Világ, 1914. december (5. évfolyam, 307-333. szám)
1914-12-04 / 307. szám
Vilmos császár tegnap Boroszlóban megbeszélést folytatott Frigyes főherceggel, az osztrák-magyar hadsereg főparancsnokával. A főparancsnokot Károly Ferenc József trónörökös ésHötzendorfi Konrád gyalogsági tábornok, a vezérkari főnök kísérte. Al szerbek Belgrádot, nehogy helyőrségüket az elfogatás veszélyének tegyék ki, harc nélkül adták fel. Csapataink a Száván át és déli irányból hatoltak be a fővárosba és elfoglalták a délre elterülő magaslatokat. Csak az ellenséges utóvéddel fejlődtek ki kisebb harcok, melyek közben 200 szerbet elfogtunk. A Zemplénbe betört oroszok teljes megverése és az ország területéről való kiűzése, sikeresen halad előre. Helyzetünk az északkeleti harctéren tegnap nem változott. Vilmos császár ma meglátogatta a Censtochan táján harcoló osztrák-magyar és német csapatok egyes részeit. Ypern lövetése már egy hónapja szakadatlanul tart. Északi Flandriában az összes francia csapatok vezetését Joffre Foche tábornokra bízta. I Az amerikai sajtó nagy agitációt fejt ki Anglia ' ;'«f» ^ .'-t Egy erősebb orosz hadoszlop megszállotta Sáros vármegyének északkeleti határszéli részét. Az oroszok visszaverésére már megtörténtek a szükséges intézkedések. A török csapatok alig ötven kilométernyire vannak Teherántól. A mohamedán perzsa lakosság mindenütt lelkesen csatlakozik hozzájuk. A civil profiin. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk! — nehéz kívánság ez ma, amikor nagyon sok és nehéz pénzt kell letenni egy kevés és könnyű kenyérért. Nem is szabadna már kenyérnek mondani! Hála annak a nagy emberszeretetnek és szociális előrelátásnak, melylyel sorsunk intézői bebizonyították, hogy egyforma talpraesettséggel tudnak bennünket — békében vagy háborúban a nyomortól megmenteni, a miatyánknak is variálódnia kell! így kell ezt már ezentúl elsóhajtani: — Mindennapi kalácsunkat add meg nekünk! Kenyerünk ma már a kalács rangját érte el és igy volna jogunk azt hinni, hogy az eddiginél különb urak vagyunk és az életnívónk emelkedett. Aki talán nem hajlandó ezt a puszta gondolatjáték alapján elhinni, az tekintsen be azokba a lakásokba, ahol síró családok annak a lehetetlen talánynak a megfejtésén emésztik az életüket, hogy minden oldalról lefogyott jövedelmeikből, hogyan teljék a minden oldalról fölemelkedett áru nélkülözhetetlen cikkekre, a«s.Hkülú.jgy, S .,«•a%üfö*het&len ‘ szót gyáván és szomorúan a legszűkebbre ne szabták volna? És miután a háború a kormányt és mindazokat a tényezőket, akiknek a szociális lehetetlenségek kiküszöbölése a dolguk, ilyenformán hozzásegítette ahhoz, hogy a puszta passzivitás által a magyar társadalom életszínvonala emelkedjék, célszerűnek látszanék a háborút, mint állandó intézményt fenntartani. Úgy látszik, a dolgok ilyen fejlődésének vannak fokozatai. Minden kezdetleges, magától lett állapotban elérkezik egyszer az idő, mikor a fejlődés élén álló férfiak rendezik ezeket a maguktól lett állapotokat. Mindenki, aki az emberi művelődés történetét ismeri, tanúbizonyságot tehet ezen alapvető igazság mellett. Itt van példának a magyar történelemnek éppen szóban forgó jelensége. Életszínvonalunk az arra hivatottak szelíd nembánomsága folytán a kenyértől a kalácsig színvonalra emelkedett és miután ez így megvan, megérkezik a kormány, hogy a megszületett helyzetet okos törvényekkel és jó rendeletekkel szabályozza: a vaskorszakbeli ember leszáll a kőkorszak emberéhez, hogy zilált fejlődési állapotait rendezze ... De hát mindez megtörténhetett volna egy-két hónappal ezelőtt is! És mindenki szívesen elengedte volna az összes analógiákat, hasonlatokat, ha a gabona és a liszt árát az augusztusi és nem az októberi árakon limitálják" .Hiszen most olyan, mint megkegyelmezni a halálraítéltének és azután végrehajtani azt rajta. Az érdekelt lelkiismereteket talán megnyugtatja az, hogy előre figyelmeztették a közönséget a takarékosságra és arra is, hogy legyen megpróbáltatásokra elkészülve! A megpróbáltatás: — ez természetes. Nem lehet elképzelni, hogy a világháború elmúljék tőlünk anélkül. Az esztergomi fogolytáborban Egy tartalékos hadnagy feljegyzései ... Őrségre vonultam a legénységgel. Csupa zempléni megyei és szabolcsi népfölkelő. Hideg szél fújt, havas eső csapkodta feltúrt gallérú kabátjainkat. Az őrszoba fedett helyiség, megvéd az eső ellen, de kályha bizony nincs benne, kegyetlen hideg van itt is. A kályhának legprimitívebb formájához kell folyamodnunk: nagy fahasábokból tüzet rakunk. Csakhamar barátságos