Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-09 / 68. szám
1915. március 9. tovább menni azonban már tegnap óta nem mer, mert a tenger most egészen bizonytalan. Selsku, a bukaresti egyetem tanára, a tengerszorosok védelméről tartott előadást . Selsku oda konkludált, hogy a Dardanellák eleste nagy csapás lenne Romániára nézve, mert a Fekete-tenger feletti orosz uralom károsan hatna ki Románia gazdasági fejlődésére és annak függetlenségét sok tekintetben korlátozná. Semmiesetre sem kívánatos tehát Románia szempontjából, hogy a Dardanellák kérdése olyképpen nyerjen megoldást, amint azt az entente diplomatái szeretnék. Krumpliföldek az országutakon Ji Világ tudósítójától Alamy, március 8. A törtek utcin, Szakál Lajos tanyájától Mészáros István földijéig most csak olyan széles , vicinális út, hogy két terhes szekér kitérhet egymásnak. Az út jobb oldalán is, bal oldalán is, két méter csíkban fiatal gyerekek, fiúk is, meg lányok kapálják a fekete rögöt. Nem mennek mélyre, egy kapavágásnyira csak azután apró, meg darabokra vágott nagyobb krumplit vetnek az út földjébe. Az abonyi járás területén őszre kétszáz mázsa krumpli terem meg a vicinális utakból kiszakított harmincnégy holdon. Apró gyerekek, lábszárukon feszül a nadrág, az arcúit kicsattan a okosságtól, a térdük sáros, a lányoknak kontyos haját kifújja a szél, hát kézzel fogják a kapát és amint belevágják a nedves talajba, a rozsdás vason megragad a fekete szántóföld. Kék kötényekből fogy a krumpli, véges-végig az után mindenfelé csíkokat vág a kapa. Arra megyünk, a gyerekek, akárcsak a nagyok, megtörölik előbb a kezüket és ugy emelnek kalapot A leányok csöndesen mondják: , — Dicsértessék . . . Öreg ember, járt már Boszniában is, most a fiai vigyáznak arrafelé a grániton, rátámaszkodik a kapa nyelére és úgy nézi mosolyogva a gyerekek munkáját kérdezem tőle: — Hogy smakikol a munka, öreg? — Nem vagyok én még öreg a munkához, nem ejtem el a kapa nyelét, aztán még a menyecskéket sem vetem meg nagyon. — Hát ahhoz meg mit szól, hogy már az utakon is krumplit kapálnak? — Jól van az nagyon, tekintetes úr. Okosainkundálták ki. Sok kell a katonáknak, az út lehet keskenyebb is. — Aztán mit kap a munkáért? — Felesbe dolgozunk! Legalább a gyerek nem lopja a napot. Persze csak ia vicinális jutákon lehet most még krumplit vetni. Azokon az utakon, amelyeket a községi érdekeltségek tartanak fenn és amelyek felől a főszolgabíró elnöklete alatt alakult útügyi bizottságok intézkedhetnek. Az intézkedés nagyon egyszerű. Hét község elöljárósága ezt a végzést kapja Madarász Adorján dr. főszolgabírótól: Elöljáróságnak! Amint a községi gazdasági bizottság megalakítása céljából tartott értekezleten hangoztattam, a vicinális utak fölös területeit is értékesíteni akarom a közönség javára. Legalkalmasabbnak tartom, ha ezt burgonyává vetik be. E célból a járási útmesterrel egy kimutatást állítottam egybe, mely feltünteti az utaknak egyegy község határába eső szakaszán nélkülözhető területfelesleget. Ezt a szabad területet feles termeléssel óhajtom értékesíteni. Felhívom tehát, hogy a legalkalmasabbnak ígérkező módon szerezzen a kimutatott területre fejes vállalkozókat a rendes, szokásos feltételekkel. A termelendő burgonyának nekem jutó mennyiségét önköltségi áron a község arra szoruló lakossága között fogom annak idején kiosztani. Jelentés és a művelési tervezet (vállalkozók névsora, elvállalandó terület nagysága stb.) kapcsán határidőre okvetlenül kérem, hogy a munkát (terület kimérése) idejekorán kiadhassam a vállalkozóknak. Másnap azután Abonyban, Jászkarajenőn, Zagyvarókason, Újszászon, Tószegen, Törtelén és Kocséron a kishíró kiáll a piactérre, ráüt néhányat a dobra és öblös hangon kezdi a beszédét: — Közhírré tétetik . . . jelentkezni lehet a jegyző úrnál . . . nem kell annyit az utcán lófrálni a gyerekeknek . . . drum, drum, drum. . . . Harmadnap akár meg is siét kezdeni a kapálást, összesen 40.866 négyszögöl áll rendelkezésre, 1200 ölet egy holdra számítva 34 hold és 66 öl területet lehet krumplival bevetni. Ennek a harmincnégy holdnak a termése talált burgonya, normális viszonyok mellett legalább hatszáz mázsának ígérkezik, ebből a mennyiségnek a fele, háromszáz mázsa a feleseké, fele pedig legfeljebb egy koronába kerül métermázsánkint akkor, ha az utak rendbehozásának költségeit is számításba vesszük. A megmaradó mennyiséget ezen a költségen kapják a község rászoruló lakosai, mégpedig abban az arányban, amint a bevetendő terület a határukon fekszik. * Dolgoznak, az asszonyok, az öreg embereik, a gyerekek, nagy kérdés tehát, mi történjék az egészen aprókkal. A megoldás igen egyszerű volt. Hadi napközi otthonokat állítottak fel, ahol egykét öregasszony felügyelete mellett eljátszanak a kicsinyek addig, amíg anyjuk a munkájából hazatér. A napközi otthonok kölségeinek felét az állam megtéríti, de ne gondoljuk azt, hogy ennek az intézménynek fenntartása olyan nagy pénzbe kerül. Reggel kimegy az asszony a mezőre, beadja a gyereket az otthonba, valamelyik iskola helyiségében helyezik el ezt az intézményt — ad az öregasszonynak ennivalót is, hogy fzüstök meg ebéd jusson a családnak, este azután érte megy, addig végzi a munkáját: szánt vet, kukoricát kapál, krumplit kapál, gyomlál. És amíg mindezt magyarázza a főszolgabíró, künn az utcán nagy csődület támad. Megáll egy szürke ló a hivatal előtt, a lóról leszáll egy tagban szakadt, pirospozsgás asszony, virágos kendő volt fején, arca pedig még jobban pirult a nagy munkától. — Mi járatban vagy, Varga fiuk — kérdezi a menyecskétől a főbiró. — Alassan megkövetem a főbiró urat, nagy az én bajom. Az uram oda van, a tizenöt holdas gazdaságomat magam művelem Békáson, de olyan szerencsétlenül jártam, hogy megdöglött az egyik lovam. Szeretnék venni egy lovat, de nincsen pénzem, háromszáz korona hibádzik. Szeretném, ha tetszene valami útbaigazítást adni. Ott van a hivatalban éppen Bálint József, a rékási jegyző. Mondja: — Úgy van minden, ahogy, az asszony mondja. A Varga Julianna az őszszel maga szánttotta fel a földjét, ő maga vetett és maga végezte el a gazdasági munkát. Én láttam az eke szarva mellett, amikor szántott A jegyző, aki elnöke a hitelszövetkezetnek, megígérte, hogy másnap meglesz a háromszáz korona. Megköszöni illedelmesen Varga Julianna az irányában tanúsított jóságot, azután kimegy, a szobából, nézünk utána, látjuk, hogy a lóra vetett kötőfékből csinál kengyelt magának, keresztbe tett lábakkal ült fel a lóra és elvágtatott naza, Zagyvarékás felé. Egy csomó asszony állt az ablak előtt és nevetnek utána. A főszolgbiró felszakitotta az ablakot és kikiáltott rajta: — Asszonyok, mind jöjjön ide! Azután ezt mondta a nevetőknek: — Nézzétek meg jól ezt az asszonyt, úgy hívják: Varga Julianna, Zagyvarékáson lakik. Az ura a harctéren van, de ő nem csügged el, ez nem pityergéssel akar segíteni magán, hanem a két keze munkájával. Ez az asszony otthon elvégezte a szántást, vetést és nem jár az esze a pántlikák után. Tudjátok mi a neve az ilyen asszonynak? Hős. Olyan hős ő itthon, mint az ura a harctéren. Az ilyen asszony előtt meg kell hogy hajtsatok magatokat. Most pedig mehettek, isten hírével! * Másnap már nem is egy asszony hajtatott fól háton végig az abonyi nagy utcán. I .