Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)
1915-08-14 / 225. szám
– 1916. augusztus 16. VILÁG réz. Az alállamtitkár mellédumaképviselőkből és birodalmi tanácsosokból álló tanácsadó testületeket szerveznének. A Times jelenti Pétervárról. A pénzügyminiszter valószínűleg legközelebb a külföldre utazik egy rövid konferenciára a szövetségesek pénzügyminisztereivel. Kopenhágából jelentik: Japán kötelezte magát, hogy szeptember elsejétől kezdve naponta ötvenezer gránátot szállít Oroszországnak s Vladivosztoktól Irkutzig keskeny nyomtávú muníciós vasutat épít. Moszkvából jelentik: Az 1911. évi korosztályt augusztus 20-ára behívták és az elmaradókat súlyos büntetésekkel fenyegették meg. Az eddigi felmentéseket — főleg azokat amelyeket családi és birtokgazdálkodási okokból engedélyeztek — visszavonták. A behívottaknak készen kell tenniök, hogy azonnal beosszák őket a hadregbe. ^rT_fr-|_r-«_r-»-»-«_r-«. -m-Lm n A nyugati fronton A nyugati fronton ma csak az Argonne-okban volt némi mozgás. A franciák újabb támadásokkal akarták elvesztett pozícióikat, különösen a Martin-erődöt visszaszerezni, támadásaik azonban ezúttal is véres kudarccal végződtek. A német vezérkar jelenti: Az Argonneokban visszavertük a franciák több támadását, amelyet a tőlük elfoglalt Martin-erőd ellen intéztek. Seebrügge mellett lelőttünk egy angol hidroplánt; vezetőjét elfogtuk. Rougemontnál és Lentheimnál (Belforttól északkeletre) repülőink egy-egy ellenséges repülőgépet leszállásra kényszerítettek. A Petit Journal jelenti: Dunkerque környékét hétfőn a német tüzérség bombázta. A kár jelentéktelen. Baselból jelentik: A Münster és Fecht völgyében az utolsó napokban megint heves öszeütközései voltak. A harcok leginkább éjjel folytak le és a franciák, úgy látszik, hirtelen éjjeli támadásokkal meg akarták lepni és ki akarták meríteni a németeket, ami azonban a legtöbb esetben nem sikerült nekik. A terepviszonyok kedvezőek a franciákra, mert az az erdő, amely felől támadják a németeket, a Fecht völgye felé nyílik, úgy hogy egész rövid távolságra tudnak érkezni, anélkül, hogy észrevehetnék a támadókat. A harc egyik dombtól a másikig folyik. Leghevesebb a Hoheneck, Hilsenfirst, Braunkopf, Sattelkopf és Reichsakkerkopf dombjaiért, amelyek egész Münster városáig húzódnak. Itt egész lövészároklabirintus van már. Hol az egyik, hol a másik fél marad győztes a harcokban, s a helyzet épp azért teljesen változatlan. Néha egy és ugyanazon pozíció óránként többször kerül a németek kezéből a franciákéba és megfordítva. Ezek a csaták azonban igazán gyilkos és véres küzdelmek s mindkét oldalról nagyon, nagyon sok áldozatba kerülnek. A Daily Chronice azt írja, hogy Németországnak a nyugati hadszíntéren Észak- Franciaországtól kezdve le egészen a svájci határig, összesen negyvenezer gépfegyvere áll. Ha a német hadsereg létszámát másfél millióra vesszük, ez esetben minden negyven emberre egy gépfegyver jut. Új légi támadás Anglia ellen Berlinből jelentik. Tengeri léghajóink az augusztus 11-éről 13-ára virradó éjjel megismételték támadásukat az angol keleti part ellen és ez alkalommal a harwichi katonai telepeket jó eredménynyel bombázták. Az erődítményekből ugyan erősen lövöldöztek rájuk, mégis sértetlenül térült vissza. Behncke, a tengerészeti vezérkar főnökének helyettese. A Morningpost írja: A háború első esztendejében léghajók csodálatos dolgokat műveltek, amelyekről az angol nagyközönség alig vett tudomást. Sokat fecsegnek a Zeppelinek fiaskójáról. Nem népszerű megállapítás, de igaz, hogy a német Zeppelinek beváltak. Sokat műveltek, amit részletesen nem lehet itt tárgyalni. Angliában nem ismerik a német léghajósok igazi szándékait. Ezért nehezen ítélhető meg, mire képesek. A Zeppelinek megbecsülhetetlen felderítési szolgálatot végeztek az Északi-tengeren. Bombavetéseiknek