Világ, 1914. június (5. évfolyam, 128-152. szám)

1914-06-16 / 139. szám

Kedd Napirenden: Gerő Kardja A mentelmi bizottság ülése Hédervári a június negyediki ese­ményeidről Budapest, június 15. (Saját tudósítónktól.) Több mint egy esz­tendeje, amikor a parlamentben Lukács László kabinetje bejelentette lemondását, Gerő Vilmos százados, a palotaőrség tisztje három kardcsapással sebezte meg Hédervári Lehelt a képviselőház üléstermében. A kép­viselőház szuverenitását, a mentelmi jogot érte ez a kardcsapás és a megmentett magyar parlamentarizmusban még csak annyi erő sem volt, hogy felhördüljön erre a példátlan megaláztatásra. Gróf Tisza István megmentett parlamentje nem merte tárgyalni a Gerő­­ügyet. Az ellenzék a képviselőházban, főrendi­házban, delegációban ostromolta a kormányt, külön tudományos irodalma van a palotaőrség intézményének. Gerő kardjáról legalább ezer­szer annyit beszéltek a Házban, mint a vá­lasztói jogról, de a mentelmi bizottság csak nem mert hozzányúlni a kényes problémához. Közben gróf Tisza miniszterelnök lett, vagy fél éve Bottlik István interpellációjára vála­szolva, kijelentette, hogy maga is kívánja, hogy minél előbb tárgyalják az ügyet. Közben Prósz Sándort, a mentelmi bizottság elnökét, aki kisebbségi véleményt akart előterjeszteni, főrenddé nevezték ki. Közben Gerő százados­ból Gerő őrnagy lett s visszarendeltetett a csapathoz. A mentelmi bizottság mintegy három hó­napja mégis eltökélte magát arra, hogy Dar­­vas Fülöpöt megválassza az ügy előadójává és a hadbíróságtól bekérje a katonai vizsgálat adatait. Ma végre — annyi balszerencse közt, oly sok viszály után — tárgyalni kezdte a bi­zottság a Hédervári—Gerő-ügyet. A mentelmi bizottság tagjai közül meg­jelentek az ülésen, mely délután négy órakor kezdődött: Beöthy László, Kiss Ernő, Illés Je­­lés József, Gueth Gyula, Helmeczy József, Mayer Ödön, Kenedi Géza, Szulyovszky Gusztáv, Nemes Zsigmondi és Szász Pál. Nem jelentek meg a bizottság tagjai kö­zül: Telegdy József, gróf Bethlen Pál, Darvai Fülöp, Oberth Károly, Silovics József, Szent­­iványi Gyula. Beöthy László elnök délután négykor nyitotta meg az ülést. Mivel Darvai Fülöp előadó családi gyásza miatt nem jelenhetett meg, Kiss Ernőt választották előadóul. Az elnök ezután beszólíttatja Hédervári Lehelt. Beöthy László elnök bevezetvén az ügy tárgyalását, elmondta, hogy Darvas Fülöpöt, az ügy előadóját családi gyásza és betegsége akadályozza az ügy referálásában. Új előadót kellett tehát választani és a bizottság Kiss Er­nőt választotta előadónak. Kiss Ernő azon­ban eddig nem tanulmányozhatta eléggé az ügyet és csak pár nap múlva lesz abban a hely­zetben, hogy előadói javaslatot készítsen. Mi­után a házszabályok szerint az ügy érdemleges tárgyalása előtt azt a képviselőt kell meghall­gatni, akinek mentelmi joga megsértetett, fel­hívja Hédervári Lehelt, mondja el a történ­teket. Hédervári előterjesztése Hédervári Lehel, akit az elnök helylyel ki­­nált meg, a következőket terjesztette elő: — 1913 június 4-én, amikor a palotaőrség a terembe jött és a többség szokása szerint a teremből eltávozott,, az ellenzéki padsorokon nagy zaj volt. Én a negyedik padsor közepén ülve, többször harsány hangon pfust kiáltot­tam, amikor Gerő karhatalmi alkalmazott a terem közepén kirántotta kardját és gyors lép­tékkel felém­ sietett. Én láttam, hogy az attak ellenem irányul. Anélkül, hogy egy lépést is előre tettem volna, felállottam és az első kard­csapást bal felső kezemmel védtem ki. A kard átvágta kézelőmet és lepattant az ezüst kézelő gombokon. A második kardcsapás közvetle­nül az első után sújtott le, bal felső karomat érte és a felvett látlelet tanúsága szerint nyolc napon túl terjedő sebesülést okozott. F1 kard­csapás után védelmi állásba helyezkedtem, de a szűk padsorban megbotolva, hanyattvágód­­­tam. A harmadik kardcsapást, amely egyene­sen a fejemnek volt irányítva, a fejem elka­­pásával védtem ki, úgy, hogy