Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-19 / 78. szám

­ 1915. március 19. A Balkán új események előtt A Tasvir-i-Elkiar konstantinápolyi lap ki­válóan informált körökből nyert információi alapján közli, hogy Görögország és Szerbia között a függgőben levő kérdések feletti tárgyalá­sok megszakítottaknak tekinthetők. Ennek közvetlen előidézője Venizelosz bukása volt. Mint a Tasvir-i-Efkair értesül, közvetle­­nül a Venizelosz távozása előtti napokban. Szerbia ismételten azzal a kéréssel fordult Ve­­nizeloszhoz, hogy Görögország nyújtson segít­séget Szerbiának. Ellenszolgáltatásképpen Szerbia területi engedményeket óhajtott tenni, ezekből azon­ban már eleve kizárta Monasztirt, amelyre pe­dig Görögország leginkább aspirál. Venizelosz bukása útját szegte Szerbia további kéréseinek. Ugyancsak a Tasvir-i-Eskiar jelenti azt, hogy Görögország és Szerbia között beható tárgya­lások folytak, Görögországnak Dél-Albániára és Szerbiának az Adriához való kijuthatására vonatkozó igényei tekintetében. Ezek a tár­gyalások is megszakíttattak. A Tasvir-i-Eskiar azt véli konstatálni, hogy Görögország és Szerbia között a vi­szony kissé hidegebbé vált. Hírek Szerbiából A monasztiri szerb katonai hatóságok kényszerítették az ottani parasztasszonyokat és leányokat, hogy mint öszvérhajcsárok­ telje­sítsenek szolgálatot. A szerbek kórházi szolgá­latra is akarnak kényszeríteni asszonyokat. A prefektus a lakoság emiatti felháborodása folytán tiltakozott ez intézkedés ellen, a ka­tonai hatóságok azonban ragaszkodnak ter­vükhöz. Nisből jelentik: A vezérkar rendeletére egész Szerbiában tíz napra minden vonalon szünetel a vasúti forgalom a tífuszjárvány miatt. Ezalatt a vasúti kocsikat fertőtleníteni fogják. Románia jövője Íz Világ tudósító­jától Amsterdam, március 14. B. G. Assan, az ismert nevű román nem­­zetgazdász és nagyiparos, a bukaresti­ La Poli­tique-ben cikket közöl Románia magatartásá­ról a Dardanella-kérdéssel összefüggőkig. Azt bizonyítja ebben a cikkben, hogy Romániának Németországgal kell tartania! Erre egészen új, konkrét és feltűnő bizonyítékokkal áll elő. A következőket mondja: — A mi kereskedelmünk majdnem kizá­rólagosan a Dardanellákon és a Dunán át bo­nyolódik le. A kárpáti hegyszorosok maximá­lisan csak 220.000 vagyon átszállítását tudják lebonyolítani, a mii évi fölöslegünk és kivite­lünk az 520.000 vagyont jóval meghaladja. Világosan kitűnik tehát, hogy terményeink fele nem szállítható a szárazföldön át. Nagy jelentőséget kell tehát tulajdonítani azon új útnak, mely Németországot Indiával közvetle­nül összeköttetésbe hozza, öt éven belül elké­szül ez a vonal, mely Románián át Konstanti­nápolyt Bagdaddal és a Perzsa-öböllel fogja összekötni. Már a megboldogult Károly király uralkodásának első éveiben Londonban egy díszebéden tartott beszédében megjövendölte, hogy Romániára nagy jövő vár; a legrövidebb út Németországból Indiába Románián keresz­tül vezet és Londonból Bombay-ig vezető szá­razföldi út szintén Románián át vezet. Azután erre a következtetésre jut: — A német befolyás segített bennünket ahhoz, hogy a berlin—konstantinápolyi köz­vetlen vasúti összeköttetés a mi országunkon át vezet, a tengeralatti kábel fektetése ugyan­csak. Ezen német befolyás növelte gazdasági fejlődésünket, melyhez még rendezett hajójá­rataink Egypt­om és a hollandi gyarmatok felé erősen hozzájárultak s sikeres versenyt foly­tathattak az orosz hajóikkal, melyek a mieink­kel szemben erősen hátramaradtak. Ha már most a Fekete-tenger orosz tenger lesz, a