Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-15 / 195. szám
Caetoriak A monarchia jég] A külügyminisztérium az amerikai Egyesült Államok bécsi nagykövetéhez a következő szövegű jegyzéket intézte: Bécs, 1915 június 29. Azok a messzire menő következmények, amelyek abból a tényből erednek, hogy huzamosabb idő óta az Egyesült Államok között egyrészről és Nagybritánia és szövetségesei között másrészről a legnagyobb méretű hadiszer-forgalom bonyolódik le, mialatt Ausztria- Magyarország Németországhoz hasonlóan az amerikai piactól teljesen el van zárva, kezdettől fogva magára vonták a császári és királyi kormány legkomolyabb figyelmét. Ha most az alulírott ebben a kérdésben, amelyben a washingtoni kabinet eddig kizáróan a császári német kormánynyal érintkezett, szót emel, csak annak az elutasíthatatlan kötelességnek tesz eleget, hogy megóvja a rája bízott érdekeknek további súlyos károsodását, ami e helyzetből a német birodalomra épp úgy, mint Ausztria-Magyarországra háramlik. Ha a császári és királyi kormány teljesen meg van is győződve arról, hogy az a magatartás, amelyet a szövetségi kormány ez ügyben tanúsít, nem származik más szándékból, mint abból, hogy megőrizze a legszigorúbb semlegességet és hogy e tekintetben a nemzetközi szerződések számbajöhető határozmányait betű szerint kívánja értelmezni, feltolakszik végül az a kérdés, hogy azok a viszonyok, amelyek a háború folyamán bizonyára függetlenül a szövetségi kormány akaratából, kialakultak, nem olyan természetűek-e, hogy a washingtoni kabinet intencióit hatásukban tompítják, sőt az ellenkezőjére változtatják. Ha pedig erre a kérdésre igenlő választ adunk és ez a válasz a császári és királyi kormány véleménye szerint nem lehet kétséges, akkor ehhez önmagától kapcsolódik az a további kérdés, vájjon nem lehetséges-e, sőt nem válik-e szükségessé olyan rendszabályokhoz nyúlni, amelyek alkalmasak arra, hogy a szövetségi kormány amaz óhajának, amely szerint mindkét küzdő féllel szemben szigorúan egyöntetű magatartást tanúsítson, teljes érvényt szerezzenek. A császári és királyi kormány nem habozik, hogy erre a kérdésre is feltétlenül igenlő választ adjon. Az amerikai kormány, amely a hágai mű létrehozásában oly jelentékenyen közreműködött, bizonyára tudatában van annak, hogy a semlegesség lényege és tartalma az erre vonatkozó szerződésekben csak fogyatékosan van körvonalazva. Ha nevezetesen az egyezség 7-ik, vagy 5-ik, illetőleg 13-ik cikkét szemügyre vesszük, amelyekre a szövetségi kormány a jelen esetben nyilván támaszkodik és amelyeknek szövege tagadhatatlanul formális segédkezetet nyújt az Egyesült Államok által jelenleg űzött hadiszer-kereskedésre, akkor, hogy a határozatok valódi szellemét és horderejét mérlegeljük, amely különben hadihajók szállításának eltiltása és bizonyos szállításoknak hadviselő államok hadihajói számára való szállítása által különben is tisztázva van, nincs szükség arra utalni, hogy a semleges államok a konvenció határain belül élhetnek jogosítványaikkal, melyek ott végződnek, ahol a semegesség következményeivel a nemzetközi jognak megfelelően nincsenek ellenkezésben. A népjog minden tekintélye szerint, akik az itt elsősorban tekintetbe jövő kérdéssel közelebbről foglalkoztak, a Semleges kormánynak a hadisugáruval való kereskedést nem szabad tűrnie, az esetben, ha ez a kereskedés oly módon és olyan méretekben történik, hogy ezzel az ország semlegességét is érinti. Ha már most a dugárukereskedés megítélését minden egyes esetben a tudomány