Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-18 / 77. szám
• 1915. március II. VILÁG lennie az üzlettben. Kohn B. Bélát még azzal a gondatlansággal vádolják, hogy egészen siláty minőségű posztókat vett át. Ezeket tudta eddig megállapítani a rendőrség a posztószállítók csalásairól. Biztosra vehető, hogy ezeken a csalásokon kívül más csalások is terhelik a bűnösöket. A rendőrségnek nem szabad addig nyugodnia, míg teljes világosságot nem dérít ébijen a szégyenletes bűnügyben. Milliókról van szó, de a milliókon túl katonáink testi épségéről és egészségéről! Kaszás Emiy, dr. Szent Ivány Kálmán, Boksa János, Barna Béla és Császik Pál fogalmazók nyomoznak a bűnügyben. Az egész sereg gyanúsítottak és kihallgatottak között mi letartóztatták Kohn B. Bélán kívül Hecht Dezsőt, Várnai Sándort, Ligeti Miklóst, Reumann Lászlót, Várnai Dezsőt, Pártos Artúrt, Faragó Bélát és Taubes Jenőt. A védelmet a következő ügyvédek: dr. Vázsonyi Vilmos, dr. Pollák Illés, dr. Káldor Gyula, dr. Vidor Jenő és dr. Weisz Ödön látják el. A kereskedőknél házkutatást is tartottak. Még több letartóztatás várható. Harc a Dardanellákért A harc a mai napon is szünetel a tengerszorosoknál. A török főhadiszállás jelentése hozza ezt a körülményt nyilvánosságra. Úgy látszik, a szárazföldi hadsereg partraszállítása sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik, mint eleinte gondolták, s éppen emiatt az eredményekben egyáltalán nem bővelkedő tengeri ostromot, amely különben is súlyos veszteséget okozott a szövetséges flottának, a szövetségesek egyelőre nem folytatják. Egyébként mytilenei táviratok közlik, hogy a szövetséges flotta öt nagyobb egysége a belső erődöket tüzelve, aknaszedő hajóinak egész sorozatát küldte előre, hogy az aknákat a szoros belsőbb részeiből felszedjék. Miután a török tábori mozgó ütegek igen nagy akcióképességet mutattak, számos aknaszedő hajónak súlyos sérülése következtében vissza kellett vonulnia és a munka nagyon lassan megy előre. Azok a hajók, amelyek a 23 kilométernyire bent fekvő erődöket lőttek, mind megsérültek a török parti ütegek és az erődök heves tüzelése folytán, úgy hogy rövidesen vissza kellett vonulniuk. Egy angol cirkáló, mikor a Dardanellák bejáratánál aknákat akart kiemelni, aknára futott és súlyos, sérüléseket szenvedett. Szünetel az ostrom A török főhadiszállás közli: A tengerszorosok ellen, melyeknek bejáratsát néhány ellenséges hajó őrzi, ma semmit sem tettek. Az Osmanischer Lloyd tudósítója megemlékszik a legutóbbi partraszállási kísérletről és ezeket írja: A lemnosi csapatok kétezer embert tutajokra szállítottak és megkísérelték Sárosnál a partraszállást, azonban a csapatot katonáink szétszórták és közel nyolcszáz foglyot ejtettünk. A foglyok beszélik, hogy Lemnosban nagy az élelmiszerhiány. Ma német csapattisztek érkeztek Gallipoliba, akik máris elfoglalták helyüket és már az első napon, vezető pozícióikban, jelentős szolgálatot teljesítettek. Rómából jelentik: A hármas entente képviselői átnyújtották Athénben a válaszjegyzéket arra a görög tiltakozásra, amelyben Görögország utólag szót emelt az ellen, hogy a szövetséges flotta Lemnos, Tenedos és Tax szigeteket nemcsak felhasználja operációs bázisokul, hanem a szigeteket meg is szállja. A válasz jegyzékben azt fejtik ki az ententeállamok, hogy a nevezett szigetek a londoni reunió döntése szerint nem képeznek görög tulajdont, e szigetek tényleg Törökország tulajdonát képezik a