Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-15 / 195. szám

Caetoriak A monarchia jég] A külügyminisztérium az amerikai Egye­sült­ Államok bécsi nagykövetéhez a következő szövegű jegyzéket intézte: Bécs, 1915 június 29. Azok a messzire menő következmények, amelyek abból a tényből erednek, hogy huza­mosabb idő óta az Egyesült­ Államok között egyrészről és Nagybritánia és szövetségesei között másrészről a legnagyobb méretű hadi­­szer-forgalom bonyolódik le, mialatt Ausztria- Magyarország Németországhoz hasonlóan az amerikai piactól teljesen el van zárva, kez­dettől fogva magára vonták a császári és ki­rályi kormány legkomolyabb figyelmét. Ha most az alulírott ebben a kérdésben, amely­ben a washingtoni kabinet eddig kizáróan a császári német kormánynyal érintkezett, szót emel, csak annak az elutasíthatatlan köteles­ségnek tesz eleget, hogy megóvja a rája bízott érdekeknek további súlyos károsodását, ami e helyzetből a német birodalomra épp úgy, mint Ausztria-Magyarországra háramlik. Ha a császári és királyi kormány teljesen meg van is győződve arról, hogy az a maga­tartás, amelyet a szövetségi kormány ez ügy­ben tanúsít, nem származik más szándékból, mint abból, hogy megőrizze a legszigorúbb semlegességet és hogy e tekintetben a nem­zetközi szerződések számbajöhető határozmá­­nyait betű szerint kívánja értelmezni, felto­lakszik végül az a kérdés, hogy azok a viszo­nyok, amelyek a háború folyamán bizonyára függetlenül a szövetségi kormány akaratából, kialakultak, nem olyan természetűek-e, hogy a washingtoni kabinet intencióit hatásukban tompítják, sőt az ellenkezőjére változtatják. Ha pedig erre a kérdésre igenlő választ adunk és ez a válasz a császári és királyi kormány véleménye szerint nem lehet kétséges, akkor ehhez önmagától kapcsolódik az a további kérdés, vájjon nem lehetséges-e, sőt nem vá­lik-e szükségessé olyan rendszabá­lyokhoz nyúlni, amelyek alkalmasak arra, hogy a szövetségi kormány amaz óhajának, amely szerint mind­két küzdő féllel szemben szigorúan egyöntetű magatartást tanúsítson, teljes érvényt szerezzenek. A császári és királyi kormány nem habozik, hogy erre a kérdésre is feltétlenül igenlő vá­laszt adjon. Az amerikai kormány, amely a hágai mű létrehozásában oly jelentékenyen közreműkö­dött, bizonyára tudatában van annak, hogy a semlegesség lényege és tartalma az erre vo­natkozó szerződésekben csak fogyatékosan van körvonalazva. Ha nevezetesen az egyezség 7-ik, vagy 5-ik, illetőleg 13-ik cikkét szemügyre vesszük, amelyekre a szövetségi kormány a jelen eset­ben nyilván támaszkodik és amelyeknek szö­vege tagadhatatlanul formális segédkezetet nyújt az Egyesült­ Államok által jelenleg űzött hadiszer-k­ereskedésre, akkor, hogy a határo­zatok valódi szellemét és horderejét mérlegel­jük, amely különben hadihajók szállításának eltiltása és bizonyos szállításoknak hadviselő államok hadihajói számára való szállítása ál­tal különben is tisztázva van, nincs szükség arra utalni, hogy a semleges államok a kon­venció határain belül élhetnek jogosítványaik­kal, melyek ott végződnek, ahol a semegesség következményeivel a nemzetközi jognak meg­felelően nincsenek ellenkezésben. A népjog minden tekintélye szerint, akik az itt elsősorban tekintetbe jövő kérdéssel kö­zelebbről foglalkoztak, a Semleges kormány­nak a hadi­sugáruval való kereskedést nem szabad tűrnie, az esetben, ha ez a kereskedés oly módon és olyan méretekben történik, hogy ezzel az ország semlegességét is érinti. Ha már most a dugárukereskedés megítélését minden egyes esetben a tudomány