Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-25 / 84. szám
Csütörtök Przemysl utolsó napjai Sajtóhadiszállás, március 24. Íz Világ haditudósítójának távirata. rAz alábbiakban összefoglalva adom azokat az adatokat, melyek Przemysl végnapjairól és ostromáról a sajtóhadiszállásra eljutottak. Töredékek ezek ehhez a nagy regényhez, melynek fejezetsorozataira egyelőre még várnia kell a közönségnek. Az apró hírmozaikok azonban, amiket Przemysl utolsó repülői hoztak el ide, máris eleven és megható képét adják Przemysl utolsó küzdelmeinek és hősi elmúlásának. fik. A négyhónapos körüljárás nagyobbik felében Przemysl védőseregének egészségi állapota és a városban maradt lakosságé is nagyon jó volt. Csak a legutóbbi hetekben, amikor az élelmiszerek hiánya egyre érezhetőbbé vált, kezdtek megtelni a kórházak. Az éhségtől elgyengült emberek százai kerültek kórházba és végül majdnem minden második ember a kórházban feküdt. Nincs példa a világtörténelemben, hogy ezt a várőrségek lelkiereje megbízta volna. A przemysli hősök, ilyen szenvedések után, pénteken kirohanásra készültek. Támadás előtt a megmaradt konzervkészletekből két-két darabot kiosztottak a kitörésre készülő csapat legénysége között. Sajnos, a mohó vágygyal elfogyasztott konzervek sok embert beteggé tettek, néhányan meg is haltak. A pénteki támadás után, két éjszakán az oroszok támadtak. Tüzérségtől támogatva, rohamot rohamra intéztek a vár ellen. Könnyű prédára számítottak az oroszok, de támadásaikkal a mieink könnyű szerrel visszautasították. Az orosz véres veszteségeket szenvedtek. Vasárnapról hétfőre virradó éjjel, hajnali négy órakor, folytatódtak a rohamok. Ekkor egyik erődből a másik után egy-egy hatalmas lángoszlop csapott fel A rohamok megálltak. Az oroszok megdöbbent bámulattal néztek a lángoszlopok felé és nem támadtak tovább. Csak a tüzérségük folytatta a támadást. Robbanást robbanás követett az erőd körül. Az erődben tűz csap fel, az üres depotmagazinok lángjai szöknek az ég felé. * A város lakói a Tatárdombon gyűltek össze és onnan nézték a tragikusan borzalmas panorámát. Köröskörül reng a föld, mintha ezer vulkán tört volna ki. A repülőtéren két repülőgépünk gubbaszt. Az orosz ütegek felfedezték őket. Most valóságos srapnelleső hull ide. De repülőink szempillája se rezzen. Nyugodtan, mintha csak versenyre készülnének, szállnak nyeregbe és hidegvérben emelkednek fel az orosz tűzben és nekivágnak, mint baglyok az égő erdőnek. Az egyik a Kárpátok felé, a másik Krakó felé repül. Tüzes orosz snapnellek csapnak utánuk, elébük. A repülőgépek megfigyelői még láthatják maguk alatt a világ leggrandiózusabb szinijátékát. Aztán eltűnnek a sűrű füstfelhőkben, a tűzben. A haldokló Przemysl utolsó sóhaját viszik az élőknek. A haldokló hős utolsó üzenetét. Lent a harminc és feles mozsarak tenyér, nagyságú és ökölnyi darabokban robbannak fel. Az erődök kazamatái hatalmas füstoszlopokban repülnek az ég felé. Az emberek, a mi katonáink darabokra törik fegyvereiket. Repülőink nagy, magasztos, félelmes borzalmasságában nagyszerű látványt hagynak maguk mögött. Irtózatos recsegést, ropogást. Mintha a föld pántjai pattannának széjjel. Hős Przemysl szíve megrepedt... Ekkor már semmi sem volt a vauban. Se ember, se muníció, se élelmiszer. Nem volt liszt és nem volt liszt, nem volt kenyér, se hús, se főzelék. Mindössze néhány ló és egy kevés zab. A lovakat