döntés szerint és Görögország most csak birtokolja a szigeteket, még pedig az általa is érvényesnek elismert londoni reunió döntései ellenére tartja birtokban s nem ürítette ki a szigeteket. Ez oknál fogva az entente-államok, jogtalan helyről lővén, nem vehetik figyelembe a görög tiltakozást. Szmirna ostroma A Szmirna előtti tenger területen— írja az Osmanischer Lloyd — angol részről élénk akció indult meg, az aknák kihalászására. Itt alig volt szükség ellenakciónkra, mert az angolok legnagyobb aknaszedő hajója csakhamar úszóaknába ütközött és mikor a többi hajók a mentés munkáját elvégezték,sietve elvonultak az öböl környékéről. A hajó roncsai között cirkálóink még öt tengerészt találtak később, akiket partraszállítottunk és foglyul ejtettünk. Közöttük egy fiatal, angol tengerészmérnök is volt. Szmirna kormányzója, Rahmi bey, ma proklamációt intézett a város lakosságához; a proklamáció hangsúlyozza, hogy a város kellő védelme biztosítva van, mégis célszerűnek látja a családfőket felhívni arra, hogy a partmenti házakból a nőket és a gyermekeket költöztessék át a város belsejébe, ahol a legteljesebb biztonságban lesznek mindenkor. Ezzel elősegítjük azt, hogy dicsőséges hadseregünknek és kormányunknak az ostrom perceiben ne kösse le egyéb az erejét, mint az, hogy ellenségünkkel szemben megvédelmezzék híres, nevezetes és dicső pártvárosunkat. A kormányzó proklamációja megnyugtatta a kedélyeket és a biztonság kedvéért a nőket és a gyermekeket a part mentéről máris elkezdték átköltöztetni a belső városba. Hágából jelentik: A Daily Chronicle közli máltai távirat alapján, hogy odaérkezett jelentés szerint az angol flotta a Nakronisse és a Kalifani-szigeteken a szmirnai öbölben csapatokat tett partra. A kikötő torkolatánál a törökök két hajót elsülyesztettek és ötszörös sorban két aknaláncot fektettek le. Máltából több angol hidroplánt küldtek a Szmirna előtt lévő angol hadihajók támogatására. A szent háború Konstantinápolyira érkező afgán újságok jelentik. Az indiai angol hatóságok nagyon rossz szemmel nézik, hogy a bennszülött lakosság különös rokon szenevei viseltetik az odainternált és korábban többnyire kereskedelemmel foglalkozó német, magyar és osztrák alattvalók iránt, akik közül többnek a szökését is elősegítették. A szökésben közreműködő bennszülöttek közül, a puszta gyanú alapján is, már számosat letartóztattak. A helyzet egyre válságosabb lesz és az indiai angol uralmat komoly veszély fenyegeti. A woorningjost jelenti Kalkuttából. Minthogy a s bengáliai diákok körében megindult mozgalom egyre nagyobb arányokat ölt. Surandranash Banariez, a bengáliai alkirályi tanács egyik tagjának vezetésével ellenmozgalom indult meg. Szombaton nagy népgyűlés volt, amelyen Banarjecz felszólította a diákságot, hogy anarchista törekvéseivel ne veszélyeztesse azt a szabadságot, amelynek India a jövőben a birodalomban örvendhetne. Trafikban ne ropogtassuk a szivart, kávéházban a zsemlyét. Vigyázzunk a mások egészségére is. A kárpáti Leonhardt Adélt, a Ber------Oliner Taueblatt haditudási-Or átflilfa- tója a következő kedves és érdekes farkas-kalandról ír: öreg, erős ordasfarkas volt, hegyi farkas, szürke fehér csikókkal. Nyáron egyedül csavargott a huzalok rétjein, akiknek bárányai csomóvá gomolyodtak a láttára és csak telente csatlakozott a farkascsordához. Nyulakat, zergéket, szarvasokat téptek szét — ha rossz volt a vadászat, egereket s aztán dögre mentek. Csak az éhség