megállapította, különböző szempontokból vizsgáljuk is, akkor is minden egyes eset után arra a következtetésre jutunk hogy teke Amerikához az Egyesült Államok hadiszerkivitele, ahogyan az a jelenlegi háborúban történik, a semlegesség követelményeivel " összhangba nem hozható. Most nem arról a kérdésről van szó, hogy az amerikai ipar, amely hadiszer előállításával foglalkozik, megóvassék attól, hogy a békeidőben űzött kivitele csorbulást szenvedjen. Mert hiszen ez az ipar éppen a háború következtében nem is sejtett mértékben meggyarapodott. Hogy azt a rengeteg mennyiségű fegyvert, muníciót és mindenféle egyéb hadiszert előállíthassa, amelyet Nagybritania és szövetségesei az elmúlt hónapok folyamán az amerikai Egyesült Államokban rendeltek, nemcsak a meglevő üzemek teljes kihasználása, hanem azoknak átmódosítására és kibővítésére új nagy, üzemek létesítése, valamint minden egyéb ágból való munkások tömegének ez üzemekhez való özönlése vált szükségessé, vagyis az egész gazdasági életet átalakító és az egész országra vonatkozó változtatások lettek szükségesek. Az amerikai kormánynak azt a jogát tehát, semmiféle oldalról nem lehet elvitatni, hogy egy kiviteli tilalom útján ezt az óriási hadiszer exportot eltiltsa, amiről különben is nyilvánvaló, hogy csak a küzdő felek egyikének szolgál javára. Ha a szövetségi kormány élne e jogával, akkor szemrehányás ez esetben sem érhetné, ha a nemzeti törvényhozással való összhang érdekében törvényt akarna alkotni. Mert ha elvileg helyes is, hogy egy semleges állam a hadviselőkkel szemben való magatartását szabályozó előírásait nem akarja megváltoztatni a háború tartama alatt, ez az elv alól, amint a hágai egyezség 13-ik cikkének bevezetéséből kitűnik, van kivétel „ou l‘experience acquise en demontrerait la nécessité pour la sauvegarde de ses droits“] Ez az eset egyébként az amerikai kormányra nézve azzal a ténynyel beállott, hogy Ausztria-Magyarország éppúgy, mint Németország az amerikai Egyesült Államokból való mindennemű kereskedelmi forgalomtól el van zárva, anélkül, hogy e helyzetnek jogszerű eseménye — érvényes blokád — megvolna. Ámaz esetleges ellenvetéssel szemben, hogy az amerikai ipar a legnagyobb készséggel éppúgy, mint Nagybritanniának és szövetségeseinek, mint Ausztria-Magyarországnak és Németországnak is szállítana, de az Egyesült Államok éppen a háborús helyzet folytán nem folytathatnak kereskedést Ausztria-Magyarországgal és Németországgal, szabad arra utalni, hogy a szövetségi kormány kétségkívül volna abban a helyzetben, hogy a vázolt viszonyokon segítsen. Teljesen elég volna, ha Ausztria-Magyarország és Németország ellenségeinek az élelmiszerek és nyersanyagok kivitelének megszüntetését helyezné kilátásba, ha e cikkekben a legitim kereskedés az Unió és a középeurópai hatalmak között nem lesz szabad. Ha a washingtoni kabinet egy ilyértelmű akcióra hajlandó volna, akkor nemcsak az Egyesült Állmoknak ama régi tradícióját követné, hogy síkraszálljon a legitim tengeri kereskedés érdekében, de nagy érdemet szerezne azzal is, hogy Ausztria-Magyarország és Németország ellenségeinek azt a gonosz törekvését, hogy az éhséget szerezzék meg szövetségestársul, lehetetlenné tenné. A császári és királyi kormány tehát ama kitűnő viszonyok szellemében, amelyek az osztrák-magyar monarchia és az amerikai Egyesült Államok között soha sem szűntek meg a szövetségi kormányhoz azzal az őszinte barátság sugallta felhívással fordul, hogy az itt felhozottak tekintetbevételével e nagyfontosságú