megállapította, kü­lönböző szempontokból vizsgáljuk is, akkor is minden egyes eset után arra a következtetésre jutunk hogy teke Amerikához az Egyesült­ Államok hadiszerkivitele, ahogyan az a jelenlegi háborúban tör­ténik, a semlegesség követelményeivel "­­ összhangba nem hozható. Most nem arról a kérdésről van szó, hogy az amerikai ipar, amely hadiszer előállításával foglalkozik, megóvassék attól, hogy a béke­időben űzött kivitele csorbulást szenvedjen. Mert hiszen ez az ipar éppen a háború kö­vetkeztében nem is sejtett mértékben meg­gyarapodott. Hogy azt a rengeteg mennyiségű fegyvert, muníciót és mindenféle egyéb hadi­szert előállíthassa, amelyet Nagybritania és szövetségesei az elmúlt hónapok folyamán az amerikai Egyesült­ Államokban rendeltek, nemcsak a meglevő üzemek teljes kihaszná­lása, hanem azoknak átmódosítására és kibő­vítésére új nagy, üzemek létesítése, valamint minden egyéb ágból való munkások tömegé­nek ez üzemekhez való özönlése vált szüksé­gessé, vagyis az egész gazdasági életet átala­kító és az egész országra vonatkozó változta­tások lettek szükségesek. Az amerikai kormánynak azt a jogát tehát, semmiféle oldalról nem lehet elvitatni, hogy egy kiviteli tila­lom útján ezt az óriási hadiszer ex­portot eltiltsa, amiről különben is nyilvánvaló, hogy csak a küzdő felek egyikének szolgál javára. Ha a szövetségi kormány élne e jogával, akkor szemrehányás ez esetben sem érhetné, ha a nemzeti törvényhozással való összhang érde­kében törvényt akarna alkotni. Mert ha elvi­leg helyes is, hogy egy semleges állam a hadviselőkkel szemben való magatartását sza­bályozó előírásait nem akarja megváltoztatni a háború tartama alatt, ez az elv alól, amint a hágai egyezség 13-ik cikkének bevezetéséből kitűnik, van kivétel „ou l‘experience acquise en demontrerait la nécessité pour la sauvegarde de ses droits“] Ez az eset egyébként az ame­rikai kormányra nézve azzal a ténynyel be­állott, hogy Ausztria-Magyarország éppúgy, mint Németország az amerikai Egyesült­ Álla­mokból való mindennemű kereskedelmi for­galomtól el van zárva, anélkül, hogy e hely­zetnek jogszerű eseménye — érvényes blokád — megvolna. Ámaz esetleges ellenvetéssel szemben, hogy az amerikai ipar a legnagyobb készség­gel éppúgy, mint Nagybritann­iának és szövet­ségeseinek, mint Ausztria-Magyarországnak és Németországnak is szállítana, de az Egyesült­ Államok éppen a háborús helyzet folytán nem folytathatnak kereskedést Ausztria-Magyaror­­szággal és Németországgal, szabad arra utalni, hogy a szövetségi kormány kétségkívül volna abban a helyzetben, hogy a vázolt viszonyokon segítsen. Teljesen elég volna, ha Ausztria-Ma­gyarország és Németország ellenségeinek az élelmiszerek és nyersanyagok kivitelének meg­szüntetését helyezné kilátásba, ha e cikkekben a legitim kereskedés az Unió és a középeurópai hatalmak között nem lesz szabad. Ha a washingtoni kabinet egy ilyértelmű akcióra hajlandó volna, akkor nemcsak az Egyesült­ Állmoknak ama régi tradícióját kö­vetné, hogy síkraszálljon a legitim tengeri ke­reskedés érdekében, de nagy érdemet szerezne azzal is, hogy Ausztria-Magyarország és Né­metország ellenségeinek azt a gonosz törekvé­­sét, hogy az éhséget szerezzék meg szövetséges­­társul, lehetetlenné tenné. A császári és királyi kormány tehát ama kitűnő viszonyok szellemében, amelyek az osz­trák-magyar monarchia és az amerikai Egye­sült­ Államok között soha sem szűntek meg a szövetségi kormányhoz azzal az őszinte barát­ság sugallta felhívással fordul, hogy az itt fel­hozottak tekintetbevételével e nagyfon­tosságú kérdésben eddig