Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-04 / 63. szám

Küzdelem a tengerért Sir Allian Johnstone angol és Alise francia lövetek ma átnyújtották a holland külü­gymi­­nszternek kormányaik jegyzékét, mely a Né­­­metország ellen irányuló represszáriás intézke­déseket ismerteti. Az angol és francia kormány a jegyzékben utal arra, hogy úgy a hollandi, mint általában a skandináv hajók szállítmá­nyainak háromnegyed része egyenesen vagy köz­vetve Németországnak van szánva. A jegyzék­ben foglalt tiltakozás és represszáliók kilátásba­­helyezése állítólag nem vonatkozik uton levő hajókra. Angliának és Franciaországnak eljá­rása különösen a semleges államokban nagy hatást gyakorolt. A kopenhágai National Ti­ll­ende írja: Az angolok és az angol miniszter­elnök csak most jönnek rá, hogy a világháború sokkal nagyobb áldozatokat ró Angliára, mint­sem eleinte hitték volna. Ha az ember vissza­tekint a háború elmúlt hónapjaira, kitűnik, hogy az összes vezető hadvezérek és államfér­­fiak elszámították magukat. A német vezérkar rosszul számított, mert azt hitte, hogy sikerül Franciaországot levernie, még mielőtt Orosz­ország befejezhetné a mozgósítást, az orosz és a francia vezérkarok tévedtek, amennyiben nem látták előre, hogy Németország oly óriási seregeket tud mindkét frontja fedezésére harcba vetni, az orosz hadügyminisztérium pedig abban a feltevésében, hogy sikerülni fog a német hadsereget megsemmisíteni. A legna­gyobb csalódás mégis Angliát érte, tekintve a tengeri háború eddigi menetét és a német blo­kádot. Még ha Németország blokádja nem is fenyegethetné komolyan Angliát, mégis növeli azt a kedvetlenséget, amelyet a világháború folyása a tengert uraló Angliában előidéz, mert Angliának tapasztalnia kellett, hogy még saját partját sem tudja kellőképpen védelmezni. A Frankfurter Zeitung newyorki jelentés alapján közli, hogy az angol kormány vissza­utasította az Egyesült­ Államok kormányának közvetítő javaslatát. Washingtonból érkező je­lentések szerint az amerikai kormány már meg is kapta az erre vonatkozó hivatalos érte­sítést. A hangiflat Washingtonban nagyon fe­szült. A londoni Pali Mail Gazette egy félhivata­los jelentés alapján megállapítja, hogy a blo­kád első hetének mérlege a következő: Tor­pedólövések következtében elsülyedt három angol hajó, két amerikai hajó pedig aknára fu­tott és felrobbant, helyezkedett, hogy a hajók i mellé nem ad kísé­rőül hadihajókat. A krisztiániai Morgen­blad írja: A Német­országba irányuló semleges kereskedelem el­leni angol és francia fenyegetéseket a norvég hajósvállalatok ugyanazzal a nyugalommal fo­gadják, amelylyel fogadták a febru­ár 4-iki né­met hirdetményt. Norvégiában nem ismerhet­ték el a német határozatot és az angol kijelen­tések előtt sem hajolhatnak meg. Hogy mily formában fog a norvég kormány az új angol és francia intézkedés ellen tiltakozni, attól a köz­léstől függ, amelyet az angol és a francia kor­mány a semleges államokhoz juttat. Az Afton­­posten a következőket írja: Az eddig érkezett hírek után ítélve, a szövetségesek nem tervez­nek Németországgal szemben tulajdonképpeni blokádot. Bejelentésük további lépés az Északi­­tengernek az angol jegyzék után megkezdett elzárására. A skandináv államoknak Németor­szággal való tengeri kereskedelme eddig nem volt nagymértékben akadályozva. Várnunk kell, hogy lássuk, hogyan akarja Anglia tervét keresztülvinni. Angliának nincsen joga arra, hogy a mi vizeinken és más semleges vizeken ellenőrzést gyakoroljon. Ha Anglia a nemzet­közi jog egyenes megsértését tervezi, akkor a semleges államokra nézve nem lesz lehetetlen a Németországgal való összekötetést fenntar­tani. A Nieuwe van den Dag rámutat arra, hogy Franciaország