kérdésben eddig elfoglalt álláspontját alapos felülvizsgálatnak vesse alája. A szövetségi kormány álláspontjának revíziója a császári és királyi kormány által képviselt felfogásnak megfelelő módon, az utóbbinak meggyőződése szerint nemcsak egy semleges kormány jogainak és kötelességeinek keretében maradna, de annak a valódi emberiességnek és békeszeretetnek felelne meg, amelyet az amerikai Egyesült Államok mindig lobogójukra írtak. Amikor az alulírottnak szerencséje van (*) Excellenciájának, az amerikai Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének, Frederic Courtland Penfield urnak szíves közvetítését igénybe venni az iránt, hogy a fent kifejezetteket távirat után hozza tudomására a washingtoni kabinetnek, felhasználja egyúttal az alkalmat, hogy az amerikai nagykövet e Excellenciájának különös nagyrabecsülését kifejezze. Burkán s. k. VILÁG 1915. juius 15. Mozaikkok a háborúból Kriegspresse-lixpositnr IL, julius 8. Jl Világ haditudósítójától Osztrákok és magyarok. Sebesülteket vittek a vonaton, amelyikkel visszajöttünk a frontról. Az egyik állomáson odaszalad a kupénkhoz egy kisasszony, kedves és szőke és roppant érdeklődéssel kérdi, hogy tud-e közülünk valaki magyarul. Megmondom, hogy én tudok. — Akkor tessék azonnal velem jönni mondja sürgetőség és elvezet egy vasúti kocsihoz, amiben egy debreczeni baka feküdt. — Kérem, uram, kérdezze meg a katonától, hogy mi baja, mit akar, mert én nem tudok magyarul és nem értem, mit akar — mondta felindultan és mély részvéttel a kedves és szőke osztrák kisasszony. A debreczeni baka fáradtan feküdt az ágyon, négy srapnell-golyó érte kezét, lábát és ki akart szállani a kocsiból, mert a kisasszony is kiszállott. — Tessék megmondani neki, hogy én vele maradok, én elkísérem, csak maradjon nyugodtan. Lefordítom a debreczeni bakának, amit a kisasszony mond, mire szegény, drága magyar testvérünk újra megszólal. Ha a kisasszony velem marad, akkor jól van. Akkor én is itt maradok. Mert hát ő olyan áldott jó én hozzám. Mondja meg neki, hogy köszönöm a kedvességét. A kisasszonynak köny szökik a szemébe, amikor elmondom, mi a baka kívánsága, ribszkét visz neki, cseresznyét, csokoládét, cigarettát és olyan gondosan igazítja meg a vánkost a feje alatt, mintha a beteg édesapját ápolná. A debreczeni baka hűséges, jóságos, kék szemében a háta csillog. — Mennyire sajnálom, uram, hogy nem tudunk magyarul. Milyen kár most! A maguk testvérei most itt harcolnak a mi hazánkért és még vigasztalni sem tudjuk őket. — Oh, dehogy nem tudja, hisz látja, a mi testvérünk négy sebbel is ki akart szállani a vonatból, mikor ön kiszállt. A hangból és kedvességből is ért az ember és mi nagyon köszönjük, hogy Önök olyan jók a mi földjeinkhez. — De mikor olyan kedvesek, nyugodtak, szerények. Nem is panaszkodnak a fájdalomról és olyan hálásan tudnak nézni. Nyugodtak lehetnek a magyar nők otthon, mi vigyázunk itt a magyarokra. Csak néhány tolmácsot küldjenek ide közénk, hogy beszélni is tudjunk velük. Egy magas, szálas, ősz úr lép hozzám. — Ön magyar, uram? Milyen szerencse! Engedje meg, hogy megkérjem valamire. Én kisérem az itteni sebesültvonatokat és úgy fáj nekem, hogy nem tudok velük beszélni. Fel szeretnék írni egy pár magyar mondatot. Diktálja kérem. Es wird besser werden. — Jobban lesz. Az ősz osztrák ur felírja a noteszébe, jóban lesz. _ S mi az kérem: nach einer Stunde. — Egy óra múlva. Az ősz osztrák ur felírja: ez ura múlva. — S mit jelent az magyarul: brav sem. — Jól viselni. Felirja: jól viselni.