Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-29 / 88. szám
YTJLt-fAxietro — A püspök éhenhalt. Talán az egyetlen igazi magyar főpap volt. Hajthatatlan, karakán kuruc, akinek nem imponált senki, aki nem hajtott térdet-fejet se érsek, se püspök előtt Magyar tudós, tele a magyar föld, a magyar levegő,, a magyar nép szeretetével. A magyar história búvára volt, írója daliás idők történetének. Kedves, apró, zsémbes öreg: Bitnyitmj Vince kanonok. A váradi székeskáptalan büszkesége volt, tagja a Tudományos Akadémiának. Bibliotékára való könyvet irt az egyházáról, régi városokról, elhunyt királyokról. Nyolcvanhatodik esztendejét taposta, s amikor minap Máramarosban járt a muszka, végigjárta az árkádos Káptalan-sor kastélyait. Bekopogtatott a remegő fejű vén papokhoz. Izgatott volt, az arca láng: — Magyar földön az orosz! Veszélyben van Magyarország. Nekünk is kardot kell kötnünk. Minden magyar embernek kötelessége a határon állani . . . A haragos kis öreg csupa tűz volt s alig tudták lecsillapítani: ez a legnehezebb. Nyakas, makacs, csökönyös volt minden dolgában. Amit kigondolt, attól nem tágított, ami a szivén volt, az a nyelvén: — Nekem senki se hivalkodjon ranggal, vagyonnal — szokta bizalmas környezetében mondogatni. — Nem az a kérdés, hogy mi van a zsebben vagy a galléron. Mi van a padláson? . . Mostanában ágynak esett. Az öregséggel járó betegségek kínozták. Haragudott szörnyű mód, hogy ő ilyenkor beteg, mikor a halottnak is fel kell támadni. És dacolt önmagával. Nem evett. Nem akart enni. Nem és nem. Könyöröghettek neki, rimánkodhattak, hagyják őt békén, amíg szépen mondja, mert aztán baj lesz. Pedig öröm is érte, utolsó öröm az életben: a király címzetes püspöknek nevezte ki. Vitték a hírt a nagybetegnek, mosolygott, aztán a fal felé fordult. De most már minden gyengédségével könyörgött a környezete: csak egy kanál levest egyék. Az öreg úr mérgesen dünnyögött: -r- Hagyjatok. Meg akarom mutatni, most megmutatom, hogy éhen hal egy magyar püspök . . . És ma meghalt a kedves, öreg kanonok, aki minden vagyonát jótékony célokra testálta. — Művész-matiné az Omniában. Az Omnia mozgókép-szint ma is imét sikerült művész-matinét rendezett a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy jótékony intézményei javára. Kitűnő mozgókép-bemutatásokon kívül nagyszerű zenei produkciók folytak le a színház intim hatású színpadán, ahol már a múltban rendezett matinék is elsőrendű művészeket sorakoztattak a közönség elé. Ezúttal Kotányi Nelly és Erzsébet kisasszonyok, a Zeneakadémia vizsgaelőadásairól jól ismert két kitűnő pianista aratott őszinte sikert. Komoly, érett, technikában és előadásban egyaránt értékes produkciók méltán rászolgáltak a zajos ünneplésre. Földessy Arnold, a legkiválóbb magyar csellóművész, délelőtti közönségét is“ lázba hozta virtuóz játékával és a zúgó tapsokra bőkezűen adott ráadásokat. A zeneszámok között Kiadó Klára énekelt finoman, sok tudással és nagy zenei intelligenciával. Mint kisérő, a hangversenytermek régi, kedves ismerőse, Dienzl Oszkár működött a zongora mellett és művészi alkalmazkodásával ezúttal is kiérdemelte a közönség teljes rokonszenvét. A színház teljesen megtelt előkelő és szívesen lelkesedő közönséggel, amely a művészi élvezetekért jelentékeny összeggel járult a nemes emberbaráti intézmények fenntartási költségeihez. —A mérnökök és építészek pályadíja. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nagyválasztmánya folyó hó 26-án tartott ülésén az egylet építészeti nagypályázatának határidejét, tekintettel a háború okozta rendkívüli viszonyokra, folyó évi május hó 3-án déli 12 óráig meghosszabbította. — Witte hagyatéka. Gróf Witte lakásán megjelent Maximovics főhadsegéd, Trubeckoi kerete és a rendőrség több képviselője, hogy a hagyatékban levő" politikai jelentőségű okiratokat, különösen a pénzügyibizottságot illetőket, biztonságba hozzák. Az összes iratokat átvizsgálták s nagyrészüket magukkal vitték. Witte vagyona 500.000 rubo, melyből 400.000 Németországban van, százezer Pétervárott. — Kereskedők gyűlése. A budapesti áru- és értéktőzsde Segítő Egyesülete ma tartotta évi közgyűlését