Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-18 / 77. szám

• 1915. március II. VILÁG lennie az üzlettben. Kohn B. Bélát még azzal a gondatlansággal vádolják, hogy egészen silát­y minőségű posztókat vett át. Ezeket tudta eddig megállapítani a rend­őrség a posztószállítók csalásairól. Biztosra ve­hető, hogy ezeken a csalásokon kívül más csa­lások is terhelik a bűnösöket. A rendőrségnek nem szabad addig nyugodnia, míg teljes vilá­gosságot nem dérít ébijen a szégyenletes bűn­ügyben. Milliókról van szó, de a milliókon túl katonáink testi épségéről és egészségéről! Kaszás Em­iy, dr. Szent Ivány Kálmán, Boksa János, Barna Béla és Császik Pál fogal­mazók nyomoznak a bűnügyben. Az egész se­reg gyanúsítottak és kihallgatottak között mi letartóztatták Kohn B. Bélán kívül Hecht De­zsőt, Várnai Sándort, Ligeti Miklóst, Reumann Lászlót, Várnai Dezsőt, Pártos Artúrt, Faragó Bélát és Taubes Jenőt. A védelmet a következő ügyvédek: dr. Vázsonyi Vilmos, dr. Pollák Illés, dr. Káldor Gyula, dr. Vidor Jenő és dr. Weisz Ödön látják el. A kereskedőknél ház­kutatást is tartottak. Még több letartóztatás várható. Harc a Dardanellákért A harc a mai napon is szünetel a tengerszo­rosoknál. A török főhadiszállás jelentése hozza ezt a körülményt nyilvánosságra. Úgy látszik, a szárazföldi hadsereg partraszállítása sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik, mint eleinte gondolták, s éppen emiatt az eredményekben egyáltalán nem bővelkedő tengeri ostromot, a­mely különben is súlyos veszteséget okozott a szövetséges flottának, a szövetségesek egyelőre nem folytatják. Egyébként mytilenei táviratok közlik, hogy a szövetséges flotta öt nagyobb egysége a belső erődöket tüzelve, ak­naszedő hajóinak egész sorozatát küldte előre, hogy az aknákat a szoros belsőbb részeiből felszedjék. Miután a török tábori mozgó ütegek igen nagy akció­képességet mutattak, számos aknaszedő hajó­nak súlyos sérülése következtében vissza kellett vonulnia és a munka nagyon lassan megy előre. Azok a hajók, amelyek a 23 kilométer­nyire bent fekvő erődöket lőttek, mind meg­sérültek a török parti ütegek és az erődök he­ves tüzelése folytán, úgy hogy rövidesen vissza kellett vonulniuk. Egy angol cirkáló, mikor a Dardanellák bejáratánál aknákat akart ki­emelni, aknára futott és súlyos, sérüléseket szenvedett. Szünetel az ostrom A török főhadiszállás közli: A ten­gerszorosok ellen, melyeknek bejárat­­­sát néhány ellenséges hajó őrzi, ma semmit sem tettek. Az Osmanischer Lloyd tudósítója megem­­lékszik a legutóbbi partraszállási kísérletről és ezeket írja: A lemnosi csapatok kétezer embert tuta­jokra szállítottak és megkísérelték Sárosnál a partraszállást, azonban a csapatot katonáink szétszórták és közel nyolcszáz foglyot ejtet­tünk. A foglyok beszélik, hogy Lemnosban nagy az élelmiszerhiány. Ma ném­et csapattisztek érkeztek Gallipo­­liba, akik máris elfoglalták helyüket és már az első napon, vezető pozícióikban, jelentős szolgálatot teljesítettek. Rómából jelentik: A hármas entente kép­viselői átnyújtották Athénben a válaszjegyzé­­ket arra a görög tiltakozásra, amelyben Gö­rögország utólag szót emelt az ellen, hogy a szövetséges flotta Lemnos, Tenedos és Tax szigeteket nemcsak felhasználja operációs bá­zisokul, hanem a szigeteket meg is száll­­ja. A válasz jegyzékben azt fejtik ki az entente­­államok, hogy a nevezett szigetek a londoni reunió döntése szerint nem képeznek görög tulajdont, e szigetek tényleg Törökország tu­lajdonát képezik a döntés