Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-10 / 69. szám

Szerda Harc a Dardanellákért A Dardanellák ostroma nem nőt­t arányai­ban. A partvédő ütegek teljes biztossággal dol­goznak és ebben a helyzetben nem is várható egyhamar változás. Különböző források jelen­tik már, hogy a csapatszállítások csakugyan útban vannak a Dardanellák felé. Ha ezek a csapatok csakugyan megérkeznek, meg fognak kezdődni a partraszállítási kísérletek; ez az os­trom új, izgalmas szakaszát fogja megnyitni. Minden ok meg van arra, hogy a török hadse­reg sikerében bízzunk a megtámadható parto­kon. A Dardanellák ostroma fölvetette a gö­rög kérdést, de Görögország helyzete aligha fogja megengedni, hogy a­­­ostani neutralitás esetleges meggondolása után is az ázsiai par­tokra kü­ldh­esse seregét; a legközelebbi jövő eseményénél Olaszországnak a Dardanellák ostroma által kihívott döntését lehet várni. Mi­alatt a Dardanellákra a meddő angol gránátok zuhataga hűlt, az angol minden eddigi itteni kudarcaiknál nagyobb vereséget szenvedtek a Perzsa-öböl felé való előretörési kísérletüknek s Az a kísérlet most már nem Koma, hanem a Karúm folyó mellékére irányult. Sikertelen bombázás A török főhadiszállás jelenti. Tegnap három ellenséges páncélooshajó há­rom órán át nagy távolságból hosszabb időkö­zökben eredménytelenül bombázra Sihutha erődítési műveit és azután visszavonult. Ma délelőtt hatástalan tüzelésüket ismét egy órán át folytatták. Ez a két bombázás nekünk sem veszteséget, sem kárt nem okozott. Ma délután ném­­ angol hadihajó időközönként ágyúinak hordképességénél nagyobb távolságból bom­bázta a Dardanelláknál lévő erődeinket és eredmény elérése nélkül visszavonult Tene­­doszba. A sarosi öbölben egy ellenséges cirká­lót, amely Darab—Bu­h­ar környékét lövöl­dözte, két gránátunk a hajóhídon ért. A Lokalanzelger haditudósítója Enver basa és Toldat bég társaságában meglátogatta a Dardanellák legelőretoltabb ütegeit. A lap­jának küldői tudósításában leírja, milyen fölénnyel fogadják a védelem vezetői az os­tromló hajók bombázását és milyen biztonság­gal viszonozzák azt. A páncélosok tervszerűt­­lenül lőnek és igen sok lövedéket pazarolnak el, ezzel szemben a partvédő ütegek jól kiszá­mított lövései igen hatásosak. Eddig a legsú­lyosabb gránátokból vagy hatezret lőttek el a támadók minden jelentősebb eredmény nél­kül; két régi erődöt, melyekre a védelem nem helyezett súlyt, lőtték mindössze szét, maguk a Dardanella-erődök érintetlenek. A Neue Freie Presse tengerészeti szakér­tője írja: Az angolok és franciák által ellőtt ne­héz lövedékek pontos száma ismeretlen. A fe­­j­lentések alapján föltehető, hogy körülbelül 8­—10.000 nehéz lövedéket lőttek el. Minthogy egy nehéz 1&*6 élettartama vagy száz lövésre tehető, — angol ágyúcsövekre vonatkozólag — arra a következtetésre kell jutni, hogy leg­­alább 80—100 löveget használtak ki a telje­­sítőképesség határáig. Ezalatt nem azt kell ér­teni, hogy ezek a lövegek egyáltalán nem hasz­nálhatók, de a célzási pontosságuk igen le­­­szállt. Minthogy modern dreadnough tokod 8—12, sorhajókon csak négy nehéz löveg van,­­ mennyire meggyengült csak az ostrom folytán­­ — eltekintve az erődök ágyúi okozta kártól — is a Dardanellákat támadó flotta. Az angolok nagy veresége Irakban Az angolok, akik kísérletet tettek, hogy a­­ Karun folyó mentén Irakban előnyomuljanak, itt ismét vereséget szenvedtek. Három zászló­alj angol gyalogság, két gyorstüzelő ágúval, két hegyi ágyúval és egy gépfegyverisztaggal, valamint egy század lovassággal március 3-án támadást kísérelt meg Ahvaz környékén levő állásaink ellen. Csapatainknak önkéntesek ál­tal támogatott ellentámadása az ellenséget a Karun folyóba szorította, miközben