Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-31 / 211. szám

N Szombat -y» • ,IV.4 +•» '*■ -‡»■ •Λ. HPEK Elestek Már megint kis, névtelen falucskák kialudt m­écsesén zokog annyi gyermek, akik tanítóikat szerették. Megint szomorú névsort szedett ki a ha­lál a tanítók táborából. Bajtor Imre varasdi, Szántó Imre egerádii, Kartoli Pál kupacpusztai, Papp János erdőgyoroki, Galambos István cseri, Peró Vince temerini, Pap Mihály székelymosoni, Pogány Mihály tekeházai, Osztroluczky János kre­­mesei, Vies László mezőszokoli, Osváth Miklós jobbágytelki, Szabó János fertőendrei, László Fe­renc nagyernyei, Benghia Miklós szörénykanizsai, Sztojka József szalaknai, Caltan Illés bányai. Brózik Károly kisjeszenei tanítók a harctéren el­estek. Nagy György m­aroszvásárhelyi állami tanító, a 62-ik cs. és kir. gyalogezred tartalékos káplárja, május 6-án a Tuahov mellett vívott küzdelmes harcban kapott súlyos sebei következtében, életé­nek 33-ik évében a tuchovi tábori kórházban meg­halt. A paksi állami polgári fiúiskola tanári testü­lete jelenti, hogy kartársa, Hum József polgári is­kolai tanár, a 3. honvédgyalogezred önkéntes tize­dese, életének 35-ik, ügybuzgó működésének 14 ik évében, a karintiai harctéren szerzett súlyos beteg­sége következtében, a székesfehérvári katonai kór­házban folyó hó 28-án meghalt. Székelykeresztúri Szabó József, felső nép­iskolai és polgári iskolai tanár, a budapesti első honvédgyalogezred h­adap­ró­dőrm­est­ere február hó 15-én a mezőlaborczi védővonalon százada élén el­esett. Figyelemreméltó munkája „A székelykeresz­­túr vidéki nyelvjárás“ kéziratban van és megjele­nését csupán katonai bevonulása akadályozta­­meg. Több apró tanulmánya maradt ezenkívül, amelyek a székely etimológiára vonatkoznak. Asztalos Béla, cs. és kir. 12. huszárezredben főhadnagy, a hadiékitményes katonai érdem­kereszt tulajdonosa, július 17-én az orosz harcté­ren élésért. Jankovics Tivadar, a miskolczi 10. honvéd­­gyalogezred századosa, a hadiékitményes katonai érdemrend mindkét osztályának és a katonai ér­demkereszt III. osztályának tulajdonosa, az északi harctéren, századát rohamra vezetve, elesett. Hárai Horánszky Vilmos, a cs. és kir. gróf Hadik nevét viselő 3. huszárezred főhadnagya, a signum laudiis tulajdonosa, stb., életének 22-ik évében folyó évi június 24 én Czermin melletti üt­közetben halálát lelte. . -»----- * — A fiumei képviselőtestület. Fiuméban az újonnan megválasztott városi képviselőtestület megalakulása és ezt követőleg a polgármester meg­választása augusztus végén lesz. — Koleraveszedelem Romániában. Sztac­­rescu és Szleti­nanu román hatósági orvosok ma kijelentették az Universul munkatársa előtt, hogy Romániát a kolera veszedelme fe­nyegeti. Több gyanús megbetegedés történt. Az orvosok szerint az orosz harctérről a ka­tonaszökevények és a határszéli gabonaforgal­mat lebonyolí­tó fuvarosok hurcolták b­e­­a fertőző bacillusokat. A közegészségügyi ható­­ságok megtettek minden óvintézkedést. — Köszönet a sajtónak. Lukács György v. b. 1. I., országgyűlési képviselő, a hadi és nép­egészségügyi kiállítás elnöke, a Budapesti Újság­írók Egyesülete és az Otthon Írók­ és Hírlapírók Köre elnökségéhez a következő levelet intézte: Tisz­telt Elnökség! A Hadi és népegészségügyi kiállítás június utolsó napjain bezárta kapuit. A hazánkban eddig példátlan sikert — rövid néhány hét alatt mintegy 300.000 ember tekintette meg a kiállított gyűjteményeket — elsősorban annak kell tulajdo­nítanom, hogy nemzetünk minden rétege oly meg­értő támogatással és jóakaratú érdeklődéssel kí­sérte munkásságunkat. Hálás köszönettel kell megemlékeznem a magyar sajtó támogatásáról, amely nagymértékben előmozdította a kiállítás cél­jait. Fogadja tisztelt Elnökség a kiállítás bizottsá­gai nevében ismételt hálás köszönetemet a nagy­jelentőségű munkásságukért. — Házasság. Blockner Gyula épitész-tanár, m. kir. szkv. honvédfőhadnagy, augusztus 1-én déli 12 órakor vezeti oltárhoz Mautner Ilonkát a dohány­ utcai izraelita templomiban.