Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-22 / 81. szám
tt ' " * /g rosök sérelmeit panaszolta el és a husikereskedők és üzérek ellen fordult, akik felverik a marha és a borjú árát. Lichtmann Dezső pedig arról panaszkodott, hogy a vásárcsarnoki nagybani árusok mázsái igen gyakran tévednek. Szóval, tele van most panaszszal mindenki. Mindenki mást okol a bajokért, a drágaságért, de ezekkel a panaszokkal nem törődik a drágaság, megy a maga útján. Persze a tojás is drága, az élő baromf is, a nyílt élelmiszerpiacokon sem — fenékig, tejföl. Boda Dezső főkapitány ma délelőtt a következő hivatalos kommünikét adta ki: "A székesfőváros vásárigazgatósága megállapította, hogy egyes kereskedők, különösen idegenből ideszakadt kufárok a nyílt élelmiszer-piacokra hozott tojást, élő baromfit stó, tömegesen összevásárolják és így élelmiszer-hiányt és megokolatlan árdrágulást idéznek elő. Minthogy az élelmiszer-platók egyedüli hivatása az, hogy a székesfőváros közönségét a megfelelő ételszükségleti cikkekkel ellássák, a vásárfelügyelőségek megfelelő utasítási nyertek, hogy az említett összevásárlásokat és az azzal kapcsolatos illetéktelen közvetítést és uzsoráskodást a legerélyesebben ellenőrizzék és egyben akadályozzák meg. Az ily vásárlásokat nem fogja megtűrni a hatóság, és ha figyelmeztetés nem használ, a rendőrség segélyét fogja igénybe venni. Az államrendőrség a szóbanforgó egyénekkel szemben a legerélyesebben fog eljárni, alkalmazni fogja a legszigorúbb megtorló rendszabályokat, a budapesti illetőséggel nem birókat vagy külföldieket ki fogja tiltani hatósága egész területéről és toloncolás útján fogja eltávolítani. Az összes rendőri közegek megfelelő utasítása iránt az intézkedés megtörtént. A rendőrség felhívja tehát mindazokat, akik ily visszaéléseiket elkövették, hogy attól a jövőben tartózkodjanak. Előfizetési felhívás A régi szeretet hangján szólunk ma, új idők, korszakok, új munka előtt, régi híveinkhez, barátainkhoz, olvasóinkhoz. Mi a nyomorgók, jogtalanok felé hajoltunk, mikor a mindennapi kenyérért tülekedők letaposták a jogaiktól megfosztott embereket s hangosan, a meggyőződés becsületességével, az öntudat komolyságával hirdettük: Magyarország jövőjét demokráciájában, kultúrájában, vágyaink kölcsönös megértésében kell megalapozni. A Világ a haladásért, a kultúráért a jogegyenlőségért szállott harcba. És ma, mikor a lelkek viaskodása bogozza a következményeket, az elérendő eredményeket, a Világ rendíthetetlenül hisz a jövendőben, amely nem lehet más, mint programmunk valóra válása. Hivésünk, programmunk, amelyet tollunkra parancsol a meggyőződés kötelessége, új bajtársakat toboroz zászlónk alá. Bajtársainkhoz fordulunk, kik szeretik a Világot programra ráért, meggyőződéses harcáért, szerettessék meg a lapot, másokkal is, toborozzanak új barátokat. Mert ez volt a mi erősségünk a múltban, s ez lesz erősségünk a jövőben is. Minél többen vagyunk a zászló körül, szavunk, súlyunk annál többet jelent. Minden igyekezetünkkel, tudásunkkal, lelkesedésünkkel azon leszünk, hogy megszolgáljuk e szeretetet, mely céljaink felé visz, a milliók célja felé. Ha még többért vagyunk, még erősebbek leszünk, nagy céljaink egyre közelebb. És ki vitatja, hogy a programja megvalósításához erőseknek s kitartóknak kell lennünk. S a mi erőnk és kitartásunk