Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-05 / 247. szám

g 1915. swpteróber 5. VILÁG emberi tekintet. Az azonban már is bizonyos, hogy a háború kemény lesz. Ismételjük, számítanunk kell a téli háborúra s arra is, hogy a béketárgyalás, amely az európai mappát teljesen újra alkotja, az a nagy béketárgyalás, amely egy új háború, a diplomaták háborúja lesz, szintén nem intéződik el pár hónap, vagy egy rövidke félév alatt, valamint figyelembe kell vennünk azt is, hogy ezalatt minden katona fülig fegyverben áll majd, akár hó, akár hó lesz a mezőkön.* Mi a háborút nem akartuk. Maga a király hangsúlyozta ezt, több ízben. Csikorgó foggal, bús elszántsággal mentünk bele. Elszakítottak bennünket azoktól, akiket, szerettünk, a kedves szájaktól és a drága karosszéktől, a lámpánktól és a zongoránktól, édes szobánktól, amely már szinte felvette az arcunkat és az egyéniségünket. Bezártuk a szobánkat s a kulcsát talán-talán el is vesztettük már valahol a lengyelországi mezőkön. Az út pedig, amely visszavezet hozzá, a szobához, meg a kedves szájakhoz, meg a drága karosszékhez, meg a lámpánkhoz és a zongorához, nagyon-nagyon hosszú, köd és éjjel takarja. Néha az újságok felengednek egy-egy békegalambot. Ne higgjünk még benne. Ez a galamb papirosból van. Az első golyó szívén találja s a szegény, ártatlan, fehér madár elrongyolódik a porban. Csak a francia mondás harmadik szava biztos a javunkra, az, hogy biztos a mi győzelmünk. Egyelőre azonban az is biztos, hogy a véres áradatot, amelyet nem mi idéztünk fel, nem tudjuk megállítani. Mintha a földgolyó kizökkent volna a sarkából és repülne a világmindenségben. Newton, a csillagpályák ismerője, kiszámíthatja papíron, hová bukik és meddig megy még útjain. De már nincs többé nehézkedési törvény, nincs semmi fizikai törvény, az emberi lélek törvényei is teljesen megszűntek. dcsében és az anyagi termelés fokozásában látják, annál inkább gyarapszik az emberi boldogság totál summája. Persze ezt nem értik és nem hiszik „az élet praktikusai.“ Ők a hegymászást felesleges sportnak tartják, s hogy az elért csúcsok müven gyönyörűséget kínálnak az alkotó művésznek és műélvezőnek egyaránt, s hogy a csúcsmászás már magában is milyen nagy dolog és hogy ehhez fogható nagy dolog nincs, minderről aligha van képzeletükön ellenben mindezt sokkal jobban tudja nálam. Egész eddigi életmunkára erre a tanúm. Miért hát a felfogásnak e megváltozása?! Levelemet azzal végzem: őszintén sajnálom, hogy a háború Tgriotusnál az eddigi kitorért e kék ovevalválódását eredményezte. A háború sok meglepetéssel járt, de erre egy olyan ízig-vérig esztétánál, mint ön volt, azt hiszem, sokan nem számíthattunk. Ismételten kérem, mégtórtanék megbocsátani őszinteségemért és alkalmatlankodásomért és fogadja őszinte tiszteletem nyilvánítását. Dr. Dóczii Jenő:" Eddig a levél. Abbeli udvariasságát, hogy úgy tesz, mintha formátlanság volna, hogy írója ismeretlen létére levélben fordul hozzám, azzal a formátlansággal viszonyom, hogy írójának megkérdezése nélkül idenyomatom. Kazinczynak is öröme telhetnék ilyen harmadiknak, ilyen ellenvetéseiben s ő is kiadta volna a ilye® ellenfél levelét. Bár én nem hiúságból * Törökország háborúja A Dardanella-arcvonalon viszonylagos nyugalom van. Anafordánál, Ari-Burimmál és Szedil-Bakrnál