­­ Az entente gazdasági harcra készül. Az Ikdam cikket közöl La­usanneban időző főszer­kesztőjétől Cseuded hévtől. A török publicista megbízható helyről arról értesül, hogy a négyes­­szövetség államai között tárgyalások folynak szo­ros gazdasági szövetség létesítése iránt, amelynek feladata a háború utáni időre lenne, hogy a most egymással katonai szövetségben álló államok gaz­dasági­ és kereskedelmi téren is szorosabban együttműködjenek és egymást gazdasági téren mindenben támogassák. Ennek­ a szövetségnek éle elsősorban Németország ellen irányul, amelynek rendkívül fejlett ipara és kereskedelme a legna­gyobb szálka a szövetségesek szemében. Német­ország és szövetségese meg tud lenni az entente­k nélkül, — írja a török lap, — még nagy kérdés, hogy az entente államok nélkülözhetik-e majd a német behozatalt. — Párisi kritika. Egy zürichi lap párisi levelezője a következőket írja: Mikor múlt szombaton a pennisszonaire-ek (szabadságol­tak) első vonatjai berobogtak, a béke sejtelme szállta meg a pályaudvaron várakozó tömeget. Nők ölelték meg férjeiket majd egyévi távol­lét után, anyák sírtak, mikor fiukat felis­merték, akik visszatértében már nem is kö­vettek. Minden egyes visszatérő katonát kí­váncsian mustrált a tömeg. Csoportokban álltak a családok. A körút tele van erőteljes katonákkal. Mindegyek hátán ott fityeg a barna kenyérzsák, a „Musette“, tele háborús emlékkel, m­íg a fegyvereiket barátjaik oltal­mára bízták. Nem mindenkinek van neje, nincs mindenkinek kihez visszatérni. A „halles“-ok negyedében láttunk egy deres ka­tonát állni, bezárt lakás előtt, oly arckifeje­zéssel, amelyben harag és gyász volt, várta, amíg a felesége hazajön. Féltízig kellett ott kukoricáznia. A szomszédok suttogtak: — Látod, mifélét vett el . . . Aki tizenegy­­h­ónap előtt hagyta el, el­csodálkozik, hogy milyen keveset változott. A boulevard-on ugyanaz a semmittevő tömeg hullámzik, cifrábban, mert egyenruhák tar­kítják. A női divat, amely Joffrekék-ről be­szél, egyszerűbb, mint a francia parádés ro­ham. A kávéházak zsúfolva vannak kozmo­polita külsejű alakokkal. Csak az autóbuszok hiányzanak. — Az új tanév. Előre tudtuk, hogy a köz­oktatásügyi miniszter előbb, vagy utóbb, de a ka­tonai nevelést, a katonaságra előkészítő drillt, be­viszi az iskolába. Háború előtt is hangok merültek fel, hogy a gyermek kezébe rakjuk oda a puskát, most meg egészen időszerű forszírozni. Valamikor Moltke azt mondotta, hogy egészséges gyermeket neveljenek az iskolamesterek, a katonákat bízzák csak a hadseregre, majd csinál az az egészséges anyagból jó katonákat. Moltke hiába mondta ki az okos szót, ma céllövészetre akarják szorítani a ta­nulókat, mert a háborúban, ki tudja, hányadik puskalövés talál. A közoktatásügyi miniszter a tornatanárokra, nyugalmazott és tartalékos katona­tisztekre akarja bízni a katonai intenzív nevelést. És ugyanakkor leiratot intézett az ország összes középiskoláihoz és tudatta velük, hogy a szeptem­berben megkezdődő új tanévben a múlt tanév ele­jén kiadott utasítások értelmében mindenütt az eddigi ideiglenes helyiségekben rendelkezésre álló tanerők maximális óraszámmal való igénybevétele mellett, a múlt tanévben történt módon kezdjék meg a taní­tást, mert a mai helyzet lényeges változ­tatásokat előrelátható időn belül nem enged. Ez azt jelenti, hogy a katona-tanerőket nem fogják szeptemberben hazabocsátani. — Ünnepély Dunakeszin. Dunakeszin vasár­nap a dunakeszi hadikórház a Nemzet Háza javára ünnepélyt rendez. A közreműködők között van Márkus Emília, Komlóssy Emma és Dióssyné Han­del Berta is. * — Pusztító taifun. A Morningpost jelenti, hogy Sanghajban borzasztó taifun dühöng. A part­vidéket yachtok, motorcsónakok és mindenféle más hajók roncsai lepik el. Az óriási szélvihar gyöke­restül tépi ki a fákat, elvitte számos ház tetejét, másokat romba döntött. Kétszáz ember életét vesz­tette és nagyon sokan megsebesültek. —■ A vér és vas embere. Ma, július 30-án, van Bismarck halálának évfordulója. Ebből az alkalomból dr. Heinrich Kutschner egye­temi tanár róla ezeket írja: „Száz évvel ezelőtt jött­ a