Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-22 / 81. szám

tt ' " * /g­ rosök sérelmeit panaszolta el és a husikereske­­dők és üzérek ellen fordult, akik felverik a marha és a borjú árát. Lichtmann Dezső pe­dig arról panaszkodott, hogy a vásárcsarnoki nagybani árusok mázsái igen gyakran­­ té­vednek. Szóval, tele van most panaszszal min­­­­denki. Mindenki mást okol a bajokért, a drá­gaságért, de ezekkel a panaszokkal nem tö­rődik a­­ drágaság, megy a maga útján. Persze a tojás is drága, az élő barom­f is, a nyílt élelmiszerpiacokon sem — fenékig, tejföl. Bod­a Dezső főkapitány ma délelőtt a következő hivatalos kommünikét adta ki: "A székesfőváros vásárigazgatósága megállapí­­totta, hogy egyes kereskedők, különösen idegenből ideszakadt kufárok a nyílt élelmiszer-piacokra ho­zott tojást, élő baromfit stó, tömegesen összevásá­rolják és így élelmiszer-hiányt­ és megokolatlan ár­drágulást idéznek elő. Minthogy az élelmiszer-pla­tók egyedüli hivatása az, hogy a székesfőváros kö­zönségét a megfelelő ételszü­kségleti cikkekkel ellás­sák, a vásárfelügyelőségek megfelelő utasítási nyer­tek, hogy­ az említett összevásárlásokat és az azzal kapcsolatos illetéktelen közvetítést és uzsoráskodást a legerélyesebben ellenőrizzék és egyben akadályoz­zák meg. Az ily vásárlásokat nem fogja megtűrni a hatóság, és ha figyelmeztetés nem használ, a rend­­őrség segélyét fogja igénybe venni. Az államrendőr­ség a szóbanforgó egyénekkel szemben a legerélye­sebben fog eljárni, alkalmazni fogja a legszigorúbb megtorló rendszabályokat, a budapesti illetőséggel nem birókat vagy­ külföldieket ki fogja tiltani ható­sága­ egész területéről és toloncolás útján fogja el­távolítani. Az összes rendőri közegek megfelelő uta­sítása iránt az intézkedés megtörtént. A rendőrség felhívja tehát mindazokat, akik ily visszaéléseiket elkövették, hogy­ attól a jövőben tartózkodjanak. Előfizetési felhívás A régi szeretet hangján szólunk ma, új idők, korszakok, új munka előtt, régi hívein­khez, barátainkhoz, olvasóinkhoz. Mi a nyomorgók, jogtalanok felé hajol­tunk, mikor a mindennapi kenyérért tüle­­kedők letaposták a jogaiktól megfosztott embereket s hangosan, a meggyőződés be­csületességével, az öntudat komolyságával hirdettük: Magyarország jövőjét demokrá­ciájában, kultúrájában, vágyaink kölcsö­nös megértésében kell megalapozni. A Világ a haladásért, a kultúráért a jog­­egyenlőségért szállott harcba. És ma, mi­kor a lelkek viaskodása bogozza a követ­kezményeket, az elérendő eredményeket, a Világ rendíthetetlenül hisz a jövendőben, amely nem lehet más, mint programmunk valóra válása. Hivésünk, programmunk,­­ amelyet tollunkra parancsol a meggyőző­dés kötelessége, új bajtársakat toboroz zászlónk alá. Baj­társainkhoz fordulunk, kik szeretik a Világ­ot programra ráért, meggyőződéses harcáért, szerettessék meg a lapot, másokkal is, toborozzanak új ba­rátokat. Mert ez volt a mi erősségünk a múltban, s ez lesz erősségünk a jövőben is. Minél többen vagyunk a zászló körül, sza­vunk, súlyunk annál többet jelent. Min­den igyekezetünkkel, tudásunkkal, lelke­sedésünkkel azon leszünk, hogy megszol­gáljuk e szeretetet, mely céljaink felé visz, a milliók célja felé. Ha még többért va­gyunk, még erősebbek leszünk, nagy cél­jaink egyre közelebb. És ki vitatja, hogy a programja megvalósításához erőseknek s kitartóknak kell lennünk. S a mi erőnk és kitartásunk eddig