Világ, 1914. december (5. évfolyam, 307-333. szám)

1914-12-30 / 332. szám

Szerda lentés azt mondja, hogy az oroszok Sary-Kanisban, vagyis egy olyan helységben, amely a Kaukázusban fekszik, megkezdték az offenzívát.­­Az oroszok ezzel tehát beismerik, hogy a török hadsereg orosz területen van. A Murad folyó az Eufrates keleti felső ának a török neve. Az a Sari-Kanys, melyet orosz jelentés is említ, már csak mintegy ngyven kilométerre van Karstól, az oroszok­­fontosabb erősségétől. A szent háború A madridi Impercial jelentése szerint a fekelők Marokkóban elfoglalták Udidát és asát. A londoni Daily News barcelonai jelentés apján közli, hogy spanyol hajó­raj indult tárokkó felé. Attól tartanak, hogy a felkelés­­anyol területre is átcsap. Komstantinápolyba érkezett jelentések sze­nt Stanislabovban hétszáz mohamedán cserkesz katona fellázadt és a tisztek ellen fordította fegyverét. Az odasie­tett orosz katonaság csak nagy nehe­­zen tudta a zendülőket megfékezni. A cserkeszeket Szibériába szállították. Kaukázusban sok ezer mohamedán katona a török hadsereghez szö­kött át. A lakosság örömujjongása közt­ vitték be amaszikuszba a próféta szent zászlaját. A tfz­ és a város katonai parancsnoka fogad­­t a zászlót hozó küldöttséget s a dam­asz­­iszi helyőrség teljes menetben, melyben yiptomi és szudáni mohamedán katonák is szíveitek, vonultak el a szent zászló előtt. Mohamed Ali bej, Kerkuk képviselője, 00 önkéntessel a Bagdad ellen induló ango­lt ellen vonult. A kamara tagjai közül külön­­- negyvenen vesznek részt a háborúban. Ne adjunk a katonáknak alkoholos italt ! nagyasszony karácsonya látogatás Hötzendorfi Conradéknál Bécs, december 29. Néhány hónappal ezelőtt már voltam eb-­­ az özvegyi szobában. Akkor kezdődött a ború. A zöldernyős lámpa akkor is ilyen édes fényt vetett az egyszerű, régi bútorok­­a keskeny magányos ágyra, az ezüstkapcsol a könyvre az asztalon és két katonatiszt pár­jára, mely egymás mellett függ a falon, mnyire hasonlít egymáshoz ez a két arckép, ember azt hinné, hogy egy arc után készült odakettő. Pedig apa és fiú képmása: Hötzen­­■fi Conrad ezredesé és Hötzendorfi Conrad­­érkari főnöké. A kopottas bársonydivány sarkában ak­­i is így ült ölében összekulcsolt kezekkel ezüsthajú matróna. Kicsi, finom arca olyan, ntha elefántcsontból faragta volna művész­­­, kék szemében egykori bűbájos mosoly sovány sugára dereng, mikor loriyettjén resztül két képre tekint. ..Csal, addig al­le, mig megjön a fiam!“ — suttogja és pir­­itása odatapad a fiatalabb Hötzendorfi Con­­mozdulatlan arcához ott vásznon. Özvegy Gonrádné szobája nyugodalmas­­formasága közepet­t mégis megváltozott egy isit, amióta nem láttam . . . Hallócsövét nyertjét, ha leteszi szinte elszigetelődik ettől világtól. Mert nem jó lát és nem jó hall, a­encven esztendős matrónának csupán emlé­­zőtehetsége működik nagyszerűen és az em­­r azt hinné, hogy ennek szárnyán, mint a­­több öreg, a múltba repül vissza ő is. De­mrádnénál nem így van. Az ő ajtaján egész­­séges és brutális súlyával tör be a jelen, be­lül fia a vezérkari főnök leveleivel, unokái tábori levelezőlapjainak rövid soraiból és az­zal a néhány rettenetes sürgönyszóval, mely minden fájdalomnál könyörtelenebb, mert természetellenesebb fájdalmat hirdetett Gon­­rádnénak. Tudatták a kilencven esztendős nagyanyjával, hogy huszonnégy éves unokája elesett a csata mezején. És most, mintha még meghatóbb volna sápadt homloka felett az ezüst hajglória, sima fekete ruhája az anyai mártiromság