Herzfeld Frigyes elnöklete alatt, amelyen a tőzsde képviseletében boglárdi Simon Jakab udvari tanácsos, a tőzsde alelnöke jelent meg. Az elnök melegen üdvözölte a tőzsde kiküldöttjét s megköszönte az egyesület nevében a tőzsdetanács állandó jóakaratát s pártfogását. Majd meleg s elismerő szavakban emlékezett meg az elhalálozott Elfér Dániel alelnök érdemeiről és indítványozta, hogy azokat a közgyűlés jegyzőkönyvileg is örökítse meg. Az egyesület tudomásul vette az 1914- évi veszteség-nyereség kimutatását, mérlegét s az 1915. évi előirányzatot és a vezetőségnek a felmentvényt megadta. Ezután megejtetett az új igazgatóság három évre való megválasztása, amelynek eredményeként az eddigi igazgatóválasztmány Bauer Ármin, Davidsohn Horace, Frankl Tivadar, Reisz Izidor, Löwy Miksa és Mocsányi Ödön új tagokkal egészíttetett ki. Ezután a közgyűlés véget ért s a nyomban megtartott igazgatóválasztmányi ülésen a vezetőség megalakult s elnökké Herzfeld Frigyest, alelnökökké Steiner Józsefet és Fischer Maricellt, pénztárossá Nagel Ignácot, ellenőrré Dirnfeld Adolfot, számvizsgálókká pedig Deutsch Gyulát, Wellisch Lajost és Löwy Adolfot választotta meg. — A posztócsalás. A posztócsalás ügyének aktái rövidesen lezárulnak. A rendőrség már csak a bűnügy részleteit keresi, ha a könyvszakértők is elkészültek munkájukkal, a posztócsalás ügye a befejezés stádiumába jutott. Ma reggel Császik Pál rendőrfogalmazó újból kihallgatta Bora Jenőnél, akit aztán délben átvittek a Konti utcai honvédbíróság fogházába. Kétfogatú bérkocsin, egy detektív kíséretében tette meg az utat a főkapitányságtól a honvéd fogházig, ahol a hadosztály hadbíróság ügyésze vette át s helyeztette el a számára kijelölt cellában. A főkapitányságon a délelőtt különben a letartóztatott posztónagykereskedők üzleti könyveinek átvizsgálásával telt el. Megjelent a főkapitányságon Pinterits könyvszakértő, aki Marinovich Jenő rendőrtanácsos szobájában, a rendőrtanácsossal együtt vizsgálja át a lefoglalt könyveket. Több cég könyvében hamis adatokat fedeztek fel, amelyek a bűnös üzelmek leplezésére szolgáltak. Bóránén kívül ma ismét két letartóztatott kereskedőt kisértek át a honvédbíróság fogházába. — Ügyvédek gyűlése. A budapesti ügyvédi kamara ma délelőtt tízóraikor tartotta rendes évi közgyűlését az ügyvédi kamara Szemere utca 10. szám alatti székházában. Brüll Ignác elnök megnyitó beszédében foglalkozott a háború által teremtett helyzettel. Megemlékezett arról, hogy az ügyvédi kar tagjai közül sokan estek el a háborúban A választmány ebben a háborús időben is folytatta tevékenységét és különös súlyt helyezett a hadbavonultak hozzátartozóinak, valamint az itthonmaradt szűkölködő kartársak segélyezésére. Brauner Mór titkár terjesztette elő évi jelentését. A jelentés szerint a kamarából közel ezer tag vonult hadba. Indítványozta, hogy a kamara kezdjen akciót a nyugdíjtörvény olyan módosítása iránt, hogy a harctéren elesett ügyvédek özvegyei és leszármazói az ügyvédi nyugdíjban részesedjenek, tekintet nélkül arra, hogy a törvényben megkívánt garanciális idő letelt-e, vagy sem. Kazay László indítványozta, mondja ki a közgyűlés, hogy akciót indít annak kimondása iránt, hogy mindazoknak az ügyvédjelölteknek, akik a harctéren tényleges szolgálatot teljesítettek, a harctéren teljesített szolgálatuk teljes ideje az ügyvédhelyettesi szolgálatba számíttatik be. Rásó Lajos kérte, utasítsa a közgyűlés a választmányt, hogy a kormánynál eszközölje ki, hogy a kamarai tagdíjak és a nyugdíjjárulékok az 1916. évtől kezdve a kamara tagjaira nézve illetékes adóhivatalok által, a közadókkal együtt, írassanak elő és hajtassanak be. Több felszólalás után a kamara évi jelentését úgy általánosságban, mint részletesen a közgyűlés elfogadta s áttértek a napirend második pontjára, Fóliák ülés udvari tanácsosnak, az Országos Ügyvédszövetség elnökének indítványára, a választott bírósági intézmény kiépítése tárgyában. Az indítványt Engel Aurél indokolta meg. Oláh Dezső a javaslat ellen beszélt, a közgyűlés többsége azonban magáévá tette az indítványt. Popper Tódor javaslatára a közgyűlés tizenkilenc kamarai tag