- VILÁG Kedd Budapest élelmezése 486.000 méter mázsa liszt van a fővárosban Budapest közigazgatási bizottságának mai ülésén a főváros tanácsa nevében Bódy Tivadar alpolgármester beszámolt arról, hogy a főváros mi módon biztosította a háborús időkre a főváros élelmezését. Ez a beszámoló kapóra jött, mert a publikumon az utolsó napokban valami érthetetlen nyugtalanság vett erőt. Valami aggodalom-féle kapott lábra. A közönség félt, hogy egy napon élelem nélkül marad. Ezt a nyugtalanságot az idézte elő, hogy a hatóság (nemcsak a fővárosi, hanem az állami hatóság is) nem tájékoztatta a publikumot, hogy miképpen állunk az étlelmiszerkészletek dolgában? Lesz-e elég liszt, főzelék és hús? Az egész adminisztráción, amelylyel ezt az élelmiszer-kérdést intézték, bizonyos tétovázás és kapkodás volt észrevehető. Ma aztán meghalhattuk, hogy a főváros hatósága hihetetlen erőfeszítés árán igyekező a főváros közönsége számára az eljövendő hónapokra ereséget rezerválni. A tanács erőfeszítésseinek volt eredménye, de érték csalódások is, és ezeket a csalódásokat jóvá kell tenni. A polgármester beszámolóját követő vita során az a nézet alakjait ki, hogy sürgősen meg kell kezdeni a készletek kényszerfelvételét, az élelmcikkek behozatali vámját és a behozatali tilalmaikat pedig föl kell oldani. Mi ennél még tovább mennénk. Mi úgy látjuk, hogy csak úgy érünk el célt, ha a kormány a kötelező élelmiszer-rekvirálást egységesen és az az egész ország területére elrendeli. Már most lefoglalja a termést, de egyidejűleg megszabja a minimális munkabéreket is. Nem szabad elfelejteni, hogy a háború idején a közélelmezés kérdése országos kérdés és a közélelmezés ügyének vezetése az elsőrendű szükségleteket tevő élelmi cikkeknél a kormányzat gondja. A kényszerfelvételeknek csak úgy van eredménye, ha az az egész országra kiterjed, a rekvirálásinak pedig csak úgy van értéke, ha kivétel nélkül mindenkinek kötelességgé beszolgáltatni készletét Az ülésről való tudósításunk ez: A főváros közigazgatási bizottságának ma délelőtti ülésén dr. Bódy Tivadar alpolgármester tájékoztatta a bizottságot azokról az intézkedésekről, amelyeket a főváros élelmiszerellátása és különösen liszt ellátása ügyében tett A tanács — azzal kezdte az alpolgármester — még a múlt év október 6-án határozatot hozott, amely szerint a beállott rendkívüli viszonyok következtében a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében felhatalmazza a közélelmezési ügyosztályt, hogy 300.000 méter mázsa búzát és rozsot, 50.000 métermázsa árpát, 20.000 métermázsa tengerit, 5000 métermázsa rizst, 30.000 métermázsa burgonyát, 10.000 kilogramm gyermektáptisztet, 3000 darab vágómarhát és 10.000 darab sertést vásároljon. Erre a célra a tanács a kormány jóváhagyása mellett 17 millió koronát engedélyezett. E felhatalmazás alapján megindultak az intézkedések a gabonára nézve a kormány támogatása mellett. A kormány ebben a tekintetben megtette az intézkedéseket oly irányban, hogy a Romániából beszerzendő gabonából a fővárosnak is biztosítja a megfelelő és szükséges mennyiséget. Január elején a kormány a 300.000 métermázsa mennyiségét oda minősítette, hogy 200.000 métermázsát fog a főváros részére juttatni. A hiányzó 100.000 métermázsa pótlására viszont 250.000 méternázsa tengerit ad a fővárosnak, összesen tehát 450.000 méter mázsa volt az a mennyiség, ami kenyérmag és tengeri alakjában a főváros lakosságának rendelkezésére állott. Ha ennek egy része kellő időben beérkezett volna, akkor még átmenetileg sem lettek volna bajok. Úgy is körülbelül négy hét óta a főváros az, amely a pékeket ellátja megfelelő lisztmennyiséggel. Ezután a polgármester előadta a főváros területén történt lisztösszeírás eredményét Az összeírás szerint háztartásokban 66.451 métermázsa listüzletekben és intézetekben 17.948 mm., malma: 285.349 mm., közraktárakban 86.657 mm., vasutás hajóállomásokon 29.750 mm. Ez az utóbbi tétel az, amelynek tekintetében a kormány felhatalmazást adott a fővárosnak, hogy ezt a maga részére lefoglalhassa. Összesen tehát 486.000 mm liszt van beraktározva Budapesten. Ezzel szemben a szükséglet fejénként 6 kilogrammot véve, augusztus 10-ig számítva, 300.000 métermázsa, vagyis a rendelkezésre álló mennyiségből bőven kitelik a főváros ellátása. A bajok onnan származnak, hogy nem lehet és nem