Világ, 1915. október (6. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-01 / 273. szám

fmxkesitőség Vi- A*ária*y*ui­­?«. szám. Telefon 58*00, a felelős szerkesztőé­­ 81—­58. Kiadóhi­vatal fi., Andrássy^ut 47. szám. Telefon U*90. Előfizetési árak a magyar tárosa országaiba, Ausztriába és Bosznia*Hercegovinába: Egész évre 0 kor, félévre 16 kor, negyedévre 8 sor., egy hóra 2 kor. 80 fil. A német birodalomba negyedévre 15 kor., egy Sóra 5 korona 20 fil­. A »ViLAG« Megjelenik hétfő kivételével mindennap, Ünnepnapok után is. Ara Budapesten, vidéken ál pályaudvarokon 12 fillér.VILÁG IcíSáhiwSfi^,1 'ifiodCi­ ­cr }., Győri és Nagy, Jauíos ét Társa, Teoczcr Gyula, Leopold Testv., Mezei Antal, Schwarz 16» zsef, Mgssc Rudolf, Eckstein Ber« nát hirdetési irodákba*. — Becsben? M. Dukes Nachf., riaasenstein és Vogler, Rudolf Mos se, Eduard Braun, Heinrich Schaíek, Bocit and Herzfeld. — Berlinben j Dr. Jr, Elímenreích, Berlin»Wíítners* dorf, Holstinníche^Strasse 27. az. VI. évfolyam 1915 Budapest, PÉNTEK október 1. 273-ik szám­ ­i Kor­min-patak mocsárvidékén több orosz támaszpontot elfoglaltunk, 4 tisztet és 1000 főnyi legénységet el­fogtunk, két orosz repülőgépet le­lőttünk. Ltvániában csapataink az orosz táma­dásokat visszaverték. Hindenburg tábornagy hadcsoportja Smorgontól keletre az ellenséges ál­lást rohammal áttörte. Ezer oroszt elfogtak és hat ágyút, négy gép­fegyvert zsákmányoltak. A A török parti ütegek szeptember 27-én Kjerevisdere mellett elsülyesztettek egy ellenséges torpedónaszádot. Jiz olaszoknak a Cima Presenától nyu­gatra levő szoros ellen megkísérelt támadását tüzérségünk visszautasí­totta. Tolmeinnél és odább északra a harcok még tartanak. Ji­­rzi Urh előtt az ellenség korábbi hadállásaiba vonult vissza. Szakkörökben nem tartják kizártnak, hogy a Benedetto Brin katasztró­fáját osztrák-magyar tengeralattjáró okozta. A A franciák áttörési kísérleteiket tegnap csak a Champagneban folytatták. Loostól északra a német ellentá­madás lassan előrehaladt. Souchez­­től délkeletre sikerült a franciáknak két kisebb helyen a német vona­lakba benyomulni. Reims és az arr­­gonneok között elkeseredett harcok folytak. Ma reggel egy erős ellen­séges támadás a Massigestől észak­nyugatra húzódó arcvonalon össze­omlott. Massigestől északra az ol­­dalozó ellenséges tűznek kitett 191-es magaslat elveszett. A háborús könyvpiac Világ tudósítójától Berlin, szeptember hó. Talán még jobban, mint a harctereken aratott sikereinél, domborodik ki Német­ország nagysága, ereje, páratlan szervezett­sége azokban a győzelmekben, amelyeket ez az ország, ez a nagy és erős nép azokon a rázkódtatásokon aratott, amelyek az otthon­maradt, dolgozó és polgári Németországot fe­nyegették. Sehol, egyetlen háborús országban sem érzik meg ennyire kevéssé a háborút, mintha Németország nemcsak az ellenséget tudta volna távoltartani magától, hanem a gazdasági katasztrófákat is, amelyek majd­nem minden háborút viselő államnak normális életére olyan csapásokkal sújtottak le, hogy e megrendült gazdasági életet már csak egy lé­pés választja el az összeomlástól. Az, amit az élelmezés, a szegényügy, a munkanélküliség megoldásánál produkáltak, a szervezettség gé­pezetének virtuóz működése volt, de végre is olyan háborús kényszerűség, amely elől nem lehetett kitérni, amely nélkül háborút viselni lehetetlen. Hogy a gazdasági életnek a majd­nem normális működését fenn tudták tartani, az a nagy gazdasági erők páratlan harmóniá­jának a munkája volt, amely kétségtelenül összefüggésben áll az ország gazdaságával és azzal a szilárd és szolid bázissal, amelyen ez az egész gazdasági élet felépült és elhatalma­sodott. De sehol, a gazdasági élet egyetlen ágában sem tükröződik vissza, rajzolódik ki olyan élesen Németország gazdasági nagy­sága, kultúrájának valóban mélyen gyöke­rező volta, mint a német könyvpiacnak a há­ború folyamán való átalakulásában. A könyv, mint gazdasági cikk, végre is luxus­cikk és akkor, amikor a szegénység és a gond cson­tos ujja kopogtat az ajtókon, a leghamarabb a luxus­cikkekről mondanak le az emberek. Németország könyvipara úgy alakult a há­ború alatt, mintha csak nagy vonásaiban, tá­voli rezgéseiben érezné meg a roppant világ­rengést. Végtelenül jellemző és tanulságos en­nek az alakulásnak a kicsit közelről való szemlélete: egy ország lélektana, kultúrája, gazdasági ereje tükröződik vissza a képében. Megpróbálom egészen nagy vonásokban