nyugdíj intézeti járulékát elengedte. Zsigmondy Jenő terjesztette elő ezután a zárszámadásokat, amelyeket a közgyűlés elfogadott. Ezután a gyűlés véget ért. — Éhség-forradalom Velencében. A háború hatalmas csapást mért a lagúnák városára. Július végén szétfutott az idegenek nagy serege, s azóta még elvétve se érkezett vendég Velencébe. A szállodák üresek. A muránói üveggyár kéménye nem füstölög. A városi raktárakban kiárusítják a drága üvegeket, lámpákat és vázákat. Természetesen mélyen leszállított áron. Még így is alig akad vásárló. A csipkeipar is szünetel.. A csipkeverők új rendeléseket nem kapnak, a háborút megelőző rendeléseket se veszik át. Ezer és ezer ember vesztette el a kenyerét. A velence kereskedelme is megsemmisült, kivitele most egyáltalában nincsen. Kereskedelmi gőzöst csak a legritkább esetben lehet látni a kikötőben. A kikötőmunkások is a munkátlanok nagy számát szaporítják. Az élelmicikkek ára folyton nő. Egy kg. fehér kenyér ára 60 cent, egy kg. liszt 60 cent, burgonya 65 cent, cukor 1 óra 50 , cent. A drágaság a munkátlanok nyomorát elviselhetlenné teszi. Amellett a kislakások bére is megnövekedett, mert a kislakások iránt nagy a kereslet. A városi tanács mindent elkövet a nyomor enyhítésére. Hetenként nagy pénzösszegeket osztanak szét a munkanélküliek között. De még így is szörnyű éhséget szenvednek a szűk és sötét utcák lakói. A nyomor felrázza a szegény néposztályt. Március 17-én ötven asszony gyülekezett a városháza előtt és tüntetett a drágaság ellen. Felvonulásuk alkalmával a felingerelt asszonyok több ablakot bevertek. Néhány napra rá megismétlődött a tüntetés, de ekkor már sokkal nagyobb méretekben. A tüntetők igen nagy számban jelentek meg a városháza előtt, lármáztak, fütyültek, szomorú sivalkodásuk borzalmas volt. Folyton ezt ordították: —~ Abbiamo fame! Abbasso la guerra.' Vogliamo panel (Éhesek vagyunk, Le a háborúval! Kenyeret akarunk!) A tömeg a Márkus-térre özönlött. Egymásután verték be a térre néző kirakatokat. Azután a kávéházak ablakaira került a sor. Rendőrök, jöttek, valóságos harc támadt. Két asszony súlyosan megsérült. Délután ötig tartott a nyomor harca. A következő napon rendőrök és katonák áltották el az utcákat. Az üzletek kirakatait lezárták. A tüntetők most már óriási számban hömpölyögtek a városháza felé. Délben egy részük kivált, a pamut- és a dohánygyárhoz mentek, hogy azoknak munkásait is csatlakozásra szólítsák. A gyárak kapuit katonák állotják el. A tüntetők valóságos ostromot intéztek a katonák ellen- kőzápor hullott feléjük. Több katona vértől borítva zuhant le. Nagy nehezen szétszórták a tüntetőket. De nemsokára rá ismét ezer ember verődött össze, s most már az volt a jelszavuk: mindent elpusztítani, amit csak lehet. A rendőrök karddal, a katonák szuronynyal szórták szét a tömeget. Sok letartóztatás történt. A város mindent elkövet, ami erejéből telik, de segélyforrásai már jórészt kiapadtak. — Vasárnapi footballmérkőzések. A nagy esőzés miatt csak az MTK és FTC pályáján lehetett mérkőzéseket tartani, mert ott valamennyire rendbe lehetett hozni a pályákat. Úgy az MTK, mint az FTC ellenfeleiket, amint az előrelátható volt, nagy gólarányival győzte le. -Az MTK a BEAG csapatát 10:0, az FTC a MÁV gépgyár csapatát 14:0 arányban győzte le. A MAC—BAK-mérkőzés 14:3 eredménynyel végződött a MAG javára, míg a BTC 2:1 eredményt ért el a Törekvéssel szemben és így a MAC és a BTC fog összekerülni az MTK és az FTC csapataival húsvétikor. A tengeralattjárók szeme, a periskop kémleli ki a tengeren közlekedő,ellenséges hajót, anélkül, hogy maga a tengeralattjáró látható volna. Az Omnia mai szenzációja egy ilyen működésben levő periskop, mely „A páncélszoba“ című 3 felvonásos detektív-filmben nyer rendkívül érdekes alkalmazást. A rendőrség üldözése elől egy egész társaság, egy földalatti pánnélszobába rejtőzik el és perioskop segítségével kémlelik ki a fölöttük járókelőket. Az Omnia ezenkívül még két slágert mutat be nagyszabásúműsorában és pedig „Egy nagyvilági hölgy szeszélye“ című 3 felvonásos erkölcsrajzot és „Az önkéntes tűzoltó“ című 2 felvonásos vígjátékot. VILÁG 1915. március 29. *