Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-11 / 191. szám
Hét« A törökök harca Angliáiban lassan tudatára ébrednek, hogy a Dardanellák elleni akció kudarcot vallott s kilátással egyáltalában nem biztat. A Daily Mail írja: Valóban hisszük-e, hogy pompásan szervezett népekkel is, mint aminek a németek és szövetségesei, végezhetünk-e, minekutána a burok félig felfegyverzett parasztnépével végeztünk volt? Sir John Hamilton, a kiváló író, elbeszél nekünk egyet-mást a Dardanella-háború kis részéről, viszont mellőzi annak jelentékeny részét. A világ csupán a mi fiaskónkat ismeri. Német tengeralattiak jöttek át a Földközi-tengeren, elvágták seregünket a tengeri bázistól és két nap alatt két angol hadihajót sülyesztettek el. Hamiltonnak sejtelme sem volt arról, hogy ez is lehetséges, nem sejtette, hogy a törökök azokkal az „ördögi találmányokkal“ (ahogyan ő nevezi), vagyis gépfegyverekkel vannak ellátva. Hónapokig elhallgatták előttünk a valóságot, ám a németek és a semlegesek minderről tudtak. Ha Anglia továbbra is hagyja mindezt, úgy el fogja veszíteni szövetségeseinek támogatását, a gyarmatainak, katonáinak és tengerészeinek srtkelődését, végül magát a háborút is. A feltevés helytelennek bizonyult, mire meg kellett változtatni az ostrom tervét. A Times szerint a szerencsétlenséget az okozza, hogy nem volt közreműködés a flotta és a csapatok között. A flotta nagyon korán kezdett támadni, a csapatok nagyon későn érkeztek. Időközben a törökök és német szervezőik úgy a Gallipoli-félszigeten, mint a két Dardanellaparton csaknem bevehetetlen állásokat rendeztek be. A Times szerint az angolok nem gondoskodtak eléggé a sebesültek gondozásáról. Beszélik, hogy a hadügyminisztérium az egészségügyi berendezések dolgában a tengerészeti minisztériumra bízta magát és megfordítva. Sem szállítóhajó, sem orvos nem volt elegendő számban. Anglia ereje szívóságában van. Ha hiba történik, ez Angliát orvoslásra ösztönzi. Ezért a borzalmas harcot az óriási áldozatok ellenére is tovább fogják folytatni. A Dardanellák ostroma A párisi Journal tudósítója jelenti a Dardanelláknál április 25-én történt partraszállásról: A hadsereg zöme partraszállításának megkönnyítésére 6000 angol önként jelentkezett, hogy elsőnek száll partra és fedezi a további csapatokat. Ezeket a katonákat április 25-én kora reggel a Rifer Clyde gőzösre vitték. A gőzös teljes gőzzel nekiment a partnak és felborult. Az angolok kiestek a gőzösből. A törökök gyilkos tüzeléssel fogadták őket. Az angolok helytállottak, amíg erősítések érkeztek. Az első hadállásokért két napi harc folyt. A 6000 angol közül egy sem maradt életben. Most is minden csapatszállításnál a katonák jelentékeny része elesik, mert a partraszállítási hely a török tüzelés körzetében van. A kopenhágai Politiken írja: A Dardanellák ostroma súlyos áldozatokat követel a szövetségesekétől. Ha előre tudták volna, mily nehéz és kockázatos ez a vállalkozás, talán hozzá sem fogtak volna. A szövetségesek kevésre becsülték a törökök ellenálló képességét. Azt hitték, elég lesz egy néhány páncélos cirkáló szárazföldi csapatok nélkül is. Ez a Kukurudzan pristán csődítették őket össze a külvárosokból és a környékről: ad audiendum verbum. Azt mondották nekik, hogy aki alkar, földet kap. Jöttek hát szívesen s kíváncsian várták, mit fog cselekedni az az ur, aki épp most lépett ki az erkélyre. Az illető ur gróf Bobrinszky volt. A következő beszédet mondotta: Orosz testvéreim! Végre elérkezett az a várvavárt pillanat, amely benneteket, bukovinai és galíciai oroszokat, megszabadított a gyűlöletes osztrák igától. Örvendezzetek: zsarnokotok meghalt, Ausztria eltöröltetett a föld szinéről! Meg kellett halnia, el kellett töröltetnie, mert így akarta a ti felszabadítótok, az orosz testvérnép, az orosz kormány és az oroszok kegyelmes császára. Legyetek