Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)

1915-08-16 / 227. szám

­ * 1915. augusztus 15. mint áldozati bárány, az entente arany­­lábú oltárán? A puskaporos levegőből ez a vád hangzik ki és erre céloznak a párisi táviratok, amelyek azt adják hí­rül, hogy a mostani francia kormány helyzete megingott és hogy a hadvezető­ségben, valamint a kormányban való­­szinű­en jelentős változások várhatók. Hogy milyen irányú és arányú lesz ez a változás, még nem tudni. De a vi­lágháború lángözönében és füstjében is észre­­kell vennünk azt az ideges lán­got, amely a francia lélekből csapott ki. Lehet, hogy az a lángsáv már egy krá­terből ered. Végig a harctereken Mindazok a törekvések, melyekkel az oroszok a szövetséges hadseregek veszedel­mes gyorsaságú előnyomulását fel akarják tartóztatni, hiábavalóknak bizonyulnak. Sem­­ Bugtól északra, sem­ a Bug-kanyarulatban nem tudnak kitartani és az áttöréseknél ej­tett foglyok nagy száma azt mutatja, hogy jelentős erőkkel és szívós makacssággal is akar­ják a feltartóztató harcokat megvívni, de­ nem birnak egy-egy napnál tovább helytállni, azonban igy is szakaszokban adják csak át a kivívandó területet és igy áldozataik mégis­csok eredménynyel szolgálták azt a célt, hogy hadseregük visszavonuló zömének a menekülést eddig biztosították. Tegnap az összes arcvonalakon vereséget­­ szenvedtek az orosz feltartóztató törekvések, s ami egyértelmű azzal, hogy a szövetséges csapatok előbbre vitték a hadvezetőség által kitűzött célt. Már tegnapelőtt föléledtek Be­­low hadseregének frontján, Kurlandban a harcok. Az offenzíva ott most továbbterjedt. Kupiski tájékán Below hadserege megverte az ellenálló orosz erőket és az orosz csapato­kat észak-kelet felé­ tolta el maga elől. Ku­­piski a Ponieviec—Dünaburg vasúti vonalon fekszik és Below centrumának az előnyomu­­lási irányába esik. Kupiskihoz már régebben eljutott ez a hadsereg és azóta déli és északi szárnyai haladtak harcok közt előre; emez Riga, amaz Vilkomirzhoz, Vilna felé küzdötte magát előre. A kupiski-i győzelem 2350 fog­lyot eredményezett, köztük 4 tisztet. A német hivatalos jelentés mint nehéz harcok színterét jelölte meg a Narev— Bug közti területet. Ezt a területet lent a Bug leti rész nyomorutcáinak kellő közepén és a „St.-Catharine,Dock“s, a város szívében, a Tower-hídnál és az ódon, véres romantikától viharzott Towernél. Az idegen csodálattal áll meg ezeknél a raktáraknál, melyekben a világ minden gazdagságát felhalmozták. Kanada ideküldi a búzáját, Ausztrália a fagyasztott húst, az Unió déli része a hófehér gyapjút, China a teát, Kuba a dohányt, Egyptom a cukrot, Spanyolország a nehéz bort, Afrika az elefántcsontot és structollat. Megmérhetetlen értékek hevernek itten, részben, hogy tovább szállítsák, részben pedig, hogy rendszeres aukciókon találjanak vevőt. A munkások, ke­reskedelmi alkalmazottak és közvetítők tízez­rei találják itt meg mindennapi kenyerüket, kanyarulata, fönt a Narev felső folyása ha­tárolja. A nagyméretű orosz ellenállás dacára is elérte Gallvitz és Scholtz hadserege tegnap,­előtt a Sima és Nurec folyókat. Az oroszok a Nurecnél is megpróbálták feltartóztatni a német előnyomulást. Igen szívósan és elszán­tan védték a folyó­szakaszt. Ennek dacára is kiküzdötték Gallwitz csapatai nehéz harcok árán a Nurecen való átkelést, ami az észa­kabbra fekvő folyószakaszon való orosz el­lenállást is meg fogja ingatni. A német csa­patok itteni előnyomulása Bjelosztok alatti területre vitte a Gallvitz és Scholtz offenzí­­váját, miáltal mélyen benyomták az orosz frontot is. A Bohr és Niemen szakasz most még sokkal jobban kiugrik Oszovieccel és Grodnóval abból a vonalból, mely Gallvitz mostani arcéle és Below hadseregének arcéle közt húzható a Nurectől Vilkomierzig. Kovnó eleste után a német csapatok északi arcéle is