Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-06 / 65. szám
Szarma Harc a Dardanellákért •A Dardanellák ostroma el fogja dönteni azt a kérdést, kihez csatlakoznak a balkáni semleges államok? Megmaradnak-e eddigi semlegességükben, vagy a világháború véres mérlegébe dobják-e ők is seregeiket? Különösen Görögország számára van fölvetve a kérdés: kövesse-e az angol csábítás szavát, odaadja-e jelentéktelen területi ígéretek ellenében seregét és a szárazföldi ostromot szolgáltassa az angol és francia hajók támadásához, hogy a Boulair-vonalra dobja-e csapatait, ahol a balkáni bábomban a bolgár sereg is véresen zúzta magát össze. A Dardanellák ostromáról az entente is nagyon jól tudja, hogy csak a szárazföldi támadásokkal együtt nem illuzáris a hatalmas erőlködés, mely azonban a szárazföldi támadásnál is szemben talál magával egy erős török sereget. Az entente-nak azonban nincs ehhez a szárazföldi támadáshoz való serege, ezért akarja Görögországgal elhitetni, hogy abban az esetben is, ha Oroszország lesz a Dardanellák ura, megőrizheti szabadságát. Meg lehet figyelni Görögország vergődését a nagy dilemmában, mikor sajtójában, még a félhivatalosban is, folyton azt hangoztatja: a Dardanellákat nem lehet Oroszországnak odaadni, nemzetközi utat kell csinálni belőle és ezzel figyelmezteti Angliát csak nem régen leszögezett ugyanilyen álláspontjára! Az entente most ostromló hajóit a Dardanellák elé rendelte, mert azt reméli, hogy itt van az az archimedesi pont, ahonnan az eddig ránézve balsikerű világháborút kivetheti mostani tengelyéből. Ezen a kritikus ponton kell Görögországnak döntenie a háború új szakasza, de egyúttal a saját végzete fölött is! Eredménytelen ostrom A török főhadiszállás jelenti: Az ellenséges flotta ma egy ideig tüzelt a Dardanellák bejáratánál felállított ütegeinkre, de eredmény nélkül. Pausario tengerészeti szakértő a Corriere della Sera-ban a következőket írja: Az angolfrancia flotta behatolt ugyan a Dardanellákba, de egyelőre csak a szélesebb részbe. A valódi nehézségek majd csak akkor kezdődnek, ha a tulajdonképpeni tengerszorost kísérlik meg bevenni, ott majd nagyobb hatással lesznek az erődök ágyúi. Alig tehető fel, hogy a mémetek a háború hét hónapjában ne javították volton ki úgy az erődműveket, hogy most sikerrel állhassanak ellen. Az angolok és a franciák is tudatában vannak a fenyegető nehézségeknek. Kitűnik ez abból, hogy eddig mindig csak régibb hajókat küldtek előre és a Queen Elisabet-et, Agammemnont stb. visszatartották, hogy csak régibb hajójuk menjen tönkre. Ebből következtethetni, hogy a Dardanellák ostromát olyan feladatnak tekintik, amely sok időt és nagy áldozatot követel. A Milli távirati ügynökség jelenti: Az athéni távirati iroda február 27-iki kelettel jelentette, hogy az angol-francia flotta a Dardanellák fél-szigetén csapatokat szállított partra és ott kitűzte a szövetségesek lobogóját. Fel vagyunk hatalmazva annak kijelentésére hogy a szövetséges flotta eddig csak a külső erődöket tudta megrongálni, a belső erődök még sértetlenek. Szintúgy az ellenség eddig egyetlen embert sem tudott partraszállítani. A föntemlített távirati ügynökség híte tehát teljesen koholt. Katonai szemmel Moraht őrnagy írja a Berliner Tageblatt- ban: Közvetlenül arról van szó, hogy a tengeri ostrommal céljaihoz juthat-e az ellenség? A Dardanellák története nem ad feltétlenül pontos választ erre. Mások lettek a támadás, mások a védelem eszközei, nagyobb ellentálló képességű erődök keletkeztek. Téves volna azt hinni, hogy a tengerszoros bejáratának