elfoglalt álláspontját alapos felülvizsgálatnak vesse alája. A szövetségi kormány álláspontjának reví­ziója a császári és királyi kormány által kép­viselt felfogásnak megfelelő módon, az utóbbi­nak meggyőződése szerint nemcsak egy semle­ges kormány jogainak és kötelességeinek ke­retében maradna, de annak a valódi emberies­ségnek és békeszeretetnek felelne meg, ame­lyet az amerikai Egyesült­ Államok mindig lobogójukra írtak. Amikor az alulírottnak szerencséje van (*) Excellenciájának, az amerikai Egyesült­ Álla­mok rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tének, Frederic Courtland Penfield urnak szí­ves közvetítését igénybe venni az iránt, hogy a fent kifejezetteket távirat után hozza tudomá­sára a washingtoni kabinetnek, felhasználja egyúttal az alkalmat, hogy az amerikai nagy­­követ e Excellenciájának különös nagyrabe­csülését kifejezze. Burk­án s. k. VILÁG 1915. ju­ius 15.­­ Mozaikkok a háborúból Kriegspresse-lixpositnr IL, julius 8. Jl Világ haditudósítójától Osztrákok és magyarok. Sebesülteket vittek a vonaton, amelyikkel visszajöttünk a frontról. Az egyik állomáson odaszalad a ku­pénkhoz egy kisasszony, kedves és szőke és roppant érdeklődéssel kérdi, hogy tud-e kö­zülünk valaki magyarul. Megmondom, hogy én tudok. — Akkor tessék azonnal velem jönni mondja sürgetőség és elvezet egy vasúti kocsi­hoz, amiben egy debreczeni baka feküdt. — Kérem, uram, kérdezze meg a katoná­tól, hogy mi baja, mit akar, mert én nem tu­dok magyarul és nem értem, mit akar — mondta felindultan és mély részvéttel a ked­ves és szőke osztrák kisasszony. A debreczeni baka fáradtan feküdt az ágyon, négy srapnell-golyó érte kezét, lábát és ki akart szállani a kocsiból, mert a kis­asszony is kiszállott. — Tessék megmondani neki, hogy én vele maradok, én elkísérem, csak maradjon nyugodtan. Lefordítom a debreczeni bakának, amit a kisasszony mond, mire szegény, drága ma­gyar testvérünk újra megszólal. Ha a kisasszony velem marad, akkor jól van. Akkor én is itt maradok. Mert hát ő olyan áldott jó én hozzám. Mondja meg neki, hogy köszönöm a kedvességét. A kisasszonynak köny szökik a szemébe, amikor elmondom, mi a baka kívánsága, ri­­bszkét visz neki, cseresznyét, csokoládét, ciga­rettát és olyan gondosan igazítja meg a ván­kost a feje alatt, mintha a beteg édes­apját ápolná. A debreczeni baka hűséges, jóságos, kék szemében a háta csillog. — Mennyire sajnálom, uram, hogy nem tudunk magyarul. Milyen kár most! A maguk testvérei most itt harcolnak a mi hazánkért és még vigasztalni sem tudjuk őket. — Oh, dehogy nem tudja, hisz látja, a mi testvérünk négy sebbel is ki akart szállani a vonatból, mikor ön kiszállt. A hangból és kedvességből is ért az ember és mi nagyon kö­szönjük, hogy Önök olyan jók a mi föl­­djeinkhez. — De mikor olyan kedvesek, nyugodtak, szerények. Nem is panaszkodnak a fájdalom­ról és olyan hálásan tudnak nézni. Nyugodtak lehetnek a magyar nők otthon, mi vigyázunk itt a magyarokra. Csak néhány tolmácsot küldjenek ide közénk, hogy beszélni is tud­junk velük. Egy magas, szálas, ősz úr lép hozzám. — Ön magyar, uram? Milyen szerencse! Engedje meg, hogy megkérjem valamire. Én kisérem az itteni sebesültvonatokat és úgy fáj nekem, hogy nem tudok velük beszélni. Fel szeretnék írni egy pár magyar mondatot. Diktálja kérem. Es wird besser werden. — Jobban lesz. Az ősz osztrák ur felírja a noteszébe, jóban lesz. _ S mi az kérem: nach einer Stunde. — Egy óra múlva. Az ősz osztrák ur felírja: ez ura múlva. — S mit jelent az magyarul: brav sem­. — Jól viselni. Felirja: jól viselni.

Next