértan Etele, a kerület függetlenségi képviselője üdvözölte a vendégeket és a választókat Károlyi Mihály beszélt ezután. Végig lelkes tetszésnyilvánítások kísérték tüzes beszédét. — Itt a polgárság — kezdte — abban a szerencsés helyzetben van, hogy közel van a nemzeti demokrácia forrásához. A nemzeti demokráciának tiszta és forrása itt bagyvn egész közel önökhöz, a tornyai kastélyban. (Lelkes éljenzés.) Nem is azért jöttem, hogy itt az igét hirdessem, hanem hogy abban a nagy és fáradságos munkában, mely előttem áll, megerősödjem, hogy igyak abból a forrásból, amely forrás éltetője mindazoknak, akik ma Magyarországon küzdeni akarnak a nemzeti demokráciáért. (Zajos éljenzés.) Ezt a forrást megneveznem talán nem is kell, mert hiszen mindnyájan tudják, hogy e forrás alatt Justh Gyula tisztelt barátomat értem. (Lelkes éljenzés és tans, aki a magyar politikába először vitte be praktikus értelemben a nemzeti demokráciát. Áttért ezután az aktuális politikai kérdések taglalására. A vármegyék államosításának tervét ostorozza és különösen annak a szakasznak becsempészését ítéld el keményen, mely szerint egy évig a tisztviselők sorsa függőben van tartva. Korfelfogásnak tartja ezt; a kormány ezzel akarja kényszeríteni a megyei tisztviselőket, hogy a választásoknál érdekében dolgozzanak. Szembeszáll azzal az újabban hirdetett, megalkuvást diktáló felfogással, hogy az az igazi hazafi, aki gondoskodik a maga és családja életéről. Téves hit az — úgymond —, hogy nem lehet összeegyeztetni a jogos egoizmust a hazaszeretettel, a tiszta altruizmussal. A jogos egoizmus megköveteli a nemzeti érzést, az egves boldogságából, jólétéből az összesség, a haza boldogsága és jóléte adódik. E két érdek harmonikus.