Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-27 / 207. szám
Kedd hoki tehetségének köszönhettük, hogy e téves és vészes vállalatra rábeszélte minisztertársait. ... Most már lehetetlen hátrálnunk és hátrálásra nem is gondol senki sem. De most tudja az ország, hogy e hadi vállalat mibe kerül, s ami legsúlyosabb, tudjuk, hogy e súlyos balszerencsét nem az ellenségének, a saját magunk vétkének köszönhetjük! így ir a Times, whigek s toryk egymás fejét verik be és Churchill űrét, mig az angol hajók tovább is pusztulnak reménytelen küzdésben a diadalos török bércerődök előtt! Benedek Károly: HÍREK Elestek Ifjú Brájjer Lajos, a nagybecskereki háziezred zászlósa, dr. Brájjer Lajos fiumei lapszerkesztő fia, a Lemberg melletti csatában elesett. A fiatal zászlós Leipzigban kitüntetéssel végezte a Handelshochschule-t és ugyanott az egyetemen letette a jogi alapvizsgát. Szép jövőjét megállította a halál. Dr. Oláh Kálmán ügyvéd, zászlós a 38-ik gyalogezredben, az északi harctéren kapott sebesülésébe belehalt Temetése kedden délután négy órakor lesz a kerepesi úti temető halottasházából. Monori Kovács Emil, a 13-ik jászkun huszárezred hadnagya, június 25-én a Dobronoutz mellett (Bukovina) vívott csatában elesett. Holttestét szülei, dr. Kovács Gyula kereskedelmi múzeumi igazgató és neje, hazahozatták; szerdán, folyó hó 28-án, délután 4 órakor temetik el a farkasréti katonai temetőben a XVII. helyőrségi kórház halottas kamarájából. • Garai Benedek, a 32. gyalogezred katonája, május 24-én az északi harctéren elesett. Családja holttestét Galíciából sok viszontagság után hazahozatta. Kedden délelőtt féltizenkét órakor temetik át rákoskeresztúri izraelita temetőben. v • ------— A görög király állapota. A görög lapok jelentik, hogy Konstantin király nagyon megkívánta a friss gyümölcsöt, görög dinynyét és sárga barackot és ezekből orvosainak parancsa elenére evett. A király láza ismét 39 V. fokra szállott fel és emésztési zavarok állottak be. Állapota azonban nem súlyos. A király orvosainak az a döntése, hogy a királynak még nem szabad politikával foglalkoznia, nagy fontosságú, mivel az lehet a következménye, hogy a kamara egybeülését újból elhalasztják. Midőn a király Athént elhagyta, hogy tatas-i kastélyába menjen, a nép lelkes tüntetést rendezett mellette. A király egy külön erre a célra berendezett automobilban tette meg az utat nyári rezidenciájába. — Singer Zsigmond rendjelei, özvegy Singer Zsigmondné elhalt férjének, Singer Zsigmond főrendiházi tagnak, a Pester Lloyd volt főszerkesztőjének igen értékes hat rendjelét az Auguszta Alap „aranyat vasért“ osztályának ajándékozta azzal, hogy az alap a hadi jótékony cél érdekében értékesítse. — Hakki pasa nagykövet. A berlini török nagykövetség vezetésében a változás már e hét folyamán megtörténik. Hakki pasa, az új nagykövet, már megkapta kinevezési okmányát és e hét végén megérkezik új állomáshelyére. Konstantinápolyból Berlinbe való utaztában az új török nagykövet Bécsben megállapodik és látogatást tesz báró Burián István közös külügyminiszternél. — Alfonso Costa. A párisi portugál követség jelenti, hogy jul. 25-iki lisszaboni távirat szerint Alfonso Costa a gyógyulás útján van. Costát magánlakásába vitték. — A román királyi család Szinaiában. Mária román királyné, a trónörökös és a királyi család legfiatalabb gyermekei. Mircea herceg és Ileana hercegnő Szinajába érkeztek. A Genf nem közvetít leveleket. Az újabb időben ismét gyakran fordult elő, hogy magánszemélyek és kereskedői cégek a genfi osztrák-magyar követséghez fordulnak az ellenséges külföldre szóló leveleik továbbítása érdekében. Az érdekelteket illetékes helyről figyelmeztetik arra, hogy az ilyen levélközvetítés nem engedhető meg * — Az osztrák repce lefoglalása. Az osztrák kereskedelemügyi minisztérium a többi érdekelt minisztériumokkal egyetértőleg a Wiener Zeitung holnapi számában rendeletet tesz közzé, amely