szerint és Görög­ország most csak birtokolja a szigeteket, még pedig az általa is érvényesnek elismert lon­doni reunió döntései ellenére tartja birtokban s nem ürítette ki a szigeteket. Ez oknál fogva az entente-államok, jogtalan helyről lővén, nem vehetik figyelembe a görög tiltakozást. Szmirna ostroma A Szmirna előtti tenger területen— írja az Osmanischer Lloyd — angol részről élénk akció indult meg, az aknák kihalászására. Itt alig volt szükség ellenakciónkra, mert az an­golok legnagyobb aknaszedő hajója csakha­mar úszóaknába ütközött és mikor a többi hajók a mentés munkáját elvégezték,­sietve el­vonultak az öböl környékéről. A hajó roncsai között cirkálóink még öt tengerészt találtak később, akiket partraszállítottunk és foglyul ejtettünk. Közöttük egy fiatal, angol tengerész­mérnök is volt. Szmirna kormányzója, Rahmi bey, ma proklamációt intézett a város lakosságához; a proklamáció hangsúlyozza, hogy a város kellő védelme biztosítva van, mégis célszerűnek látja a családfőket felhívni arra, hogy a part­­menti házakból a nőket és a gyermekeket köl­töztessék át a város belsejébe, ahol a legtelje­sebb biztonságban lesznek mindenkor. Ezzel elősegítjük azt, hogy dicsőséges hadseregünk­nek és kormányunknak az ostrom perceiben ne kösse le egyéb az erejét, mint az, hogy el­lenségünkkel szemben meg­védelmezzék híres, nevezetes és dicső pártvárosunkat. A kormányzó proklamációja megnyug­tatta a kedélyeket és a biztonság kedvéért a nőket és a gyermekeket a part mentéről máris elkezdték átköltöztetni a belső városba. Hágából jelentik: A Daily Chronicle közli máltai távirat alapján, hogy odaérkezett jelen­tés szerint az angol flotta a Nakronisse és a Kalifani-szigeteken a szmirnai öbölben csapa­tokat tett partra. A kikötő torkolatánál a törö­kök két hajót elsülyesztettek és ötszörös sor­ban két aknaláncot fektettek le. Máltából több angol hidroplánt küldtek a Szmirna előtt lévő angol hadihajók támogatására. A szent háború Konstantinápolyira érkező afgán újságok jelentik. Az indiai angol hatóságok nagyon rossz szemmel nézik, hogy a bennszülött lakos­ság különös rokon szene­vei viseltetik az oda­internált és korábban többnyire kereskedelem­mel foglalkozó német, magyar és osztrák alatt­valók iránt, akik közül többnek a szökését is elősegítették. A szökésben közreműködő benn­szülöttek közül, a puszta gyanú alapján is, már számosat letartóztattak. A helyzet egyre válsá­gosabb lesz és az indiai angol uralmat komoly veszély fenyegeti. A woorningj­ost jelenti Kalkuttából. Mint­hogy a s ben­gáliai diákok körében megindult mozgalom egyre nagyobb arányokat ölt. Su­­randranash Banari­ez, a bengáliai al­királyi ta­nács egyik tagjának vezetésével ellenmozgalom indult meg. Szombaton nagy népgyű­lés volt, amelyen Banarjecz felszólította a diákságot, hogy anarchista törekvéseivel ne veszélyez­tesse azt a szabadságot, amelynek India a jö­vőben a birodalomban örvendhetne. Trafikban ne ropogtassuk a szivart, kávéházban a zsemlyét. Vigyázzunk a mások egészsé­gére is. A kárpáti Leonhardt Adélt, a Ber­------O­liner Taueblatt haditudási-Or á­tflilfa- tója a következő kedves és érdekes farkas-kalandról ír: öreg, erős ordasfarkas volt, hegyi far­kas, szürke fehér csikókkal. Nyáron egyedül csavargott a huzalok rétjein, akiknek bárányai csomóvá gomolyodtak a láttára és csak telente csatlakozott a farkascsordához. Nyulakat, zer­­géket, szarvasokat téptek szét — ha rossz volt a vadászat, egereket s aztán dögre mentek. Csak az éhség