Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-07 / 66. szám
Vasárnap ---------------------------------------------------------------Világdemokrácia A Temps értesülése szerint a szenátusban törvényjavaslatot nyújtottak be, mely szerint minden húszéves francia polgár és mindenki, aki a háború alatt katonai szolgálatot teljesít, választójogot kap. Mennyire reszkettünk, amikor ránkszakadt a világháború, hogy rommá zúzza mindazt, ami haladást, ami demokráciát teremtett a béke. Háborúba borult a világ és egyetlen pillanatban diatért minden politika, meghalt minden ellenőrzés. A hatalmasok rendelkeztek és a népek előtt csak egyetlen országutat nyitott a kötelesség: a fegyverfogásét. A szavazócédula helyére a szurony került. A választóból katona lett. A tüntetés helyére a roham. Az éljen, az abcug hurrává formálódott. A nép hadsereggé változott. A polgár meghalt, hogy föltámadjon minit katona. A politikai kritika meghalt, hogy helyére álljon a kommandós engedelmeskedés. A közjog papirossá gyűrődött és a tények stratégiát írnak rá. És már jój dúlt mindenütt a panasz: a demokrácia megszűrni, agyonzúzta a rázuhanó világháború. És nem vették észre, hogy igazában mi történik. Nem látták, hogy a katona fegyverén, kenyérzsákjái és bombáján kívül mást is vitt magával a háborúba. Nem látták, hogy a százhúsz éles töltés, a két pár kapca meg a konzervhus mellett ott van minden harcbavonuló katona remiszterében a demokrácia marsalbotja is. Csodálatos, de nem vették észre, hogy minden rohamban minden baka szuronya hegye egy-egy politikai babonát szúr keresztül. Hihetetlen, de nem látták meg, hogy minden huszár markolatig döfi kardját a népellenesség szörnyeibe. Képtelenség, de nem érezték meg, hogy minden tüzér gránátlövege az eleven emberhúson kívül a halott előítéletek betonfalát is zúzza. Elképesztő, de nem ébredtek toldatára, hogy amikor az egész nép katonává lett, amikor az egész nép kezébe kapta az uralkodás legfőbb eszközét: a fegyvert, hogy akkor az egész nép uralmának kellett kerülnie a kevesek uralmának a helyére. Azt hitték, hogy a világháború eltemette a demokráciát és ime, évtizedek alatt nem haladt annyit a politikai, a nemzeti, a szociális demokrácia, mint most a háború fél esztendejében. A hadsereg mindenható úrrá lett, az egész nép lett hadsereggé — tehát megindult diadala felé a nép uralma, a demokrácia. Nincs egyetlen harcoló ország sem, amely ne hívta volna valamilyen formában uralomra a nép erőit. Hétmérföldes lépésekkel haladt a politikai demokrácia. Franciaország helyet adott a proletárság minisztereinek. Belgium kormányának szóvivője a szociáldemokrata Vamdervelde. A német császár nagyszerű gesztussal kijelenti: nem ismer ezután politikai pártokat. Poroszországban szóba kerül végre a háromosztályú bélyeges választójog elpusztítása. Hatalmas haladással tört előre a nemzeti demokrácia. Az orosz cár, annyi pogrom után és annyi középkori gyalázat után, emberként fordul a legüzöttebb, a legtiportabb páriához: az oroszlengyel zsidóhoz. Miklós nagyherceg, az orosz hadak fővezére, kiáltványban ígéri meg Lengyelország szabadságát és önkormányzatát. Tisza István okos előrelátással ismeri el a románság nemzeti és kultúrabeli igényeit. Csodálatos módon, a modern világ történetében eddig ismeretlen arányokban bontakozik a szociális demokrácia. Németország ragyogó organizációval monopóliummá avatja a nagy termelési ágakat. Először történik meg, hogy a termelés anarchiáját a tudomány hozza rendbe és egyenlíti ki a fogyasztással. Először történik meg, hogy elvül ismerik el és gyakorlatul valósítják meg, hogy mindenki a közösségnek dolgozik és mindenkiről a közösség köteles gondoskodni Politikában, nemzeti önkormányzatban, ökonómiában egyforma erővel indult meg a demokrácia. Ez történt a háború első fél esztendejében és ime, most még ez az új francia választójogi reform. Franciaországban eddig is általános volt a választójog, eddig is minden huszonegy esztendősnél idősebb férfinek joga volt