hát mindenkor hívek és hűségesek Oroszországhoz és a Cárhoz! Orosz testvérek! Ti szegények voltatok, de ennek az igazságtalan állapotnak most vége. Tavasszal, mikor a háború Oroszország fényes győzelmével befejeződik, valamennyien módos emberek lesztek. A Cár hajlandóságából, aki azt akarja, hogy minden alattvalója jól és boldogan élje végig napjait. Amint tehát megkötjük a békét, s minden visszatér a rendes kerékvágásba, szét fogjuk közöttetek osztani az örmény, görög, román és katolikus egyházalapok földjeit, valamint , a zsidókézen levő vagyont. Ehhez nektek van jogotok, ez a tiétek. Már most ebben a pllanatban a tiétek minden, amiről szólottam, de rövid ideig talán várnotok kell. Ne feledjétek el azonban, hogy mindenteket az Istennek, a szent Oroszországnak és az oroszok felséges Cárjának köszönhetitek. Éljen Oroszország, éljen Miklós, mamisén oroszok cárja, az egyedül üdvözítő, igaz Pravoszlávia szentséges fejedelme, a mi lelkeink királya, a Megváltó Úr Jézusban. Éljen! Éljen mindörökké! Amen! A beszédnek természetesen igen nagy hatása volt. Kryzanowski és Kukurudzan dreszszírozott parasztjai kétpercenként harsány hurrázást műveltek, gyakorta a mondatok közepén, vagy más alkalmatlan helyeken. Közben a rendőrök és a rendőrspiclik felvilágosították őket, hogy a földosztás nem most lesz, hanem nyolc nap múlva. A kormányzó azt üzeni, hogy most menjen mindenki haza, mondja el otthon a történteket s mához egy hétre, a csernovitzi városházán, megtörténik a telekkönyvek kiigazítása. Az emberek elmentek. Nyolcadnap aztán, kora hajnaltól kezdve, az egész környék ott posztolt a városháza előtt. Déltájban elkezdtek zajongani és Ewreimow kormányzói, aki ilyenkor szokott hivatalába menni, Kryzanowski mester arról értesítette, hogy jobban teszi, ha ma otthon marad. Ewreimow Dreher ezredesért küldött, kozákok vágtattak elő, a lovak belegázoltak a tömegbe, a nagajka csattogott a hátakon, az arcokon és a fejeken. Hanem a tömeg, leszámítva két véletlen halottat és alig harminc sebesültet, elpárolgott, rohant haza. És soha eszébe nem jutott többé, hogy neki követelése van a cáron. Bobrinszky gróf pedig ekkorra már régen elfelejtette, hogy valaha Csernovitzban is járt. Más bajai voltak. A cár dicső bajainak rosszul ment a Kárpátokban és híre járt, hogy a radnai havasok mögött új, offenzív szándékú osztrák-magyar hadsereg vonul fel az orosz balszárny ellen. Stásmarx Jatesin• VILÁG 1915. júlus 12. A Aden felé A jRcuter-ügynökség jelenti: Arra a hírre, hogy török haderő Yemenből Aden tartományba tört be és Lahodj irányában nyomul előre, az adeni katonai parancsnok tevelovasosztályt küldött felderítésre. A lovasosztály azt jelentette, hogy a török csapatok tábori ágyukkal és nagyszámú lovassággal közelednek. A tevelovasok Lahodjba vonultak vissza, ahol 2504 gyalogosból álló adeni csapattal és két tízfontos ágyúval megerősítettek. Lahodji csapataikat június 4-én több ezer török megtámadta, akik busz ágyúval rendelkeztek és sok arab csatlakozott hozzájuk. Csapataink az ellenséges tüzelés elenére a sötétség beálltáig tartották magukat állásaikban. Lahodj város egy része kigyulladt. Éjszaka még közelharcok is folytak. Az ellenség frontális támadásait viszszauttasították, később azonban csapatainkat oldalról is megtámadták. Időközijen az adeni hadoszlop maradéka Lahodjba visszavonult, de a vízhiány és a futóhomok akadályozta mozdulataiban. Elhatározták ennélfogva, hogy a Lahodjot tartó kis csapatrészt visszavonják. A visszavonulás júlis 5-én reggel teljes rendben ment végbe. Csapataink a nagy melegen és a vízhiányonkívül az arab teherszállítók szökése miatt is nélkülözni voltak kénytelenek. Visszavonultak tehát Adenbe. Három angol tiszt megsebesült, mi egy török őrnagyot és 13 embert fogtunk el. Az olasz fronton Az olasz frontról ma nem érkezett részletes