lángok lobognak fel a máglyáról, feléjük fordulnak a meggémberedett ujjak, kifelé fordított kérges tenyereik, amelyeket aztán jólesőn dörzsöl össze a tulajdonosuk. A legénységnek az a része, amelyik nincs poszton, letelepedik a tűz körül, odaülök én is és hallgatom a népfölkelők beszélgetését. A ropogó fahasábok, a csendesen terjedő meleg, a tűz barátságos fénye lassanként közlékeny ínvé tette az embereket.. Eszükbe jut az otthon, az elhagyott család, a kunyhó meg a kis földecske- Sóhajok szállnak fel a nehéz férfikebtekből: meddig maradunk még itt? Azután gazdaemberek gondjai: elvitték-e a lakót, megvették-e a Riskát? Az országúton kerékpáros igyekszik előre. A szobában ülök utána tekintenek. Megszólal az együk. ..Milyen jó lehet annak ott a bejsziklin, mehet, ameire akar. — Miért mondja „bejszikli“? — kérdezem a nagybajuszú népföllkelőtől. — Úgy hitják azt Amerikában. A kis intermezzo új beszédtémát vet fel. Amerika. Van az emberek között még három, aki megjárta az Újvilágot. Megindul a beszéd a tengerről, a nagy hajóról és nem marad el a szociális igazság leszűrése sem; csak az olyan embernek érdemes kivándorolnia, aki annyit hagyhat itthon, hogy gond nélkül megélhet a családja. — Sóikat lehet keresni odaát, — mondja az egyik amerikái népfölkelő, — de nehéz a munka és ha pénzt küld haza az ember, mire ideér, elfogy az is.. Az ember hazajön és megint nincs semmije. A beszélgetésnek mozgalmas jelenet vet véget. A konyhánál kitűzik a zászlót és az időközben hatalmas csoporttá tömörült ötezerkétszáz fogoly ajkáról egetverő hurrákiáltás tör fel. Az őrség közrefogja őket: húsz szuronyos népfelkelő ötezernél több foglyot, indulnak a vacsorakiosztáshoz. Délután félnégy van. A konyhában hatalmas katlanokból mérik a forró teát. — Soldat! Kamerad! — hívogatják a fehérkötényes népfölkelők az oroszokat, mintha szükség volna hivogatásra. Mennek azok maguktól is, tolonganak, tülekednek, hogy minél előbb érjenek a teáskatlanokhoz. Előbb azonban a kenyéradagot veszik át. A konyha egyik ablakából nyújtják ki a kerekre sült komiszkenyereket. Két embernek jut egy cipó. Az, aki átveszi, rögtön megcsinálja az elvi elosztást: a körmével barázdát húz a kenyér barna héján, vigyázva, értő szemmel, nehogy a másikra több jusson. Sokan suly szerint osztják el társukkal a kenyeret magukbeszítette, gyermek játékszerű primitív mérlegen. Azután megkapják a kenyérhez a teát és a szuronyos őrök között elindul a menet vissza a szállások felé. Mire odaérünk, üres a teáscsajka, elfogyott a kenyér. Csak egyesek osztozkodnak még a teán, ami természetesen nem megy veszekedés nélkül. Van ugyanis nagyon sok a foglyok között, akinek nincs csajkája. Ellopták tőle, vagy eladta önként. Az ilyen csajkátlan fogoly társul olyannal, akinek nagy csajkája van, amibe két adag is belefér. Vízzel kimérik, medig ér a folyadék színe egy-egy adagnak, kis lécen rovatkával megjelölik a két „vízállást“. A vacsoránál aztán beállítják a rovásos lécet a teába, csak addig szabad inni az egyiknek, amíg a folyadék színe eléri az alsó rovátkát! A másik éles szemmel vigyáz rá, hogy társa egy milliméterrel se csalja meg. A foglyok hazatérnek szállásaikra. Kis ideig még folyik a vidám beszélgetés itt is ott is felhangzik foszló akkordja egy mélabús orosz nótának, aztán elcsendesül minden, leszáll az est és sötétség borul az egész táborra Csak az őrhelyen pislog kis világosság. Csend van a ködbe burkolt völgyben. Az emberek pihenni törnek. A posztokat felváltják, az őrségeken leleresztik a tüzet a népfelkelők és -fürdetések felvétetnek Svéman ,a VILÁG kiadóhivatalában. Blockner J„ Gy£rí és Nagy, Janíus és Társa, Tencser Gyula, Leopold Teatr., Mezei Antal, Schwarz József, Messe Rudolf, Eckstein Bernét hirdetési irodákban. — Bécsben s M. Dukes Nachf., Hausenstein és Vetter, Rudolf Mosse, Edoard Brann, Heinrich Scharek, Bock und Herzfeld. — Berlinben Dr. Jr. Brumenreich, Berlin-Wilmersdorf, Holstinniche-Strasse 27. sz. Szeffccszt&tff V., Orof Eftyjmt* utca 37. szám. Telefon 58-00, a felelős szerkesztőé: 81—58. Kiadóhivatal VI., Gróf Zichy Jenő utca 37. szám. Telefon 81-90. Előfizetési árak a magyar korona országaiba, Ausztriába és Bosznia-Hercegovinába: Egész évre 32 kor., félévre 16 kor., negyedévre 8 kor., egy hóra 2 kor. 80 fill. A német birodalomba negyedévre 15 kor., egy hóra 5 korona 200 fill. A »VILAG« megjelenik hétfő kivételével mindennap, ünnepnapok után is. Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon. 12 fillér. V. évfolyam 307-ik szám 19Í4 Budapest PÉNTEK december 4.