arról intézkedik, hogy az idei repce és karórépa-termés a maga egészében az országban maradjon és repceolaj készítésére használtassák fel és megfelelő áron a fogyasztók rendelkezésére bocsáttassák. A rendelet lefoglalja az 1915. évi repce és karórépa-termést, amennyiben ez nem az állam vagy a katonai hatóság tulajdonában van. Az Ausztria területén kívül learatott repce- és karórépa-termés bevitelét ez a rendelet semmiképp sem korlátozza. A lefoglalt készleteket az osztrák ipari és kereskedelmi ellenőrző bank köteles Bécsben 100 kilogrammonként 46 koronáért megvásárolni, karórépáért pedig 100 kilogrammonként 44 koronát köteles készpénzben fizetni. Aki megtagadja a termés beszolgáltatásáta banknak, ott kényszerátadást alkalmaznak. Olyan repceolajgyárak, melyeknek az idei termésből készletük van, készletüket, nehogy üzemükben megszakítás álljon be, repceolajnak dolgozhatják fel. Az osztrák ellenőrző bank a kereskedelemügyi minisztérium utasítása alapján a hozzájuttatott készleteket bizonyos arány szerint a belföldi repceolajgyáraknak fogja átengedni feldolgozásra. Ezeknek a gyáraknak a készleteket azonnal fel kell dolgozni és a feldolgozott repceolajat 170 korona maximális áron, az olajpogácsát 100 kilogrammonként 22 korona maximális áron kell átengedniük az osztrák ellenőrző banknak, amely ezeket az árukat a kereskedelemügyi minisztérium, illetve a földmivelésügyi minisztérium utasítása nyomán fogja szétosztani az egyes fogyasztóknak. A földmivelésügyi minisztériumnak az Ausztriában idegen olajmagvakból előállított és az oda behozott olajpogácsákat kell felajánlani megvételre. Ezeknek ára megegyezés tárgya lehet. Marhatulajdonosok, akik saját szükségletük fedezésére importálnak olajpogácsát, azok nem kötelesek készletüket a minisztériumnak felajánlani. — A „fölszabadított“ olaszok sorsa. Az Avanti már több cikkben foglalkozott azzal, hogy az olasz csapatok által megszállott osztrák községek olasz lakosainak mennyivel rosszabb most a sorsuk, amióta az anyaorzág „fölszabadította“ őket az osztrák járom alól. Az „Avanti“ azonban ismételten rámutat arra, hogy a „barbárok“ uralma alatt az olasz testvérek sok értékes gazdasági előnyt élveztek, aminek hiányát most keservesen szenvedik. így mindenekelőtt az osztrák helységekben sokkal olcsóbbak voltak az élelmiszerek, mint Olaszországban, úgy, hogy a szabad olaszok csapatostul jöttek át a nem szabadokhoz bevásárolni és a csempészet nagyon virágzott — mindkét fél javára. Továbbá igen nagy a különbség, ha a volt osztrák községekben lakó olaszok emberhez méltó higiénikus lakóházait összehasonlítjuk, az Itália derűsége alatt düledező, nyomorúságos kunyhókkal. Ausztria területén a munkaszerződések is sokkal kedvezőbbek a munkásokra nézve, mint olaszföldön, ahol egyébként munkásbiztosító és betegsegítő pénztárról nem is hallottak. Méltán tart tehát az „Avanti“ attól, hogy a „fölszabadított“ olaszok kérdést fognak intézni az olasz kormányhoz, hogy mindazt a jót, amit ezelőtt élveztek, el kell-e nekik veszteniük azért, mert a német rabszolgaság alól felszabadultak? Ha pedig megkapják ezeket az előnyöket, akkor az a veszély fenyegeti az olasz kormányt, hogy az olasz nép többi része föl fog zúdulni, amiért a fölszabadítottak ilyen kedvezményben részesültek. Elégett hajó. A Reuter-ügynökség newyorki távirata szerint a Crayside angol gőzös elülső részében ismeretlen okból robbanás történt, amelynek következtében tűz támadt. A tüzet sikerült gyorsan eloltani. A hudsoni dokkban lévő hajónak július 25-én este kellett volna cukorral Angliába e indulnia. A tűzeset miiatt a hajó többnapi késéssel fog elindulni. Azt hiszik, hogy a 140.000 dollár értékű szállítmány teljesen elpusztult.,■ —‚ A chicagói hajókatasztrófa. Mai számunkban megírtuk az Eastland kirándulóhajó katasztrófáját. A borzalmas szerencsétlenségről újabban a következőket jelentik: Az elsüllyedthajó, amely 1903-ban