katonáink parancsra lelőtték és húsukat megsütve, szétosztották a katonák között. .A zabot megőrölték és kenyeret sütve belőle, ezt is szétosztották a katonák között. Az utolsó reggeli. Egy vulkán tetején. Legalább addig legyen mit enniük, amíg az ellenség átveheti ellátásukat. Az utolsó kötelességteljesítés a legnagyobb hatalomnak, a gyomornak szólt. A szívükkel ők maguk végeztek. Akkorra az már megszűnt dobogni. * Beszélik, Hogy vasárnap egy szépen kisütött postagalambot vittek Kuzmanek tábornoknak, a haldokló vár hős parancsnokának katonái. Jómaguknak már az utolsó táplálékuk is elfogyott. Nagyon csekély lóhús maradt még csak hátra. Az utolsó csemegét a szeretet ezüst tálcáján tálalták fel vezérüknek, küzdelmükben apjuknak. Kuzmanek azonban nem fogadta el a megható ajándékot. Aki az ostrom egész ideje alatt nem ismert különbséget a maga személye és alárendeltjei között, az utolsó pillanatban sem akart tudni erről. A kórházban súlyos betegen feküdt egy közkatona. Mindnyájuknál közelebb a halálhoz. Körülötte tombol a harc, alatta reng a föld és ő odaláncolva ágyához. Talán Przemysl egyetlen katonája, aki csüggedt lehetett. A lelkének már mit sem adhattak. Beteg testének mit adhattak egyebet, mint ezt az utolsó királyi falatot, az éhezők e legönfeláldozóbb ajándékát, az ízletes galambpecsenyét. Csak a legnagyobb pillanatban tudnak így szeretni az emberek. Kuzmanek tábornok elküldte beteg katonájának a sült galambot. Przemysl véres regényének finaian meleg és eszményi fejezete. Csillogó, szomorúan szép harmatcsepp a tűz szárnyain. i '-‘Vl * Ismeretes, hogy az ostrom alatt repülőposta vitte a leveleket a várba. Az ostrom alatt tizenkét ilyen repülőgép tönkrement és két repülőpár hősi halált halt, vagy fogságba került. A halálra készülő vár üzenetei, melyek nem jutottak el hozzánk. Levelek, melyek el nem értek ... * Emlékszem, a Tatár dombról ragyogó őszi napon néztem annak idején végig a Magiéra megvívásét. Most ugyanitt állt Przemysl népe és könnyes szemmel, zokogva nézte a világhistóriáinak e talán legfélelmetesebb színjátékát. Erődök, hidak, ágyuk, melyek büszkén dacolták a világ legnagyobb hadseregének rohamaival, mint óriási játékszerek röpültek a levegőbe, láng és füst izzó, sötét folyondárja kúszott fel a hajnalpiros égboltozatra, mely most, mint valami félelmetes kupola, mint a pusztulás lugasa borult a vonagló vár fölé. Aztán csend. Przemysl meghalt, öngyilkos lett. Golyót röpített a szívébe. Körülötte a borzalom romantikája. Az égő óriási lugas, firtós rapnell - csillagok ezrei, s az elnémult vár, a romokban heverő ravatal. És a nagy kataklizma közepette ott álltak a mi katonáink. A magyar honvéd zord nyugalommal, mint a sebzett hős bronzszobra. Komor tekintettel nézte a fenséges pusztulást és könnyet ejtett a fegyverére, melyet darabokra tördelt. Akik éhezve is harcoltak, most legfájdalmasabb kötelességüket teljesítették. A saját erejüket tették tönkre, mert már nem használhatták. A tragikus csendben csak a két repülőgép indult útnak a városból, amelyhez annyi szép VILÁG 1915. március 25. , és feledhetetlen emlék fűz mindannyiunakat, akik valaha itt jártunk az ezüstös San városában, a halott Przemyslben. Harc a Dardanellákért Oroszország erősen készülődik Konstantinápolynak a szárazföld felől való megtámadására. Konstantinápoly, s vele a Dardanellák nyílt ütközőpont a szövetségesek között s máris