Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-09 / 68. szám

­ 1915. március 9. tovább menni azonban már tegnap óta nem mer, mert a tenger most egészen bizonytalan. Selsku, a bukaresti egyetem tanára, a ten­gerszorosok védelméről tartott előadást . Selsku oda konkludált, hogy a Dardanellák eleste nagy csapás lenne Romániára nézve, mert a Fekete-tenger feletti orosz uralom ká­rosan hatna ki Románia gazdasági fejlődésére és annak függetlenségét sok­ tekintetben kor­látozná. Semmiesetre sem kívánatos tehát Ro­mánia szempontjából, hogy a Dardanellák kérdése olyképpen nyerjen megoldást, amint azt az entente diplomatái szeretnék. Krumpliföldek az országutakon Ji Világ tudósítójától Alamy, március 8. A törtek­ utcin, Szakál Lajos tanyájától Mé­száros István földijéig most csak olyan széles , vicinális út, hogy két terhes szekér kitérhet egy­másnak. Az út jobb oldalán is, bal oldalán is, két méter csíkban fiatal gyerekek, fiúk is, meg lá­nyok kapálják a fekete rögöt. Nem mennek mélyre, egy kapavágásnyira csak­ azután apró, meg darabokra vágott nagyobb krumplit vetnek az út földjébe. Az abonyi járás terület­én őszre két­száz mázsa krumpli terem meg a vicinális utakból kiszakított harmincnégy holdon. Apró gyerekek, lábszárukon feszül a nadrág, a­z arcúit kicsattan a okosságtól, a térdük sáros, a lányoknak kontyos haját kifújja a szél, hát kézzel fogják a kapát és amint belevágják a nedves talajba, a rozsdás va­son megragad a fekete szántóföld. Kék­ kötények­ből fogy a krumpli, véges-végig az után minden­felé csíkokat vág a kapa. Arra megyünk, a gyere­kek, akárcsak a nagyok, megtörölik előbb a kezü­ket és ugy emelnek kalapot A leányok csöndesen mondják: , — Dicsértessék . . . Öreg ember, járt már Boszniában is, most a fiai vigyáznak arrafelé a grániton, rátámaszkodik a kapa nyelére és úgy nézi mosolyogva a gyere­kek munkáját kérdezem tőle: — Hogy smakikol a munka, öreg? — Nem vagyok én még öreg a munkához, nem ejtem el a kapa nyelét, aztán még a menyecs­kéket sem vetem meg nagyon. — Hát ahhoz meg mit szól, hogy már az utakon is krumplit kapálnak? — Jól van az nagyon, tekintetes úr. Okosain­k­un­dálták ki. Sok kell a katonáknak, az út lehet keskenyebb is. — Aztán mit kap a munkáért? — Felesbe dolgozunk! Legalább a gyerek nem lopja a napot. Persz­e csak ia vicinális jutákon lehet most­ még krumplit vetni. Azokon az utakon, amelye­ket a községi érdekeltségek tartanak fenn és ame­lyek felől a főszolgabíró elnöklete ala­tt alakult útügyi bizottságok intézkedhetnek. Az intézkedés nagyon egyszerű. Hét község elöljárósága ezt a végzést kapja Madarász Adorján dr. főszolga­bírótól: Elöljáróságnak! Amint a községi gazdasági bizottság meg­alakítása céljából tartott értekezleten hangoz­tattam, a vicinális utak fölös területeit is értéke­síteni akarom a közönség javára. Legalkalma­sabbnak tartom, ha ezt burgonyává­ vetik be. E cél­ból a járási útmesterrel egy kimutatást ál­lítottam egybe, mely feltünteti az utaknak egy­­egy község határába­ eső szakaszán nélkülözhető területfelesleget. Ezt a szabad területet feles termeléssel óhajtom értékesíteni. Felhívom tehát, hogy a legalkalmasabbnak ígérkező módon szerezzen a kimutatott területre fejes vállalkozókat a rendes, szokásos feltételek­kel. A termelendő burgonyának nekem jutó mennyiségét önköltségi áron a község arra szo­ruló lakossága között fogom annak idején ki­osztani. Jelentés és a művelési tervezet (vállalkozók névsora, elvállalandó terület nagysága stb.) kapcsán határidőre okvetlenül kérem, hogy a munkát (terület kimérése) idejekorán kiadhassam a vállalkozóknak. Másnap azután Abonyban, Jászkarajenőn, Zagyva­róka­son, Újszászon, Tószegen, Törtelén és Kocséron a kishíró kiáll a piactérre, ráüt néhányat a dobra és öblös hangon kezdi a beszédét: — Közhírré tétetik . . . jelentkezni lehet a jegyző úrnál . . . nem kell annyit az utcán lófrálni a gyerekeknek . . . drum, drum, drum. . . . Harmadnap akár meg is siét kezdeni a kapálást, összesen 40.866 négyszögöl áll rendelkezésre, 1200 ölet egy holdra számítva 34 hold és 66 öl területet lehet krumplival bevetni. Ennek a harmincnégy holdnak a termése talált burgonya, normális viszonyok mellett legalább hatszáz mázsának ígérkezik, ebből a mennyiség­nek a fele, háromszáz mázsa a feleseké, fele pe­dig legfeljebb egy koronába kerül métermázsán­­kint akkor, ha az utak rendbehozásának költsé­geit is számításba vesszük. A megmaradó mennyi­séget ezen a költségen kapják a község rászoruló lakosai, még­pedig abban az arányban, amint a bevetendő terület a határukon fekszik. * Dolgoznak, az asszonyok, az öreg embereik, a gyerekek, nagy kérdés tehát, mi történjék az egészen aprókkal. A megoldás igen egyszerű volt. Hadi napközi otthonokat állítottak fel, ahol egy­két öregasszony felügyelete mellett eljátszanak a kicsinyek addig, amíg anyjuk a munkájából haza­tér. A napközi otthonok kölségeinek felét az ál­lam megtéríti, de ne gondoljuk azt, hogy ennek az intézménynek fenntartása olyan nagy pénzbe kerül. Reggel kimegy az asszony a mezőre, be­adja a gyereket az otthonba,­­ valamelyik is­kola helyiségében helyezik el ezt az intézményt — ad az öregasszonynak ennivalót is, hogy fzüstök meg ebéd jusson a családnak, este azután érte megy, addig végzi a munkáját: szánt­ vet, kukori­cát kapál, krumplit kapál, gyomlál. És amíg mindezt magyarázza a főszolgabíró, künn az utcán nagy csődület támad. Megáll egy szürke ló a hivatal előtt, a lóról leszáll egy tagba­n szakadt, pirospozsgás asszony, virágos kendő volt fején, arca pedig még jobban pirult a nagy mun­kától. — Mi járatban vagy, Varga fiuk­ — kérdezi a menyecskétől a főbiró. — Alassan megkövetem a főbiró urat, nagy az én bajom. Az uram oda van, a tizenöt holdas gazdaságomat magam művelem Békáson, de olyan szerencsétlenül jártam, hogy megdöglött az egyik lovam. Szeretnék venni egy lovat, de nincsen pénzem, háromszáz korona hibádzik. Szeretném, ha tetszene valami útbaigazítást adni. Ott van a hivatalban éppen Bálint József, a rékási jegyző. Mondja: — Úgy van minden, ahogy, az asszony mondja. A Varga Julianna az őszszel maga szán­t­totta fel a földjét, ő maga vetett és maga végezte­­ el a gazdasági munkát. Én láttam az eke szarva­­ mellett, amikor szántott A jegyző, aki elnöke a hitelszövetkezetnek, megígérte, hogy másnap meglesz a háromszáz ko­rona. Megköszöni illedelmesen Varga Julianna az irányában tanúsított jóságot, azután kimegy, a szobából, nézünk utána, látjuk, hogy a lóra ve­tett kötőfékből csinál kengyelt magának, ke­resztbe tett lábakkal ült fel a lóra és elvágtatott n­aza, Zagyvarékás felé. Egy csomó asszony állt az ablak előtt és nevetnek utána. A főszolgbiró felszakitotta az ablakot és kikiáltott rajta: — Asszonyok, mind jöjjön ide! Azután ezt mondta a nevetőknek: — Nézzétek meg jól ezt az asszonyt, úgy hív­­­­ják: Varga Julianna, Zagyvarékáson lakik. Az­­ ura a harctéren van, de ő nem csügged el, ez nem­­ pityergéssel akar segíteni magán, hanem a két­­ keze munkájával. Ez az asszony otthon elvégezte­­ a szántást, vetést és nem jár az esze a pántlikák után. Tudjátok mi a neve az ilyen asszonynak? Hős. Olyan hős ő itthon, mint az ura a harctéren. Az ilyen asszony előtt meg kell hogy hajtsatok magatokat. Most pedig mehettek, isten hírével! * Másnap már nem is egy asszony hajtatott fó­­l háton végig az abonyi nagy­ utcán. I .