Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-14 / 73. szám

Vasárnap ~~ Uraim, aki lop, az lógni fog. Állítólag ez szüntette meg az orosz kor­rupciót. Valamelyik svéd újságban olvastam aztán egy bájos, megható történetet. Az orosz generálisnak jelenti az adjutánsa, hogy meg­jött a muníció. Az öreg generális mosolyog, legyint a kezével s odaszól az adjutánsnak: — Rendelj csak még egyszer muníciót. Amit most küldtek, annak a fele sem jó. Az adjutáns kimegy, egy fél óra múlva visszajön és jelenti, hogy a most szállított mu­níció kifogástalan. Az öreg generális felugrik, kirohan a mu­tációs ládákhoz, egyiket a másik után nyittatja fel, fenékig felturkáltat egy ládát, két ládát, tizet, húszat, százat és — egek csudája! — va­lamennyiben kifogástalan muníció van. Az öreg generálisnak könny szökik szemébe, arca elborul s melankólikus szomorúsággal sóhajt Fel. — A muníció jó, de a mi régi Oroszorszá­gunknak is vége. Az adjutáns most amúgy találomra bele­nyúl az egyik ládába s hatalmas megbotrán­kozással, még a megbotránkozásnál is hatal­masabb csizm­aszála­t h­úz ki a municiós ládá­ból. Az öreg generális boldogan kiált fel: — No, hál' istennek, a mi régi jó Orosz­országunk még­sem halt meg egészen. Valahogy úgy voltunk az orosz korrup­cióval, mint ez az öreg generális. Belenyugod­tunk, hogy a régi jó Oroszországnak vége, de egy kis orosz korrupciót mégis csak szerettünk volna látni. Egy egész kis darabot, egy falat­­nyit, egy makulányit, de orosz legyen és kor­rupció legyen. Hosszas keresés után végre rá­találtam. Nemrég egyik hadseregünknél jár­tam s ott az egyik vezérkari tiszt ezt mondta nekem: — Mi már sok oroszt fogtunk el. Sok orosz tisztet is. Köztük nagyszerűen elegá­ns, jólöltözött, parfümös, frissen borotvált embe­reket. Olyanok voltak, mintha ma indultak volna a harctérre s egy órával előbb még az udvari bálon táncoltak volna valamelyik nagy­hercegnővel. S mégsem ezek voltak a mi leg­elegánsabb orosz foglyaink. A mi legelegánsabb foglyaink az orosz szám­vevő -at tisztek voltak. Hát ez az. Ez az a csizmaszár, amit a ge­nerális adjutánsa mégis csak megtalált a mu­níciós ládában. A számvevő-altiszt, aki lakk­­csizmában jár, illatos szappannal mosdózik, a legjobb francia parfömöt használja és a tár­cája tele van pénzzel, ez megmaradt a régi Oroszországból. Az orosz intendánsnak már a körmére néznek, az már nem lophat homokot a srapnellh­ü­velybe és papondeklit a csázula­hetlem a lelkem keserűségét, amelyet eddig magamnak se akartam bevallani. — Óh te boldog szamár te, micsoda korlá­toltság nyilvánul meg abban a fölényes mo­solygásban, amelylyel engem levigyorogsz! Azt hiszed, isten tudja, milyen magas foko­zata a bölcseségnek ugyanzat gondolni ma is, mint amit gondoltál augusztusban! Nos hát igenis, én mást gondolok most, mint gondol­tam akkor és még csak azt se tudom, hogy melyik az igazi és a helyes, az-e, amit akkor gondoltam, vagy az-e, amit most gondolok. Jegyezd meg magadnak, hogy igazságok nin­csenek, csak tények vannak. Az igazság, az isteni valami volna, a lény, az csak emberi. Kétszer kettő négy, ez se igazság, hanem csak tény: azért annyi, mert én annak látom. Le­het olyan logika is, amely szerint kétszer kettő nem négy, hanem öt és a lángeszű Bólyai Far­kas osámiáit egy egész matematikai rendszert, amelyben ez így van és logikusan van így. Hogy nem vagyok konzekvens?! Ez a bugri­­sok legközkel­ezűbb vádja azokkal szemben, akik a tényekből vonják le a konzekvenciá­kat, nem ped­ig abból, hogy egyszer már von­tak le következtetést. Akárhány ember