eddig is olvasóinkból volt. Ezentúl is csak olvasóinkból lehet. A betegség megfut a tisztaság és a tudás előtt Oktassuk ki a hozzánk tartozókat minden veszedelemre és minden védekezésre. Kína forradalom előtt Késő éjjel jelentik Londonból, hogy a Daily Thelegraph a következő pekingi jelentést kapta: Itt komoly az aggodalom, mert a kormány számos oly jelentés birtokába jutott, amelyek komoly következtetésekre engednek, ha a Japánnal való megegyezés március 25-ig nem történnék meg. Bár nem lehet feltétlenül állítani, hogy lázadások és felkelések lesznek, az európai kormányok mégis helyesen teszik, ha idejekorán gondoskodnak a Kínában élő alattvalóiknak és a Kínához fűződő érdekeik megvédéséről. Kink tehát belső forradalom, vagy Japánnal való háború előtt áll. Clemenceeau lapjának legutóbbi számában élesen megtámadtaJapán eljárását. Acikk szerint a japánok az angol Barnadiston -sereg segítségével kicsit bombázták Csingtaut, anélkül, hogy saját flottájukat erősebben kockáztatták volna. Ez az első siker olyan nagynak® tűnt fel Japán előtt, hogy diplomáciája útján újabb jutalmak elérésére törekedett. Azt az ünnepélyes ígéretét, hogy Csingtaut visszaadja a kínaiaknak, Japán hamarosan elfelejtette. Az európai háborút anaikáció ki akarja használni, hogy ő maga dús hasznot lásson. S mig francia részről így vélekednek Japán aggresszivitásáról, az angol közvélemény egyik előkelő szócsöve, a Manchester Guardian, Japánnak Kínával szemben emelt követeléseit éles megjegyzésekkel kíséri. Mindenki, aki ezt a csodálatos programmot vizsgálja, — írja a Manchester Guardian, — azonnal észreveheti, hova irányul mennyire komoly az Kina s az angol és más nemzetek érdekei szempontjából és mennyire összeegyeztethetőenek a feltételek az angol-japán egyezmény világos céljaival. Általános hatása e program érvényesülésének az volna, hogy’ Kina függetlensége komoly veszélyben forogna és hogy nagy kiterjedésű provinciák Japán fennhatósága alá kerülnének. A Morningpost jelenti Sanghajból. Hír szerint tegnap két zászlóalj japán Tiencsiliben partraszállt. Safeboban százhuszonkétezer japán katonát hajóztak be, akik Kínába indulnak. Londonból jelentik Amsterdamon át. A Morningpost írja: E hó 25-én lesznek Japánban a képviselőválasztások, amelynek eredménye nagy hatással lesz Japán további politikájára. Eddig ugyanis nagyon érvényesült a klikkek befolyása, amelyek élén volt államférfiak állanak, így például irányító befolyása van a katonapártnak, amelynek feje Jamagata herceg. Az Okumez-kormány eleinte azért volt népszerű, mert ellenszegült ezeknek a titkos befolyásoknak, de amióta a katonapárt szolgálatába szegődön, elvesztette a kamara bizalmát. Azután ezt a rendszert főképpen a seivuka-párt ostorozza, amely többségben van, nem valószínű, hogy az Oscuma-kormány megmarad. Ezt a kormányt különben is alkotmányellenesnek tekintik, mert nincs többsége. Sanghajban , hó 18-án több ezer bennszülött tüntetett és határozati javaslatban követelte a háborút Japán ellen, mert jobb a csatatéren meghalna, mint Japán szolgájává lesülyedni. Az Unió külügyminisztériumában elismerik, hogy az Egyesült Államok a japán—kínai tárgyalások megindulása óta érvényesítette befolyását abban az irányban, hogy Japán módosítsa követeléseit és kerülje el az amerikai szerződéses kötelezettségekbe ütköző