védelmét egyedül a külső erődöknek kell vállalniuk, ahogyan csakis a tengeri ostrom sem vezethet eredményre, épp úgy a szárazföldi török sereg is be fog avatkozni a kellő pillanatban. A török sereg kaukázusi szereplése tanúságot tesz arról, hogy a veszélyeztetett európai pontokon is elegendő erejű offenzívája lesz a török seregnek. De a támadók is túlhaladnak minden eddigi méretet, úgy az 1870-beli orosz, mint az 1807-beli angol támadást. Akkor az angolok csekély veszteséggel jutottak el Konstantinápolyhoz, annál drágábban fizették meg a visszafelé vivő utat; az olasz flotta alig valamit ért el 1912-ben, még kevesebbet a görög hajóraj a balkáni háború idején. Most kétségtelenül igen erős flotta áll a Dardanellák előtt, mely kárt tud tenni az erődökben. Hagyjuk figyelmen kívül azt a kérdést, hogy a Reuter-jelentések mondanak-e igazat, melyek arról szólnak, hogy az ostromlók több erődöt elpusztítottak már, vagy azok a konstantinápolyi jelentések, melyek megcáfolják a Reutert. Bizonyos az, hogy az erődöket pusztán a hajókról nem lehet az egész szoros mentén elpusztítani; ezt a munkát meg kell az aknák fölszedésének előznie és támogatnia kell a szárazföldi ostromnak. A Dardanellák erődei a szárazföld felől a Bonlair vonal felől közelíthetőik meg. Itt a gallipoli félsziget a szoros és a szaroszi öböl között csak öt kilométer széles és már a természettől fogva rendkívül meg van erősítve. A bulgárok sem tudták ezt a vonalat keresztültörni; honnan vesznek az entente-hatalmak ennél nagyobb szárazföldi erőt? Anglia és Franciaország odahaza, Egyptomban teljesen foglalkoztatva vannak. Törökország azonban már a mozgósítás idején gondoskodott az akkor még ködös kérdések eshetőségeire; ma már sokkal északabbra állna a Kaukázusban a török front, ha nem három harctérre kellt volna a hadsereget elosztani. Ha csak a tengerszoros erődést és csak a tengeri ostromot vesszük tekintetbe, a partvédőknek legalább is annyi esélyük van, mint az ostromlóknak. A flotta nékülözi a közelből dolgozó ágyukat, az erődök viszont kitűnően fel vannak ilyenekkel szerelve és nagy kárt tehetnek éppen a hajók gyengébben páncélozott fedélzetén. A tengeri erők felszerelése gyakran szorul pótlásra; ezeket az időközöket jól fel tudja a védelem használni, neki sem a muníció terjedelmére sem súlyára nem kel tekintettel lennie. A folyton mozgó hajóról nehéz pontosan találni a stabil erődöt semmi sem zavarja. Az erődök itt elég célt nyújtanak, de a hajók is. Egyelőre, ha különös körülmények nem játszanak közbe, nincs okunk a Dardanellák sorsáért aggódni, "■' szerint elintézni, hanem az összes harcoló és semleges országok érdekeinek szem előtt tartásával. Ezen a véleményen, van Anglia is, mely állam tudtunk szerint formálisan értesítette az orosz kormányt, hat nappal a török hadjárat után, hogy a Dardanellák kérdését egy általános európai konferencián lehet csak elintézni. Ez a kérdés tehát kardinális fontosságú Európára nézve s ennek elintézése csakis az összes érdekelt európai államok hozzájárulásával történhetik meg. Oroszországnak egyszer s mindenkorra le kell mondania a Dardanellák meghódításának tervéről. Nekünk az a véleményünk, hogy Oroszországnak nem állhat érdekében, hogy újabb ellenséget is szerezzen magának, amely új ellenségnek a háborúban való részvéte Oroszország katasztrófáját idézhetné elő. Elismeréssel vagyunk Oroszország iránt eddigi támogatásaiért, de kötelességünk, hogy védekezzünk azok ellen, akik a jövőben agyon akarnak bennünket sújtani. VILÁG 1915. március 6. fi Hazug jelentések 