Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-24 / 83. szám
Szerda Szárazföldön A tengeri akció sikertelensége után most szárazföldi akciót kísérelnek meg a szövetségesek. Lázas előkészületek történnek arra, hogy gyalogosokat szállítsanak partra a török földön. A törököket természetesen nem fogja előkészületlen találni a szárazföldi támadás, s minden eshetőségre megtették az ellenintézkedéseket. Római jelentés szerint a modrusi öbölbe sok angol és francia szállítóhajó érkezik. Ezeknek az a feladatuk, hogy a Lemnosban partra szállított körülbelül ötvenezer főnyi indiai és ausztráliai angol csapatokat ismét hajóra vegyék és hír szerint a Dardanellák megtámadása végett már most partra szállítsák. Az angolok egy hadtestük partraszállításával akarnak felelni a cirkálók elsülyesztésére. Török részről jött jelentések szerint mindenütt oly erős csapatok vannak, hogy a partraszállást teljesen ellensúlyozni tudják. Az Echo de Paris közlése szerint Lemnosz szigetén előkészületek történnek 10.000 főnyi francia tengerészgyalogság elhelyezésére. Az operációt, amelyben francia és angol szárazföldi csapatok is résztvesznek, Robeck ellentengernagy fogja vezetni, egy 53 éves ír ember, aki három évvel ezelőtt vette át az egész angol torpedóflotta vezetését. Egy Alexandriából érkezett gőzös utasai elmondták, hogy útközben több csapatszállító hajóval találkoztak, amelyeket két angol dreadnought kísért. A csapatok Szmirnánál akarnak partra szállni. Budapest, március 23. Az erzsébetvárosi képviselőválasztás. A főváros tanácsa a VII. kerületi képviselőválasztás céljaira a Dohány utcai polgári leányiskola épületét április 7-ére átengedte. Egyúttal kiküldötte a választás színhelyére a következő személyazonossági tanukat: Dévény Gyula VII. kerületi elöljárót, Rácz Károly, Lehmann György, Pordy Győző kezelőtiszteiket, Nagy Zsigmond és Osdy Lajos adótiszteket. Marhakocsikban utaztunk ugyan most is, de enni kaptunk. Franciaországban van eleség bőven mindenfelé. Fehér kenyeret esznek és az élelmiszerek árai alig emelkedtek. Utunk közben sok sebesültszállítmánynyal találkoztunk, a közhangulat levert, bár a franciák egy pillanatra sem vesztették el az entente legyőzhetetlen erejébe vetett hitüket Tudják ugyan, hogy ők maguk tehetetlenek a némettel szemben, ezt nyíltan be is vallják, de bíznak az angol vagyonban és az orosz túlerőben. A német gyűlöletükhöz most ennek az ősi ellenségnek teljes elismerése szegődik. Most már megtanulták tisztelni a német erőt, kitartást, alaposságot. A rodesi Maternité orvosának egy kijelentését citálom. Volt egy kis kézilámpám, melyet még Párisban vettem és mely nem tört el viszontagságos utazásaim alatt. A rodesi kórházban is ott állt ágyam mellett a szekrénybén. A főorvos egyszer véletlenül ledobta, de az üveg nem tört el. „Biztosan német gyártmány“ — mondta a doktor meggyőződéssel. Megnéztük, csakugyan Nürnbergben készítették. Mikor elértük a svájci határt, a bennünket kisérő francia katonák utánunk kiáltották: „Mondják meg otthon, hogy még nincs vége a háborúnak és nem is lesz addig, míg a német be nem adta derekát!“ Genfben leírhatatlan kedvességgel fogadtak bennünket. Virágokkal, dús ajándékokkal halmoztak el bennünket, a Vöröskereszt hölgyei megfürösztötték, tiszta, új ruhákba öltöztették a gyermekeket. Mindenki megkapta, amire a hosszú után hiánya meg szüksége lehetett. Zürichben megismétlődött az emberszeretet és a jóság ezen hatalmas és gyönyörű bizonyítéka. Kipihenve, megvigasztalva, nyugodtabban léptük át hazánk határát. Arc,AO 1915. március 24. 