Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-27 / 207. szám

Kedd hoki tehetségének köszönhettük, hogy e téves és vészes vállalatra rábeszélte minisztertársait. ... Most már lehetetlen hátrálnunk és hátrálásra nem is gondol senki sem. De most tudja az ország, hogy e hadi vállalat mibe kerül, s ami legsúlyosabb, tud­juk, hogy e súlyos balszerencsét nem az ellenség­ének, a saját magunk vétkének köszönhetjük! így ir a Times, whigek s toryk egymás fejét verik be é­s Churchill űrét, mig az angol hajók tovább is pusztulnak reménytelen küzdésben a diadalos török bércerődök előtt! Benedek Károly: HÍREK Elestek Ifjú Brájjer Lajos, a nagybecskereki háziezred zászlósa, dr. Brájjer Lajos fiumei lapszerkesztő fia, a Lemberg melletti csatában elesett. A fiatal zászlós Leipzigban kitüntetéssel végezte a Handelshoch­­schule-t és ugyanott az egyetemen letette a jogi alap­vizsgát. Szép jövőjét megállította a halál. Dr. Oláh Kálmán ügyvéd, zászlós a 38-ik gya­logezredben, az északi harctéren kapott sebesülé­sébe belehalt Temetése kedden délután négy óra­kor lesz a kerepesi­ úti temető halottasházából. Monori Kovács Emil, a 13-ik jászkun huszár­ezred hadnagya, június 25-én a Dobronoutz mellett (Bukovina) vívott csatában elesett. Holttestét szülei, dr. Kovács Gyula kereskedelmi múzeumi igazgató és neje, hazahozatták; szerdán, folyó hó 28-án, délután 4 órakor temetik el a farkasréti katonai te­metőben a XVII. helyőrségi kórház halottas kama­rájából. • Garai Benedek, a 32. gyalogezred katonája, május 24-én az északi harctéren elesett. Családja holttestét Galíciából sok viszontagság után haza­hozatta. Kedden délelőtt féltizenkét órakor temetik át rákoskeresztúri izraelita temetőben. v • ------­— A görög király állapota. A görög la­pok jelentik, hogy Konstantin király nagyon megkívánta a friss gyümölcsöt, görög diny­­nyét és sárga barackot és ezekből orvosainak parancsa elenére evett. A király láza ismét 39 V. fokra szállott fel és emésztési zavarok állottak be. Állapota azonban nem súlyos.­­ A király orvosainak az a döntése, hogy a királynak még nem szabad politikával fog­lalkoznia, nagy fontosságú, mivel az lehet a következménye, hogy a kamara egybeülését újból elhalasztják. Midőn a király Athént el­hagyta, hogy tatas-i kastélyába menjen, a nép lelkes tüntetést rendezett mellette. A ki­rály egy külön erre a célra berendezett auto­mobilban tette meg az utat nyári reziden­ciájába. — Singer Zsigmond rendjelei, özvegy Singer Zsigmondné elhalt férjének, Singer Zsigmond fő­rendiházi tagnak, a Pester Lloyd volt főszerkesztő­jének igen értékes hat rendjelét az Auguszta­ Alap „aranyat­ vasért“ osztályának ajándékozta azzal, hogy az alap a hadi jótékony cél érdekében érté­kesítse. — Hakki pasa nagykövet. A berlini török nagykövetség vezetésében a változás már e hét fo­lyamán megtörténik. Hakki pasa, az új nagykövet, már megkapta kinevezési okmányát és e hét végén megérkezik új állomáshelyére. Konstantinápolyból Berlinbe való utaztában az új török nagykövet Bécsben megállapodik és látogatást tesz báró Burián István közös külügyminiszternél. — Alfonso Costa. A párisi portugál követség jelenti, hogy jul. 25-iki lisszaboni távirat szerint Al­fonso Costa a gyógyulás útján van. Costát magán­lakásába vitték. — A román királyi család Szinaiában. Mária román királyné, a trónörökös és a királyi család legfiatalabb gyermekei. Mircea herceg és Ileana hercegnő Szinajába érkeztek. A Genf nem közvetít leveleket. Az újabb időben ismét gyakran fordult elő, hogy magánsze­mélyek és kereskedői cégek a genfi osztrák-magyar követséghez fordulnak az ellenséges külföldre szóló leveleik továbbítása érdekében. Az érdekelteket ille­tékes helyről figyelmeztetik arra, hogy az ilyen le­­vélközvetítés nem engedhető meg * — Az osztrák repce lefoglalása. Az osztrák kereskedelemügyi minisztérium a többi érdekelt minisztériumokkal egyetértőleg a Wiener Zeitung holnapi számában rendeletet tesz közzé, amely arról