Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-07 / 66. szám

Vasárnap ---------------------------------------------------------------­Világdemokrácia A Temps értesülése szerint a sze­nátusban törvényjavaslatot nyújtot­­ta­k be, mely szerint minden húszéves francia polgár és mindenki, aki a háború alatt katonai szolgálatot tel­jesít, választójogot kap. Mennyire reszkettünk, amikor ránk­­szakadt a világháború, hogy rommá zúzza mindazt, ami haladást, ami demo­kráciát teremtett a béke. Háborúba bo­rult a világ és egyetlen pillanatban di­atért minden politika, meghalt minden ellenőrzés. A hatalmasok rendelkeztek és a népek előtt csak egyetlen országutat nyitott a kötelesség: a fegyverfogásét. A szavazócédula helyére a szurony ke­rült. A választóból katona lett. A tünte­tés helyére a roham. Az éljen, az abcug hurrává formálódott. A nép hadsereggé változott. A polgár meghalt, hogy föl­támadjon minit katona. A politikai kri­tika meghalt, hogy helyére álljon a kommandós engedelmeskedés. A közjog papirossá gyűrődött és a tények straté­giát írnak rá. És már jój dúlt mindenütt a panasz: a demokrácia megszűrni, agyonzúzta a rázuhanó világháború. És nem vették észre, hogy igazában mi történik. Nem látták, hogy a katona fegyverén, kenyérzsákjái és bombáján kívül mást is vitt magával a háborúba. Nem látták, hogy a százhúsz éles töltés, a két pár kapca meg a konzervhus mel­lett ott van minden harcbavonuló ka­tona remiszterében a demokrácia mar­­salbotja is. Csodálatos, de nem vették észre, hogy minden rohamban minden baka szuronya hegye egy-egy politikai babonát szúr keresztül. Hihetetlen, de nem látták meg, hogy minden huszár markolatig döfi kardját a népellenes­­ség szörnyeibe. Képtelenség, de nem­ érezték meg, hogy minden tüzér gránát­­lövege az eleven emberhúson kívül a halott előítéletek betonfalát is zúzza. El­képesztő, de nem ébredtek toldatára, hogy amikor az egész nép katonává lett, amikor az egész nép kezébe kapta az uralkodás legfőbb eszközét: a fegyvert, hogy akkor az egész nép uralmának kel­lett kerülnie a kevesek uralmának a he­lyére. Azt hitték, hogy a világháború elte­mette a demokráciát és ime, évtizedek alatt nem haladt annyit a politikai, a nemzeti, a szociális demokrácia, mint most a háború fél esztendejében. A hadsereg mindenható úrrá lett, az egész nép lett hadsereggé — tehát meg­indult diadala felé a nép uralma, a de­mokrácia. Nincs egyetlen harcoló or­szág sem, amely ne hívta volna valami­lyen formában uralomra a nép erőit. Hétmérföldes lépésekkel haladt a po­litikai demokrácia. Franciaország helyet adott a proletárság minisztereinek. Bel­gium kormányának szóvivője a szociál­demokrata Vamdervelde. A német csá­szár nagyszerű gesztussal kijelenti: nem ismer ezután politikai pártokat. Porosz­­országban szóba kerül végre a három­­osztályú bélyeges választójog elpusztí­tása. Hatalmas haladással tört előre a nemzeti demokrácia. Az orosz cár, annyi pogrom után és annyi középkori gyalá­zat után, emberként fordul a legüzöt­­tebb, a legtiportabb páriához: az orosz­­lengyel zsidóhoz. Miklós nagyherceg, az orosz hadak fővezére, kiáltványban ígéri meg Lengyelország szabadságát és önkormányzatát. Tisza István okos elő­relátással ismeri el a románság nemzeti és kultúrabeli igényeit. Csodálatos módon, a modern világ történetében eddig ismeretlen arányok­ban bontakozik a szociális demokrácia. Németország ragyogó organizációval monopóliummá avatja a nagy termelési ágakat. Először történik meg, hogy a termelés anarchiáját a tudomány hozza rendbe és egyenlíti ki a fogyasztással. Először történik meg, hogy elvül isme­rik el és gyakorlatul valósítják­ meg, hogy mindenki a közösségnek dolgozik és mindenkiről a közösség köteles gon­doskodni Politikában, nemzeti önkormány­zatban, ökonómiában egyforma erővel indult meg a demokrácia. Ez történt a háború első fél esztendejében és ime, most még ez az új francia választójogi reform. Franciaországban eddig is álta­lános volt a választójog, eddig is minden huszonegy esztendősnél idősebb férfinek joga