ro­mán kereskedelmi zászló olyan letűnik,, mert az áthajózási költségek a Boszporuson keresz­tül, melyek napjainkig az összes államoknak egyenlő volt, reánk nemcsak nyomasztólag, hanem szinte elpusztítólag hatna. G. E. VILÁG A bolgár események Szófiából jelentik: Taget angol tábornokot tegnap este a király audiencián fogadta. Taget ma éjjel Ni­sbe utazott. A bolgár távirati iroda jelenti Várnából. Teg­­nap délután tüntetők csoportja, amely főleg az általános válság folytán kenyörtelenné vált kikötő­­munkásokból, továbbá­ számos egyéb munkanélkü­liből és kiváncsiakból állott, az elöljáróság és a kereskedelmi kamara elé vonult, ahol munkát kö­vetelt. A tüntetők, akiknek élén agent-provokatő­­rök voltak, be akartak nyomulni a péküzletekbe és más üzletekbe, amiben azonban fegyveres ha­talom megakadályozta őket. A tömeg incidens nél­kül szétoszlott. A bolgár távirati iroda jelenti: A strumnicai prefektus e hónap 15-iki kelettel táviratozza. Ma számos bolgár és muzulmán­ menek­ült érkezett ide, akik elmondják, hogy szerb milícia a legfelháborí­­tóbb kegyetlenségeket követi el, különösen Rado­­viste kerületben, ahol a bolgár és török lakosságot a szó szoros értelmében lemészárolják. Egy holland pap háborús emlékei A Világ tudósitójától Amsterdam, március 13. J. D. Danele Nieuwtenhaus hollandi pro­testáns lelkész, ki a háború kezdete óta a fla­­mand harctéren tartózkodott s leginkább a né­met katonáknak nyújtott lelki vigaszt, most ér­kezett vissza Hollandiába. A hollandi lelkész szerint a flamandok gyűlölete a németek el­len nem olyan nagy, mint azt a lelkiismeret­len belga újságírók állandóan feltüntetni igyekeznek. Ezeknek bizonyítására több ada­tot közöl. — Egy belga ágya előtt állok — írja, — az ágyban­ egy fiatal lázbeteg katona fekszik. Az édes „otthon“-ról beszélgetek vele. Szemei fájdalmasan ragyognak s az éjjeli szekrényen levő német daloskönyvre mutat. ,,­Ihsof áhitat könyve“. A könyv lapozgatása közben egy fiatal nő fényképe esik ki belőle, egy bájos női arc, öt kis gyermekkel körülvéve. — Az én mindenségem — sóhajtja a se­besült. — Adja isten, hogy még egyszer vi­szontláthassam őket. A terem másik sarkában antwerpeni ne­héz sebesült katona fekszik. Barátságosan be­szélget a németekkel s kijelenti nekem: „Ant­­werpenben gyakran fordultam meg németek között s mondhatom, szerettem és becsültem őket, most ellenük kell harcolnunk. Isten látja telkemet, nem szívesen teszem.“ Egy német katona ágya előtt egy könnyen sebesült bru­ggei legény áll. Szórakoztatják egymást, a búcsú­zásnál a flamand katona ba­rátságosan és melegen szorítja meg a német harcos kezét e szavakkal: „Jónapot Kamerad.“ A vallonokkal a viszony már sokkal fe­szültebb. Sebesültjeim egyike egy lauenburgi ifjú volt, kit a lefolyt tíz hét alatt gyakran lá­togattam meg. Heteken át feküdt elkülönített szobában, a máját fúrta át egy eltévedt golyó. Az orvosok eleine nem igen bíztak életben­­maradásában, s én már a halálra is előkészí­tettem. Kis szobácskájának ablaka az udvarra nézett, hol a gyógyulófélben levő betegek sé­táltak. Az ablak nyitva volt s egyszerre csak a vallonok szitkozódását hallom az ablakon ke­resztül „Sale cochon d’Alboche“, sőt még en­nél durvább hangokat is kiáltottak a német ápolásban levő belga katonák. A flamandok az eféle szitkozódásokban csak igen ritkán vesznek részt. Ha haragusz­­nak is a németekre a történtek miatt, sokkal jobb kedélyűek, minthogy gyűlöletüket ne tudnák mérsékelni. A brabant, az már nyer­sebb valamivel. A legkedélyesebbek a