épült és tonnatartalma 1961, hossza 88,3 méter, szélessége 13 méter, túlzsúfoltságig telve haladt a maga után, amikor egyszer csak sülyedni kezdett. Az utasok, látván a veszedelmet, hanyat-homlok menekülni próbáltak és a nagy zűrzavarban egymást gázolták agyon. A ka-' Ültökhöz vezető folyosó padlói szörnyű látványt nyújtanak: asszonyok és gyermekek hullái garmadába hányva fekszenek. Egymással tülekedve menekülni próbáltak. Rettenetes harcok játszódhattak le a menekülés kétségbeesett tolongásában. A tűzoltók, akiket a hulláknak a hajókról való elszállításával bíztak meg, a legnagyobb fáradtsággal tudták csak a hajó roncsaiból kihúzni a holttesteket. Az egész katasztrófa öt perc alatt folyt le. Férfi, asszony, gyermek arcán, ruháján rajta van a nyoma, hogy az életért való végső küzdelem rettenetes jelenetei játszódtak le a hajón. A legutóbb adatok szerint közel harmadfélezer inas volt a hajón, akiknek kétharmadrésze a vízbe fúlt. A katasztrófát annak tulajdonítják, hogy a szükséges vízteher egy részét kiszivattyúzták, amivel azt akarták elérni, hogy minél több ember férjen rá a hajóra. A kapitányt és a hajóstiszteket ezért már le is tartóztatták. A Lloyds jelenti: Az Eastland katasztrófájánál életüket vesztett kirándulók száma 1300-ra emelkedett. — Gallwitz tábornok kitüntetése. A Soldauban megjelenő Die Wacht im Osten jelenti, hogy Vilmos császár Gallwitz tábornoknak a Pour le mérité érdemidet adományozta. — Leleplezések Millerül. Az Universul legutóbbi számában cikket ír Miile Constantinról, az Adeverul és Dimineata kiadó-szerkesztőjéről. Az Universul elmondja, hogy az Adeverul és Dimineata „szemtelen, csaló igazgatója“, az „öreg üzérkedő“, a Bulgáriával való konfliktus alkalmával elküldte Ostrovba az Adeverul első szerkesztőjét, Castelant, aki később börtönbe került, hogy híreket küldjön onnan a lapnak. Castelan küldött is orman légből kapott híreket, csak azzal a szándékkal, hogy a Bulgáriával való konfliktust élessze és Romániát minden áron belevigye a háborúba. A hazaáruló — írja az Universul — nem érte el célját. Ebből az időből maradt fenn az az okmány, amelyet alább közlünk. Ez egy levél, amelyet Mike egyik barátjához intézett s amelyben többek között ezenket írja: — Azt hiszem, Párisba kell indulnod. Remé-lem, hogy tudnék csinálni 300—400 lejt, tekintettel arra, miszerint az újság az utolsó eseményekkel jobban megy. Itt a dolgok szintén jól mennek. Szerencsére a pénzbeszedés is. Csak tartana még tovább a konfliktus Bulgáriával. Az Universal bemutatja a levél fényképmását és a következőket fűzi hozzá: A szomszéd állammal való konfliktusunk alkalmával egy lap igazgatója, aki magának vindikálja a „nemzeti“ elnevezést, nem gondolt egyébre, mint a pénzre, nem törődött mással, mint a dús pénzbeszedéssel, bármilyen áron, még ezrek és tízezrek élete és egy ország szerencsétlenségének az árán is. Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen ember még emelt fővel járkál a világban? Más országban az ilyen embert azonnal kidobnák a közéletből. Az áruló most le van álcázva. Azt az embert, aki csúfot űzött az országnak leggyöngédebb érzelmeivel, többé nem lehet rehabilitálni a világ semmiféle ,bizonyítványával. — Az U. 9. emléke. A szerencsétlenül járt U. 9. kapitányának, Weddigennek emlékére jótékkony alapítványt tettek Berlinben. A gyűjtést a Vossische Zeitung vette kezébe és most számol be az eredményről. A Weddigen-alapitványra.1.eddigi 529.650 márka és 84 pfennig gyűlt össze.^ . _ Sebesült katonák a Balatonon. A siófoki füre közvetlen közelében, a Balatontól alig baromi kilométernyire van a nagykanizsai tartalék-kórház fióktelepe, mely egyike a legmodernebb felszerelésű közegészségügyi intézményeknek. A telep zsúfolva van sebesült és lábadozó katonáikkal, akik Dombay Sándor főahdnagy kórházparancsnok és dr. Zalai Sámuel főorvos, gondoskodása alatt, nagy,szerűen gyógyulnak. VILÁG 1OIS, Juliis ,27F 1214