11 Világ tudósítójától Hága, március 1. Athénből érkezett hírek szerint a Dardzanellákat bombázó angol-francia egyesített flotta 22 nagy páncéloshajórból és 20 torpedóüldözőből áll. A legutóbbi bombázás alkalmával három hydroplán tűzgránátokat dobott az erősségeikre, minden eredmény nélkül. Az ágyúzásban, mely háromnegyed óra hosszáig tartott, 150 ágyú vett részt és 2000 lövést tett. Kivel tart Görögország? Veidzelosz miniszterelnök lapjának, az Embros-nak egy hosszabb közleménye, többek között ezeket mondja: „Oroszországra nézve, amely az európai koncertben mindig nagy tekintélylyel és súlylyal bírt, szégyen volna, ha eltűrné bármelyik keresztény Balkán-államnak Ausztria és Magyarország részéről való megsemmisítését. Ezért Oroszország — nem első ízben — vindikálja magának azt a jogot, hogy Görögország elismeréssel van Oroszország iránt, ez az elismerés azonban nem vezethet az öngyilkosságig, amelyet Oroszország előidézni akar tehetetlen és hódító kombinációjával. Oroszországnak egyszer és mindenkorra tudnia kell, hogy az esetben, ha a törököket a Dardanellákból kiűzik, a Dardanellák birtoklásának kérdését nem lehet ,csupán a győzők érdeket Az athéni döntés Görögország minden jel szerint elihtezett ahhoz a ponthoz, amikor döntenie kell afölött: engedjen-e Anglia és Franciaország csábításainak és ígéreteinek, avatkozzék-e bele a világháborúba, elsősorban a Dardanellák ostromába, vagy pedig megmaradjon-e továbbra is semlegességében. A görög sajtóban, magának a miniszterelnöknek a lapjában is átérelt tiltakozások hangzanak fia az ellen, hogy a Dardanellákat Oroszországnak adják. A miniszternök lapja valóságos fenyegetést szegez Oroszországnak, amikor azt mondja, hogy a Dardanellákra való aspirációval új ellenséget szerez magának. A görög sajtó ezen magatartása mögött mintha Anglia állanak, mely egyrészt mintha Oroszországnak aktarná megszerezni a szorosokat, de már előre tiltakozást jelentett be az ellen, amit maga sem akar őszintén teljesíteni. Az entent diplomáciájának munkája úgy látszik válaszukra sodorta Görögországot, ennek folyománya volt a tegnapi koronatanács. A döntés azonban áttolódott, a mai folytatólagos tanácskozásra. Erről a következőket jelentik Athénből: A tegnapi nap Görögország poétikájára nézve elsőrangú kritikus nap volt, de a döntést csak a mai nap fogja meghozni A mai minisztertanácson dől el, hogy milyen magatartást fog követni Görögország a Dartland Harknál végbemenő eseményekkel szemben. Berlinban az a felfogás, hogy a tegnapi athéni koronatanács, melyen a vezérkari főnök is részt vett, Pan tábornok legutóbbi látogatásának a befolyása alatt hivatott össze. A koronatanácsról a Lokalanzoiget a következőket írja: Különböző körökben az a felfogás lett uralkodóvá, hogy Görögország nemsokára részt vesz a világháborúban, mégpedig a hármas entente oldalán. A most folyó világháborúban ugyan van példa arra, hogy népek és kormányok minden józan ész ellenére cselekedtek, de éppen a görög miniszterelnökről tételezhető ez fel legkevésbbé. Eddig sokkal okosabb és óvatosabb államférfiúnak bizonyult, mint akiről fel lehetne tételezni, hogy országát újból egy olyan háborúba akarja belekeverni, amelyben igen sokat kockáztat, de még a legjobb esetben is nagyon keveset rátérhet hazája részére. A román Képviselőházban A román képviselőház legutóbbi ülésén Gaza képviselő indítványt terjesztett a parlament elé Pau tábornoknak Románia díszpolgárává való megválasztása céljából. Bratianu miniszterelnök kéri a képviselőházat, hogy Cuza indítványát ne vegyék tekin