Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-04 / 63. szám
Küzdelem a tengerért Sir Allian Johnstone angol és Alise francia lövetek ma átnyújtották a holland külügyminszternek kormányaik jegyzékét, mely a Németország ellen irányuló represszáriás intézkedéseket ismerteti. Az angol és francia kormány a jegyzékben utal arra, hogy úgy a hollandi, mint általában a skandináv hajók szállítmányainak háromnegyed része egyenesen vagy közvetve Németországnak van szánva. A jegyzékben foglalt tiltakozás és represszáliók kilátásbahelyezése állítólag nem vonatkozik uton levő hajókra. Angliának és Franciaországnak eljárása különösen a semleges államokban nagy hatást gyakorolt. A kopenhágai National Tillende írja: Az angolok és az angol miniszterelnök csak most jönnek rá, hogy a világháború sokkal nagyobb áldozatokat ró Angliára, mintsem eleinte hitték volna. Ha az ember visszatekint a háború elmúlt hónapjaira, kitűnik, hogy az összes vezető hadvezérek és államférfiak elszámították magukat. A német vezérkar rosszul számított, mert azt hitte, hogy sikerül Franciaországot levernie, még mielőtt Oroszország befejezhetné a mozgósítást, az orosz és a francia vezérkarok tévedtek, amennyiben nem látták előre, hogy Németország oly óriási seregeket tud mindkét frontja fedezésére harcba vetni, az orosz hadügyminisztérium pedig abban a feltevésében, hogy sikerülni fog a német hadsereget megsemmisíteni. A legnagyobb csalódás mégis Angliát érte, tekintve a tengeri háború eddigi menetét és a német blokádot. Még ha Németország blokádja nem is fenyegethetné komolyan Angliát, mégis növeli azt a kedvetlenséget, amelyet a világháború folyása a tengert uraló Angliában előidéz, mert Angliának tapasztalnia kellett, hogy még saját partját sem tudja kellőképpen védelmezni. A Frankfurter Zeitung newyorki jelentés alapján közli, hogy az angol kormány visszautasította az Egyesült Államok kormányának közvetítő javaslatát. Washingtonból érkező jelentések szerint az amerikai kormány már meg is kapta az erre vonatkozó hivatalos értesítést. A hangiflat Washingtonban nagyon feszült. A londoni Pali Mail Gazette egy félhivatalos jelentés alapján megállapítja, hogy a blokád első hetének mérlege a következő: Torpedólövések következtében elsülyedt három angol hajó, két amerikai hajó pedig aknára futott és felrobbant, helyezkedett, hogy a hajók i mellé nem ad kísérőül hadihajókat. A krisztiániai Morgenblad írja: A Németországba irányuló semleges kereskedelem elleni angol és francia fenyegetéseket a norvég hajósvállalatok ugyanazzal a nyugalommal fogadják, amelylyel fogadták a február 4-iki német hirdetményt. Norvégiában nem ismerhették el a német határozatot és az angol kijelentések előtt sem hajolhatnak meg. Hogy mily formában fog a norvég kormány az új angol és francia intézkedés ellen tiltakozni, attól a közléstől függ, amelyet az angol és a francia kormány a semleges államokhoz juttat. Az Aftonposten a következőket írja: Az eddig érkezett hírek után ítélve, a szövetségesek nem terveznek Németországgal szemben tulajdonképpeni blokádot. Bejelentésük további lépés az Északitengernek az angol jegyzék után megkezdett elzárására. A skandináv államoknak Németországgal való tengeri kereskedelme eddig nem volt nagymértékben akadályozva. Várnunk kell, hogy lássuk, hogyan akarja Anglia tervét keresztülvinni. Angliának nincsen joga arra, hogy a mi vizeinken és más semleges vizeken ellenőrzést gyakoroljon. Ha Anglia a nemzetközi jog egyenes megsértését tervezi, akkor a semleges államokra nézve nem lesz lehetetlen a Németországgal való összekötetést fenntartani. A Nieuwe van den Dag rámutat arra, hogy Franciaország