nagy lépéssel jut előre kelet felé és így Osso­­viec­ és Grodnó veszélyeztetettsége még jobban előtérbe nyomulhat. Kovnó ostroma ma is előrehaladt. Az oroszok igen szívósan védik a várat; olyan északi támaszpontja ez most az oroszoknak, melynek eleste magával ránt­­­­hatja összes északi­ pozícióikat olyan időben, amikor délen kiszemelt támaszpontjuk, Brest- Litovszk is tarthatatlannak bizonyulhat. Kov­­nó ostrománál egy­ orosz kitörésnél ezer fog­lyot ejtettek az ostromlók­ A Nurec mellett tanúsított orosz ellenállás megtörésénél Scholtz­­ hadserege 1000, Gallwitz hadserege 3350 fog­­­­lyot ejtett, köztük­ 4 tisztet, azonkívül 10 gép- 1 fegyvert is zsákmányolt, ami mértéke­liet az itt tanúsított orosz erőfeszítéseknek. A bajor hercegnek a Bug kanyaru­lathoz közeledő hadseregét az oroszok szívós ellenállással próbálták megállítani. De a már tegnap elért Lesice—Miendrzyrzec szakaszon leverték az orosz ellenállást, miután ez el­­lenség frontját két helyen áttörték. Az ellenség most már itt is hátrál és kénytelen az üldöző hadsereget közelebb bocsátani Breszt-Litovszk­­hoz. Ezekben a harcokban Voyrsch hadsereg­csoportja igen nagy teljesítményekkel szere­pel. Mackensen hadseregével szemben is meg­kísérelte az ellenség az ellenállást. A német hivatalos jelentés így állapítja meg az ellenség arcvonalát: Bozanka, Slavaticetől délnyugatra, föl Horodyszaen át Miendrzyrzecig. Bozanka a Bugnál fekszik, fele után Vladava és Slava­­tice között. Mackensen hadseregének támadása folytán az ellenség kénytelen volt itt is meg­hátrálni. A német főhadiszállás által jelentett arcvonal már csak ötven kilométernyire van Breszt-Litovszktól. Ezen is túl van most már Mackensen hadserege, minthogy üldözi a hátráló ellenséget. Két-három napi sikeres harc után ez a hadsereg és a bajor trónörökös vezetése alatt harcoló szövetséges csapatok Breszt-Litovszknál állhatnak. A tegnapi győ­­zelmek eredménye 7650 fogoly, 18 tiszt, 11 géppuska. Noiro-Georgievszk ostroma sikerrel folyik. Az olasz harctéren a támadások súlyát most a Felső Isonzóhoz, a karintiai és tiroli határra tették át az olaszok. A Felső Isonzó­nál, Görztől északra, Tolmeintől Krnig jelen­tékeny erővel támadtak az olaszok. Ezeket a támadásokat visszautasították. Krntől északra, Flitsofnnél, fokozott ágrúharc folyt. Épp igy innen nyugatra, a karintiai határon is. Éjjel a nagy Pahl, Kis Pahl és Freikofel ellen heves tüzeléssel gyalogsági támadást készített elő. A kis Pahlon levő arcvonalunk ellen indított támadás azonban összeomlott. A tiroli határon a lavaronei és folgariai fensi­­kon tüzérségünk támadta az ellenség campo­­moloni és toraroi erődítményeit. Az ágyútűz jelentékeny hatásokat ért el. A Dardanellák ellen intézett új offenzíva még nem bontakozott ki. Az entente hadve­­zetőségei még most tanácskoznak arról, hogy milyen méretű legyen az új fellépés, melyhez nincs a kellő számú hadseregük. Ezért kény­szerítik most az előtérbe a Balkán-államok döntését és Olaszország esetleges akcióját a Dardanellák ellen. A Gallipoli félszigeten most fokozott és heves harcok folynak, de a tö­rökök semmivel sem mutatkoztak eddigi ere­jüknél gyengébbeknek. A harcterek több száz kilométer kiterjedésű frontja helyett itt sok­kalta kisebb arcvonalon hullámzik ide-oda a harc, melyek az Ari Burnu és Sedil Bar közt fekvő helyneveket variálják. Ari Burnunál most észak felé is nyúlik az angol front, mint­hogy a legutóbb ott partra tett mintegy­ ti­zenötezer főnyi sereg ott meg tudta vetni a lábát. Azon a területen, melyre előnyomul­tak, nem maradhattak meg, mert a törökök hátraű­zték őket. A legutóbbi napok heves harcaiban az angol és francia csapatok ezrek­re menő veszteséget szenvedtek. A Dardanellák ügye most megint a nagy háború előterébe lépett azokkal a nagy érdekekkel együtt, melyeket Orosz­országnak