nem volt katonai értékük, de a háború története majd meg fogja mutatni, hogy azért működésük katonai értékű volt. A léghajókat nemcsak a holdvilág nélküli éjszakákon vagy csak azokban a hónapokban lehetett használni, amelyeken az éjszakák hosszúak. Veszteségeik száma a végzett munkával szemben igen csekély. Egyetlen Zeppelint sem pusztítottak el Anglia fölötti útában vagy visszafelé. A háború második eszendejében olyan dolgokat kell várnunk, amelyeket eddig lehetetleneknek tartottunk. Félnek a német áttöréstől A Manchester Guardian írja: Az általános védkötelezettség bevezetése óriási rázkódtatást okozna s Angliát a kontinentális országokhoz hasonlóvá tenné. A nyugati fronton tetemes számbeli fölényben vagyunk a németekkel szemben. Anélkül, hogy az új hadsereg nagyságáról pontos adataink volnának, föltehetjük, hogy a kétszeres túlerő a mai rendszer mellett is elérhető. Ha pedig most, midőn csapataink a németekkel szemben 2:1 arányban vannak, nem vagyunk képesek áttörni, nagyon kétséges, hogy a 3:1 arány az áttörést lehetővé tenné. A legnagyobb nehézség a katonák felszerelésében van. Már annak a hadseregnek felszerelése is, mely Franciaországban harcol, nehézségekbe ütközik. Nagyobb számú katonaság van itthon, amelynek felszerelése még kevésbbé kielégítő, mint a harctéren lévőké. További nehézség a tapasztalt oktatók hiánya. Ki biztosít arról, hogy ha a hadsereget egy vagy két millió katonával növelik, ezek a nehézségek hirtelen eltűnnek s az újoncok kiképzése hamar megkezdődhet. Komoly kiképzésről csak tavaszszal lehet szó. Hozzájárul ehhez Anglia pénzügyi és gazdasági feladata a koalíciós háborúban, amely feladat megoldását hátrányosan befolyásolja az, hogy sok munkást von el a hadsereg az ipartól. A német repülők dicsérete Prevott Battersby a Morningpost-nak az angol főhadiszállásról a következőket írja: A mémetek büszkék lehetnek a repülőtechnikában tett haladásukra. Az angol harcvonalon belül megjelent repülőgépek nagy gyorsasággal operálnak. Tanulságos az a merészség, amellyel lövedékeinket kikerülik. Érdekes, mily könnyedséggel emelkednek nagy magasságba, amikor elvégezték dolgukat; ilyenkor messze mögötte robbannak fel az ellene küldött srapnellek. Az a repülőgép, melyet tűzvonalunk fölött láttam. Aviatictipusú, valószínűleg hatcilinderes, Mercedes motorja van 150 lóerővel. A lóerő a repülőgépeknél többet jelent, mint a gyorsaságot, teherbíróképességet. Angliának ócskavas közé kellene dobnia repülőgépeit és utánoznia és felülmúlnia kellene a németeket. A duplamotoros repülőgépek, amelyek, midőn legelőször jelentek meg a francia vonalak között, oly nagy feltűnést keltettek, hír szerint, olyan ágyukkal vannak felfegyverezve, amelyek gránátokat lőnek. Tagadhatatlan, hogy ezek a repülőgépek új veszedelmet jelentenek s mindenesetre megérdemlik a franciák csodálatát, akik pedig szintén nem rossz repülők. Egy angol hajó pusztulása A Handelsblad jelenti Hoek van Hollandból. A Hum fries angol hajó egyik matróza elmondotta, hogy a hajó tegnap reggel a leemani világitóhajó közelében halászott, midőn egy német repülőgép megparancsolta a legénységnek, hogy hagyja el a hajót. A repülőgép ezután két bombával elpusztította a hajót. A legénység öt óra hosszat vergődött a hullámokon egy csónakban, azután a 821. számú Űrhajó fedélzetre vette és Laardingenben partra szálltotta, Millerand ellen Párisból jelentik. Millies-Lacroix szenátornak a hadügyminisztérium egyes osztályai ellen a szenátus legutóbbi ülésén intézett támadásaival kapcsolatban a Humanité a következőket írja: „Millerand, nagy nehezen ugyan, de mégis megbirkózott az őt elnyeléssel fenyegető támadásokkal. Oka ennek az, hogy Millies-Lacroix nem elég erőteljesen töltötte be szerepét. Ezenfelül a szenátus, amelynek bizottságai kormányférfiak nyilatkozatainál pokoli lármát szoktak csinálni, nyílt ülésben nem mert támogatni olyan férfiakat, akik fölfedik egy kis csücskét annak a fátyolnak, amely szomorú igazságokat takar, így Millerand még egyszer nagyobb nehézség nélkül kijutott a csávából.