a francia és angol csapatok tevékenysége szünetel. A szövetségesek nagy veszteségeiket pótolják most. A csapatok partraszállítását sikeresen akadályozza a török tüzérség. A német búvárhajók is akcióba léptek. Egy német tengeralattjáró naszád az Égei-tengeren elsülyesztete a Sawasland angol szállítóhajót. A Sawasland fedélzetén volt csapatok nagy része a tengerbe fulladt. A főhadiszállás közli: A Sauxisland nevű angol szárítógőzöst az Égei-tengeren elsülyesztette a Sawasland angol torpedóval elsülyesztette.A Sawasland fedélzetén volt csapatok nagyrésze a tengerbe fúlt. A Dardanellák arcvonalán és a többi arcvonalakon nem voltak jelentős események. A török főhadiszállás az újabb eseményekről, szeptember 3-án a következőket közli: Nahtsefid nevű parti őrhajónk a Márvány-tenigerben Arrhudirtól délnyugatra ágyúlövéssel elsülyesztett egy ellenséges tengeralattjárót. A legénységet nem lehetett megmenteni. Dardanella-front: Szeptember 2-án Anaforda és Ari-Burnn szakaszában kölcsönös gyenge tüzérségi és gyalogsági tüzelés. Tüzérségünk a jobbszárnyon széjjelszórt egy ellenséges zászlóaljat, amely éppen gyakorlatozni készült. A másodikára virradó éjjel felderítő osztagaink behatoltak ellenséges lövészárkokba és nagymennyiségű puskát, és hadiszert zsákmányoltak. Sed-il-Bahmnál megszállottunk egy 00 méter hosszúságú lövészárkot, amelyet az ellenség centrumúnkkal szemben éppen megásott. A balszárnyon Kereviddérc környékén két ellenséges ágyút elhallgattattunk. A többi fronton nem történt jelentős esemény. . Az athéni Nea Himera jelenti: Bár a szövetségesek megkétszerezték a Dardanelláknál erőiket és Suwlánál a partraszállított seregek is erősen beavatkoztak a küzdelembe, az álló harc jellege egyáltalában nem változott. A szövetségeseknek az a terve, hogy Bulairt elfoglalják, nem sikerült. Nem sikerült az sem, hogy a gallipolii védőseregek összeköttetését elvágják Konstantinápolytól. A Daily News katonai munkatársa írja: Csapataink lassú előrehaladása a Gallipolifélszigeten újabb bizonyítéka annak az óriási túlsúlynak, amelyet a védelem nyert a támadással szemben. Tizenkét mértfödnyi fronton négy hadosztályunk van, amelyek csak öt kilométernyire vannak céljuktól, a Gallipoli— Maidos vonaltól s mégis képtelenek ezt másképp elérni, mint azzal a lassú vállalkozással, hogy a török lövészárkokon lépésről-lépésre keresztül dolgozzák magukat. Senki sem tudja ezt jobban, mint Hamilton tábornok, ő meglepetésszerű partraszállást kísérelt meg a Suvla-öbölben, hogy ezzel a csiminyel hatalmába kerítse az anafortai magaslatokat. Hamilton nem titkolhatta csalódását, hogy a támadás bizonyos okból meghiúsult. Számos politikai, gazdasági és katonai okból igen fontos volna, hogy döntő győzelmet arassunk a Gallipoli-félszigeten. Hamilton csapatai az ígéret földje előtt állanak. Ha ezt elérik, a balkáni államokkal való tárgyalások maguktól új mederbe terelődnek. Az angolok dardanel-lai sikere eloszlatná kétségeiket és beavatkozásra bírná őket. Ezért figyelünk feszültebben Hamilton lépéseire, mint Frenchéire. Hivatalos jelentés szerint egy arab harcosokból álló csapat az augusztus 22-ikére virradó éjjel meglepte a Roma mellett lévő angol tábort. Az ellenség fényszórókkal dolgozott, s tüzelést kezdett az arabok ellen, akik azonban anélkül, hogy