Világ, 1914. december (5. évfolyam, 307-333. szám)

1914-12-19 / 322. szám

Szombat VILÁG 1914. decerziusz 'Td. ff 7­ ­ — Hűvös József meghalt. Botfai Hűvös József udvari tanácsos, a Budapesti Villamos Városi Vasút elnökigazgatója, ma éjjel 121 órakor rövid szenve­dés után, 66 éves korában meghalt. Egy érdekes egyéniség, a városházi fórum markáns alakja és ál­dott jószívű­ ember szállott vele sírba. Hűvös József élete folyása a sikerek láncolata, életrajzi adatai pedig tulajdonképpen a Villamos Városi Vasút meg­születésének, fejlődésének és nagggyá levésének a története. Halála napjáig a főváros egyik legna­gyobb kerületének, a Józsefvárosnak volt a v­ezére. A városházán az ő tudta nélkül nem történt semmi. Mint minden vezérszerepre hivatott embernek, neki is voltak rajongó barátai és ellenségei, de azok közé a kiváltságos emeberek közé tartozott, akiket még az ellenfelei is szerettek és akinek nagyszerű kvalitásait még az ellenségei is elismer­ték. Budapest világvárossá tevésének történetét le­hetetlen megírni Hűvös József szereplésének, mun­kásságának ismerete nélkül. Hűvös József neve fo­galom lett és most fájdalmas meglepetés szá­munkra, hogy meghalt és többé nem látjuk a fórumon markáns, érdekes alakját Hűvös József Nagykanizsán született 1848 augusztus 5-én. Középiskoláit Nagykanizsán és Sopronban, egyetemi tanulmányait Budapesten vé­gezte s 1872-ben ügyvéd lett. Az ügyvédi gyakorlat mellett korán terelődött érdeklődése a községi ügyek felé s 1879-ben már tagja a székesfőváros törvényhatósági bizottságának, amelyben tudása és széles látóköre csakhamar vezetőszerephez juttat­ták. Főiképpen a Józsefváros rohamos fejlődése fű­ződik az ő fáradhatatlan és áldozatkész tevékenysé­geihez. Ő volt az, aki éles tekintettel fölismerte a villamos közúti közlekedés belátha­tatl­anul nagy horderejét és a kétkedők mosolyával, ezernyi ne­hézséggel és leküzdhetetlennek látszó akadálylyal dacolva, Balázs Mórral megalapította a Budapesti Városi Villamos Vasutat, amelynek kiterjedt háló­zata ma már szerteszét fut a főváros minden irá­nyában és amelynek sikeres példája kényszeríthette a régi lóvasutat is üzemének villamossá való átala­kítására. A Városi Vassat volt tehát Magyarországon ez első villamos vasút, amelynek mintájára épültek sorjában a többi magyar városok villamos vasutai. A közügyek és a közlekedésügy terén, valamint a kulturális és humanisztikus téren kifejtett műkö­désének elismerés­éül ő felsége 1891-ben kir. taná­csosi címmel tüntette ki Hűvös Józsefet, röviddel utóbb, 1897-be® pedig a Budapesti Villamos Városi Vasút vezérigazgatói székébe hivatott meg. Ugyan­ebben az évben botfái előnév­­el megkapta a ma­gyar nemességet, öt évvel utóbb pedig az udvari tanácsosi címet. Hat esztendő óta elnöke a Buda­pesti Villamos Városi Vasútnak és a Magyar Sie­­mens-Schuckert-Művek RT.-nak, vezetője egyúttal a Ferenc József Földalatti Vasútnak és a Budapest- Szentlőrinczi Helyiérdekű Vasútnak is. A székesfő­város legfontosabb bizottságának részéről a köz­munkatanács tagjai közé delegáltatott. Negyvenéves közpályája alatt törhetetlen elvhőséggel ragaszko­dott a szabadelvű párthoz, amelynek elveiért min­denkor síkraszállott. Halálát felesége szül. Heller Mária, kivel negyven esztendeig élt boldog házas­ságban és gyermekei: Hűvös Iván, a Villamos Vá­rosi Vasút vezérigazgatója, Hűvös László szobrász­művész, Hűvös Róbert mérnök és dr. Lengyel En­dréné szül. Hűvös Franciska siratják. Temetése va­sárnap délután fél három órakor lesz a rákoskeresz­túri új temető halottasházából, ahol a Villamos Városi Vasút igazgatósága nevében Vörös László v. b. t.