a bal vállamat érte. Barátaim segítségével felkelve, neki­rontottam a támadónak, de ugyanekkor két palotaőr mellemnek szegezte pisztolyát és Gerő kiadta a parancsot letartóztatásomra. Én erre minden megjegyzés nélkül, palotaőrök kísére­tében, a Házból eltávoztam. A kapuban a pa­lotaőrök a törvény nevében távozásra szólí­tottak fel. A bizottság 1913 június hó 4-ike óta halasztotta ezen ügy érdemleges elintézését. Elmulasztott engem megidézni arra az egyet­len ülésre is, melyet e tárgyban tartott, ami­kor minden jogszokás ellenére egy idegen bíróság — a katonai bíróság — ügyiratainak beszerzését rendelte el. Tiltakozom a képvi­selőház szuverenitása szempontjából, hogy a bizottság a tényállás megállapításánál a ka­tonai bíróság előtt fekvő adatokat használta fel és fogadta el, mert úgy a bizottság, mint a Ház autonóm joga az, hogy a tényállást meg­állapíthassa és a saját megállapítása alapján, mint szuverén testület hozzon javaslatot, ille­tőleg verdiktet. Elégtételül nem fogadhatom el, hogy a mentelmi jog megsértője időköz­ben megszűnt a palotaőrség szerve lenni. A bizottsági tárgyalás túlságos elhúzódása kü­lönben is azt a látszatot kelti, mintha Gerő százados őrnag­gyá való előléptetése és a csa­pathoz való visszarendelése ezzel az elhúzás­sal szándékos okozati összefüggésben volna. Miután nem tudom, hogy módomban lesz-e a képviselőházban a bizottság javaslatát szóvá tenni, annál is inkább, mert kevés remény van arra, hogy kisebbségi vélemény fog elő­­terjeszttetni, miután a kisebbségi véleményt időközben főrendiházi taggá nevezték ki, in­dítványozom, méltóztassék olyan irányú javaslatot elő­terjeszteni, mely kimondja a Ház mentelmi jogának flagráns megsértését és hasonló precedensek végleges elkerülése érdekében javasolja a bizottság, hogy a képviselőházi őrségnek katonai jellege megszüntettessék. Vita a jegyzőkönyvről Beöthy László elnök kijelenti, hogy a tényállásra vonatkozó részét Hédervári Lehel előadásának jegyzőkönyvbe veszik. De mert a képviselő úrnak nincs joga a házszabályok ér­telmében javaslatot előterjeszteni, nincs joga annak a képviselőnek sem, akinek mentelmi jogát sérelem érte, Hédervári Lehel javaslatát nem veteti jegyzőkönyvbe. Hédervári Lehel erre a következőkkel vá­laszolt: — Ezt a disztinkciót nem fogadhatom el. Ez nem az én ügyem, hanem valamennyiünk mentelmi jogának sérelme. A képviselőház im­munitását érte csorba, aminek reparálása és megtorlása nem az én érdekem, hanem a kép­viselői függetlenség és szabadság kérdése. A jegyzőkönyvbe pedig beveendő mindaz, amit én előadtam. A bizottság nem veheti be csak azt, ami neki jólesik, hanem egész terjedelmű előadásomat. Hogy azután a bizottság hogyan­­ dönt, az mindaddig nem tartozik reánk, míg­­ a döntés meg nem történik. Kérem ilyen irányú javaslatomat is jegyzőkönyvbe venni. Még azt is elő kívánom adni, hogyha a bizottság tény­leg határozni akar az ügyben, nehogy ebből valami félreértés származzék, már most kije­lentem, hogy e hó huszonnegyedikén hosszabb időtartamra elhagyom Európát. Addig bármely pillanatban a bizottság rendelkezésére állok, miután sem párt-, sem többségi ügynek ezt az ügyet nem tekintem, hanem a képviselőház al­kotmányjogi garanciájának, az immunitás érintetlenségének kérdését látom benne. Beöthy László megköszönte Hédervári Le­hel megjelenését, mire Hédervári Lehel félhat után tiz perccel elhagyta a bizottsági termet. VILÁG 1914. junius 16. 