világra, mikor a nagy Napóleon csillaga villámfényben leáldozott. A világ örökösödési harcában, mikor világrészek és világtengerek csataterek és dijak, em­lékezünk reá. Egy junker és egy nagy­világi hölgy fia, ősi régi családból szár­mazó, erdőn­ mezőig nőtt fel mint gyermek, idegenkedve a várostól. Ősei minden európai csatatéren küzdöttek, de Bismarck is a kard embere volt. Olyan volt, mint az apja: dacos gyermek, öntudatos fiatalúr. Az iskolák tudományos terhétől épp úgy félt, mint az akták elintézésétől. A porosz Junkerség biro­­dalmából a politikába lépett, harcosa az isten­­kegyelmiéből való királyságnak és a militariz­­­musnak. Gyűlölője és megvetője minden fajta forradalomnak. De egyúttal hűs számító is. Ezért találta rendben valónak, hogy Porosz­­­­ország Ausztria-Oroszország elől Olmütznél visszavonult, ezért akart harmynchatéves ko­rában a frankfurti szövetségi tanácsban kö­vet lenni és „Ausztria útjára lépni.“ „A vér és vas embere“ cselekkel él. Mestercselek mind­ egy világ ellenség ellen küzd, egy parlament és egy nép eben, amely átkozta őt, a trónörö­kös, a királyné, maga a király ellen. A régi idő beteljesítője, két ízben, a birodalomalapí­­tás és a szövetség által, a német világuralom új forrásainak megalkotója, egy új európai hatalmú egyensúly megteremtője, harcosa az egyházpolitikai problémák megoldásának, a társadalmi kötelességek lelkiismeretes teljesí­tésének. Akkor célhoz ér. Hogy új kor jött, a világpolitika és világgazdaság kora, a többé nem „pasturált“ Németország kora, a társa­dalmi ellentétek szükségszerű kiegyenlítésének kora — ezt nem vette tudomásul, így pergi­k le az ideje. A vele való küzdelemben az uj ni nemcsak azért volt erősebb, mert császár volt, de mert benne a jelen és jövő embere küzdött a múlt embere ellen. Ezt a mindent latra vei politikus nem látta. Ebben van Bismarck e­gikuma. Keserűséggel és fájdalommal vi­­a száműzetést. Szitkozódott, hogy máso rontják a munkáját s „Gondolatai és emlékei "­­ben oly mennydörgés hallható, amely a el­vonuló zivatarokra emlékeztet. Míg aztán a magányosság* hullongó hópihék módjára egé­szen eltemeti alakját. Csak aggastyán volt már. De a hit is volt és az egész német nép szere­­tete is volt, így lépett vendégszerető háza kü­szöbére az utolsó vendég, a halál. Bismarck mindig az erő és a valóság, a kézzelfogható dolgok és nem a gyenge gondolatok embere,­ volt. Erőszakkal és csellel varázsolta meg, igázta le barátjait és ellenségeit. Nem állított fel magának katedrát és az elvembereket, akik a „mindent csak semmit“ prédikálják, csak gúnyolni tudta. Mindig a célra irányult, de azért inkább az izzó szív, mint a kígyóokos értelem embere, hatalmas a gondolkozásban, gyűlöletben és szeretetben, a munkáját kőbe lehet bele vésni. Aki azonban a lélektan fé­nyében mélyebben világít be lelke mélyébe, sok titokzatost és ellentmondót lel. Míg a nagy Napóleon úgy tudta rendezni gondolatait, mint a sublódot,­­a kancellár úgy küzdött velük, mint a külső ellenségekkel. „Valami gondol­kozik és lépelődik bennem.“ A megfékezetlen erők ki nem egyenlített ellentétjátékában, ame­lyek közt lelke nyugtalanul inog­y egyik pólus­tól a másikig.“ Ö, az ideges dalia, végtelenül mozgalmas problémák túlsúlyos korának visz­­szatükrözője. : ’• · • * Pufi-estély Siófokon. Huszár Károly, a közkedvelt Pufi, szombaton, július 31-én és vasár­nap, augusztus 1-én a Szalkay-társulat főbb latrá­nak közreműködésével Pufi-estélyt rendez a sió­foki színkörben. Az estély iránt — amelynek pro­­grammja a Pufi-tréfák legjavából adódik — igen nagy az érdeklődés. Az összes jegyek elővételben elkelnek. A siófoki nyaraló és törzsközönségének két vidám estében lesz része. ^ . . !. .. — Megölte német feleségét. Barbier francia mérnök annak idején nejét, egy német asszonyt,, mert hadüzenet után is m­egmaradt német érzülete mellett, meggyilkolta. Nemsokára rá a mérnököt hadiszolgálatra hivták be és ezen bűne miatt a h­ad­­i osztálybiróság elé állították, amely tegnap egyhan­­­­gulag felmentette, íjí-t-í ^ Vll^AC 1915. Julius 31. 11

Next