volt beleszólnia az ország ügyei­nek intézésébe. De az új reformmal most már nemcsak a férfi, hanem az ifjú is polgárrá nő. Szavazójogot kap a húsz­­esztendős ifjú. És szavazójogot kap az a tizennyolc esztendős gyermek is, aki most vonul be katonának. Jogot kap most Franciaországban minden férfi, minden ifjú, minden gyermek, aki férfi, aki harcol, aki kockáira teszi az országért a legnagyobbat: az életet. A polgár legnagyobb áldozata, amit a közösségért hozhat — az élete jogot kap­já­t most Franciaország­ban mindenki, aki él, aki ember, akinek vannak izmai a cselekvésre, aki­nek van vére az elrontásra. A demokráciának igen nagy mély­­ségét jelenti az új francia választójogi reform, de még mindig nem jelenti a nép uralmának teljességét. Mert nem lehet az, hogy kihagyják a jogokból azt az asszonyt, akire gyászt hozott a há­ború, hogy ne kapjon jogot az az anya, akinek a fiát terítette le a golyó, hogy ne nőjjön polgárrá az a feleség, áld fájda­lom gyászával siratja a férjét A világháborúban mindenki szen­ved, mindenki áldoz a közösségért. Ki meri hát mondani, hogy nincs minden­kinek joga a közösség ügyeinek az in­tézésére. Franciaország már látja ezt és van-e valaki, aki bárhol is, még ma is, még mindezek után is vak merészet lenni? Van-e valaki, aki még ma is ki meri­­ Versek Intés szegény legényeinek Most, a gyáva szemérmetlenség Kurjongató, rossz éjjelén Becsületére jól vigyázzon Minden nemes szegény legény. Egy életünk és egy halálunk S a régi, hős idők alatt Élet s Halál peremén jártunk, Nekünk nem uj e gondolat * Kit elsodor e zagyva éjjel, Ki megmarad fészek­rakón, De mi közülünk játsszék csinján Mindenki a tárogatón. * Mi másoknál messzebbről jöttünk És örök amit akarunk, Ha úgy akarja a muszájság, Jól van, jól van, hát meghalunk. • De az a mi gyönyörűségünk, Hogy, ha minden reped, szakad, Böcsületes szegény legények Pihennek a romok alatt * Megállóit, de lehet folytatni A jó szemek, a szép szemek. VILÁG 1915. március 7. Érdemes, örült látomását. Az Életet, az Életet. Beteg ember fohásza Beteg vagyok, nagyon beteg, Én Istenem, légy igazságos S úgy áldj meg, ahogy szenveded *. Szeretem havas tavaszod S még szeretem ama döntésed, Hogy szenvedtetsz és hogy vagyok. * Szeretem, hogy Színed előtt, Ma zavarosan és egyformán Forrnak az emberi velők* • Szeretem szent döntésidet: Embereknek teste egyenlő, Akár forró, akár hideg. * Kisségünkre gondolsz talán, De lehet, hogy nincs is ott aktánk Fölségednek az asztalán. * Beteg vagyok, nagyon beteg, Talán neked rejtett betegség, Fényed van sok s ragyogja meg. Afly Endre. Pár nap fáradt életemből Kárpátok, március hó. Január 30. Az állomás. Sok barna sínpár a piszkos hóban. Töméntelen kocsi a barna síneken összevissza minden vasúttól és renge­teg szürke katona összevissza minden csapat­­testtől. A kocsik előtt vaskos mozdonyok, fá­radt tüdejükből liheg a gőz. Szép, szürke felhő a hűvös hajnalban. A kerítés összetörve. Musz­kajárás nyoma. Mögötte a síkos után hosszú barna menet. Orosz foglyokat kisérnek. Felül­ről a gránitról. Jobbra az állomás. Kormos falak, tető nélkül. A falakról szomorúan lóg­nak a tépett drótok. Az oroszok bezemüve. Egy gránát tíz lépéssel odább fúrt nagy lyukat a földbe. Üszkös, fekete seb a fehér mezőn. Odább friss gerendákból frissen tákolt barak­kok. A tetejükön már telefondrót nyúlik szerte. A mi életünk új idegei. Az állomás mellett gomolygó nagy szürke foltok. Köze­lebbről látni csak, hogy rengeteg konyha mind­egyik. Hogy kondorokban forró teát mérnek a pioníroknak, azontúl a havon három nagy rakás friss kenyér. Most rakják szekerekre. Odébb honvédek sorakoznak csillogó csajkák­kal. Zörögnek a pléhkanalak s káromkodik egy zugsführer. Itt gulyást oszt egy mozgó­konyha. Mellette nagy rakás láda. Cukor, meg konzerv van bennük. A csizmánkba föllépett pléhdobozok akadnak. Odébb ragjuk a fagyott utón. Megakadnak egy fába. Az ágyról fagyot­­tan lóg le tömérdek marhahús. Odébb még egy barakk, csak kétoldalú és teteje van,­­ azontúl marhák bőgnek! Egy hatalmas legény

Next