az ellenség négyszáz halottat és sok száz sebesültet vesz­tett és sok fogoly visszahagyásával rendetlen­ségben Bender-Maszrietől délre horgonyzó ha­jóira menekült. Az elesettek között van egy őrnagy és négy más angol tiszt. Flórom ágyút, 500 fegyvert, 200 lovat és nagymennyiségű lő­szert és más hadianyagot zsákmányoltunk. Veszteségünk jelentéktelen. A hivatalos orosz körök beismerik, hogy a kaukázusi orosz hadsereg szerfölött kritikus helyzetben van. Egész törzsek pártolnak át a törökökhöz, miáltal az a veszély forog fenn, hogy a főhadsereggel való összeköttetés meg­szűnik. Csapatszállítás a Dardanellákhoz Egy Szirakuzába érkezett gőzös kapitánya közli, hogy huszonöt szállítóhajóval találko­zott, melyek vagy 42.000 emberrel indultak Máltáról a Dardanellák felé. Angol és francia cirkálók kisérték a hajókat. Egy török fogságba került francia tiszt a csapatszállításokról a következőket mondta: — A francia csapatszállítások kínosan és nagyon nehezen mennek. Marseilletől Máltáig nekünk kell gondoskodnunk a szállításról, ha­jónk azonban kevés van és bizony igen primi­tív módon történnek a szállítások, ugyanis erre a célra azokat az ócska ha­jókat használ­tuk fel, amelyeken korábban Algírba lovakat szállítottunk. Ezeknek a hajóknak mindegyi­kébe erőlködéssel ezer-ezer ember fér, mi mégis kénytelenek voltunk ezerhatszáz embert feléjük zsúfolni. Máltától kezdve már jobban megy a dolog, ott már angol hajók várnak, a­melyeken az ellátás is elég jó. Itt viszont az a baj, hogy­ ezek a hajók egyáltalában nem al­kalmasak a személy- és főleg csapatszállításra, amennyiben altestük annyira keskeny felületű­, hogy a hajók a vizen jobbra-balra dőlnek és a legénységnek nagy hányada szenved tengeri betegségben. Azok a hírek, amelyek szerint, a Dardanellák előtti kisebb szigeteken ötvenezer angol és francia katona van, legalább is túl­zottak. Miért nem avatkozott be Görögország ? A Giornale d’Italia a következő értesítést kapta Athénből: Konstantin királynak az az el­határozása, hogy nem csatlakozik az ententé­­hoz, nem jelenti a központi hatalmak győzel­mét az ententóval szemben. Konstantin király nehéz szívvel határozta el magát, mert a had­sereg nincs kellőképpen fölkészülve, az ország gazdaságilag és pénzügyileg sokkal kimerül­­tebb az előző háború folytán, semhogy ij há­borúba vethetné magát. Parisban úgy tudják, hogy Venizelosz a koronatanácsban egyelőre csak a részleges be­avatkozást ajánlotta. Javaslata állítólag úgy szólt, hogy Görögország egyelőre flottájával vegyen részt a Dardanellák ostromában és csak egy divíziót állítson ki addig, amíg nem tisztázódik Bulgária magatartása. A befolyásos angol körökkel összeköttetés­­ben álló Telegrauf írja: Csak Bulgária bizony­talan maga­tartása, mely folyton azt a veszélyt rejtette magában, hogy h­átbatámadja, tartotta vissza Görögországot attól, hogy az enteniehoz csatlakozzék. A Dardanellák ostroma mély ha­tást keltett Görögországban a még mindig fennálló bolgár veszedelem dacára. Sem lehet tudni, mennyire dőlt meg Görögországban a semlegesség mellett való kitartás. Ismételten volt már róla szó, hogy Görögország támogatja a szövetségeseket, amennyiben megengedi, hogy Imbros és Tenedos szigeteket flottabázi­­­­sal használja. Bulgária céljai még mindig nin­­­­csenek tisztázva, föl fogja-e Ferdinánd király az alkalmat használni, hogy a Balkán háború alkalmával Macedóniában elvesztett területet visszaszer­ezze. Vagy c­sakugyan sikerülni fog őt azzal kib­égíteni, hogy a török birtokból oda­ígérik neki Drinápolyt és Tráciát? Bulgária-­­­val számolni kell! A Balkán háború óta szünet­­­­lenül dolgozott hadserege újjászervezésén és most is nagyszabású katonai intézkedéseket tett. A görög kormánynál mág Athénből érkező távirati jelentés szerint Zaimis közölte a királyinál, hm­... nem vállal­hatja a kabinet megalakítását. A lemondásnál,­­ az az oka, hogy Venizelosz, akinek többsége­­ van a kamarában, vonakodott őt támogatni. A király Gunarist bízta meg a kabinetalakítással. Gunaris kijelentette, hogy elhatározását ma délutánig közli a királyival. Athénből érkezett jelentések szerint Veni­zelosz kabinetjének lemondása sokkal nyu­­godtabban folyt le, mint ahogy az entente saj­tója jelezte. Nagyobb tüntetés egyáltalában nem volt.