és Anglia nem fogják formálisan blokálni a német partvidéket. A lap azt írja többek közt, hogy a német sajtó hangsúlyozhatja, hogy a tengert uraló Anglia még a francia flotta segítségével sem képes a nemzetközi jogban elismert elvek szerint eljárni, hanem erőszakos, a nemzetközi jogba ütköző módszerhez kell folyamodnia. Anglia nem blokád útján, ami ellen a semlegeseknek semmi kifogásuk nem lehetne, hanem úgy akarja Németország kereskedelmét minden termék behozatalától elzárni, hogy nem tesz különbséget dugáru- és törvényes kereskedelem között. Hoek van Hollandból jelenti a X. számú kalauzhajó, hogy a közelben úszónknak vannak. Egy torpedónaszád indult el, hogy kihalássza és elpusztítsa őket. A veszély, mely a parti hajókat, halászbárkákat fenyegeti, igen nagy. A francia és angol lapok azt követelik a kormánytól, hogy a gyapotot is hadisugárunak mondja ki, mert robbanóanyagok és lőgyapot előállítására szolgál. Elsülyedt hajóit Saint Valérie sur Somme közelében, a hétfőről keddre virradó éjjel, egy nagy angol kereskedő hajó torpedólövés következtében elsülyedt. Dieppeben és St. Valérieben egész éjjel hallották a segélykiáltásokat, de az óriási hóvihar miatt, minden mentőkísérlet meghiúsult. Rotterdamba érkezett jelentés szerint, az angol admiralitás jelenti, hogy a Claymonaughton nevű amerikai gőzös február 3-ika óta nem adott életjelt magáról és azt hiszik, hogy elveszett. A Lloyd jelenti Eastbourneből, hogy egy 1800 tonnás gőzös tegnapelőtt délután négy órakor, Eastbournétől négy tengeri mértföldnyire, elsülyedt. A hajó kéménye fekete volt, alteste vörös. A Matin jelenti, hogy a Rye magasságában elsülyedt gőzös, amelynek elsülyedéséről már érkeztek jelentések, mint megállapíttatott, a West-Hartlepool-i Oakby nevű gőzhajó volt. A kora reggeli órákban sülyedt el Folkestone közelében, míg roncsait Dovernél fogták ki. Egy Dungenessből érkező távirat jelenti, hogy a Dungeness községbeli mentőcsónak Hastings közelében egy 1300 tonnásra becsült hajó roncsait találta meg. Megállapították, hogy a hajó katasztrófáját torpedólövés okozta. A hajó személyzetét egy aknaszedőhajó mentette meg. A Républicain jelenti Dieppeből. A dieppei tengerészeti hatóságot péntek délután az aillyi világítótorony őre arról értesítette, hogy egy angol hajóra Dieppetől 15 kilométernyire rálőttek. Egy másik angol hajó azonnal segítségére kifutott, de a helyszínen a hajóból semmit sem talált, csupán egy deszkát, amely csak rövid idő óta lehetett a vízben. Az Unió tiltakozása A washingtoni hivatalos körök szerint az amerikai kormány úgy Párisban, mint Londonban erélyesen tiltakozni fog ama példátlan magatartás ellen, mely az Unió és a vele békében élő államok kereskedelmének óriási károkat okoz. Ámbár az angol akcióról még nem érkezett hivatalos jelentés, Washingtonból a következő kommüniké ment a sajtóhoz: Hivatalos körökben általában az a felfogás uralkodik, hogy a szövetségesek akciója ellen határozottan tiltakozni fognak. Az eljárást példátlannak tartják és azt hiszik, hogy káros hatással lesz az Egyesült Államok kereskedelmére nézve olyan államokkal szemben, amelyekkel békében élnek. A Reuter-ügynökség Newyorkból arról értesül, hogy a Newyork Herald a szövetségesek megtorló intézkedéseit helyesli. Ezzel szemben a legtöbb lap, melyek cikkeikben tartózkodó álláspontot foglalnak el, azt javasolják a semlegeseknek, hogy minden lefoglalás ellen tiltakozzanak, mely hajóikat az ellenséges partvidék effektív blokálása nélkül érné. Semleges hajók veszedelme A rotterdami dán főkonzul a Politiken című lap felkérésére a holland-angol hajózás ügyében a következő sürgönyt küldte: A hollandi tengeri