jelentés. Slöfer altábornagy jelentése szerint a helyzet változatlan. Az Amalfi elsülyesztésének nagy jelentősége csak most alakul ki. Az olaszok szárazföldi akciójuk támogatására nagyobb tengeri haderőt mozgósítottak, az Amalfi-nak ( vele lobi) páncéloshajónak és torpedórombolónak az lett volna a feladata, hogy partunk közelébe férkőzzenek és túlsó, balszárnyunkat veszélyeztessék. Tengeralattjáróink az Amalfi elpusztításával ezt a tengeri offenzívát akadályozta meg. A Secolo velencei sürgönye szerint az Antalfi legénysége közül 500 embert megmentettek. Az összes legénység 900 emberből állt. A Neves Wiener Journal jelenti Zürichből. Olasz hivatalos megállapítás szerint azok a körök, amelyeket az osztrák-magyar flotta az olasz partok többszöri bombázásával okozott, sokkal nagyobbak, mint annak idején jelentették. Az Italia című lap szerint összesen 220 millió líra kárt okozott az osztrák-magyar flotta támadása. Hir szerint több arzenált és hajógyárat teljesen tönkretett a bombázás. Azokkal a híresztelésekkel szemben, hogy" a svájci alpesi utakat katonai intézkedések miatt elzárják, a svájci postaigazgtóság közli, hogy az összes alpesi postavonalak rendes forgalomban vannak és csak a Srent-Gotthardutat zárták el az idegenek elől. Génfből jelentik: Porro tábornok, az olasz vezérkari főnök helyettese, aki tanácskozás céljából Parisba érkezett, nincsen felhatalmazva olyan katonai konvenciók megkötésére, amelyek Olaszországnál az ententehoz való jövendőbeli viszonyát szabályoznák. Valószínű azonban, hogy ez is szóba fog kerülni úgy Párisban, mint Londonban. A párisi sajtót felszólították, hogy Porro tábornok látogatásának ideje alatt hallgasson Olaszországnak a Dardanella-kérdésben tanúsított határozatlan magatartásáról, úgyszintén Olaszország pénz’' "‘fi helyzetéről és muníciószükségletéről is Az olasz „felszabadítók“ A sajtóhadiszállásról jelentik: Az olasz harctérről hírek érkeznek ellenségeink népjogellenes cselekedeteiről és embertelenségeiről Június 4-én mintegy 300 friauli menekült el az ellenség barbár üldözése elől minden vagyonuk hátrahagyásával otthonukból. St. Lorenzo di Mossaból az Isonzo-fronton át az osztrák-magyar csapatokhoz jött és azok védelme alá helyezte magát. Az olaszok június 2-án, este 6 órakor érkeztek Lorenzoba. Egy század vonult be, mintegy 200 borszagbeli a 9., 29. és 133. ezredből kerékpáron. Az olaszok elfogták Kausig Giuseppe lelkészt és Orzau Antonio Giuseppe polgármestert. Ez utóbbi kénytelen volt az olasz trikolórt kitűzni a városházára, mert különben agyonlőtték volna. Szuronynyal fenyegették meg őket, hogy árulják el az osztrákok állásait. Ugyanígy jártak el a többi falubeliekkel. Végül a lelkész és a polgármestert és még vagy svasz falubelit Udinebe hurcoltak. Aki ellenszegült, azt puskaagygyal verték és bajonettel szürkültek. A többi lakosokat is bántalmazták, többeket puskalövéssel megsebesítettek, így Turusz Virginiát és Vizinti Egidiót, akiket elszállítottak. Egész napon át dühöngött a vad olasz horda. Mindenkitől követelték, hogy árulják el az osztrákok állásait s szinte halálra kínozták a falu lakosait. Az asszonyokkal szemben is erőszakoskodtak. T. Lucia asszony házából elhurcolták a férjét és erőszakot követtek el raja. Hasonlóképpen járt L. Mária és O. Mária. Később lovasság és kis őrjáratok érkeztek a helységbe és folytatták az erőszakoskodásokat. Egy lovas előőrs lovához kötött egy bizonyos Francesco Medeottot. A szerencsétlent kényszerítették, hogy mindenütt velük tartson és állandóan revolverrel fenyegették. Midőn június 5-én délelőtt kikergették az olaszokat San Lorenzoból, az összes családok, mintegy 350-en, minden vagyonuk és jószáguk hátrahagyásával elhagyták otthonukat és Görzbe menekültek, ahonnan az ország belsejébe szállították őket. Valamennyien azt állítják, soha * futott mimeb&SX coafft