Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-29 / 88. szám

YTJLt-fA­xietro — A püspök éhenhalt. Talán az egyetlen igazi magyar főpap volt. Hajthatatlan, kara­kán kuruc, akinek nem imponált senki, aki nem hajtott térdet-fejet se érsek, se püspök előtt Magyar tudós, tele a magyar föld, a ma­gyar levegő,, a magyar nép szereteté­vel. A ma­gyar história búvára volt, írója daliás idők tör­ténetének. Kedves, apró, zsémbes öreg: Bitnyi­­tmj Vince kanonok. A váradi székeskáptalan büszkesége volt, tagja a Tudományos Akadé­miának. Bibliotékára való könyvet irt az egy­házáról, régi városokról, elhunyt királyokról. Nyolcvanhatodi­k esztendejét taposta, s ami­kor minap Máramarosban járt a muszka, vé­gigjárta az árkádos Káptalan-sor kastélyait. Bekopogtatott a remegő fejű vén papokhoz. Izgatott volt, az arca láng: — Magyar földön az orosz! Veszélyben van Magyarország. Nekünk is kardot kell köt­nünk. Minden magyar embernek kötelessége a határon álla­ni . . . A haragos kis öreg csupa tűz volt s alig tudták lecsillapítani: ez a legnehezebb. Nya­kas, makacs, csökönyös volt minden dolgában. Amit kigondolt, attól nem tágított, ami a szi­vén volt, az a nyelvén: — Nekem senki se hivalkodjon ranggal, vagyonnal — szokta bizalmas környezetében mondogatni. — Nem az a kérdés, hogy mi van a zsebben vagy a galléron. Mi van a pad­láson? .­­ . Mostanában ágynak esett. Az öregséggel járó betegségek kínozták. Haragudott szörnyű mód, hogy ő ilyenkor beteg, mikor a halott­nak is fel kell támadni. És dacolt önmagával. Nem evett. Nem akart enni. Nem és nem. Kö­nyöröghettek neki, rimánkodhattak, hagyják őt békén, amíg szépen mondja, mert aztán baj lesz. Pedig öröm is érte, utolsó öröm az élet­ben: a király címzetes püspöknek nevezte ki. Vitték a hírt a nagybetegnek, mosolygott, az­tán a fal felé fordult. De most már minden gyengédségével könyörgött a környezete: csa­k egy kanál levest egyék. Az öreg úr mérgesen dünnyögött: -r- Hagyjatok. Meg akarom mutatni, most megmutatom, hogy éhen hal egy magyar püspök . . . És ma meghalt a kedves, öreg kanonok, aki minden vagyonát jótékony célokra testálta. — Művész-matiné az Omniában. Az Omnia mozgókép-szin­t ma is imét sikerült művész-mati­­­nét rendezett a Magyarországi Symbolikus Nagy­­páholy jótékony intézményei javára. Kitűnő mozgókép-bemutatásokon kívül nagyszerű zenei produkciók folyta­k le a színház intim hatású szín­padán, ahol már a múltban rendezett matinék is elsőrendű művészeket sorakoztattak a közönség elé. Ezúttal Kotányi Nelly és Erzsébet kisasszo­nyok, a Zeneakadémia vizsgaelőadásairól jól ismert két kitűnő pianista aratott őszinte sikert. Komoly, érett, technikában és előadásban egyaránt értékes produkciók méltán rászolgáltak a zajos ünnep­lésre. Földessy Arnold, a legkiválóbb magyar csellóművész, délelőtti közönségét is“ lázba hozta virtuóz játékával és a zúgó tapsokra bőkezűen adott ráadásokat. A zeneszámok között Kiadó Klára énekelt finoman, sok tudással és nagy zenei intelligenciával. Mint kisérő, a hangversenytermek régi, kedves ismerőse, Dienzl Oszkár működött a zongora mellett és művészi alkalmazkodásával ez­úttal is kiérdemelte a közönség teljes rokonszen­­vét. A színház telj­esen­ megtelt előkelő és szívesen lelkesedő közönséggel, amely a művészi élvezetek­ért jelentékeny összeggel járult a nemes ember­baráti intézmények fenntartási költségeihez. —­A mérnökök és építészek pályadíja. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nagyválaszt­­mánya folyó hó 26-án tartott ülésén az egylet épí­tészeti nagypályázatának határidejét, tekintettel a háború okozta rendkívüli viszonyokra, folyó évi május hó 3-án déli 12 óráig meghosszabbította. — Witte hagyatéka. Gróf Witte lakásán megjelent Maximovics főhadsegéd, Trubeckoi ker­ete és a rendőrség több képviselője, hogy a hagya­tékban levő" politikai jelentőségű okiratokat, külö­nösen a pénzügyi­­bizottságot illetőket, biztonságba hozzák. Az összes iratokat átvizsgálták s nagy­részüket magukkal vitték. Witte vagyona 500.000 rubo, melyből 400.000 Németországban van, száz­ezer Pétervárott. — Kereskedők gyűlése. A budapesti áru- és értéktőzsde Segítő Egyesülete ma tartotta évi köz­gyűlését Herzfeld Frigyes elnöklete alatt, amelyen a tőzsde képviseletében boglárdi Simon Jakab ud­vari tanácsos, a tőzsde alelnöke jelent meg. Az el­nök melegen üdvözölte a tőzsde kiküldöttjét s meg­köszönte az egyesület nevében a tőzsdetanács ál­landó jóakaratát s pártfogását. Majd meleg s el­ismerő szavakban emlékezett meg az elhalálozott Elfér Dániel alelnök érdemeiről és indítványozta, hogy azokat a közgyűlés jegyzőkönyvileg is örö­kítse meg. Az egyesület tudomásul vette az 1914- évi veszteség-nyereség kimutatását, mérlegét s az 1915. évi előirányzatot és a vezetőségnek a felmentvényt megadta. Ezután megejtetett az új igazgatóság há­rom évre való megválasztása, amelynek eredmé­nyeként az eddigi igazgatóválasztmány Bauer Ár­min, Davidsohn Horace, Frankl Tivadar, Reisz Izi­dor­, Löwy Miksa és Mocsányi Ödön új tagokkal egészíttetett ki. Ezután a közgyűlés véget ért s a nyomban megtartott igazgatóválasztmányi ülésen a vezetőség megalakult s elnökké Herzfeld Frigyest, alel­nökökké Steiner Józsefet és Fischer Maricellt, pénztárossá Nagel Ignácot, ellenőrré Dirnfeld Adolfot, számvizsgálókká pedig Deutsch Gyulát, Wellisch Lajost és Löwy Adolfot választotta meg. — A posztócsalás. A posztócsalás ügyének aktái rövidesen lezárulnak. A rendőrség már csak a bűnügy részleteit keresi, ha a könyv­szakértők is elkészültek munkájukkal, a posztócsalás ügye a befejezés stádiumába ju­tott. Ma reggel Császik Pál rendőrfogalmazó újból kihallgatta Bora Jenőnél, akit aztán délben átvittek a Konti­ utcai honvédbíróság fogházába. Kétfogatú bérkocsin, egy detektív kíséretében tette meg az utat a főkapitány­­ságtól a honvéd fogházig, ahol a hadosztály hadbíróság ügyésze vette át s helyeztette el a számára kijelölt cellában. A főkapitánysá­gon a délelőtt különben a letartóztatott posz­­tónagykereskedők üzleti könyveinek átvizs­gálásával telt el. Megjelent a főkapitányságon Pinterits könyvszakértő, aki Marinovich Jenő rendőrtanácsos szobájában, a rendőrtanácsos­­sal együtt vizsgálja át a lefoglalt könyveket. Több cég könyvében hamis adatokat fedeztek fel, amelyek a bűnös üzelmek