­­„ a Villamos Városi Vasút tisztikara nevében pedig Földes Imre főtitkár fogják búcsúztatni. — Hűvös József halála alkalmából a család, a Villa­mos Városi Vasút, a Józsefvárosi Kör és a József­városi bizottsági tagok külön gyászjelentést ad­nak ki. — Adományok: Szántó Béla (Lugos) a kato­nák karácsonyi ajándékára 6 K-t küldött. Termé­szetben adtak: Seidner Jakabné (Újpest) 1 szőrme­­gallért, 1 bársonymellényt, 3 pár érm­elegitőt, 3 da­rab hósapkát, özvegy Friedmann Árminná és d­r.­­Kálmán Ödönné (Újpest) 20 pár érmelegitőt. — A galíciai leány öngyilkossága. Bécsből jelentik: Ma reggid Mihalovics Feska, egy galíciai kereskedőnek elmenekült leánya, a Brigittenauban lévő lakásának ablakából a harmadik emeletről le­vetette magát az udvarra, ahol eszméletlenül terült el. Koponya-, bal felsőkar- és jobbcombtörést szen­vedett. A harmincegyéves leányt a mentők szállítot­ták el a mentőállomásra, ahol nemsokára meghalt. A házban azt mondják, hogy a leányt az oroszok első galíciai betörése alkalmával egy kozák meg­­becstelenítette és emiatt való bánatában követte el a szerencsétlen teremtés az öngyilkosságot. — Egressy Ákos nagybeteg. Egressy Ákost, a Nemzeti Színház tagját, tegnap este agyszélhűdés érte. A betegágynál megtartott konzíliumon a­, orvosok minden reményről lemondtak, hogy az életnek megtarthassák. Minden percben a katasztrófa bekövetkezésé­től tartanak. — Bravura társa, Nagykanizsáról jelentik. A BraVura-féle kémkedési perból jól ismert Velessy Ödönt a zalaegerszegi ügyészség fogházába szállí­tották, ahol Velőssy többévi államfogház-büntetését fogja kitölteni.­­ Tizenkilenc fillér. A fejjel-mézzel folyó Bácska gazdag metropolisa, Szabadka kará­csonyi ajándékot ad a sebesült katonáknak. Több íziben volt szó arról, hogy az ország har­madik városa kórházat sem ajánlott fel a se­besültek számára és másként sem bőkezű ka­tonáinkkal szemben, legalább is nem teljesíti oly mértékben a kötelességét, mint­egy ötven­millióval rendelkező várostól el lehet várni. Különösen ma­, amikor mindenki a módján felül jó, mikor még a koldusok is adakozók. A városi tanács most hatszáz koronát szava­zott meg a sebesült katonáknak, ajándékul. Kiszámították, hogy minden katonának 19 fil­lér jut. — Barthou fia elesett. Párisból jelentik a Seco­o-nak, hogy Barthou volt francia miniszter­elnök fia elesett. A Fiatal Barthou tizennyolc éves volt és a háború eleje óta önkéntesen vett részt a háborúban. Szolgálatbalépésekor azt a szándékát jelentette be, hogy a vezérkarhoz szeretne bejutni és ezért rögtön olyan beosztást kapott, hogy al­kalma nyíljon kitüntetnie magát. Az elzászi har­cokban megsebesült és sérüléseibe belehalt. — Szű­nőben a kolera. A belügyminiszter arra való tekintettel, hogy a kolerajárvány szű­nőfélben van, november 30-ával megszüntette az országban előfordult koleraesetekről a napijelentések kiadását; ezek helyett ezentúl heti jelentések fognak megje­lenni, amelyeknek adatai az egész héten előford­u­lt kolera megbetegedések (halálozások) adatait foglal­ják ösze. A december 1-étől 7-éig terjedő hétről szóló adatok a következők: Magyarország területé­ről 112 koleramegbetegedést (18 halálozással) je­lentettek be, még­pedig városokban: Budapesten 3 (2), a debreczeni katonai betegmegfigyelő-állo­máson 2, a miskolczi katonai betegmegfigyelő­­állomáson 12 (ll. a kassai katonai betegmegfigyelő­­állomáson 2, Pozsonyban 1 (1) és Zomborban 2; vármegyékben: a­ beregmegyei Alsóvereczkén 5, a munkácsi katonai betegmegfigyelő-állomáson 43 (2), a borsodmegyei Sályon 2 (1), a hevesmegyei Hatvanban 3 (2), a jásznagykunszolnokmegyei Szolnokon 1 (1), kis­küküllői negyed Küküllőváron 2, Kis­tövisen 1 (1), Kesz­táron 1, a máramaros­­megyei Huszlon 4, a nógrádmegyei losonczi katonai betegmegfigyelő-állomáson 2 (1), a nyitramegyei Nyitraivánkán 1, a pestpilissoltkiskunm­egyei Czeg­­léden 1 (1), a szabolcsmegyei nyíregyházai katonai betegmegfigyelő-állomáson 6, a szepes megyei Her­nádion 3 (1), a turóczmegyei Turóczremetén 3 (1), az ungmegyei ungvári katonai betegmegfigyelő-ál­lomáson 10, a zalamegyei Lapányban 1 (1), a Zemplén megyei Gsicsvaalján 1 (1), Telekházán 1 (1), Varasm­ón 1 és Olaszliszkán 1. A lesorolt 112 megbetegedés (18 halálozás) közül 95 (11) az északi harctérről érkező személyek között fordult elő, még­pedig 93 (11) katona a következő helye­ken: Budapest 3 (11), Debreczen 1, Miskolcz 12 (1), Kassa 2, Pozsony 1 (1), Zombor 2, Alsóvereczke 5, Munkács 43 (2), Hatvan 3 (2), Szolnok 1 (1), Huszt 1, Losoncz 2 (1), Czegléd 1 (1), Nyíregyháza 6, Ungvár 10; továbbá 1 katonai fuvaros (Kosztár), é­s 1 menekült (Varannó), a többi 17 (7) eset hely­beli lakosok között fordult elő, még pedig Deb­re­­czenben 1 (kórházi ápolónő), Sályon 2 (1), Kü­küllőváron 2, Kistövisen 1 (1), Nyitraivánikán 1, Hernádion 3 (1), Turóczremetén 3 (1), Lapányban 1 (1), Csicsvaalján 1­­ (1), Telekházán 1 (1) és Olaszliszkán 1. A horvát bán átirata szerint decem­ber 5-én a szerém megyei Ruma községben egy Szerbiából érkezett katonai fuvaros kolerában meg­betegedett. — A karácsonyi postaforgalom a postán. A karácsonyi cso­­magfor­ga­lomra való tekintettel, a december hó 20-ára eső vasárnapon a székesfő­városi posta- és távirda hivatalok délelőtt 8—11 óra helyett délelőtt 8 órától 1 óráig tartanak szol­gálatot és ezen idő alatt csomagokat éppen úgy vesznek fel, mint köznapokon. Délután azonban e napon is, mint más munkaszünetes napokon, csak az 1., 2., 4., 7. és 62. számú postahivataloknál négy órától hat óráig s csupán hivatalos szükséges cso­magokat leh­et feladni. — Csatorna a Lago Maggiore és a Simplon között, Milánóból jelentik: A kormány hozzá­járult a Lago Maggiore és a Simplon között épí­tendő 24 kilométer hosszú hajózási csatorna építé­séhez. A csatorna vízesésének ereje 20.000 lóerőt szolgáltatna ipari célokra. A költség 7,770.000 líra. A csatorna építéséhez rövidesen hozzáfognak. — Csetei Herzog Péter halála. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége ma elnökségi ülést tartott, amelyen dr. Chorin Ferenc elnök me­leg szavakkal jelentette be báró esetet Herzog Pé­ternek, a szövetség ügyvivő igazgatósági tagjának elhunytát. A szövetség koszorút helyez az elhunyt ravatalára, emlékét a legközelebbi igazgatósági ülés jegyzőkönyvében megörökíti. A gyászoló családhoz részvétiratot intéz, az igazgatóság és a tisztikar pe­dig testületileg vesz részt a temetésen. — Magyar békevázák. A múlt év tavaszán a művészeti lapok, val­amin­t a napilapok hasábjain pályázati felhívás jelent meg és ez monumentális majolikavázák tervezetére szólt. Ez­t a pályázatot az Iparművészeti Társulat a