hajózást lehetőleg biztosítani akarják. A nagy amerikai és egyéb külföldi vonalakon közlekedő hajók továbbra is megtartják járataikat, míg Rotterdam—Vlissingen között egyrészt és az angol kikötők között másrészt csak postai és teheráruforgalom lesz. A személyszállítást egyelőre beszüntettük. A hollandi kormány végleg arra az álláspontra VILÁGreiS. március 5. Japán és Kína A mindjobban kiélesedő helyzet Kína és Japán közt s ebből folyólag Japán térfoglalása a fehér fajok országai közül az Uniót érdekli legjobban. A veszedelmet, amely az Uniót Japán előnyomulása felől fenyegetheti, Amerikában már rég észrevették. Az Unió kormányának egyik legkiválóbb diplomatája, Mac Kinley elnöksége idején, Jaim D. Hay volt legerősebb szószólója annak a politikának, amely a japán veszedelemmel szemben a Keleten erős pozíciót akart kiépíteni az Unió számára s ebből a célból Kínát támogatta, s rekonstruálását vette célba, hogy ez Japánnal szemben ellentállásra elég erős legyen. , Hay halála után ez a politika nem talált az Unióban elég erős képviselőre. Sőt legutóbb arról is szó volt, hogy az Unió a Philippini-szigeteket engedje át a szigetlakóknak. Minden gondolkozó amerikai tud arról, hogy Japán évek óta háborúra készül az Egyesült Államok ellen. Ezért volt oly sürgős a Panama-csatorna kiépítése, mert ettől függött az Unió biztonsága a keleti veszedelemmel szemben. A mostani háború folyamán, mikor a japánok a Marsall-szigeteket a németektől elragadták, ez a körülmény a legnagyobb megdöbbenést keltette Amerikában. E szigeteknek elfoglalása ugyanis azt jelentette, hogy itt Japán a Hawai- és Philippini-szigetek egyenes vonalában olyan flottabázisratett szert, mely Honolulutól, a Hawai-szigetek fővárosától, fél- annyi távolságra van, mint San Francisko, a legközelebbi amerikai kikötő. Ez a helyzet egyik oldala, Amerikának financiális és kereskedelmi összeköttetése pedig Kínával, ez a dolog másik oldala, az utóbbi években mind nagyobb arányúvá lett. A Morgan-bankszindikátus évek óta jelentékeny telepet tart fenn Pekingben. Az amerikai pénz óriási mértékben hálózta be Kínát, úgy, hogy ma az Unió Anglia után a legjobban érdekelt azon az országterületen, amelyet Japán saját érdekszférájába szeretne teljesen beszorítani. Ezek a körülmények mutatják annak a helyzetnek kontúrjait, amely a Japán—Kína közötti konfliktusban az Unió osztályrésze. Érdekes dolog, hogy míg Anglia Németországgal most nyíltan leszámolásra készül, másik versenytársának, Amerikának, úgy akarja romlását előkészíteni, hogy Japánt az Unió ellen háborúra készteti, s ebben segítségére siet-Londoni jelentések szerint a japán-kínai konfliktus kezd veszedelmesen kiélesedni. Pekingből Londonba érkező jelentések szerint Kína ugyan még formálisan nem utasította vissza Japán követeléseit, azonban beavatott körök tudják, hogy ez biztosan meg fog történni, annál is inkább, mert a kínai kormány már tudatta a pekingi japán követtel, hogy eddigi engedményeit sem tekinti véglegeseknek, kijelentéseinek egy részét pedig végleg visszavonja. A japán követ, hi szerint, a kijelentésre azzal felelt, hogy Japán haladéktalanul szárazföldi csapatokat fog az észak-kínai kikötőkben partraszállítani, annál is inkább, mert Japán állampolgárainak érdekeit kell megvédelmeznie kínai szervezett bandák támadásaival szemben. Londonban biztosra veszik, hogy az ame-rikai cirkálók legkésőbben 8—10napon belül meg fognak jelenni a trinai vizeken. A japán lapok nagy örömmel konstatálják, hogy Franciaország kész messzemenő jogokat biztosítani Japánnak Indokínában. Virágok helyett zöldséget termesszünk! Ma a sárgarépa, spenót, bab, borsó szebb a rózsánál!