királyi gyász palástjának látszik vékony vállam és hangjában minden földi szenvedésen felülemel­­kedő nyugalom csendül, mikor búcsúzóul ke­zemet szelíden szorongatva mondja: — Ha nem láthatnám többé viszont, gon­doljon néha rám. Akkor keresse fel fiamat, hogy maga ezen a mindnyájunknak egyaránt nehéz karácsonyi napon sokáig beszélgetett az ő öreg édesanyjával. Ám nem én vagyok az egyetlen, aki ma itt ülök és lesem a szót ezen csudálatosam bölcs és elbájoló matróna ajkáról. Levélre le­vél, virágküldemény után virág érkezik, Anna, a háziasszony meghitt szobaleánya nem győzi bejelenteni a sok vendéget. Barátok jönnek, régi ismerősök, őszhajú excellenciás urak és dámák. A legélemedettebb közöttük is kert ,csókol a feketeruhás kis öregasszonynak, a bordóbársony díván sarkában. És messze vi­dékről Bécsbe utazott anyák, feleségek — aki­ket Konrádné eddig sohasem látott — is jön­nek. Közös szenvedésben vigaszt, nyugtalan­ságukban megnyugvást keres itt ez a sok kü­lönböző intelligenciájú, korú, állású asszony. Van közöttük egy, valami ti­roli faluból érke­zett anyóka, aki karácsonyi ajándékul szeren­cse­ malacot hoz a vezér anyjának. Behozhatja a visító kis jószágot a szobába. Anna ma zárt ajtóval fogad mindenkit. Szófiai jelentés szerint a Novoje Vremja legutóbbi számában így ír: A Balkánon foly­tató­ diplomáciai kampányban Oroszország semmiféle eredményt nem ért el. Románia kötött ugyan titkos szerződést, de nem Orosz­országgal, hanem más államokkal, a görögök pedig csak úgy hajlandók edicióba lépni, ha ígéretet kapnak Romániától. Bulgáriára vonatkozólag Rivet francia író azt fejtegeti a Novoje Vremja-ban, hogy Bulgá­ria nem elégszik meg ígéretekkel, hanem kon­krét garanciákat vár. Ezt a kijelentést a No­­voje Vremja Oroszországra nézve sértőnek nyilvánítja, mert azt mutatja, hogy Bulgária nem bízik az orosz diplomácia ígéretében. Az­ Osmanische Lloyd megbízható forrás­ból szerzett értesülései alapján jelenti, hogy Románia és Bulgária között megegyezés jött létre. A megegyezés célja, hogy a két állam között a viszonyt minél barátságosabbá tegye Románia elismerte Bulgáriának Macedónián vonatkozó aspirációjának jogosságát. A Dob­rudzsára vonatkozólag nem egyeztek meg, de mindkét állam fenntartotta magának a későbbi határkiigazítás jogát. A megegyezés következ­tében Bulgária és Románia között szorosabb kereskedelmi összeköttetés fog létrejönni. Mindkét ország továbbra is meg akarja óvni semlegességét, ha ajánlómn a körülmények ki­mozdítanák semlegességükből, úgy, ha azt a másik államnak előbb bejelentette, saját érde­kei mellett akcióba léphet. Törökországgal szemben úgy Románia, mint Bulgária továbbra is a legbarátságosabb viszonyban akar élni. A szomszéd ebédlőből időnként be-benéz két magas, karcsú, fiatal katona. Az­ egyik szinte gyermek még. Ez Egon, a legifjabb Comrad-ski. Csak tizennyolc esztendős és ön­ként jelentkezett. Most három napi szabadságot kapott ezredeitől. Egy napot nagyanyjánál tölt, egyet apjánál, a vezérkari szálláson, aztán megy vissza a frontra. — Boldog vagyok, hogy M'thattoni nagy­mamát — feleli kérdésemre gyermekes hév­vel — de alig várom, hogy­ megint ott lehessek társaim között. A másik Conrad csendesen hallgatja. ő huszonnyolc éves, főhadnagy, szép karrierje kezdetén betegség támadta meg a nagytehet­­ségű fiatal lisztet, mely most szanatóriumi ke­zelésre kényszeríti és nem engedi meg, hogy ott harcoljon két fivére oldalán a hazáért. Mert a megsebesült fiatal Conrad is visz­­szament