veszteségeket szenved -t tek volna, az angoloknak nagy veszteségeket okoztak. " A csillagász összetöri műszereit Már csak az asztrológusok — ábrándos emberek — állítanak fel horoszkópot, teszem, mert abban a másik udvariasságban, hogy agitációs munkásságomat a Kazinczyéhoz méri, jól megérzem a maliciát, vagy mondjuk, a pedagógus taktikát. — mint ahogy a Pharustérképek nagyítják a külvárosi utcákhoz képest a fontosabb belvárosi utakat, úgy emel ■ engem irodalomtörténeti magasságba, hogy annál jobban meglássam, mekkorát estem fontosságban, mikor utilitarizmusba estem. A sok finomra és okosra, amit mond, aránylag kevés az én mondanivalóm.rra az irodalmi agitációra hivatkozik, melyben magam is azt hiszem, hogy tisztes munkát végeztem, én is arra hivatkozom. Ugyebár:"irodalmi vitáim lényegben akörül folytak: szabad-e művésznek előírni, hogy mit írjon s hogy b irja meg? Én a politikának s bármi egyébnek az irodalom fölé való föltolkadása ellen küzdöttem ide e küzdelmem közben állandóan éreznem kellett, hogy amily szent igazságért küzdök, annyira bocsát’,majd gyakran az elfogultság, melylyel flieg kell küzdenem. Minthogy az volt a közhit, hogy a művészet, kivált az irodalom a kultúra, a minden: mindent az irodalomtól követeltek, s mindent, amit kerestek, abban akartak megtalálni. Az irodalom olyan helyzetbe jutott, aminőbe Ferenczi Sándornak igazán geniális megfigyelése szerint a nők jutottak a mai heteroszexuális világban, mikor a férfiak még minimumától is elzárkóznak annak a homoszexualitásnak, melynek maximumát is természetesnek tartották például a régi görögök, s az életünkben így támadt ürességért túlzott nőkultusszal igyekezvén magukat kárpótolni, abba az igazságtalanságba esnek, hogy mindent, amire szükségük van, a nőknél keresnek, tehát olyasmit is, például barátságot, például megértést, például tudományos inspirálást, ami inkább a férfiak specialitása. Azt mondja tisztelt ellenfelem, hogy nem mondok vele újat, mikor figyelmeztetek arra, hogy a kultúra már régóta nem áll pusztán irodalomból és művészetből. Hát azzal sem mondtam újat annak idején, hogy a művészet semmi egyébre nem való, mint a művész maga kifejezésére — mégis vagy hat esztendeig kellett verekednem elismrteléséért. Az erős Widerstand, melyet újabb közhelyes állításom olyan intellektusnál vált ki, mint tisztelt ellenfeem, azt sejtheti velem, hogy nyilván megint hat esztendeig lesz mi körül verekednem. Egyelőre csak annyit állapítanék meg, hogy lehet, hogy van ellentmondás vagy hanyatlás az én hajdani esztétaságom s mai utilitarizmusom között, de akkori és mai közhelyes tételem közt nemcsak hogy nincs ellentmondás, hanem a mai logikusan következik az akkoriból. Röviden: minthogy józanul a költőnél nem kereshetek egyebet, mint ami van nála: a mindent mindenfélében keresnem. ■vnsamap Budapest, szeptember 4. Báró Roszner Ervin jelölése. A szentgotthárdi kerület húsztagú küldöttsége, Vargha Gábor pártelnök vezetésével, ma megjelent a központimunkapárti körben, hogy a Széll Kálmán halálával megüresedett képviselői mandátumot báró Roszner Ervinnek, a király személye körüli miniszternek munkapárti programmal felajánlja. A miniszter a jelölést elfogadta és a küldöttséggel együtt Szentgotthárdra utazott, hogy holnap ott programmbeszédét elmondhassa.