beleszólnia az ország ügyeinek intézésébe. De az új reformmal most már nemcsak a férfi, hanem az ifjú is polgárrá nő. Szavazójogot kap a húszesztendős ifjú. És szavazójogot kap az a tizennyolc esztendős gyermek is, aki most vonul be katonának. Jogot kap most Franciaországban minden férfi, minden ifjú, minden gyermek, aki férfi, aki harcol, aki kockáira teszi az országért a legnagyobbat: az életet. A polgár legnagyobb áldozata, amit a közösségért hozhat — az élete jogot kapját most Franciaországban mindenki, aki él, aki ember, akinek vannak izmai a cselekvésre, akinek van vére az elrontásra. A demokráciának igen nagy mélységét jelenti az új francia választójogi reform, de még mindig nem jelenti a nép uralmának teljességét. Mert nem lehet az, hogy kihagyják a jogokból azt az asszonyt, akire gyászt hozott a háború, hogy ne kapjon jogot az az anya, akinek a fiát terítette le a golyó, hogy ne nőjjön polgárrá az a feleség, áld fájdalom gyászával siratja a férjét A világháborúban mindenki szenved, mindenki áldoz a közösségért. Ki meri hát mondani, hogy nincs mindenkinek joga a közösség ügyeinek az intézésére. Franciaország már látja ezt és van-e valaki, aki bárhol is, még ma is, még mindezek után is vak merészet lenni? Van-e valaki, aki még ma is ki meri Versek Intés szegény legényeinek Most, a gyáva szemérmetlenség Kurjongató, rossz éjjelén Becsületére jól vigyázzon Minden nemes szegény legény. Egy életünk és egy halálunk S a régi, hős idők alatt Élet s Halál peremén jártunk, Nekünk nem uj e gondolat * Kit elsodor e zagyva éjjel, Ki megmarad fészekrakón, De mi közülünk játsszék csinján Mindenki a tárogatón. * Mi másoknál messzebbről jöttünk És örök amit akarunk, Ha úgy akarja a muszájság, Jól van, jól van, hát meghalunk. • De az a mi gyönyörűségünk, Hogy, ha minden reped, szakad, Böcsületes szegény legények Pihennek a romok alatt * Megállóit, de lehet folytatni A jó szemek, a szép szemek. VILÁG 1915. március 7. Érdemes, örült látomását. Az Életet, az Életet. Beteg ember fohásza Beteg vagyok, nagyon beteg, Én Istenem, légy igazságos S úgy áldj meg, ahogy szenveded *. Szeretem havas tavaszod S még szeretem ama döntésed, Hogy szenvedtetsz és hogy vagyok. * Szeretem, hogy Színed előtt, Ma zavarosan és egyformán Forrnak az emberi velők* • Szeretem szent döntésidet: Embereknek teste egyenlő, Akár forró, akár hideg. * Kisségünkre gondolsz talán, De lehet, hogy nincs is ott aktánk Fölségednek az asztalán. * Beteg vagyok, nagyon beteg, Talán neked rejtett betegség, Fényed van sok s ragyogja meg. Afly Endre. Pár nap fáradt életemből Kárpátok, március hó. Január 30. Az állomás. Sok barna sínpár a piszkos hóban. Töméntelen kocsi a barna síneken összevissza minden vasúttól és rengeteg szürke katona összevissza minden csapattesttől. A kocsik előtt vaskos mozdonyok, fáradt tüdejükből liheg a gőz. Szép, szürke felhő a hűvös hajnalban. A kerítés összetörve. Muszkajárás nyoma. Mögötte a síkos után hosszú barna menet. Orosz foglyokat kisérnek. Felülről a gránitról. Jobbra az állomás. Kormos falak, tető nélkül. A falakról szomorúan lógnak a tépett drótok. Az oroszok bezemüve. Egy gránát tíz lépéssel odább fúrt nagy lyukat a földbe. Üszkös, fekete seb a fehér mezőn. Odább friss gerendákból frissen tákolt barakkok. A tetejükön már telefondrót nyúlik szerte. A mi életünk új idegei. Az állomás mellett gomolygó nagy szürke foltok. Közelebbről látni csak, hogy rengeteg konyha mindegyik. Hogy kondorokban forró teát mérnek a pioníroknak, azontúl a havon három nagy rakás friss kenyér. Most rakják szekerekre. Odébb honvédek sorakoznak csillogó csajkákkal. Zörögnek a pléhkanalak s káromkodik egy zugsführer. Itt gulyást oszt egy mozgókonyha. Mellette nagy rakás láda. Cukor, meg konzerv van bennük. A csizmánkba föllépett pléhdobozok akadnak. Odébb ragjuk a fagyott utón. Megakadnak egy fába. Az ágyról fagyottan lóg le tömérdek marhahús. Odébb még egy barakk, csak kétoldalú és teteje van, azontúl marhák bőgnek! Egy hatalmas legény