Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-06 / 65. szám

Szarm­a Harc a Dardanellákért •A Dardanellák ostroma el fogja dönteni azt a kérdést, kihez csatlakoznak a balkáni semleges államok? Megmaradnak-e eddigi semlegességü­kben, vagy a világháború véres mérlegébe dobják-e ők is seregeiket? Különösen Görögország számára van fölvetve a kérdés: kövesse-e az angol csábítás szavát, odaadja-e jelentéktelen területi ígéretek ellenében sere­gét és a szárazföldi ostromot szolgáltassa az angol és francia hajók támadásához, hogy a Boulair-vonalra dobja-e csapatait, ahol a bal­káni bábomban a bolgár sereg is véresen zúzta magát össze. A Dardanellák ostromáról az entente is nagyon jól tudja, hogy csak a szá­razföldi támadásokkal együtt nem illuzáris a hatalmas erőlködés, mely azonban a szárazföldi támadásnál is szemben talál magával egy erős török sereget. Az entente-na­k azonban nincs ehhez a szárazföldi támadáshoz való serege, ezért akarja Görögországgal elhitetni, hogy abban az esetben is, ha Oroszország lesz a Dar­danellák ura, megőrizheti szabadságát. Meg le­­het figyelni Görögország vergődését a nagy dilemmában, mikor sajtójában, még a félhiva­talosban is, folyton azt hangoztatja: a Darda­­nellákat nem lehet Oroszországnak odaadni, nemzetközi utat kell csinálni belőle és ezzel figyelmezteti Angliát csak nem régen leszöge­zett ugyanilyen álláspontjára! Az entente most ostromló hajóit a Dardanellák elé rendelte, mert azt reméli, hogy itt van az az archimedesi pont, ahonnan az eddig ránézve balsikerű vi­lágháborút kivetheti mostani tengelyéből. Ezen a kritikus ponton kell Görögországnak dön­tenie a háború új szakasza, de egyúttal a saját végzete fölött is! Eredménytelen ostrom A török főhadiszállás jelenti: Az ellenséges flotta ma egy ideig tüzelt a Dardanellák bejáratánál felál­lított ütegeinkre, de eredmény nélkül. Pausario tengerészeti szakértő a Corriere della Sera-ban a következőket írja: Az angol­francia flotta behatolt ugyan a Dardanellákba, de egyelőre csak a szélesebb részbe. A valódi nehézségek majd csak akkor kezdődnek, ha a tulajdonképpeni tengerszorost kísérlik meg be­venni, ott majd nagyobb hatással lesznek az erődök ágyúi. Alig tehető fel, hogy a­ mém­etek a háború hét hónapjában ne javították volton ki úgy az erődműveket, hogy most sikerrel állhassanak ellen. Az angolok és a franciák is tudatában vannak a fenyegető nehézségeknek. Kitűnik ez abból, hogy eddig mindig csak ré­gibb hajókat küldtek előre és a Queen Elisa­­bet-et, Agammemnont stb. visszatartották, hogy csak régibb hajójuk menjen tönkre. Eb­ből következtethetni, hogy a Dardanellák ostromát olyan feladatnak tekintik, amely sok időt és nagy áldozatot követel. A Milli távirati ügynökség jelenti: Az athéni távirati iroda február 27-iki kelettel jelentette, hogy az an­gol-francia flotta a Dardanellák fél-­­­szigetén csapatokat szállított partra és ott kitűzte a szövetségesek lobogóját. Fel vagyunk hatalmazva annak kije­lentésére hogy a szövetséges flotta ed­dig csak a külső erődöket tudta meg­rongálni, a belső erődök még sértet­lenek. Szintúgy az ellenség eddig egyetlen embert sem tudott partra­­szállítani. A föntemlített távirati ügynökség híte tehát teljesen koholt. Katonai szemmel Moraht őrnagy írja a Berliner Tageblatt-­­ ban: Közvetlenül arról van szó, hogy a ten­geri ostrommal céljaihoz juthat-e az ellenség? A Dardanellák története nem ad feltétlenül­­ pontos választ erre. Mások lettek a támadás, mások a védelem eszközei, nagyobb ellentálló képességű erődök keletkeztek. Téves volna azt hinni, hogy a tengerszoros bejáratának