Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)

1915-08-01 / 212. szám

j . ________ ______ SKP HWettó Mm»» j arrrkesztóé 1 S3—58. Kiadóhivatal aF'J!l—ll fKMHB dMflW 'IMTT •»! ^k­irTilfA kUdóhtotalaba* afeck-1 VI- Andrassy-ut 47. trim. Telefon­átóT S*r *“ 9­ SK­ ** *?««* Ww *■ . «l«9a Befizetési árak s. magyar g? 'y. fc.«| ^ társa, Tenczer Gyula, Leopold korona országaiba, Ausztriába és lBfiK J&F SE* ® *5 $>/' te­­q. 1 Mezei Antal. Schwarz Jé» Bosznia-Hercegovinába. Egész évre Tojm­ay-Ss «aje ?■£» **ef, Mosse Rudolf, Eckstein !­«■ 32 kor. félévre 16 kor, negyedévre 8 wk JeW as® JfW SS azMBBR nát hirdetési irodákban. — Béé**** kor., egy hóra 2 kor. 80 fin. A német SS ■ ,ytís . *£■­­,7?^ M. Dukes Nachf., Haasenstein­ én birodalomba negyedévre 15 kor., egy JPt fvdf sjj&f dt ÉS­zBh 9Ü£. Vogler, Rudolf Mosse, Eduard hóra 5 korona 20 fin. A »VILAO« -St%i J , -w- ÍrjééTJäKL Braun, Heinrich Schalek, Bacet megieienik hétfő kivételével mindennap, W9HF lg pi agg* 5^5® . JlWW und Herzfeld- — Berlinbeai Dr. Ünnepnapok urán ia. Ara Budapesten. WK,._ JglL £»£ ~-’*íő^*hrrÍr- Bllmenreich. Berüo-Wüm.»»­ vidékén és pályaudvarokon 12 ti'Jér. bHHV SHIM WKAk dort Holstrouicbe-Strasse 27, ab ^1. évfolyam 1915 Budapest, VASÁRNAP augusztus 1. 212-ik szám .....—■ —— ................... ..........— -------------------- ~ .............. ...........—* f Ferdinánd főherceg hadserege tgnap délután elfoglalta Lublint. álszárnya üldözés közben átlépte Bysztrycát. mezek az Iperntól keletre fekvő voge helység nyugati szélét, vala­­mint egy támaszpontot az yperni rszáguttól délre elfoglalták. Német csapatok közelednek Cholm városához. német csapatok a Biskupice-Piatki mellett vívott harcokban 49­0 oroszt elfogtak, 5 ágyút és 8 géppuskát zsákmányoltak. A német csapatok a Mlarev táján 1890 oroszt elfogtak és 3 géppuskát zsák­mányoltak. A Az orosz vezérkar lapja, a Ruszkij In­valid szerint az orosz frontot ki kell egyenesíteni, még ha Varsó, Ivan­­gorod és Novogeorgievszk árán is. Woyrsch vezérezredes csapatai kelet felé előrenyomulnak és az oroszok minden ellentámadását visszaverik. Jl foglyok száma 7 tisztre és 1600 főnyi legénységre emelkedett. Jlz olasz gyalogság támadásai a görzi hídfő ellen tegnap teljesen szünetel­tek. Jlz ellenség tüzérsége a fensik szélén levő állásaink ellen nagy lőszertömegeket használt el. • 11 karinthiai határterületen több ütkö­zetre került a sor. Három olasz zászlóalj megtámadta állásainkat a kis Pohlon. Az ellenséget vissza­vertük.­ T­ó -Tirolban az olasz tüzérség eredmény­telenül ágyazta a forgaria-lavarena fensikokat. Olvasás közben Vizes zsemlye írta: Ignotus Vizes zsemlyét eszem már néhány napja — mint az újdonság-költők ilyenkor írni szok­ták: friss, ropogós, illatos, búzalisztből sütött vizes­ zsemlyét. Ezt nem volna érdemes meg­­zengenem­, mert ezt, ami a búzalisztet illeti, már megzengették bő­ven s láva­zot­tan cikkek­ben, újdonságokban s nyilván versekben is. Ám én nem búzalisztje felől teszem szóvá a vizes zsemlyét, hanem a vize felől.'K­amié ' vizes zsemlye. Kisgyerek korom, Kisköre Kecskemét óta ilyen jó zsemlyét nem el­ itt Budapesten soha, még ahol nagy vendéglőjében külön kikönyörögt'* cértöl, hogy ne tejes zsemlyét az s zsemlyét adjon, ne császárzsen* s­nem könyörgük s nem les­i: vizes zsemlyét adjon. Al­h­­­háború kellett, a világhab ,'y a budapesti pékek, kik k­ar­nak túlságos sokat a fe­ne­k árról az átkozott fél, az úgynevezett kis­­süteményt ( állított nyilván margarinnal ez sejti: fülzsirral) süssék, bailee­k nevünkben a lemondassal, ho­­s és tiszta ivóvizünkkel dagad­­ érdemes hamisítani, amit drá­ll pótolni s körülményesen tartogatni, am­ig meg­­poshad: egyszóval, ami elkerülhetetlenül jó és alkalmas. Jó és alkalmas — mint ahogy most a háború alatt jöttem rá, hogy a mi Magyar és Dráma cigarettánk, mit itthon ez­előtt nevéről is alig ismertem­, ugyanaz, mint amit Brüsszelben és Párisban Hongroise s egyéb neveken nagy gyönyörűséggel szíttam: azt is most kezdeni észrevenni, hogy a mi jó vizes zsemlyénk, ha jó és vizes, nem egyéb, mint amit Párisban és Brüsszelben nagy gyö­nyörűséggel eszünk rúd formájú francia ke­nyérnek. Csupa ropogós és olga­tag haja, alig van valami bele, de ez foszlós és pikkelyes — öröm enni, nem csoda, ha a francia teleeszi magát vele s mi magyarok is rég rákaptunk volna ha el nem kényeztet bennünket a mi magyar cipónk, mi még a francia kenyérnél is jobb kenyér. Szeretném, ha a háborút ke­servesen tulfizetett vívmányaival, az államosí­tott búzával s a köteles embereltartással együtt ezt a nagy jót is át tudnék menteni a békébe — valahogy, ha már benne vagyunk a som­más eljárásban, halálbüntetés terhe alatt való eltiltásával a más, mint vizes apró sütemény­nek. Nemcsak jobb ez, de egészségesebb is, mint maga a pékje se tudja, micsoda zsírok­kal s tejhamisítványokkal rothasztott zsemlye­­ meg kifli. Egyáltalában csodálni kell a­ pesti­­ gyomrot, hogy rendre ki nem gyulad s át nem­­ lyukasodik a gyalázatos hamisítványoktól, s miket ételéhez adnak és, itt bocsánatot kell­­ kérnem a budapesti szakácsok önérzetétől, de nem tehetek róla, ki kell mondanom: a buda­pesti vendéglők és kocsmák főztjéről. Sietek megmondani, hogy nem a vendég­lősöket és kocsmárosokat okolom — kell va­lami okának lenni, hogy a budapesti kocsma­­koszt rosszízű s egyformán rosszízű, s az új vállalatoknál bárminő kezdetek után ugyanúgy megromlik. A közönség az, akinek rossz az ízlése, vagy, ami egyre megy: nincs ízlése. A budapesti közönség a budapesti vendéglőt® bizonyos konyhát követel — ezt szokta meg, ezen nevelkedett, egyebet nem vesz be a gyomra — de ennek a konyhának, a magyar konyhának, az a bibéje, hogy a francia s az olasz konyhán kívül mindenesetre a legize­­sebb, de viszont annyira kényes és érzékeny, hogy úgy a hozzávalóban, mint a főzésben csak a prímát tűri s a legkisebb silányság felt­­hételenü­l elrontja. Nincs jobb étel a gulyás­­húsnál vagy a halpaprikásnál, de nincs rette­netesebb s egyúttal gyomorrontóbb, mintha­ valami hozzávalója nem­ a legtökéletesebb s,­­főzése nem a tégna­k