és Anglia nem fogják for­málisan blokálni a német partvidéket. A lap azt írja többek közt, hogy a német sajtó hang­súlyozhatja, hogy a tengert uraló Anglia még a francia flotta segítségével sem képes a nemzet­közi jogban elismert elvek szerint eljárni, ha­nem erőszakos, a nemzetközi jogba ütköző módszerhez kell folyamodnia. Anglia nem blo­kád útján, ami ellen a semlegeseknek semmi kifogásuk nem lehetne, hanem úgy akarja Né­metország kereskedelmét minden termék be­hozatalától elzárni, hogy nem tesz különbséget dugáru- és törvényes kereskedelem között. Hoek van Hollandból jelenti a X. számú kalauzhajó, hogy a közelben úszónknak van­nak. Egy torpedónaszád indult el, hogy kiha­lássza és elpusztítsa őket. A veszély, mely a parti hajókat, halászbárkákat fenyegeti, igen nagy. A francia és angol lapok azt követelik a kormánytól, hogy a gyapotot is h­adisugárunak mondja ki, mert robbanó­anyagok és lőgyapot előállítására szolgál. Elsülyedt hajóit Saint Valérie sur Somme közelében, a hét­főről keddre virradó éjjel, egy nagy angol ke­reskedő hajó torpedólövés következtében el­sülyedt. Dieppeben és St. Valérieben egész éjjel hallották a segély­kiáltásokat, de az óriási hóvihar miatt, minden mentőkísérlet meg­hiúsult. Rotterdamba érkezett jelentés szerint, az angol admiralitás jelenti, hogy a Claymo­­naughton nevű amerikai gőzös február 3-ika óta nem adott életjelt magáról és azt hiszik, hogy elveszett. A Lloyd jelenti Eastbourneből, hogy egy 1800 tonnás gőzös tegnapelőtt délután négy órakor, Eastbournétől négy tengeri mértföld­­nyire, elsülyedt. A hajó kéménye fekete volt, alteste vörös. A Matin jelenti, hogy a Rye magasságá­ban elsülyedt gőzös, amelynek elsülyedéséről már érkeztek jelentések, mint megállapít­tat­ott, a West-Hartlepool-i Oakby nevű gőzhajó volt. A kora reggeli órákban sülyedt el Folkestone közelében, míg roncsait Dovernél fogták ki. Egy Dungenessből érkező távirat jelenti, hogy a Dungeness községbeli mentőcsónak Hastings közelében egy 1300 tonnásra becsült hajó roncsait találta meg. Megállapították, hogy a hajó katasztrófáját torpedólövés okozta. A hajó személyzetét egy aknaszedő­hajó mentette meg. A Républicain jelenti Dieppeből. A dieppei tengerészeti hatóságot péntek délután az aillyi világítótorony őre arról értesítette, hogy egy angol hajóra Dieppetől 15 kilométernyire rá­lőttek. Egy másik angol hajó azonnal segítsé­gére kifutott, de a helyszínen a hajóból sem­mit sem talált, csupán egy deszkát, amely csak rövid idő óta lehetett a vízben. Az Unió tiltakozása A washingtoni hivatalos körök szerint az amerikai kormány úgy Párisban, mint Lon­donban erélyesen tiltakozni fog ama példátlan magatartás ellen, mely az Unió és a vele béké­ben élő államok kereskedelmének óriási káro­kat okoz. Ámbár az angol akcióról még nem érkezett hivatalos jelentés, Washingtonból a következő kommüniké ment a sajtóhoz: Hiva­talos körökben általában az a felfogás uralko­dik, hogy a szövetségesek akciója ellen határo­zottan tiltakozni fognak. Az eljárást példátlan­nak tartják és azt hiszik, hogy káros hatással lesz az Egyesült­ Államok kereskedelmére nézve olyan államokkal szemben, amelyekkel béké­ben élnek. A Reuter-ügynökség Newyork­ból arról ér­tesül, hogy a Newyork Herald a szövetségesek megtorló intézkedéseit helyesli. Ezzel szemben a legtöbb lap, melyek cikkeikben tartózkodó álláspontot foglalnak el, azt javasolják a sem­legeseknek, hogy minden lefoglalás ellen tilta­kozzanak, mely hajóikat az ellenséges part­vidék effektív blokálása nélkül érné. Semleges hajók veszedelme A rotterdami dán főkonzul a Politiken című lap felkérésére a holland-angol hajózás ügyében a következő sürgönyt küldte: A hol­landi tengeri hajózást