védel­mét egyedül a külső erődöknek kell vállal­niuk, ahogyan csakis a tengeri ostrom sem vezethet eredményre, épp úgy a szárazföldi török sereg is be fog avatkozni a kellő pilla­natban. A török sereg kaukázusi szereplése ta­núságot tesz arról, hogy a veszélyeztetett európai pontokon is elegendő erejű offenzívája lesz a török seregnek. De a támadók is túl­haladnak minden eddigi méretet, úgy az 1870-beli orosz, mint az 1807-beli angol táma­dást. Akkor az angolok csekély veszteséggel jutottak el Konstantinápolyhoz, annál drágáb­ban fizették meg a visszafelé vivő utat; az olasz flotta alig valamit ért el 1912-ben, még keve­sebbet a görög hajóraj a balkáni háború ide­jén. Most kétségtelenül igen erős flotta áll a Dardanellák előtt, mely kárt tud tenni az erődökben. Hagyjuk figyelmen kívül azt a kér­dést, hogy a Reu­ter-jelentések mondanak-e igazat, melyek arról szólnak, hogy az ostrom­lók több erődöt elpusztítottak már, vagy azok a konstantinápolyi jelentések, melyek megcá­folják a Reutert. Bizonyos az, hogy az erődö­ket pusztán a hajókról nem lehet az egész szo­ros mentén elpusztítani; ezt a munkát meg kell az aknák fölszedésének előznie és támo­gatnia kell a szárazföldi ostromnak. A Dar­danellák erődei a szárazföld felől a Bonlair vo­nal felől közelíthetőik meg. Itt a gallipoli félszi­get a szoros és a szaroszi öböl között csak öt kilométer széles és már a természettől fogva rendkívül meg van erősítve. A bulgárok sem tudták ezt a vonalat keresztültörni; honnan vesznek az entente-hatalmak ennél nagyobb szárazföldi erőt? Anglia és Franciaország oda­haza, Egyptomban teljesen foglalkoztatva vannak. Törökország azonban már a mozgósí­tás idején gondoskodott az akkor még ködös kérdések eshetőségeire; ma már sokkal észa­kabbra állna a Kaukázusban a török front, ha nem három harctérre kellt volna a hadsereget elosztani. Ha csak a tengerszoros erődést és csak a tengeri ostromot vesszük tekintetbe, a partvédőknek legalább is annyi esélyük van, mint az ostromlóknak. A flotta nékülözi a kö­zelből dolgozó ágyukat, az erődök viszont ki­tűnően fel vannak ilyenekkel szerelve és nagy kárt tehetnek éppen a­ hajók gyengébben pán­célozott fedélzetén. A tengeri erők felszerelése gyakran szorul pótlásra; ezeket az időközöket jól fel tudja a védelem használni, neki sem a muníció terjedelmére sem súlyára nem kel tekintettel lennie. A folyton mozgó hajóról nehéz pontosan találni a stabil erődöt semmi sem zavarja. Az erődök itt elég célt nyújtanak, de a hajók is. Egyelőre, ha különös körülmé­nyek nem játszanak közbe, nincs okunk a Dar­danellák sorsáért aggódni, "■­' szerint elintézni, hanem az összes harcoló és semleges országok érdekeinek szem előtt tar­tásával. Ezen a véleményen, van Anglia is, mely állam tudtunk szerint formálisan értesí­tette az orosz kormányt, hat nappal a török hadjárat után, hogy a Dardanellák kérdését egy általános európai konferencián lehet csak elintézni. Ez a kérdés tehát kardinális fontos­ságú Európára nézve s ennek elintézése csakis az összes érdekelt európai államok hozzájá­rulásával történhetik meg. Oroszországnak egyszer s mindenkorra le kell mondania a Dardanellák meghódításának tervéről. Nekünk az a véleményünk, hogy Oroszországnak nem állhat érdekében, hogy újabb ellenséget is szerezzen magának, amely új ellenségnek a háborúban való részvéte Oroszország katasz­trófáját idézhetné elő. Elismeréssel vagyunk Oroszország iránt eddigi támogatásaiért, de kötelességünk, hogy védekezzünk azok ellen, akik a jövőben agyon akarnak bennünket sújtani. VILÁG 1915. március 6. fi Hazug jelentések 11 Világ tudósítójától