miniszterelnökség meg­bízásából hirdette, mely ez után akarta beszerezni annak a négy nagyszabású vázának a tervezetét, melyeiket a magyar állam ajándékképpen ajánlott fel a hágai békepalotának. A hatalmas épület, mint ismeretes, az orosz cár kezdésére épült s költségei­hez és felszereléséhez hozzájárult minden kultur nemzet. Az olaszok márványmapicákat, az angolok üveg­képeket, az osztrákok bronz világító testeket, a franciák gobelineket adtak. Magyarország Sikorski Miklósnak pályanyerts­ terve nyomán a napokban elkészült négy nagy majolikavázát óhajtotta aján­dékozni. • A Könyvkirakat előtt. Szinte félve állottunk meg a nagy, fényes üvegtáblák előtt, vájjon a sok min­den között, amit a háború elvitt életünkből, nincs-e ott a könyv is? Vájjon van-e az Íróknak most is mondani­valójuk, mikor minden érdeklő­désünket az a hatalmas éposz köti le, melyet vérrel és tűzzel írnak katonáink délen és északon? Hála istennek vann. A könyvkirakatok tele vannak köny­vekkel. Régiekkel és újaikkal. Drágábbakkal és egé­szen olcsókkal. É­s mindegyikben külön gyönyör­ködünk. Mert mindegyik arról szól, hogy a kultúra munkája tovább folyik, hogy a lőporfüst csak el­takarja, de nem tűntette el azokat a szép világokat, melyeket az írók építenek a vaskos realitások né­zésébe belefáradt tekintetünk számára. És a sok ú­j könyv­ azt mutatja, hogy íróink ébren tartják ben­nünk a hitet, hogy nem engedik telkünkben el­homályosulni eszményeinket, hogy kitartásra, lel­kesedésre, munkára buzdítanak". És különösen most, karácsony előtt örülünk a könyveknek. Hisz most kérésire sem találhatnánk megfelelőbb ajándékot kedveseink, hozzátartozóink számára. A könyv nem luxus­cikk és mégis a legnagyobb értékeket nyújtja. Szórakoztat, anélkül, hogy a nehéz időkhöz nem illő hangos mulatozásokba vinne. A könyv olyan örömet szerez, mely nem zavarja meg lelkünk ko­­oly hangulatát és főleg olyan ajándék, melylyel mindenki kedveskedhet övéinek. De azért már nem az írókat, hanem a kiadókat illeti meg elismerés. Ők tették lehetővé, hogy a közönség nagyon ol­csón is nagyon szép, tartalmas és ízléses könyvek­hez juthasson. Ám az olcsóságnak ezt a luxusát ők viszott csak akkor engedhetik meg maguknak ál­landóan, ha a közönség méltányolva törekvésüket, vásárlása kedvével támogatja a sz­nyvpiacot. Ezzel a közönség nemcsak az irodalom, hanem a maga érdekében is cselekszik. — Hősi halál. Gróf Thuen-Hohenstein Leon­hard huszárkapitány az északi harctéren elesett. Birinyi József, a Julián­ Egyesület ivanoveret vezető-taní­tó­ja, a déli harctéren elesett. Az egyesü­let legkiválóbb eredményeket elért szlavóniai taní­tóját vesztette el benne. Lustifi József nagykanizsai önkéntes szeptem­berben a szerb hanctéren elesett s baj­társai ott te­mették el. Holttestét most családja hazahozatta Nagykanizsára, ahol ma nagy katonai pompával te­mették el.­­ A m­. kir. földm­ivelésügyi minisztérium tiszti­kara tudatja, hogy kartársa, dr. Diószeghy Kálmán miniszteri segédfogal­mazó, a 60. sz. gyalogezred tartalékos hadnagya, életének 30. évében az északi harctéren kapott súlyos betegségben, hosszú szen­vedés után, november hó 24-én a morvafehér­­templomi katonai kórházban elhunyt. — Gazdasági érdekeink és a háború. E­­lmen a VII. ker. Kereskedő és Iparos Szövetség meghí­vására Katona Bél­­e hónap 21-én, hétfőn, este hét órakor az Erzsébetvárosi Kör (Erzsébet-körút 4.)­­.helyis­égérteti felolvasást tart.

Next