- VILÁG Kedd Budapest élelmezése 486.000 méter mázsa liszt van a fővárosban Budapest közigazgatási bizottságának mai ülé­sén a főváros tanácsa nevében Bódy Tivadar al­polgármester beszámolt arról, hogy a főváros mi módon biztosította a háborús időkre a főváros élelmezését. Ez a beszámoló kapóra jött, mert a publikumon az utolsó napokban valami érthetetlen nyugtalanság vett erőt. Valami aggodalom-féle ka­pott lábra. A közönség félt, hogy egy napon élelem nélkül marad. Ezt a nyugtalanságot az idézte elő, hogy a hatóság (nemcsak a fővárosi, hanem az ál­lami hatóság is) nem tájékoztatta a publikumot, hogy miképpen állunk az étlelmiszerk­észletek dol­gában? Lesz-e elég liszt, főzelék és hús? Az egész adminisztráción, amelylyel ezt az élelmiszer-kér­dést intézték, bizonyos tétovázás és kapkodás volt észrevehető. Ma aztán meghalhattuk, hogy a fővá­ros hatósága hihetetlen erőfeszítés árán igyekező a főváros közönsége számára az eljövendő hóna­pokra ereséget rezerválni. A tanács erőfeszítésseinek volt eredménye, de érték csalódások is, és ezeket a csalódásokat jóvá kell tenni. A polgármester be­számolóját követő vita során az a nézet alakjait ki, hogy sürgősen meg kell kezdeni a készletek kény­szer­felvételét, az élelm­cikkek behozatali vámját és a behozatali tilalmaikat pedig föl kell oldani. Mi ennél még tovább mennénk. Mi úgy látjuk, hogy csak úgy érünk el célt, ha a kormány a kötelező élelmiszer-rekvirálás­t egységesen és az az egész or­szág területére elrendeli. Már most lefoglalja a termést, de egyidejűleg megszabja a minimális munkabéreket is. Nem szabad elfelejteni, hogy a háború idején a közélelmezés kérdése országos kérdés és a közélelmezés ügyének vezetése az első­rendű szükségleteket tevő élelmi cikkeknél a kor­mányzat gondja. A kényszerfelvételeknek csak úgy van eredménye, ha az a­z egész országra kiterjed, a rekvirálásinak pedig csak úgy van értéke, ha kivé­tel nélkül mindenkinek kötelességgé beszolgáltatni készletét Az ülésről való tudósításunk ez: A főváros közigazgatási bizottságának ma dél­előtti ülésén dr. Bódy Tivadar alpolgármester tájé­koztatta a bizottságot azokról az intézkedésekről, amelyeket a főváros élelmiszerellátása és különösen liszt ellátása ügyében tett A tanács — azzal kezdte az alpolgármester — még a múlt év október 6-án határozatot hozott, amely szerint a beállott rendkívüli viszonyok kö­vetkeztében a közgyűlés utólagos jóváhagyása re­ményében felhatalmazza a közélelmezési ügyosz­tályt, hogy 300.000 méter mázsa búzát és rozsot, 50.000 métermázsa árpát, 20.000 métermázsa ten­gerit, 5000 métermázsa rizst, 30.000 métermázsa burgonyát, 10.000 kilogramm gyermektáptisztet, 3000 darab vágómarhát és 10.000 darab sertést vá­sároljon. Erre a célra a tanács a kormány jóváha­gyása mellett 17 millió koronát engedélyezett. E fel­hatalmazás alapján megindultak az intézkedések a gabonára nézve a kormány támogatása mellett. A kormány ebben a tekintetben megtette az intézke­­­­déseket oly irányban, hogy a Romániából beszer­zendő gabonából a fővárosnak is biztosítja a meg­felelő és szükséges mennyiséget. Január elején a kormány a 300.000 métermázsa mennyiség­ét oda minősítette, hogy 200.000 métermázsát fog a fővá­ros részére juttatni. A hiányzó 100.000 mét­ermázsa pótlására viszont 250.000 méternázsa tengerit ad a fővárosnak, összesen tehát 450.000 méter mázsa volt az a mennyiség, ami kenyérmag és tengeri alakjában a főváros lakosságának rendelkezésére állott. H­a ennek egy része kellő időben beérkezett volna, akkor még átmenetileg sem lettek volna ba­jok. Úgy is körülbelül négy hét óta a főváros az, amely a pékeket ellátja megfelelő lisztmennyiséggel. Ezután a polgármester előadta a főváros terü­letén történt lisztösszeírás eredményét Az összeírás szerint háztartásokban 66.451 métermázsa list­üzletekben és intézetekben 17.948 mm., malma: 285.349 mm., közraktárakban 86.657 mm., vasut­­ás hajóállomásokon 29.750 mm­. Ez az utóbbi tétel az, amelynek tekintetében a kormány felhatalmazást adott a fővárosnak, hogy ezt a maga részére lefog­lalhassa. Összesen tehát 486.000 mm liszt van be­­raktározva Budapesten. Ezzel szemben a szükséglet fejénként 6 kilogrammot véve, augusztus 10-ig szá­mítva, 300.000 métermázsa, vagyis a rendelkezésre álló mennyiségből bőven kitelik a főváros ellátása. A bajok onnan származnak, hogy nem lehet és nem

Next