már a harctérre. — Neon lehetett visszatartani, talán meg sem erősödött még egészen, máris elmen­t! — beszéli nagyanyja és mosolyában ragyogás nyomja el a szomorúságot. Aztán lassan elszáll ingyana­k a­ vendégek, menni akarok én is, de Conrad­né visszatart: —■ Maradjon még egy kicsit, hiszen eddig alig válthattunk egymással egy szót! Maga mellé ültet a dívámra és kedves, tisz­ta matróna­ hangján, egy kilencven esztendős embernél szinte példátlan elmiésséggel és biz­tonsággal beszél: — Tudják-e Magyarországon, hogy fiam mennyire meg van elégedve a magyar katonák­kal? Már többször itt nekem hősiességükről, önfeláldozó hazaszeretetükről, ő nagyon jól tud velük nyelvükön beszélni és azt is meg­írta, hogy milyen intelligens, gyors felfogású a magyar paraszt Fiam. nagyon megszedett** VILÁG , W14. december 30. & Délen Minden jel arra van, hogy Oroszország diplomáciai akciója a Balkánon teljesen meg­feneklett. A „Novoje Vremja“ leplezetlenül panaszolja, hogy Oroszország csalódott Romá­niában, sőt, hogy Görögországgal sem tudott célt érni. Miközben Románia és Bulgária egyre barátságosabban közelednek egymáshoz, Bul­gária és Szerbia között olyan ellentétek merül­tek föl, melyek könnyen nyílt kitöréshez vihe­tik a két Balkán-ország között amúgy is fe­szült viszonyt. Oroszorság keze, melyet atyai szenteskedéssel szeretett a Balkánon tartani, aligha tudja már ezt a csomót megoldani. Déli seregeinknek egyébként ma sem akadt dolga a szerbekkel. Csak a montenegróiakkal voltak apróbb csatározások, amelyek rendre a mi javunkra dőltek el. Ezekről ma Hofer altábor­nagy a következőket jelenti: A balkáni hadszíntéren a monte­­negróiak élénkebb, de eredménytelen tevékenységet fejtetek ki. Trebinjé­­nél előtéri állásaink ellen intézett gyönge támadásukat könnyűszerrel visszavertük és az ellenséges tüzérsé­get elhallgaltaattuk. A Krivoszije egyik erős határerődje ellen a montenegrói lövegek természetesen a legkisebb eredményt se érték el, tudatja a bolgár korm­ánymga, hogy a Duna Rahova és Orsova közt alá van aknázva és hogy ennek következtében ezen a folyamsza­kaszon polgári gőzösök veszélytelenül nem közlekedhetnek. Erről a jegyzékről a bolgár sajtó tudomást szerzett és publikálta is. A jegy­zék a bolgár közvéleményben óriási felhábo­rodást keltett. A lapok tiltakozó cikkeket kö­zöltek, melyekben arra utalnak, hogy a Duna nemzetközi folyó, amelyen a hajózás szabad­ságát nemzetközi szerződések biztosítják. Bol­gár politikai körök véleménye szerint Szerbia jegyzéke kihívásnak tekinthető Bulgáriával szemben. Több lap felszólítja a kormányt, hogy a szerbek eljárására azzal feleljen, hogy szállja meg katonailag a Duna partját egészen a Morava torkolatáig. Szerbiában Szófiai közlés szerint a Szerbiában hadifogságba került osztrák-magyar foglyok egy részét ma hajókon Málta szigetére vitték. Diplomáciai körökben nagy érdeklődés­sel várják annak a kontroverziónak a lefolyá­sát, amely most Bulgária és Szerbia között tá­madt. Bulgária el van zárva a körforgalomból, mert Románián keresztül a vasúti forgalom a kocsitorlódások miatt szünetel. Bulgária arra gondolt, hogy az áruforgalmat a Dunán bonyo­lítja le. Ebből a célból néhány magyar hajót vásárolt és azokon akart a Dunán magának közlekedést berendezni. A hajók vásárlásáról a nemzetiközi szokásoknak megfelelően érte­sítették Szerbiát is. A szerb kormány azzal felelt, hogy néhány nappal ezelőtt írásos jegy­zéket nyújtott át a szerb követ álltal, melyben Bulgária és Románia .

Next