kér­dezte tőlem tavaly, hogy hány éves vagyok, azt feleltem: negyven. Ha most fölteszik hoz­zám ugyanazt a kérdést, azt felelem: negyven­egy. Erre te diadalmasan konstatálod, hogy itikomzekvens vagyok. Hát mondd, nem vagy te ostoba? Hát lehetek én arról, hogy azóta simult egy esztendő? Tehetek-e én róla, hogy­ 1914 augusztusának most van a nyolcadik hónapja? . . . VILÁG 1915. március 14. *2 talpra. De a számvevő-altiszt még megmaradt a régi Oroszországból. Az még lophat. A régi jó Oroszország nem halt meg egé­szen. Magyar Lajos: Harc a Dardanellákért Athéni és párisi közlés szerint az ostromló hajók a Dardanellák külső bejárata előtt álla­nak most is, ott, ahol nyolc nap előtt állottak, egy más jelentés szerint angol és francia akna­­szedő hajók megkísérelték a legkülső akna­mező felszedését, ezen munkájuk közben a Dardanellák ütegei három aknaszedő hajót el­­sülyesztettek, mire az aknaszedőik útját fedező cirkálók és torpedózúzók visszavonultak. A Wolff-ügynökség egy jelentése elmondja, hogy angol és francia sor­haj­ók tüzelést kezdtek a Medsidie erőd ellen, a szemközti Hamidie erőd tüzelése azonban visszavonulásra kényszerí­­tette az ostromló hajókat, melyek elvonultak a tűzvonalról. Ezek a hajók minden adat sze­rint a szaroszi öbölből a Gallipoli földnyelven át lőtték az erődöket, azoknak ütegei azonban visszavonulásra kényszerítették őket. A szoros­­b­an az ostromló hajók azért sem tudnak be­jutni, mert az aknamező pusztulással fenyegeti őket, az aknaszedőik munkáját viszont lehetet­lenné teszi az erődök tüzelése. A Dardanellák tulajdon­képpeni erősségei azon a ponton kez­dődnek, melyek ostromához teljesen hiába­valóan fogtak hozzá az Agamemnon és Nelson típusú angol hajók és a francia sorhajóik. El­lenséges hajóik következten hevességgel bom­bázzák Szmirnát. Ez az ostrom a szövetségesek partraszállási kísérleteit szolgálja. Az ostromló flotta kudarca A Wolff-ügynökség tudósítója táviratozza Csanakaleből tegnapi kelettel. Vasárnap délben az Agamemnon és a Nelson típusú angol ha­jók, valamint francia sorhajók újból tüzelést kezdtek a Medsidie erőd ellen. Legnagyobb kaliberű lövedékeik tánora ellen a szemben levő Hamidie-erőd szintén legnehezebb ágyuk­kal megkezdte az ellentüzelést. A török erőd első lövései három találatot értek el, melyek egy ellenséges hajót kénysze­­rítettek a tűzvonal elhagyására, amit az erőd legénysége viharos huroltkiál­­tással fogadott. Az ellenség azonnal heves tüzelést kezdett a Hamidie ellen. Harmincöt­­centiméteres gránátjai valósággal megremeg­tették a levegőt A lövedékek azonban a ten­gerbe estek és óriási vízoszlopot kavartak fel. Négy óra hosszáig tartó heves tüzérharc után az ellenség a Dardanellák kijárata felé elindult. Bár az ellenség 400 lövést adott le, a Hami­­cie-erőd mégis sértetlen maradt. Csak egy ez­­időszerint lakatlan kaszárnya rongálódott meg. Rendkívül nagyszámú gránátszilánk fekszik mindenfelé. A március 11-re virradó éjszaka az ellen­ség cirkálók és torpedózuzók védelme alatt megkísérelte a legkülsőbb aknaöv eltávolítá­sát, miután előbb nagyobb hajók a fényszórók állását eredménytelenül bombázták. A Dardanellák ütegei megkezdték a tüzelést, elsülyesztettek három akna­kutatót, mire az ellenség dolga vég­­zetlenül visszavonult. Török tengerészeti haderők az e hó tizedikére virradó éjszaka egy ellenséges szállítóhajót Mytiléne közelében elsülyesztettek. A Paris Journal jelentése szerint a szö­vetséges hajóhadak eddig még nem tudtak bejutni a tengerszorosba. Athéni jelentés sze­rint is: a francia és angol