3 Przemysl megvétele Az első megdöbbenés pillanatainak pesszimisztikus hangulata mára eloszlott az emberek lelkéről. Ma már Magyarországon épp úgy, mint Ausztriában, minden ember tárgyilagosan mérlegeli azt a helyzetet, melyet Przemysl el és le teremtett és tudatában van annak, hogy ez az új helyzet, mely nem is új, egyáltalán nem hozhat meglepetéseket. Przemyslt nem az orosz erő gyűrte le, hanem a mindennél hatalmasabb természet. A természetnek ez a sikere egy lépéssel sem fogja előbbre vinni az oroszok ügyét. Igaz, hogy mi egy nagyszerű erődítést vesztettünk el, de viszont senki sem mondhatja, hogy az oroszok egy nagyszerű erődítést nyertek. Értéktelen romhalmaz az, ami az oroszok kezébe jutott és ezzel katonailag mit sem nyertek, nem erősödtek pozícióikban. Nekünk az elesett Przemysl nem jelent egyebet, mint egy elveszett izolált pont, melynek révén hosszú hónapokig nagy ellenséges erőket tudtunk lekötni. Valamiről azonban nem szabad elfeledkezni. Ez az ellenséges erő ma már korántsem volt oly félelmetesen nagy, mint az ostrom első idejében. Abban az arányban, amint az oroszok pozícióikat a vár körül megerősítették, csökkentették lekötött emberanyagukat. Ha megfelel a tényeknek az, hogy Przemysl második cemirozásaikor 300.000 embert koncentrált az orosz hadvezetőség a vár köré, viszont bizonyos az, hogy a négy és fél hónapig tartó ostromaiidő alatt a cemirozó seregnek közel felét elvonta innen és egyéb terepeken alkalmazta. A Kárpátokba, a San mellé, sőt a Dnyeszterhez is már innen küldtek erősítéseket. Az oroszokra nézve Przemysl eleste egyetlen eredményt jelent: lekötött erőinek felszabadítását. Ez a felszabadult erő azonban ma nem jelent többet az eredeti ostromló sereg felénél, vagyis, ha az említett számösszeg — 300.000 ember megfelel a tényeknek, — 150.000 embert. Ez a szám pedig a mai háború óriási arányai mellett, a szembenálló embermillióik között se nem oszt, se nem szoroz. Ez az erőnyereség semmiesetre sem ér fel azzal az áldozattal, amelyet az oroszok Przemnyilért hoztak. Nem nyerhetnek annyit, mint amennyit vesztettek. Bárhova, bármelyik frontra vetik is majd az oroszok az itt nyert erőiket, mi — kedvezőbb vasúti viszonyaink mellett — mindenkor abban a helyzetben leszünk, hogy ezt az erőgyarapodást ellensúlyozni tudjuk. Przemysl lehet egy szomorú hősi epizódja az oroszok ellen vívott háborúnknak, de semmiesetre sem sorsdöntő eseménye. Tagadhatatlan, hogy a mi hadvezetőségünknek nagy érdeke lett volna, hogy Przemyslt felmentse és arcvonalunkba kapcsolja és erre bizonyára az oroszoknak is nagy szükségük volt további operációikhoz. A romokban heverő, minden hadieszközétől megfosztott erőd azonban épp úgy nem fog nekik szolgálatot tenni, mint ahogyan ebben a formájában nekünk sem lett volna hasznunkra. Abban a pillanatban, amikor az orosz ostromló sereg bevonulhatott Przemyslbe, az már nem jelentett többet, mint a többi galíciai helység, amelybe bevonultak, de bázisként nem használhatták. A mi veszteségünk: Przemysl derék védő katonái, ez a veszteség azonban felemelő, morális hatásában pedig örökértékű, mint minden, ami emberileg ilyen legendásan sokat és nagyszerűt tudott nyújtani. A felszabadulástól a feladásig Azokon a részleteken kívül, melyeket a Világ haditudósítójának táviratai alapján már ma közöltünk, a sajtóhadiszálláson még a következő hivatalos magyarázatot