vészi­bb — még azt is meg­­érzi, ha egy perccel túllőtt. A magyar konyha nem való arra a többé-kevésbbé gyári főzésre, amiből még a jobb vendéglői koszt is kikerül — ott alakulhatott ki a régi kúriákon és rezi­denciákon, ahol az embereknek nem volt egyéb dolguk, mint az egyiknek főzni s egyébé­vel sem törődni, mint a főzéssel, a másiknak­ várni az ételt s egyébbel se törődni, mint az étellel. Innen van aztán, hogy teszem én, ki magyar konyhán nevelkedtem s imádom k ....................1 — ■ Földreformtól^ írta: Balkányi Béla Amikor a római hadvezér bátor­ságra akarta tüzelni katonáit, azt mondta nekik: Katonák, most nem Af­rikáért, hanem Itáliáért harcoltak. A megtámadott hazai föld védelme volt az, mely a nélkülözésekhez szokott, ed­zett katonát a lelkesedés fokára bevi­tette. A világhódító nemzetnek nincse­nek olyan lelkes katonái, mint­ az ellen­ségtől körülvett országnak, melynek minden harcosa az őseitől megmunkált göröngyös földet kívánja védelmezni. A mi hadseregünk katonáinak nagy része magyar földmíves. Fiatal, csupaszképű­ magyar parasztijuk és öreg népfelke­lők, akik még tavaly a békési vagy a kunsági földet szántották, vágták a rendet, hányták a­­kévét magas oszta­­gokról a cséplőgépbe. Galicia f­els­zaba-­­­dítói, Tirol, Karintia­­védelmezői közt ott harcolnak százezerszántra Magyar­­ország földmives fiai, akik előtt a há­ború nem hódító hadjárat,­ hanem ön­védelmi harc, megvédik azt a földet, amelyet apáik is munkáltak. A földmi-­­­ves-katona pszichéjét nem ismerjük eléggé. Világos, tiszta képet a háború céljáról nála is aligha találnánk. De az az érzés megvan minden magyar föld­­mives-katonában, akár gazda, akár földmives-n­apszámos, hogy ehhez a magyar földhöz neki van köze, van va­lami kapcsolat közte és a magyar föld között, akár telekkönyvi tulajdonosa , egy darab földnek, akár csak kétkezi munkása. A háborúnak vége lesz. Győzni fo­gunk. Milliók óriási küzdelme árán el­érjük azt, hogy határainkat ellenség nem fenyegeti többé. Újra munkálhat­juk a magyar földet és gondolhatunk­ egy szebb életre, amit a mi munkánk és a mi küzdelmeink árán unokáink fog­nak élni a magyar földön. Mivel hálálja meg a magyar nemzet az ő földmmv­es katonáinak a hősies küzdelmét? ■A római hadvezér földet osztott szét katonái között. Telt bőven az ellen­ségtől elfoglalt földből és a párttusako­dások közt földjüktől megfosztott római polgárok birtokából. A modern háborúk hősei csaták után­­visszatérnek az ő csendes foglalkozásuk körébe. Boldog az, aki régi állását visszakaphatja, aki­nek nem jelent a háború végé új gondo­kat, hajléktalanságot,, munkanélkülisé­get. Vájjon beletörődhetünk-e abba, hogy a mi katonáink sorsa is az legyen a csaták után, hogy kast­él­y­ról k­astély­ra járjanak munkát keresni? A magyar nemzet nem lehet hálátlan az ő fiaihoz. Az a kapocs, amely a magyar föld­mives katonát a magyar házához köti, a föld.. A föld, még akkor is, ha nem az övé, ha csak a maga munkájával és maga verejtékével teszi termővé. De százszor szorosabb ez a kapocs, ha egy

Next