“ Szombat A vallásos szellem Franciaországban A Neue Züricher Zeitung párisi levelezője érdekes cikket írt lapjának arról, újjáéledt-e Franciaországban a vallásos szellem. Innen adjuk az érdekesebb részleteket. A cikk azzal kezdődik, hogy a háború első hónapjaiban több izben szóba került a vallásos szellem újjáébredése Franciaországban. A köztársaság külföldi barátai már a laikus morált féltették ettől az áramlattól. Ma már ezeket az alarmírozó híreket még kevésbbé kell komolyan venni. S ha talán arról még lehet jósolgatni, hogy a háború a jövő politikáját Franciaországban az enyhébb valláspolitikai irányzat felé hajlithatja, de egyáltalán nem lehet szó arról, hogy a katolikus egyházi igényeik irányába befolyásolja. Különböző revük, a többi közt a Grand Revue is körkérdéseket rendeztek e téma felől s meglepetésszerűleg ugyanehhez az eredményhez jutottak. Bizonyos, hogy a háború, mint minden világotrázó esemény, az egyén és a tömeg morális érzületére jelentős befolyást gyakorolt. Az itthonmaradottak sűrűn keresik fel a templomokat, imádkoznak a harcbavonult hozzátartozóik oltalmáért. Katolikus vidékeken processzusokat, zarándoklatokat tartanak. A háború kezdetén általánosan észlelhető e jelenségekkel szemben hamarosan ellenkező áramlatokra is sor került. Sokan csalódtak a misék hatásában, elvesztették hitüket az „isten igazságában, aki az ellenséget bünteti s a haza védőit oltalmazza.“ Az alsóbb papság pedig olykorolykor a kedvező helyzetet nagyon is önzően kihasználta. Ezekkel szemben nem kell figyelmen kívül hagyni, hogy midőn a családi élet vezetése az asszony kezébe került, ez a körülmény a papi befolyás növekedését jelentette. A két ellenkező áramlat eredményét összefoglalva, azt lehet mondani, hogy Franciaországban a háború a polgári népességben egyáltalán nem idézett elő mélyrenyúló változást a vallásosság irányában. Más a helyzet a fronton. Innen eredtek a hírek Franciaország elklerikalizálódása felől. A félelem — tudvalévő — a vallásosság alapoka. S amint a hirtelen támadt nagy veszedelem pillanatában az ember imádkozni kezd, úgy a katona is, aki pillanatról pillanatra a halállal kerülhet szembe, visszatér gyermekkori hitéhez. Az a sok lelkidepresszió, ami a harctér eseményeit kíséri, ebben az irányban hat intenzíven az egyénre. Ugyanez a helyzet a lövészárokban, hol az egyedüllét, a testi és szellemi nélkülözés az egyszerű embert a valláshoz vezeti. Ez az alkalomszerű összeköttetés az egyház és a katonaság közölt lélektani okok következménye. De azért az indifferensek tömeges behódolásáról a vallásosság irányában szó sem lehet. A szabadgondolkodó a golyózáporban is szabadgondolkodó marad s a háború folyamatában éppúgy a saját világnézetének megerősítését látja, mint a katolikus a magáénak appróbálását. Ami megváltozott, az nem a hit, hanem a felfogás azokkal a társaival szemben, akik a harctéren a miséket szorgalmasan hallgatják. Bizonyos bajtársi szellem fejlődik ki köztük és a papkatonák közt, akik miséket mondanak szünet közben, egyházi énekeket adnak elő. Valami türelmesség fejlődött ki az antiklerikális környezetben felnőtt katonáiban a katolikus szertartások iránt. Szó sem lehet tehát még a fronton sem a belső hit, inkább a katolikus kultusz előhaladásáról. Ebből pedig valami biztató reményt Franciaország visszaklerikalizálói a háború utánra alig meríthetnek. A laikus morált a háború nem lesz képes eltemetni. S inkább túlságosan elővigyázó, bár a kockán forgó nagy érdek miatt el nem ítélhető az az aggodalom, mely e jelekből is az egyház hatalmának jövőbeli nöyakeöcetei is.