­­ * A görög sajtó hosszabb cikkekben foglal­kozik Venizelosz váratlan visszalépésével. A kimondottan Venizelosz-párti lapok, különö­sen a „Patris“, azon a véleményen vannak, hogy itt nem belső válságról van szó, hanem az ország nagy politikájának változásáról. Görögország a görög királyság megalapítása óta azon fáradozott, hogy a nemzet számára visszaszerezze az idegen három alá került gö­rög területeket. Ezt a célt követte és nagy részben meg is valósította Venizelosz is évek óta. Abban a pillanatban kellett távoznia, ami­kor művére feltehette volna a koronát A lap őszintén óhajtja, vajha a király elhatározása ne esnék kárára a népnek. Más lapok hang­­súlyozzák, hogy Venizelosz nemcsak a király­­lyal, hanem a néppel is ellentétbe került. A nép nem kívánta a háborút, ameddig nincse­­n!«■», határozott ígéretek és garanciák. A „Chronos“ című lap szerint a király nem akarta alattvalóit a kanadaiak vagy indiaiak szerepére kárhoztatni. A Temps a görög válsághoz a következő­ket írja: Várakozó álláspontot kell elfoglal­nunk, hogy Venizelosz lemondásának igazi je­lentőségét megítélhessük. Nem hisszük, hogy Görögország kiszoríttatta magát abból az irányból, ahova rendeltetése szólítja és hogy a hagyomány által megpecsételt baráti vonatko­zásait megzavarni engedi. A hellénizmus sok­kal jobban felvirágzott már, semhogy a téve­dések politikájában elpusztulhatna. A bécsi görög követség határozottan meg­cáfolja azokat a híreszteléseket, amelyek Kon­stantin görög király élete ellen szőtt összeeskü­vésre vonatkoznak. VILÁG 1915. március 10. 9 ----- -I—r-' - ■ ■ ........................ Új műhelyben készült ma a Világ e legfrissebb száma; is­­ helyiségbe költözött át újságunk egész apparátusával, a szerkesztőséggel és a kiadóhivatallal egyetemben. Az új helyiség keretét jelenti annak az élet­erős, kifejlődött orgánumnak, melylyé kitartó és lelkes mimikával lett ez az új­ság. Még külsőségben is keresni kíván­tuk a híveinkkel, olvasóinkkal való könnyebb érintkezést és ezért helyeztük át műhelyünket a főváros tengelyébe, amely körül fordul és lüktet a magyar metropolis élete. Az A­ndrássy*út 47. szám alatt van ma már szerkesztősé­günk és kiadóhivatalunk nagyszabású, tágas, modern helyiségeivel az első eme­leten. Mától kezdve itt, a fővárosi élet mozgalmas vonalán van zárva ajtónk az események minden rezdülésének. Uj műhelyben készült ma már ez az újság, az uj műhelyben a kipróbált régi szerszámokkal. Uj várából is a már is­mert és megbecsült tiszta és kemény fegyverekkel harcol tovább a Világ régi céljaiért. Híveink, olvasóink, akik már az egyszerű műhelyben, régi várunkban megszerettek bennünket, most, izmoso­dásunk új fejezetének küszöbén bizo­nyára megújítják hozzánk való ragasz­kodásukat is, mint harcos csapatunk arzenáljának legértékesebb fegyverét. Amikor ma új műhelyünkből röpít­jük szét a Világ e legfrissebb számát, olvasóink hozzánk való ragaszkodására gondolunk; zajtalan házi ünnepünk me­legét olvasóink felé küldjük a szürke betűsorok oszlopain s a régi kérelmet is­mételjük: olvasóink, hiveink erősítsenek bennünket harcainkban továbbra is, — minden uj olvasó uj erő a karjainkban.

Next