adtak: Pénteken még nagyszabású kirohanással próbálkozott meg a várőrség, hogy az ostromlott gyűrűt a leggyengébb ponton, a grodeki utón áttörje, szombaton és vasárnap pedig állta és az ellenségnek súlyos veszteségeket okozva verte vissza az ostromló seregnek a vár keleti és északi frontja ellen intézett heves rohamát. Az utolsó ágyudörgésekbe azonban már beleszólt a felrobbantott erődművek, ágyuk detonációja. Október 11-én szabadult fel Przemysl az első ostrom alól és nem volt módjában, hogy a második, valószínűleg elkövetkező ostromra teljesen felkészüljön. Az utakat a hétszámra zuhogó eső csaknem járhatatlanokká tette, ezenkívül Neulandectől Przemyslig egyetlen folyton előre igyekvő trónoszlop foglalta le az utat, amely Boroevics hadserege számára szállította az élelmiszert és muníciót. Ilyen körülmények között az utánpótlás lehetetlenné vált, Przemysl készletei közben egyre fogytak. A környéken, a Nowomiastónál harcoló hadsereg ide vitte sebesültjeit, sőt az átvonuló csapatok munícióval és élelemmel szintén Przemyslben látták el magukat. Ez nem róható fel a várparancsnokság hibájául, mert közben lázasan dolgoztak a felrobbantott északi vasúti híd felépítésén és a vasúti összeköttetés helyreállításán és joggal remélhették, hogy a második ostrom kezdetéig a mihamarabb meginduló vasúti forgalom révén elegendő idő marad a vár felszerelésére. A híd azonban csak október 23-ig készült el és az első vonat csak 25-én szaladt be Przemyslbe , munícióval megrakodva. Az első rendkívül heves ostrom tanulságai ugyanis arra intettek, hogy mindenekelőtt a muníció-készletet kell kiegészíteni. Az utánpótlásra ilyenformán mindössze tíz nap állott rendelkezésre, túlontúl rövid idő arra, hogy a vár hosszabb tartamra minden szükségessel elláthassa magát. Hogy mindennek ellenére is Przemysl ötödfél hónapig ellent tudott állani, csak a készletek gazdaságos felhasználásának tulajdonítható. A védősereg már egy hónap óta redukált ételadagokon élt. Az utolsó napokban éppen csak annyi jutott egy-egy emberre, hogy az éhség ne kínozza. A második ostrom ideje alatt Przemys- nek nem jutott többé aktív szerep, amennyiben mélyen az orosz vonalak mögé került Igaz, hogy tekintélyes orosz erőt kötött le, kéőbb azonban, mikor az oroszok állásaikat várszerűen megerősítették, veszedelem nélkül elvonhatták erőik legnagyobb részét, mert a védősereg kitörései elé így is nyugalommal nézhettek. Abból a szempontból, hogy Przemysl Galicia legfontosabb útvonalait és vasúthálózatait zárta, szintén megcsappant a vár, jelentősége, mert az oroszok az ostrom ideje alatt új utakat és vasútvonalakat építettek, amelyek mind megkerülik Przemyslt. Arra a nagy küzdelemre, mely az óriási harcvonal két szárnyán folyik, a vár nem lehetett befolyással, mert úgy a déli szárnytól, mint a Kárpátoktól is nagy távolságra fekszik. Mit jelent a vár átadása? Seeliger százados írja a Neues Wiener Tagblatt-ban: — Nem lehet tagadni, hogy Przemysl eleste lesújt bennünket! Mégis mindenkinek, aki a galíciai harcteret tárgyilagosan ítéli meg, azt kell megállapítania, hogy a vár eleste ma már nem olyan jelentőségű, mint lett volna az első ostrom idején. Akikor az orosz fősereg előcsapatai mindenütt a Kárpátok átjáróiban, túl a magyar területen álltak. Ha Przemysl akkor esik el, a az orosz fősereg eláraszthatta volna az ország belsejét. Ma csapataink rettenetes, de az összes hágókon sikeres harcok után mindenütt a Kárpátok északi lejtőjén áll.