ezen az uton való felszabadí­tása az enfenírnak jelentene. Eddig azonban sem a Gallipoli-félszigeten, sem a Dardanel­lákon nem történt semmi olyasmi, mely ott a törökök fölényét vitássá tehetné. A Thomsétől Doverig Ha a többi angol kikötő, mely a német n éppelin­ látogatások körzetébe tartozik, nem­­ is mérkőzhetik Londonnal, a nemzeti védelem­­ szempontjából mégis nagyon fontosak. Ro­­chester-Chatam kettős város, a Medway part­ján, közvetlenül a Themse-torkolatnál, az an­­­­gol flotta egyik legerősebb bázisa, a „Royal Dockyard“ székhelye és egyben az angol hadi­­tengerészet legnagyobb arzenálja és hajóműve. Ott, ahol a Themse jobb partja délre kanya­rodik, az osztrigáiról híres Whitstable mellett fekszenek Margate és Ramsgate, két erődváros,­­ a londoni kispolgárok kedvelt tengeri fürdői.­­ V­in­dezeknél fontosabb azonban a csatorna i­genyebb részén fekvő Dover. Itt, Dover i­s francia Cap Gris Nez között (Calais mel­­­­lett)­ ebben a 33 km. széles tengerszorosban zajlik le a világ legnagyobb tengeri forgalma. Dover maga­ fénylő krétasziklák között, kis öbölben fekszik, fölötte a komor „Dover Castle“, melynek alapját még a rómaiak rak­ták le, azután a szászok és normanok építet­­ték fel. A várost, a mélyen a tengerbe ékelődő hadikikötő védelme céljából rendkívül megerő­sítették. Az öböl hozzáférhetetlensége miatt kénytelenek voltak az angolok a szárazföldhöz legközelebb eső pontjukat mesterségesen is megerősíteni, óriási kőpa­rtokat és hullám­törő­ket emelni. Ezeknek az építkezéseknek nincs párjuk a világon. A doveri admirális­ gát 1400 méter hosszú, a két keleti hullámtörő pedig csaknem 3000 méter. A kőgátakkal övezett ki­kötő huszonöt csatahajónak, s a kis hajók egész rajának nyújt védőhelyet. Mint a szá­razföldi közlekedés legfontosabb közvetítője, Dover évenként körülbelül 1.200.000 utast szállít át Európába és vissza. Itt Calais és Do­ver között akarták a tengeralatti alagutat épí­teni. A nagyszerű terv azonban az angolok „splendid isolation“ ében megbukott. Az északi parton A csatorna partjának legközelebbi nagy hadikikötője, Portsmouth, a híres Wight-szi­­gettel szemben fekszik. A város, melynek kö­zel 200.000 lakosa van, egyik főállomáshelye az angol flottának. A Spithead-en, mely Portsmouth-ot a Wight-szigettől elválasztja, tartották meg néhány héttel a haloom kitörése előtt azt az óriási flottaparádét, mely, mint is­meretes, csak ürügy volt az angol flottaössze­vonáshoz. Portsmouth védi a bejárót Sout­­hamptonhoz, a csatorna legjelentékenyebb ke­reskedelmi kikötőjéhez. Portsmouth épúgy, mint az északi sziget­tenger kikötőinek jórésze, már több ízben is­meretséget kötött a német légi bombáikkal így a megerősített Southend fürdőhely, a Themse­ torkolatnál, Harwich, a kontinenssel való hajóforgalom egyik főállomása, Jarmouth, a Norfolk­ partján, melyet már januárban ke­resett fel a ném­et flotta. Jarmouth és a szom­szédos Lovesztoff az angol heringhalászat fő­helyei és ezért nagy fontossággal bírnak a szi­getország élelmezését illetőleg. Tovább, észak­ra, a Humbesnél, ahol legutóbb is jártak a Zeppelinek, fekszik Grimsby és Hull. Grimsby szintén egyik főpiaca az angol halászatnak; 1300 halászjármű és 8000 ember talál itt ál­landó alkalmazást. Hull, az északi Anglia fő­kikötője, gazdag ipari város, közel 300.000 la­kossal, a fabehozatal középpontja és ugyan­csak nagy halászati állomás. Végül még két északangol várost kell megemlíteni: a virágzó Sunderland-ot és a hajózható Tyne partján fekvő Newcastle-t. Az előbbi szénki­vitel fő­­kikötője, az utóbbi egy nagy szénrevier kö­zéppontja, jelentékeny ipari város, 230.000 la­­tosital. Ezt a gazdag és fontos területet keresték fel most is, mint annyiszor, a Zeppelinek. És Angliát, a gőgös „szigeti szellem"-et ismét meg­szállotta a rémület. VILÁG Hétfő

Next