lehetőleg biztosítani akarják. A nagy amerikai és egyéb külföldi vonalakon közlekedő hajók továbbra is meg­tartják járataikat, míg Rotterdam—Vlissingen között egyrészt és az angol kikötők között másrészt csak postai és teheráruforgalom lesz. A személyszállítást egyelőre beszüntettük. A hollandi kormány végleg arra az álláspontra VILÁG­reiS. március­­ 5. Japán és Kína A mindjobban kiélesedő helyzet Kína és Japán közt s ebből folyólag Japán térfoglalása a fehér fajok országai közül az Uniót érdekli legjobban. A veszedelmet, amely az Uniót Ja­pán előnyomulása felől fenyegetheti, Ameriká­ban már rég észrevették. Az Unió kormányá­nak egyik legkiválóbb diplomatája, Mac Kin­­ley elnöksége idején, Jaim D. Hay volt legerő­sebb szószólója annak a politikának, amely a japán veszedelemmel szemben a Keleten erős pozíciót akart kiépíteni az Unió számára s eb­ből a célból Kínát támogatta, s rekonstruálását vette célba, hogy ez Japánnal szemben ellentál­­lásra elég erős legyen. , Hay halála után ez a politika nem talált az Unióban elég erős kép­viselőre. Sőt legutóbb arról is szó volt, hogy az Unió a Philippini-szigeteket engedje át a szi­getlakóknak. Minden gondolkozó amerikai tud arról, hogy Japán évek óta háborúra készül az Egye­sült­ Államok ellen. Ezért volt oly sürgős a Pa­nama-csatorna kiépítése, mert ettől függött az Unió biztonsága a keleti veszedelemmel szem­ben. A mostani háború folyamán, mikor a ja­pánok a Marsall-szigeteket a németektől elra­gadták, ez a körülmény a legnagyobb megdöb­benést keltette Amerikában. E szigeteknek el­foglalása ugyanis azt jelentette, hogy itt Japán a Hawai- és Philippini-szigetek egyenes vonalá­ban olyan flottabázisra­­tett szert, mely Hono­lulutól, a­ Hawai-szigetek fővárosától, fél-­ annyi távolságra van, mint San Francisko, a legközelebbi amerikai kikötő. Ez a helyzet egyik oldala, Amerikának financiális és keres­kedelmi összeköttetése pedig Kínával, ez a do­log másik oldala, az utóbbi években mind na­gyobb arányúvá lett. A Morgan-bankszindiká­­tus évek óta jelentékeny telepet tart fenn Pe­­kingben. Az amerikai pénz óriási mértékben hálózta be Kínát, úgy, hogy ma az Unió Anglia után a legjobban érdekelt azon az országterü­leten, amelyet Japán saját érdekszférájába szeretne teljesen beszorítani. Ezek a körülmények mutatják annak a helyzetnek kontúrjait, amely a Japán—Kína közötti konfliktusban az Unió osztályrésze. Érdekes dolog, hogy míg Anglia Németország­gal most nyíltan leszámolásra készül, másik­ versenytársának, Amerikának, úgy akarja romlását előkészíteni, hogy Japánt az Unió el­len háborúra készteti, s ebben segítségére siet-Londoni jelentések szerint a japán-kínai konfliktus kezd veszedelmesen kiélesedni. Pe­­kingből Londonba érkező jelentések szerint Kína ugyan még formálisan nem utasította vissza Japán követeléseit, azonban beavatott körök tudják, hogy ez biztosan meg fog tör­ténni, annál is inkább, mert a kínai kormány már tudatta a pekingi japán követtel, hogy ed­digi engedményeit sem tekinti véglegeseknek, kijelentéseinek egy részét pedig végleg vissza­vonja. A japán követ, hi­ szerint, a kijelentésre azzal felelt, hogy Japán haladéktalanul száraz­földi csapatokat fog az észak-kínai kikötőkben partraszállítani, annál is inkább, mert Japán állampolgárainak érdekeit kell megvédelmez­­nie kínai szervezett bandák támadásaival szem­­­ben. Londonban biztosra veszik, hogy az ame-­­rikai cirkálók legkésőbben 8—10­­napon belül meg fognak jelenni a trinai vizeken. A japán lapok nagy örömmel konstatál­ják, hogy Franciaország kész messzemenő jo­gokat biztosítani Japánnak Indokínában. Virágok helyett zöldséget termesszünk! Ma a sár­garépa, spenót, bab, borsó szebb a rózsánál!

Next