kényszere hajtotta őket a völgybe. Megkülönböztették a vadászt a paraszttól s a fegyveres ember elől mindig mélyebben húzódtak vissza a bekoronázott hegyekbe. De az ember világos tömegekben utánuk jött, puskákkal, lovakkal, kocsikkal, jött északról és délről, jött minden után, ösvényen, dűlőn, harántul a hegyeken át, völgyeken át, a mocsarakon, őserdőn, mezőkön át. A levegőben ropogás, zugás, mormolás, fütyülés, villámlás, éjjel-nappal halálos csillagok estek az égből, a golyók láthatatlan szunyograja zümmögött, zavarták a farkasok gyenge csordáját és szétrobbantották. Ezek a vadászok azonban másfajtáknak látszottak az öreg farkas előtt, a fegyverük is más volt, ilyent még nem látott. Nem egyes emberek voltak ezek többé, akik a külsejükben és viselkedésükben különböznek egymástól, de hasonló színű és hasonló mozgású tömeg. Már nem is embereknek rémlettek. Olyanok voltak, mint az állatok és a növények, mint az anyaföld alkatrészei, amelyekből lettek és amelylyé lesznek. A hegyi erdő teteje fölött, amelybe az öreg farkas elbujdosott, hintázó melódiák daloltak, azután fekete patakok repedtek fel, fák roncsolódtak szét, véres embereket vittek el Minden vad elszéledt és az öreg ordas éhesen cam- mögött a síkon. A levegő vemhes volt a rothadás lehelletétől, friss hús- és dögszagot orrontott és látta a fekete szárnyú halotti sírokat, a varjakat, amelyek ezrével gubbasztottak al kis keresztes dombokon. Szimatja a majorságokba, a falvakba csalta. De a majorságok, és a falvak leégtek, üresek voltak. Aztán megint a hegyekbe vetődött. De ott is egész árok vadász várakozott reá, akik reá vadásztak, reá lőttek. Nyugat felé akart menekülni, ahol a Magas Tátra csúcsai és gleccserjei fénylének — ekkor sövényekre bukkant, amelyek hegyes tüskéikkel felé szúrtak, a harangocskáik a legkisebb érintésre is gyenge, csengő riadót hallattak. Ekkor ismertük meg egymást az öreg farkas és én. Egy vezérkari százados kisért. Az oroszok 15 centiméteres gránátokkal lődöztek át a mi ütegeinkre. Mentünk az erdei utón, amely egy erdészlak felé vezetett. Az erdő lenn csupa hó volt, fönn fekete és olvadó. A fehér térítőn megannyi brilliáns villogott. Lenn a völgyben voltak a falvak: Zdynia Konieczna, az erdős magaslatokon, Lipkov felé, beásták magukat az oroszok, néhányuk fekete pontként már látszott is. Innen az erdő pereméről kacsintgattunk látcsövekkel az oroszok felé. Nemsokára megláttuk a farkast, öreg, erős ordasfarkas volt, hegyi farkas, szürke, fehér csikókkal. A törpe bükkök közt ügetett, amelyek sóhajtoztak a szélben és viszszadöbbent, mikor bennünket meglátott. Kutyának néztem és kutyának kissé nagynak tartottam. Az őrnagy, aki skizelt, lecsatolta skijét és odaszólt a szolgájának: — Ilozd ide a revolverem a villából. A kutya nem várta ezt meg és megtudtam, hogy a kutya farkas. Vájjon öszvéreket szimatolt meg a farkas, vagy az ebédet, amelyet az öszvérek a hegyekbe hoztak? A csajkák megteltek gőzölgő, illatos levessel, a legények kanalaztak, nagy vidáman. Egyszerre meghallják az oroszok golyóinak finom zaját. A tisztek kiáltanak: — Mindenki a fedezékbe! Mindenki lebujik. Csata után, hogy már minden elcsendesedett, hallunk egy lövést, egy magányos lövést, amely úgy hull a sötétbe, mint egy kiáltás. Pamut kilossámra katonáknak gyapjastakaró lőpokróc baslik wwwiMMiwrwniTi't ■z.'Kzxmnm kaphatók Fischer Simon és Társaidél Budapest, Vr, Bécsi Lúca 10. Telefon 16 -44 és 10- 33 Csütörtök