is olvasóinkból volt. Ezentúl is csak olvasóinkból lehet. A betegség megfut a tisztaság és a tudás előtt Oktassuk ki a hozzánk tartozókat minden ve­szedelemre és minden védekezésre. Kína forradalom előtt Késő éjjel jelentik Londonból, hogy a Daily Thelegraph a következő pekingi jelen­tést kapta: Itt komoly az aggodalom, mert a kormány számos oly jelentés birto­kába jutott, amelyek komoly követ­keztetésekre engednek, ha a Japán­nal való megegyezés március 25-ig nem történnék meg. Bár nem lehet feltétlenül állítani, hogy lázadások és felkelések lesznek, az európai kor­mányok mégis helyesen teszik, ha ide­jekorán gondoskodnak a Kínában élő alattvalóiknak és a Kínához fűződő érdekeik megvédéséről. Kink tehát belső forradalom, vagy Japán­nal való háború előtt áll. Clemenceeau lapjának legutóbbi számában élesen megtámadta­­Japán eljárását. A­­cikk szerint a japánok az angol Ba­rna­dis­ton -sereg segítségével kicsit bombázták Csingtaut, anél­kül, hogy saját flottájukat erősebben kockáz­tatták volna. Ez az első siker olyan nagynak® tűnt fel Japán előtt, hogy diplomáciája útján újabb jutalmak elérésére törekedett. Azt az ün­nepélyes ígéretét, hogy Csingtaut visszaadja a kínaiaknak, Japán hamarosan elfelejtette. Az európai háborút a­naikáció ki akarja használni, hogy ő maga dús hasznot lásson. S m­ig francia részről így vélekednek Ja­pán aggresszivitásáról, az angol közvélemény egyik előkelő szócsöve, a Manchester Guar­­dian, Japánnak Kínával szemben emelt követe­léseit éles megjegyzésekkel kíséri. Mindenki, aki ezt a csodálatos programmot vizsgálja, — írja a Manchester Guardian, — azonnal észre­veheti, hova irányul mennyire komoly az Kina s az angol és más nemzetek érdekei szempont­jából és mennyire összeegye­ztethetőenek a fel­tételek az angol-japán egyezmény világos cél­jaival. Általános hatása e program­­ érvénye­sülésének az volna, hogy’ Kina függetlensége komoly veszélyben forogna és hogy nagy ki­terjedésű provinciák Japán fennhatósága alá kerülnének. A Morningpost jelenti Sanghajból. Hír szerint tegnap két zászlóalj japán Tiencsiliben pa­rt­­raszállt. Safeboban százh­uszonkét­­ezer japán katonát hajóztak be, akik Kínába indulnak. Londonból jelentik Amsterdamon át. A Morningpost írja: E hó 25-én lesznek Japán­ban a képviselőválasztások, amelynek ered­ménye nagy hatással lesz Japán további politi­­­kájára. Eddig ugyanis nagyon érvényesült a klikkek befolyása, amelyek élén volt államfér­fiak állanak, így például irányító befolyása van a katonapártnak, amelynek feje Jamagata herceg. Az Okumez-kormány eleinte azért volt népszerű, mert ellenszegült ezeknek a titkos befolyásoknak, de amióta a katonapárt szolgá­latába szegődön, elvesztette a kamara bizalmát. Azután ezt a rendszert főképpen a seivuka-párt ostorozza, amely többségben van, nem való­színű, hogy az Oscuma-kormány megmarad. Ezt a kormányt különben is alkotmányellenes­nek tekintik, mert nincs többsége. Sanghajban , hó 18-án több ezer bennszülött tüntetett és határozati ja­vaslatban követelte a háborút Japán ellen, mert jobb a csatatéren meg­halna, mint Japán szolgájává lesü­­lyedni. Az Unió külügyminisztériumában elisme­rik, hogy az Egyesült­ Államok a japán—kínai tárgyalások megindulása óta érvényesítette be­folyását abban az irányban, hogy Japán módo­sítsa követeléseit és kerülje el az amerikai szer­ződéses kötelezettségekbe ütköző cselekvéseket. Kijelentik, hogy