Hága, március 1. Athénből érkezett hírek szerint a Dardza­­nellákat bombázó angol-francia egyesített flotta 22 nagy páncé­loshajórból és 20 torpedóüldöző­­ből áll. A legutóbbi bombázás alkalmával há­rom hydroplán tűz­gránátokat dobott az erős­ségeikre, minden eredmény nélkül. Az ágyú­zásban, mely háromnegyed óra hosszáig tar­tott, 150 ágyú vett részt és 2000 lövést tett. Kivel tart Görögország? Veidzelosz miniszterelnök lapjának, az Embros-nak egy hosszabb közleménye, többek között ezeket mondja: „Oroszországra nézve, amely az európai koncertben mindig nagy tekintélylyel és súly­­lyal bírt, szégyen volna, ha eltűrné bármelyik keresztény Balkán-államnak Ausztria és Ma­gyarország részéről való megsemmisítését. Ezért Oroszország — nem első ízben — vindi­kálja magának azt a jogot, hogy Görögország elismeréssel van Oroszország iránt, ez az elis­merés azonban nem vezethet az öngyilkossá­gig, amelyet Oroszország előidézni akar tehe­tetlen és hódító kombinációjával. Oroszor­szágnak egyszer­ és mindenkorra tudnia kell, hogy az esetben, ha a törököket a Dardanel­lákból kiűzik, a Dardanellák birtoklásának kérdését nem lehet ,csupán a győzők érdeket Az athéni döntés Görögország minden jel szerint elihtezett ahhoz a ponthoz, amikor döntenie kell afölött: engedjen-e Anglia és Franciaország csábítá­sainak és ígéreteinek, avatkozzék-e bele a vi­lágháborúba, elsősorban a Dardanellák ostro­mába, vagy pedig megmaradjon-e továbbra is semlegességében. A görög sajtóban, magá­nak a minisztere­lnöknek a lapjában is átérelt tiltakozások hangzanak fia az ellen, hogy a Dardanellák­at Oroszországnak adják. A mi­­nisz­ter­nök lapja valóságos fenyegetést szegez Oroszországnak, amikor azt mondja, hogy a Dardanellákra való aspirációval új ellenséget szerez magának. A görög sajtó ezen magatar­tása mögött mintha Anglia állanak, mely egy­részt mintha Oroszországnak a­ktarná megsze­rezni a szorosokat, de már előre tiltakozást jelentett be az ellen, amit maga sem akar őszintén teljesíteni. Az entent diplomáciájának munkája úgy lá­tszik válaszukra sodorta Görög­országot, ennek folyománya volt a tegnapi koronatanács. A döntés azonban áttolódott, a mai folytatólagos tanácskozásra. Erről a következőket jelentik Athénből: A tegnapi nap Görögország poéti­kájára nézve elsőrangú kritikus nap volt, de a döntést csak a mai nap fog­ja meghozni A mai minis­ztertaná­­cson dől el, hogy milyen magatartást fog követni Görögország a Dartla­­nd Harknál végbemenő eseményekkel szemben. Berlinban az a felfogás, hogy a tegnapi athéni koronatanács, melyen a vezérkari főnök is részt vett, Pan tábornok legutóbbi látogatá­sának a befolyása alatt hivatott össze. A ko­ronatanácsról a Lokalanzoiget a következőket írja: Különböző körökben az a felfogás lett uralkodóvá, hogy Görögország nemsokára részt vesz a világháborúban, még­pedig a hár­mas entente oldalán. A most folyó világhábo­rúban ugyan van példa arra, hogy népek és kormányok minden józan ész ellenére csele­kedtek, de éppen a görög miniszterelnökről tételezhető ez fel legkevésbbé. Eddig sokkal okosabb és óvatosabb állam­fér­fiúnak bizonyult, mint akiről fel lehetne tételezni, hogy orszá­gát újból egy olyan háborúba akarja bele­keverni, amelyben igen sokat kockáztat, de még a legjobb esetben is­ nagyon keveset rátér­het hazája részére. A román Képviselőházban A román képviselőház legutóbbi ülésén Gaza képviselő indítványt terjesztett a parla­ment elé Pau tábornoknak Románia díszpolgá­rává való megválasztása céljából. Bratianu miniszterelnök kéri a képviselő­házat, hogy Cuza indítványát ne vegyék tekin­

Next