leplezésére szolgáltak. Bóránén kívül ma ismét két le­tartóztatott kereskedőt kisértek át a honvéd­bíróság fogházába. — Ügyvédek gyűlése. A budapesti ügyvédi kamara ma délelőtt tíz­­­óraikor tartotta rendes évi közgyűlését az ügyvédi kamara Szemere­ utca 10. szám alatti székházában. Brüll Ignác elnök meg­nyitó­ beszédében foglalkozott a háború által te­remtett helyzettel. Megemlékezett arról, hogy az ügyvédi kar tagjai közül sokan estek el a háború­ban A választmány ebben a háborús időben is folytatta tevékenységét és különös súlyt helyezett a hadbavonultak hozzátartozóinak, valamint az itthonmaradt szűkölködő kartársak segélyezésére. Brauner Mór titkár terjesztette elő évi jelentését. A jelentés szerint a kamarából közel ezer tag vo­nult hadba. Indítványozta, hogy a kamara kezd­jen akciót a nyugdíjtörvény olyan módosítása iránt, hogy a harctéren elesett ügyvédek özvegyei és leszármazói az ügyvédi nyugdíjban részesedje­nek, tekintet nélkül arra, hogy a törvényben meg­kívánt garanciális idő letelt-e, vagy sem. Kazay László indítványozta, mondja ki a közgyűlés, hogy akciót indít annak kimondása iránt, hogy mind­azoknak az ügyvédjelölteknek, akik a harctéren tényleges szolgálatot teljesítettek, a harctéren tel­jesített szolgálatuk teljes ideje az ügyvédhelyettesi szolgálatba számíttatik be.­ Rásó Lajos kérte, uta­sítsa a közgyűlés a választmányt, hogy a kormány­nál eszközölje ki, hogy a kamarai tagdíjak és a nyugdíj­járulékok az 1916. évtől kezdve a kamara­ tagjaira nézve illetékes adóhivatalok által, a köz­­adókkal együtt, írassanak elő és hajtassanak be. Több felszólalás után a kamara évi jelentését úgy általánosságban, mint részletesen a közgyűlés el­fogadta s áttértek a napirend második pontjára, Fóliák ülés udvari tanácsosnak, az Országos Ügy­­védszövetség elnökének indítványára, a választott bírósági intézmény kiépítése tárgyában. Az indít­ványt Engel Aurél indokolta meg. Oláh Dezső a javaslat ellen beszélt, a közgyűlés többsége azon­ban magáévá tette az indítványt. Popper Tódor javaslatára a közgyűlés tizenkilenc kamarai tag nyugdíj intézeti járulékát elengedte. Zsigmondy Jenő terjesztette elő ezután a zárszámadásokat, amelyeket a közgyűlés elfogadott. Ezután a gyűlés véget ért. — Éhség-forradalom Velencében. A há­ború hatalmas csapást mért a lagúnák váro­sára. Július végén szétfutott az idegenek nagy serege, s azóta még elvétve se érkezett vendég Velencébe. A szállodák üresek. A muránói üveggyár kéménye nem füstölög. A városi raktárakban kiárusítják a drága üvegeket, lámpákat és vázákat. Természetesen mélyen leszállított áron. Még így is alig akad vásárló. A csipke­ipar is szünetel.. A csipkeverők új rendeléseket nem kapnak, a háborút megelőző rendeléseket se veszik át. Ezer és ezer ember vesztette el a kenyerét. A velence kereskedelme is megsemmisült, kivitele most egyáltalában nincsen. Kereskedelmi gőzöst csak a legrit­kább esetben lehet látni a kikötőben. A kikötő­­munkások is a munkátlanok nagy számát szaporítják. Az élelmicikkek ára folyton nő. Egy kg. fehér kenyér ára 60 cent, egy kg. liszt 60 cent, burgonya 65 cent, cukor 1 óra 50 , cent. A