az amerikai és a brit kormány nem folytatott tanácskozásokat a japán köve­teléseknek a szerződéses kötelezettségekre való hatásáról. A Daily Telegraaf pekingi jelentése sze­rint Kína pozíciója tetemesen megerősödött, amióta ismertté vált, hogy az Egyesül­ Álla­­m­ok szombaton úgy­­ Tokióban, mint a washingtoni japán nagykövetnél erélyes hangú memorandumot adtak át, amelyben sürgősen felhívják Japán figyelmét az­ 1908. évi novem­ber 31-i­ki egyezményre és nyomatékkal hang­súlyozzák azt­ a tényt, hogy az Egyesült­ Álla­mok a közötte és Kína között fennálló egyez­mény minden egyes pontjának épségben tar­tása fölött gondosan őrködni fog. E memoran­dum következtében a helyzet képe teljesen megváltozott. A Rjecs­in­kutzki jelentése szerint a japán­, kínai konfliktus egyre aggasztóbb jelleget ölt. A japánellenes hangulat egyre fenyegetőbbé válik, annyira, hogy a japán gyarmatosok mai életüket féltik. A kínai sajtó és a kereskedelmi egyesületeik a japánoik kezében lévő­ koncesz­­sziók megvásárlását követelik. A japán kor­mány újból­i nagy erély­­yel sürgette a kimn­ kormánynyal közölt kérdésekre adandó vá­laszt. jzzzzzarxsz, VILA& 1915. március 22. 9 ‘ LEGÚJABB A Központi hatalmak egysége A Times-h­ez intézett levélben egy ameri­kai ember, aki érzésével az entente pártján van, összehasonlítja impresszióit, amelyeket a­­múlt hetekben Németországban, Ausztria-Ma­­gyarországban és Londonban szerzett. Csodál­ja, mennyire teljes az egység a németek és az osztrák-magyar szövetségesek közt és azt mondja: Angliába érkezve, csodálattal látta­m ezzel szemben, hogy a felsőbb osztályok lóver­senyekről vitatkoztak, a munkások­­ pedig sztrájkoltak. Ez úgy­ hat, mint a hideg zuhany. Még Angliában is el fogják ismerni, hogy a­ középeurópai hatalmiak egysége, higgadt két szü­lődésü­k a hosszas harcra, példátlanul áll a világtörténelemben. Vihar a tengeren Londoni jelentés szerint a pén­tekre virradó éjjel a tengeren dühön­gött óriási vihar következtében szo­katlanul számos hajóbaleset történt. A Buccaner Scroby Land táján, Yar­mouth közelében homokzátonyra fu­tott. A Francisshoner Trevose Head táján elpusztult. A hajó legénységét megmentették. A Londonból Hull felé haladó Cecilia-gőzös Falling táján sülyedt el. Legénységét megmentet­ték. A Mary Nish hajó Tyne közelé­­v­ben felborult. A 3000 tonnás Sh­etrech gőzös, mely Rotterdam felől jött, Tyne közelében zátonyra futott. Attól­­ tartanak, hogy a hajó elpusztult. A­­ Deetwing 2000 tonnás gőzös, hír sze­rint, a csatornában elsülyedt és vele egész legénysége is. Megtalálták e gőzös egyik matrózának holttestét, a gő­zös egy felborult csónakját és a roncsokat. Az Aberdeen nevű aber-­­ deeni gőzös (1009 tonnás) nem adott életjelt magáról. A gőzös egyik mentőcsónakját kifogták a tengerből. Az angol munkásmozgalmak A koppenhágai Berlingske Tidende jelenti Londonból. Az angol munkásegyesü­letek és a minisztériumoik képviselőinek tanácskozása megegyezésre vezetett, amely a háború tarta­mára kizárja a sztrájkot. A szakszervezetek vezetői elvállalták, hogy a munkásoknak ta­nácsolni fogják, hogy a háború alatt se kezd­jenek sztrájkot, hanem minden viszályt, amely bér- vagy munkaviszonyokból keletke­zik, békés uton, a békebíróságok előtt intézze­nek el. Ezenfelül a munikásszervezetek elte­kintenek az eddigi szokástól, amelylyel kü­lönbséget tettek a szakképzett és tanuilatlan

Next