intézkedik, hogy az idei repce és karórépa-termés a maga egészében az országban maradjon és repce­olaj készítésére használtassák fel és megfelelő áron a fogyasztók rendelkezésére bocsáttassák. A rende­let lefoglalja az 1915. évi repce és karórépa-termést, amennyiben ez nem az állam vagy a katonai ható­ság tulajdonában van. Az Ausztria területén kívül learatott repce- és karórépa-termés bevitelét ez a rendelet semmiképp sem korlátozza. A lefoglalt készleteket az osztrák ipari és kereskedelmi ellen­őrző bank köteles Bécsben 100 kilogrammonként 46 koronáért megvásárolni, karórépáért pedig 100 kilogrammonként 44 koronát köteles készpénzben fizetni. Aki megtagadja a termés beszolgáltatását­­a banknak, ott kényszerátadást alkalmaznak. Olyan repceolajgyárak, melyeknek az idei termésből kész­letük van, készletüket, nehogy üzemükben megsza­kítás álljon be, repceolajnak dolgozhatják fel. Az osztrák ellenőrző bank a kereskedelemügyi minisz­térium utasítása alapján a hozzájuttatott készlete­ket bizonyos arány szerint a belföldi repceolajgyá­raknak fogja átengedni feldolgozásra. Ezeknek a gyáraknak a készleteket azonnal fel kell dolgozni és a feldolgozott repceolajat 170 korona maximális áron, az olajpogácsát 100 kilogrammonként 22 ko­rona maximális áron kell átengedniük az osztrák ellenőrző banknak, amely ezeket az árukat a keres­kedelemügyi minisztérium, illetve a földmivelés­­ügyi minisztérium utasítása nyomán fogja szétosz­tani az egyes fogyasztóknak. A földmi­velésügyi mi­nisztériumnak az Ausztriában idegen olajmagvak­ból előállított és az oda behozott olajpogácsákat kell felajánlani megvételre. Ezeknek ára megegye­zés tárgya lehet. Marhatulajdonosok, akik saját szükségletük fedezésére importálnak olajpogácsát, azok nem kötelesek készletüket a minisztériumnak felajánlani. — A „fölszabadított“ olaszok sorsa. Az Avanti már több cikkben foglalkozott azzal, hogy az olasz csapatok által megszállott osz­trák községek olasz lakosainak mennyivel rosszabb most a sorsuk, amióta az anyaor­­zág „fölszabadította“ őket az osztrák járom alól. Az „Avanti“ azonban ismételten rámutat arra, hogy a „barbárok“ uralma alatt az olasz testvérek sok értékes gazdasági előnyt élveztek, amine­k hiányát most keservesen szenvedik. így mindenekelőtt az osztrák helységekben sokkal olcsóbbak voltak az élelmiszerek, mint Olaszországban, úgy, hogy a szabad olaszok csapatostul jöttek át a nem szabadokhoz bevásárolni és a csempé­szet nagyon virágzott — mindkét fél javára. Továbbá igen nagy a különbség, ha a volt osztrák községekben lakó olaszok emberhez méltó higiénikus lakóházait összehasonlítjuk, az Itália derűs­ége alatt düledező, nyomorúsá­gos kunyhókkal. Ausztria területén a munka­­szerződések is sokkal kedvezőbbek a munká­sokra nézve, mint olasz­­földön, ahol egyébként munkásbiztosító és betegsegítő pénztárról nem is hallottak. Méltán tart tehát az „Avanti“ attól, hogy a „fölszabadított“ olaszok kérdést fognak intézni az olasz kormányhoz, hogy mindazt a jót, amit ezelőtt élveztek, el kell-e nekik veszteniük azért, mert a német rabszol­gaság alól felszabadultak? Ha pedig megkap­ják ezeket az előnyöket, akkor az a veszély fenyegeti az olasz kormányt, hogy az olasz nép többi része föl fog zúdulni, amiért a föl­szabadítottak ilyen kedvezményben része­sültek.­­ Elégett hajó. A Reuter-ügynökség new­­yorki távirata szerint a Crayside angol gőzös elülső részében ismeretlen okból robbanás történt, amely­nek következtében tűz támadt. A tüzet sikerült gyorsan eloltani. A hudsoni dokkban lévő hajónak július 25-én este kellett volna cukorral Angliába e indulnia. A tűzeset miiatt a hajó többnapi késéssel fog­ elindulni. Azt hiszik, hogy a 140.000 dollár ér­tékű szállítmány teljesen elpusztult.,■ —‚ A chicagói hajókatasztrófa. Mai szá­munkban megírtuk az Eastland kiránduló­­hajó katasztrófáját. A borzalmas szerencsét­lenségről újabban a következőket jelentik: Az elsüllyedt­­hajó, amely 1903-ban épült