nyugati flamandok, a németeknek ott van a legnagyobb tekintélye. Mikor az első ulánus előőrsök Nyugat-Flandriába benyomultak, ha a Lich­­tervelde Thourout, Gistel környék lakossága az ilyen kisebb számban levő német csapato­kat veszélyben látta, biztos búvóhelyre ve­zette őket. A belga katonai hatóságok hirdet­ményt is adtak ki az ilyen kikémlelés ellen. E figyelmeztető hirdetményt Brugge utcáin ki­­szögezve magam is láttam. Szövege a követ­kező: „Tudomásomra jutott, h­ogy egyes föld­művelő gazdák és más magánszemélyek, az­­ ellenséges hadsereg katonáit csür­eikben, rak­táraikban védelembe veszik s elbújtatják a mi katonáink elől ... Az ilyen és ehhez ha­sonló cselekedet mindenkor hazaárulásnak tekintendő. Azért figyelmeztetem a tartomá­nyok lakosságát, hogy aki az ellenséges állam katonáinak bármely módon nyujt segédkezet, árulásnak tekintetik s az illető haditörvény­szék elé állíttatik.“ A németek a nyugati flamandok­ról a flamand tartományokban mindig a legna­gyobb elismerés hangján emlékeznek meg, ki­véve Diest, Thienen és Brüsszel környékét. Különösen a sík területeken feltűnő a barát­ságos érintkezés a német katonák és a lakos­ság között. Gyakran láttam nagy és hatalmas német katonákat szőke flamand gyermekek­től körülvéve jókedvűen táncolni. A tüzes francia-belga családok fiai nagy­részt mint „volontairs“-sek vettek részt a har­cokban. Egy ilyen Flandria fővárosában lakó hölgy pl. kijelentette: „Három fiamat adtam oda a belga hadseregnek s csak azt az egyet sajnálom, hogy hetet nem adhattam“. Egy genfi tanár is hasonlóan nyilatkozott. Ez em­berek még mind a mai napig hisznek a német „barbarizmusban“ s gyűlölettel viseltetnek mindennel szemben, ami német, a flamman­­dokat megvetik, Hollandia eljárása miatt pe­dig nagy az elkeseredettség. Ez a német, flamand és hollandellenes hangulat állandóan észlelhető nemcsak belga és francia körökben, de mindenütt, hol leg­újabban a belgizismus divattá vált.­­A szélesebb néprétegben azonban ez­ az áramlat nem talált talajra. Ha a németek a la­kosságnak okoznak is károkat, (hisz ez a­ hábo­rúval együtt jár) úgy pillanatig nagy a felhá­borodás, de jó flamand kedélylyel az hama­rosan elmúlik. Gyakran hallottam tőlük az ilyen megjegyzést: „A német katonákat job­ban megértjük, mint a mieinket“ Ez alatt a vallonokat értik. Egy kisebb városka ismert nevű és szív ver - letekkel flamand érzésű orvosa a következőket mondotta nekem: „Mint valódi flamand, hálát adok az istennek belga katonáink elvonulá­sáért. Az 1830-iki év a legszerencsétlenebb év volt a flamand tartományokra nézve (akkor léptek szövetségre). Sajnos, a fiam a belga hadseregben szolgált Csark a belga kormány, mely tulajdonképpen egyet jelent a franciával, soha többet vissza ne jönne.“ Egy flamand úri hölgy, kinek fia szintén a belga hadseregben szolgál, kijelentette, hogy „mi jámbor katolikusok azért fohászkodunk minden nap az istenhez hogy a német fegy­vereket győzelemre vezesse.“ Ezeket mondja el egy semleges ország lel­késze. Szavaiban legkevésbbé sincs okunk ké­telkedni. Goldberg Ernő: Péntek NYILTTER (E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.) — . ..... 3 utcai, 1 utcai nagy terem. 3 udvari szoba ————————a————■■Ma*————— I» ■ ■ »■ ■■■ —nap és mellékhelyiségek azonnal vagy május 1-re kiadandók. B­ővebbet: Gróf Zichy Jenő­ utca 37. sz., a házfelügyelőnél fa PALATÍNUS 1 részvénytársaságnál V. Rudolf­ tér 6. sz. kisebb nagyobb lakások, Íj üzleti helyiségek, Éj raktárak kiadók || Telefon 121-45 Telefon 121-45 |||

Next