1. A demokrácia forrásánál Justh Gyula és gróf Károlyi Mihály a battonyai népgyülésen Budapest, junius 15. Battonyán, a függetlenségi párt e régi várában népgyülést tartottak vasárnap s a gyűlésnek külön jelentőséget kölcsönzött, hogy Vértan Etelét, a ke­rület régi képviselőjét elkísérte Justh Gyula és gróf Károlyi Mihály is. Justh Gyula tornyai fészkének szomszédságában, itt a battonyai kerületben lobogó kedvvel ég a demokratikus függetlenségi politikáért való lelkesedés. A vezéreket tüntető örömmel fogad­ták. Megragadó momentuma ennek a nagyszabású népgyűlésnek, hogy gróf Károlyi Mihály, az egye­sült függetlenségi párt új elnöke, a Jussih Gyula politikájának letéteményese a tornyai kastélyt a nemzeti demokrácia forrásának nevezte, ahova me­­rredni jött; újabb hitvallást tett arról, hogy a füg­getlenségi pártot a Justh Gyula szellemében fogja vezetni. Justh Gyula viszont gróf Károlyi Mihályt az ő demokratikus politikája méltó letéteményesé­nek mondotta. A gyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő: Justh Gyula, gróf Károlyi Mihály, Beck Lajos, Vérten Etele, Justh János, Kun Béla, Laehne Hugó, Búza Barna és Purgly János vettek részt a füg­getlenségi párt tagjai közül a népgyűlésen. Nagy tömeg gyűlt egybe fogadásukra. Dr. Mogyoróssy Elek pártelnök tartotta az üdvözlő beszédet Justh Gyulát viharos tetszéssel fogadták a szónoki emelvényen. Nagy hatást keltve emlékezett meg arról, hogy har­minchárom évvel ezelőtt már ez a kerület függet­lenségi programmal jelölte őt. — Betegség és kor — úgymond —­ a régi tett­erőt, mely bennem volt, némileg lefokozhatták. De itt van az én utódom, Károlyi Mihály (Zajos éljen­zés és taps.), aki hasonló energiával, hasonló ön­zetlenséggel, hasonló népszeretettel, hasonló haza­­szeretettel veszi kezébe azt a zászlót, melyet én hor­doztam o­ly hosszú időn át. (Zajos éljenzés.) És meg lehetnék arról győződve s én is azon remé­nyemnek és hő óhajomnak adok kifejezést, hogy ő szerencsésebb lesz, mint én voltam küzdelmeim­ben, hogy diadalra viszi azt a lobogót, amelyet én neki örökségképpen átadtam. Lelkemből kívánom,­­hogy a hazaszeretet, népszeretet, kitartás, rendíthe­tetlen elvhűség és bátorság megmarad­jon benne ezentúl is. Ez az én reményem, az én hitem, mert ismerem őt régi idő óta és régi idő óta csak azt tapasztaltam, hogy minden jó összpontosul benne, hogy küzdjön azokkal szemben, akikben minden rossz összpontosul. (Hosszantartó taps és éljenzés.) Felveszi a harcot, akiben minden jó van. Tiszával szemben, akiben minden rossz megvan, aki rosszabb a poklok legrosszabb ördögénél. (Úgy van! Zajos taps.) A nagy tetszéssel, frenetikus tapssal fogadott beszéd után Vértan Etele, a kerület függetlenségi képviselője üdvözölte a vendégeket és a választókat Károlyi Mihály beszélt ezután. Végig lelkes tetszésnyilvánítások kí­sérték tüzes beszédét. — Itt a polgárság — kezdte — abban a sze­rencsés helyzetben van, hogy közel van a nemzeti demokrácia forrásához. A nemzeti demokráciának tiszta és forrása itt bagyvn egész közel önökhöz, a tornyai kastélyban. (Lelkes éljenzés.) Nem is azért jöttem, hogy itt az igét hirdessem, hanem hogy ab­ban a nagy és fáradságos munkában, mely előt­tem áll, megerősödjem, hogy igyak abból a forrás­ból, amely forrás éltetője mindazoknak, akik ma Magyarországon küzdeni akarnak a nemzeti demo­kráciáért. (Zajos éljenzés.) Ezt a forrást megne­veznem talán nem is kell, mert hiszen mindnyájan tudják, hogy e forrás alatt Justh Gyula tisztelt ba­rátomat értem­. (Lelkes éljenzés és tans,­ aki a magyar politikába először vitte be praktikus érte­lemben a nemzeti demokráciát. Áttért ezután az aktuális politikai kérdések tag­lalására. A vármegyék államosításának tervét osto­rozza és különösen annak a szakasznak becsempé­szését ítéld el keményen, mely szerint egy évig a tisztviselők sorsa függőben van tartva. Korfelfogás­­nak tartja ezt; a kormány ezzel akarja kényszerí­teni a megyei tisztviselőket, hogy a választásoknál érdekében dolgozzanak. Szembeszáll azzal az újab­ban hirdetett, megalkuvást diktáló felfogással, hogy az az igazi hazafi, aki gondoskodik a maga és csa­ládja életéről. Téves hit az — úgymond —, hogy nem lehet összeegyeztetni a jogos egoizmust a haza­­szeretettel, a tiszta altruizmussal. A jogos egoizmus megköveteli a nemzeti érzést, az egves boldogságá­ból, jólétéből az összesség, a haza boldogsága és jóléte adódik. E két érdek harmonikus.

Next