kényszere hajtotta őket a völgybe. Megkülönböztették a vadászt a pa­raszttól s a fegyveres ember elől mindig mé­lyebben húzódtak vissza a bekoronázott he­gyekbe. De az ember világos tömegekben utánuk jött, puskákkal, lovakkal, kocsikkal, jött észak­ról és délről, jött minden után, ösvényen, dű­lőn, harántul a hegyeken át, völgyeken át, a mocsarakon, őserdőn, mezőkön át. A levegő­ben ropogás, zugás, mormolás, fütyülés, vil­lámlás, éjjel-nappal halálos csillagok estek az égből, a golyók láthatatlan szunyograja züm­mögött, zavarták a farkasok gyenge csordá­ját és szétrobbantották. Ezek a vadászok azonban másfajtáknak látszottak az öreg far­kas előtt, a fegyverük is más volt, ilyent még nem látott. Nem egyes emberek voltak ezek többé, akik a külsejükben és viselkedésükben különböznek egymástól, de hasonló színű és hasonló mozgású tömeg. Már nem is emberek­nek rémlettek. Olyanok voltak, mint az álla­tok és a növények, mint az anyaföld alkat­részei, amelyekből lettek és amelylyé lesznek. A hegyi erdő teteje fölött, amelybe az öreg farkas elbujdosott, hintázó melódiák daloltak, azután fekete patakok repedtek fel, fák ron­­­csolódtak szét, véres embereket vittek el Min­den vad elszéledt és az öreg ordas éhesen cam-­ mögött a síkon. A levegő vemhes volt a rotha­dás lehelletétől, friss hús- és dögszagot orron­­tott és látta a fekete szárnyú halotti sírokat, a varjakat, amelyek ezrével gubbasztottak al kis keresztes dombokon. Szimatja a major­ságokba, a falvakba csalta. De a majorságok, és a falvak leégtek, üresek voltak. Aztán megint a hegyekbe vetődött. De ott­ is egész árok vadász várakozott reá, akik reá vadásztak, reá lőttek. Nyugat felé akart me­nekülni, ah­ol a Magas Tátra csúcsai és gleccserjei fénylének — ekkor sövényekre bukkant, amelyek hegyes tüskéikkel felé szúr­tak, a harangocskáik a legkisebb érintésre is gyenge, csengő riadót hallattak. Ekkor ismertük meg egymást az öreg farkas és én. Egy vezérkari százados kisért. Az oroszok 15 centiméteres gránátokkal lődöztek át a mi ütegeinkre. Mentünk az erdei utón, amely egy erdészlak felé vezetett. Az erdő lenn csupa hó volt, fönn fekete és olvadó. A fehér térítőn megannyi brilliáns villogott. Lenn a völgyben voltak a falvak: Zdynia Konieczna, az erdős magaslatokon, Lipkov felé, beásták magukat az oroszok, néhányuk fe­kete pontként már látszott is. Innen az erdő pereméről kacsintgattunk látcsövekkel az oroszok felé. Nemsokára megláttuk a farkast, öreg, erős ordasfarkas volt, hegyi farkas, szürke, fehér csikókkal. A törpe bükkök közt ügetett, amelyek sóhajtoztak a szélben és visz­­szadöbbent, mikor bennünket meglátott. Ku­tyának néztem és kutyának kissé nagynak tartottam. Az őrnagy, aki skizelt, lecsatolta skijét és­ odaszólt a szolgájának: — Ilozd ide a revolverem a villából. A kutya nem várta ezt meg és megtudtam, hogy a kutya farkas. Vájjon öszvéreket szimatolt meg a farkas, vagy az ebédet, amelyet az öszvérek a hegyek­be hoztak? A csajkák megteltek gőzölgő, illatos leves­sel, a legények kanalaztak, nagy vidáman. Egyszerre meghallják az oroszok golyói­­­­nak finom zaját. A tisztek kiáltanak: — Mindenki a fedezékbe! Mindenki lebujik. Csata után, hogy már minden elcsendese­­­­dett, hallunk egy lövést, egy magányos lövést,­­ amely úgy hull a sötétbe, mint egy kiáltás. Pamut kilossámra katonáknak gyapjastakaró lőpokróc baslik wwwiMMiwrwniTi't ■z.'Kzxmnm kaphatók Fischer Simon és Társaidél Budapest, Vr, Bécsi Lúca 10. Telefon 16 -44 és 10- 33 Csütörtök

Next