hadihajók még min­dig csak azon a támaszponton vesztegelnek, amelyen a Dardanellák ettől már nyolc napja állanak. Konstantinápolyból a Milli-ügynökség sze­rint a főhadiszállás jelenti: A kaukázusi front-­­­ról nincs semmi jelenteni való újság. Tegnap éjjel ütegeink néhány aknakereső-hajót, ame­lyek az aknavonalhoz közeledtek, elsülyesztet­­tek. Az ellenség ma semmiféle akciót sem foly­tatott a Dardanellák ellen. Hadihajóink az A­egei-tengerben megtorpedóztak egy ellenséges­­ torpedóhajót és két ellenséges hadihajót. A Dardanellákból érkező legutóbbi hír­adások szerint, az angolok nehéz vesztesége­­­ket szenvedtek. Egy partraszállott különít­­mény, amely az egyik információ szerint ezer, a másik jelentés szerint ezerötszáz emberből állott, a Skamander torkolatánál szomorú sor­sot ért, amennyiben a török katonák ezt a csapatot részben megsemmisítették, részben elfogták. Az európai oldal egyik várából már­cius kilencedikén este sikerült megfigyelni, hogyan merült el egy csapatokkal zsúfolásig megrakott hajó a nagy hullámzás következ­tében. II . Hágából jelentik. Athéni távirat alap­ján, hogy eddig az angolok a Dardanellák ostro­mában 140 halottat és 310 sebesültet vesztet­tek, két angol torpedónaszád és két akna­kutató hajó elsülyedt, négy nagy csatahajó harcképtelen lett, a partraszálllási kísérletek alkalmával 700 angol katona részben elesett illetőleg megsebesült vagy fogságba jutott Csapatszállítás a Dardanellákhoz A bukaresti Universal-nek jelentik Gáláé­ból: Az angol-francia dardanellai flotta-akció­val kapcsolatban az oroszok nagy csapatteste­ket gyűjtenek össze az odesszai kormányzó­ságban, amelyeket alkalmas pillanatban Tö­rökországba akarnak szállítani. Ezeknek a csapatoknak az a rendeltetésük, hogy azokkal a szárazföldi csapatokkal működjenek együtt, amelyeket a szövetségesek a Gallipoli-félszige­­ten akarnak kihajózni. Párisi jelentés szerint Marseilleből és Toulonból 10.000 francia katonával ismét el­indult négy francia cirkáló kíséretében tizen­­hat szállítahajó.. Eddig több mint egy hadtes­tet indítottak útnak Málta felé. Egy Egyptom­­ból elindított angol hadtest ezekkel a csapa­tokkal egyidőben készül a Dardanelláknál partraszállni. Az oroszok Odesszából még indultak el, ezek még ott állanak készenlétben. Szmirna ostroma A MEK­ ügynökég Szmirnából a követke­zőkről értesül: Ellenséges hajók ma újból bombáz­ták Vurlát. Egy ellenséges aknakereső délután aknára futott és elsülyedt. Egy ellenséges repülőgép erre felderítő utat tett Vurla felett. A s­zmirnai váli felhívást bocsájtott ki, melyben hangsúlyozta, hogy a hadsereg Szmirnát az utolsó vércseppig védel­mezni fogja. Az erődöknél még elkeseredettebb lesz magának a vár­osnak a védelme. A város minden talpalattnyi földjét vér fogja öntözni. A vár ajánlja a lakosságnak, különösen a nők­­nek és gyermekeknek, hogy az ország belsejébe vonuljanak vissza, ahol védve vannak az ágyú- és puskagolyók elől. D­avid bej az ostromról A Szeged és Vidéke munkatársa beszélge­tést folytatott Dsavid bejjel, aki Németország­­ból hazautaztában kiszállott Szegeden. Dsavid bej a szultán megbízásából az Izmail vitézség érmet vitte el Vilmos császárnak. A kiváló tö­rök politikus ezeket mondotta: — A háború alatt Törökország és Ma­­gyarország szoros viszonyba kerültek, öröm­mel kell kijelentenem, hogy nálunk a legna­gyobb csodálat és lelkesedés hangján emlé­keznek meg az osztrák-magyar katonák bá­tor magaviseletéről. Törökországban a la­kosság között a legnagyobb nyugalom van , bizalom a végső győzelem iránt. A b­ah­atáro

Next