cselekvéseket. Kijelentik, hogy az amerikai és a brit kormány nem folytatott tanácskozásokat a japán követeléseknek a szerződéses kötelezettségekre való hatásáról. A Daily Telegraaf pekingi jelentése szerint Kína pozíciója tetemesen megerősödött, amióta ismertté vált, hogy az Egyesül Államok szombaton úgy Tokióban, mint a washingtoni japán nagykövetnél erélyes hangú memorandumot adtak át, amelyben sürgősen felhívják Japán figyelmét az 1908. évi november 31-iki egyezményre és nyomatékkal hangsúlyozzák azt a tényt, hogy az Egyesült Államok a közötte és Kína között fennálló egyezmény minden egyes pontjának épségben tartása fölött gondosan őrködni fog. E memorandum következtében a helyzet képe teljesen megváltozott. A Rjecsinkutzki jelentése szerint a japán, kínai konfliktus egyre aggasztóbb jelleget ölt. A japánellenes hangulat egyre fenyegetőbbé válik, annyira, hogy a japán gyarmatosok mai életüket féltik. A kínai sajtó és a kereskedelmi egyesületeik a japánoik kezében lévő konceszsziók megvásárlását követelik. A japán kormány újbóli nagy erélyyel sürgette a kimn kormánynyal közölt kérdésekre adandó választ. jzzzzzarxsz, VILA& 1915. március 22. 9 ‘ LEGÚJABB A Központi hatalmak egysége A Times-hez intézett levélben egy amerikai ember, aki érzésével az entente pártján van, összehasonlítja impresszióit, amelyeket amúlt hetekben Németországban, Ausztria-Magyarországban és Londonban szerzett. Csodálja, mennyire teljes az egység a németek és az osztrák-magyar szövetségesek közt és azt mondja: Angliába érkezve, csodálattal láttam ezzel szemben, hogy a felsőbb osztályok lóversenyekről vitatkoztak, a munkások pedig sztrájkoltak. Ez úgy hat, mint a hideg zuhany. Még Angliában is el fogják ismerni, hogy a középeurópai hatalmiak egysége, higgadt két szülődésük a hosszas harcra, példátlanul áll a világtörténelemben. Vihar a tengeren Londoni jelentés szerint a péntekre virradó éjjel a tengeren dühöngött óriási vihar következtében szokatlanul számos hajóbaleset történt. A Buccaner Scroby Land táján, Yarmouth közelében homokzátonyra futott. A Francisshoner Trevose Head táján elpusztult. A hajó legénységét megmentették. A Londonból Hull felé haladó Cecilia-gőzös Falling táján sülyedt el. Legénységét megmentették. A Mary Nish hajó Tyne közelévben felborult. A 3000 tonnás Shetrech gőzös, mely Rotterdam felől jött, Tyne közelében zátonyra futott. Attól tartanak, hogy a hajó elpusztult. A Deetwing 2000 tonnás gőzös, hír szerint, a csatornában elsülyedt és vele egész legénysége is. Megtalálták e gőzös egyik matrózának holttestét, a gőzös egy felborult csónakját és a roncsokat. Az Aberdeen nevű aber- deeni gőzös (1009 tonnás) nem adott életjelt magáról. A gőzös egyik mentőcsónakját kifogták a tengerből. Az angol munkásmozgalmak A koppenhágai Berlingske Tidende jelenti Londonból. Az angol munkásegyesületek és a minisztériumoik képviselőinek tanácskozása megegyezésre vezetett, amely a háború tartamára kizárja a sztrájkot. A szakszervezetek vezetői elvállalták, hogy a munkásoknak tanácsolni fogják, hogy a háború alatt se kezdjenek sztrájkot, hanem minden viszályt, amely bér- vagy munkaviszonyokból keletkezik, békés uton, a békebíróságok előtt intézzenek el. Ezenfelül a munikásszervezetek eltekintenek az eddigi szokástól, amelylyel különbséget tettek a szakképzett és tanuilatlan