és ton­natartalma 1961, hossza 88,3 méter, széles­sége 13 méter, túlzsúfoltságig telve haladt a maga ut­­án, amikor egyszer csak sülyed­ni kezdett. Az utasok, látván a veszedelmet, ha­­nyat-homlok menekülni próbáltak és a nagy zűrzavarban egymást gázolták agyon. A ka-' Ültökhöz vezető folyosó padlói szörnyű lát­ványt nyújtanak: asszonyok és gyermekek hullái garmadába hányva fekszenek. Egymás­sal tülekedve menekülni próbáltak. Rettenetes harcok játszódhattak le a menekülés kétségbe­esett tolongásában. A tűzoltók, akiket a hul­láknak a hajókról való elszállításával bíztak meg, a legnagyobb fáradtsággal­ tudták csak a hajó roncsaiból kihúzni a holttesteket. Az egész katasztrófa öt perc alatt folyt le. Férfi, asszony, gyermek arcán, ruháján rajta van a nyoma, hogy az életért való végső küzdelem­­ rettenetes jelenetei játszódtak le a hajón. A legutób­b adatok szerint közel harmadfélezer inas volt a hajón, akiknek kétharmadrésze a vízbe fúlt. A katasztrófát annak tulajdonítják, hogy a szükséges vízteher egy részét kiszi­vattyúzták, amivel azt akarták elérni, hogy minél több ember férjen rá a hajóra. A kapi­tányt és a hajóstiszteket ezért már le is tar­tóztatták. A Lloyds jelenti: Az Eastland ka­tasztrófájánál életüket vesztett kirándulók száma 1300-ra emelkedett. — Gallwitz tábornok kitüntetése. A Soldau­­ban megjelenő Die Wacht im Osten jelenti, hogy Vilmos császár Gallwitz tábornoknak a Pour le mérité érdemidet adományozta. — Leleplezések Millerül. Az Universul leg­utóbbi számában cikket ír Miile Constantinról, az Adeverul és Dimineata kiadó-szerkesztőjéről. Az Universul elmondja, hogy az Adeverul és Dimineata „szemtelen, csaló igazgatója“, az „öreg üzérkedő“, a Bulgáriával való konfliktus alkalmával elküldte Ostrovba az Adeverul első szerkesztőjét, Castelant, aki később börtönbe került, hogy híreket küldjön onnan a lapnak. Castelan küldött is orman légből kapott híreket, csak azzal a szándékkal, hogy a Bulgáriával való konfliktust élessze és Romániát minden áron belevigye a háborúba. A hazaáruló — írja az Universul — nem érte el célját. Ebből az időből maradt fenn az az okmány, amelyet­ alább közlünk. Ez egy levél, amelyet Mik­e egyik­ barátjához intézett s amelyben többek között ezen­­ket írja: — Azt hiszem, Párisba kell indulnod. Remé-­­lem, hogy tudnék csinálni 300—400 lejt, tekintet­tel arra, miszerint az újság az utolsó eseményekkel jobban megy. Itt a dolgok szintén jól mennek. Szerencsére a pénzbeszedés is. Csak tartana még tovább a konfliktus Bulgáriával. Az Universal bemutatja a levél fénykép­mását és a következőket fűzi hozzá: A szomszéd állammal való konfliktusunk alkalmával egy lap igazgatója, aki magának vindikálja a „nemzeti“ elnevezést, nem gondolt egyébre, mint a pénzre, nem törődött mással, mint a dús pénzbeszedéssel, bármilyen áron, még ezrek és tízezrek élete és egy ország szerencsétlenségének az árán is. Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen ember még emelt fővel járkál a világban? Más országban az ilyen embert azonnal kidobnák a közéletből. Az áruló most le van álcázva. Azt az embert, aki csúfot űzött az országnak leggyöngédebb érzelmeivel, többé nem lehet rehabilitálni a világ semmiféle ,bizonyítvá­­­nyával. — Az U. 9. emléke. A szerencsétlenül járt U. 9. kapitányának, Weddigennek emlékére jóték­­kony alapítványt tettek Berlinben. A gyűjtést a Vossische Zeitung vette kezébe és most számol be­ az eredményről. A Weddigen-alapitványra.1.eddigi 529.650 márka és 84 pfennig gyűlt össze.^ . _ Sebesült katonák a Balatonon. A siófoki füre közvetlen közelében, a Balatontól alig baromi kilométernyire van a nagykanizsai tartalék-kórház fióktelepe, mely egyike a legmodernebb felszerelé­sű közegészségügyi intézményeknek. A telep zsú­folva van sebesült és lábadozó katonáikkal, akik Dombay Sándor főahdnagy kórházparancsnok és dr. Zalai Sámuel főorvos, gondoskodása alatt, nagy,­­­szerűen gyógyulnak­. VILÁG 1OIS, Juliis ,27F 1214

Next