erős a féltékenység a török tengerszorosért. Az angol flotta, a francia flotta támogatásával, hihetetlen áldozatokat hozott már eddig is, hogy a Dárdánel lakat birtokába vehesse. Az angol és francia lapjelentésekből kitűnik, hogy az együttműködő flottát ért hatalmas veszteségek ellenére az ostromot még nagyobb hevességgel fogják felvenni. Az angoloknak ez az elszántsága a siker reményével szembeállított óriási áldozat összefüggésben van az orosz tervekkel. Oroszország, mint többször megírtuk, szárazföldi csapatokkal akar Konstantinápolyba eljutni. Gyorsabbnak és biztosabbnak véli a szárazföldi akciót a tengeri akciónál. Milánói és bukaresti jelentések most arról számolnak be, hogy az oroszok szárazföldi akciójára minden előkészület, megtörtént. Odesszába kétszázezer főből álló hadsereget koncentráltak, amelyet százhetven kereskedelmi hajón, a fekete-tengeri flotta védelme alatt akarnak az európai Törökország területén, Midiában partra szállítani. Az angol flotta tehát ismét felveszi a harcot a Dardanellák erődei ellen. A tengeri akció mellett csapatösszevonások is történtek, mert meg akarják kísérelni, hogy expedíciós sereget tegyenek partra török földön. Az angol és orosz akció Konstantinápoly ellen tehát nem egy úton halad, s mind a két szövetségesnek az a törekvése, hogy a másik előtt érje el Konstantinápolyt. Az angoloknak szomorú tapasztalataik vannak a Dardanellák elleni harcokból, az oroszok, ha expedíciós sereget akarnak partra szállítani, szemben fogják magukkal találni az erős török flottát. A Dardanellák ostroma Az Osmanischer, Lloyd tudósítója a Dardanellák ostromáról a következőket jegyezte fel: Március 20. A mára forduló éjjel jegyes Vengeance-típushoz tartozó páncélos támadott, számos segédcirkálóval és torpedóval Dardános közelében. Gyilkos tüzeléssel fogadtuk, a hajót több gránátunk érte, mire sülyedni kezdett. A legénységet megmentettük és foglyul ejtettük. A tegnap elsülyedt Amethyst páncélosnak — mint utólag a foglyok vallomásából kiderült — az volt a megbízatása, hogy a Kilid-bar és a Csanak közötti kábelt elvágja. Az elsülyedt Bouvet roncsait embereink átkutatták és két értékes érctáblát találtak, amelyek a hajó belső falazatára voltak felerősítve. Ebből kiderült, hogy 1890-ben ezen a hajón létesítették Sadi Carnot és II. Sándor cár Brestben az orosz-francia allcenceot. Az egyik táblán Sadi Carnot, a másikon Sándor cár beszéde van felvésve. A történelmi értékű táblákat a konstantinápolyi nemzeti múzeumba szállították. Konstantinápolyból jelentik: Vilmos császár Enver, basa hadügyminiszterhez, a fővezér helyetteséhez táviratot intézett, amelyben a Dardanelláknál elért sikerek alkalmából meleg jókivánatait juttatta kifejezésre és felkérte, hogy e szerencsekivállat okát Dsevad basának, a török védősereg parancsnokának taelül adja. Enver kasa a mély köszönet szavaival válaszolt a császár táviratára és hozzátette, hogy a császár jókívonatait közölte a Dardanellák hős védőivel. A hadügyminiszter kiemelte a németek és ottománok hűséges fegyverbarátságát és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a közös nemes feladat teljesítése közben kiontott vér a jövőben is egybe fogja fűzni a szövetséges hadseregeket. Az angol és francia flotta vesztesége A Neues Wiener Journal jelentiAthénből Rómán át. A Cornwall angol sorshajó harcképtelen lett. A Dardanelláknál megsérült hajók számeit.