drágaság a munkátlanok nyomorát el­­viselhetlenné teszi. Amellett a kislakások bére is megnövekedett, mert a kislakások iránt nagy a kereslet. A városi tanács mindent el­követ a nyomor enyhítésére. Hetenként nagy pénzösszegeket osztanak szét a munkanélkü­liek között. De még így is szörnyű éhséget szenvednek a szűk és sötét utcák lakói. A nyomor felrázza a szegény népo­sztályt. Már­cius 17-én ötven asszony gyülekezett a város­háza előtt és tüntetett a drágaság ellen. Fel­vonulásuk alkalmával a felingerelt asszonyok több ablakot bevertek. Néhány napra rá meg­ismétlődött a tüntetés, de ekkor már sokkal nagyobb méretekben. A tüntetők igen nagy számban jelentek meg a városháza előtt, lár­máztak, fütyültek, szomorú sivalkodásuk bor­zalmas volt. Folyton ezt ordították: —~ Abbiamo fame! Abbasso la guerra.' Vogliamo panel (Éhesek vagyunk, Le a h­á­borúval! Kenyeret akarunk!) A tömeg a Márkus-térre özönlött. Egy­másután verték be a térre néző kirakatokat. Azután a kávéházak ablakaira került a sor. Rendőrök, jöttek, valóságos harc támadt. Két asszony súlyosan megsérült. Délután ötig tar­tott a nyomor harca. A következő napon rend­őrök és katonák áltották el az utcákat. Az üzletek kirakatait lezárták. A tüntetők most már óriási számban hömpölyögtek a város­háza felé. Délben egy részük kivált, a pamut- és a dohánygyárhoz mentek, hogy azoknak munkásait is csatlakozásra szólítsák. A gyá­rak kapuit katonák állotj­ák el. A tüntetők valóságos ostromot intéztek a katonák ellen- kőzápor hullott feléjük. Több katona vértől borítva zuhant le. Nagy nehezen szétszórták a tüntetőket. De nemsokára rá ismét ezer em­ber verődött össze, s most már az volt a jel­szavuk: mindent elpusztítani, amit csak lehet. A rendőrök karddal, a katonák szuronynyal szórták szét a tömeget. Sok letartóztatás tör­tént. A város mindent elkövet, ami erejéből telik, de segélyforrásai már­ jórészt kiapadtak. — Vasárnapi footballmérkőzések. A nagy esőzés miatt csak az MTK és FTC pályáján lehetett mérkőzéseket tartani, mert ott valamennyire rendbe lehetett hozni a pályákat. Úgy az MTK, mint az FTC ellenfeleiket, amint az előrelátható volt, nagy gólarány­ival győzte le. -Az MTK a BEAG csapatát 10:0, az FTC a MÁV­ gépgyár csapatát 14:0 arányban győzte le. A MAC—BAK-mérkőzés 1­4:3 eredménynyel végződött a MAG javára, míg a BTC 2:1 eredményt ért el a Törekvéssel szemben és így a MAC és a BTC­ fog összekerülni az MTK és az FTC csapataival húsvétikor.­­ A tengeralattjárók szeme, a periskop kémleli ki a tengeren közlekedő,ellenséges hajót, anélkül, hogy maga a tengeralattjáró látható volna. Az Omnia mai szenzációja egy ilyen működésben levő periskop, mely „A páncélszoba“ című 3 fel­­vonásos detektív-filmben nyer rendkívül érdekes alkalmazást. A rendőrség üldözése elől egy egész társaság, egy földalatti pánnélszobába rejtőzik el és perioskop segítségével kémlelik ki a fölöttük járókelőket. Az Omnia ezenkívül még két slágert mutat be nagyszabású­­műsorában és pedig „Egy nagyvilági hölgy szeszélye“ című 3 felvonásos er­kölcsrajzot és „Az önkéntes tűzoltó“ című 2 felvo­­násos vígjátékot. VILÁG 1915. március 29. *

Next