vázolni azt a folyamatot, amely a háború ki­törése óta a német könyvpiacot formálta. Ada­taimat a legnagyobb német könyvkiadó­ cégek­től: S. Fischer, Cotta, Philipp Reclam, Diede­­rich stb. kaptam, tehát — bár az adatok csak hozzávetőlegesek — mindenesetre föltétlenül hiteleseknek tekinthetők. Í1 háborús irodalom Két nagy karakterisztikonja emelkedik ki a német könyvpiacnak e háborús folyamatból. Az egyik az, hogy a háború roppant kevéssé befolyásolta csak a könyvpiacot Németország­ban. Ez két irányban nyilatkozott meg leg­inkább: először a termelés semmivel sem lett kisebb, mint a háború előtt volt, másodszor pedig a háborító aktualitások nem árasztották el teljesen a könyvpiacot, a brosúrák özönébe nem fűlt bele az a literatúra, amely a hábo­rútól — hogy úgy mondjam — függetlenül dolgozik. Kétségtelen, hogy a háborúnak óriási irodalma támadt. De nem szabad elfe­lejteni, hogy Németországnak mindig, minden egyes aktuális kérdésben óriási az irodalma, a különbség csak az, hogy az az aktuális literatúra, amely máskor a marokkói problé­mával, a flottakérdéssel, gazdasági problé- s mákkal foglalkozott, most kizáróan a háború­val vagy a háborúval összefüggő kérdésekkel foglalkozik, mert hiszen ez most az egyetlen aktualitás. De ez a háborús irodalom nem csapott túl az egészséges korlátokon, nem lett kizárólagossá, nem idézett elő megakadást egyéb irodalmi munkásságokban és nem foj­totta meg nyújtózkodásával azt a másik iro­dalmat, amely nem az aktualitásnak, a pilla­natnak dolgozik. Ez azt jelenti, hogy azok az írók vagy tudósok, akik nem foglalkoznak háborús problémákkal, épp úgy dolgoznak tovább, épp úgy találnak kiadót az írásaikra, mint azelőtt. Ezenkívül még egy nagyon érdekes je­lensége van a német háborús irodalomnak. A közönség nem igen érdeklődik az egy napi, szenzáció-aktualitások iránt, hanem inkább azokat a munkákat keresi, amelyek a háború folyamán előállott nagy kérdésekkel alaposan, tudományos fölkészültséggel foglalkoznak. Ilyenek például: a modern hadviselést ma­gyarázó könyvek, különösen pedig a gazda­­sági kérdéseket tárgyaló művek. Ezek, bár a háborús literatúrához tartoznak, még­sem szá­míthatók a tulajdonképpeni aktuális iroda­lomhoz, mert komoly kutatások, tudományos szemlélődések eredményei és adataik igen értékesek lesznek a háború után is. A mon­archia és Németország gazdasági viszonyával egész literatura foglalkozik, közöttük nem egy magyar író munkája is: Pályi Ede könyve, Lukács Géza sok alapossággal és ere­deti adatokkal készült könyvei, Smialovszky Valér könyve, amely most hagyja el a»sajtót. Hantos Elemérnek „Volkswirtschaft und Fi­.­­.k­í v’.....J. _­ A védvámos Angliád Irta: Dr. Bernét Ottó A háború reá kényszeritette An­gliára a védvámokat. Ha semmi más hatása nem volna ennek a háborúnak, mint az, hogy ami ellen békében az an­gol polgárság kilenctizedrésze négy parlamenti választáson állást foglalt, most kénytelen volt ellenkezés nélkül elfogadni, már ez is elég bizonyíték volna amellett, hogy az angol­­nép nem tudta, mit tesz, mikor háborút­ kezdett. Azzal az új vám- és adótörvénynyel, amelynek jövedelméből az angol kor­mány a háború költségeinek legalább egy részét elő akarja teremteni, az angol gazdasági politikának legragyogóbb kor­szaka záródott le. A mint század huszas éveiben indították meg az angol keres­kedők a mozgalmat a vámok ellen s mikor húsz évvel utóbb a mozgalom diadalmaskodott, a szabad kereskede­lem sokkal bőségesebb forrása lett az angol gazdagodásnak, mint a legtelje­sebb védvámrendszer lehetett volna. Ez az oka annak, hogy a szabadkereskede­lem valósággal dogmája lett az angol gazdasági politikának s mikor a kon­zervatív párt Chamberlain agitációja folytán a védvámok behozatalát állította fel programjaiul, az angol választók az egész pártot letaszították a hatalomról s a liberális pártot ültették helyébe, mely a szabad kereskedelem mellé szegezte le magát. Már akkor, mikor Asquith kényte­len volt a háború alatt a kabinetjét re­konstruálni s abba a konzervatív párt vezetőit is belevenni, nyilvánvaló volt, hogy a liberális párt elveszítette a játsz­mát s hogy a koalíciós kabinetben a konzervatívok fogják a vezető szerepet átvenni. De hogy ez olyan gyorsam és olyan leplezetlenül történjék meg, mint ahogy ez megtörtént, arra nem lehetett gondolni sem. Az új budgetjavaslat, mely Anglia egész adózását és vámrend­szerét új alapokra fekteti, tulajdonkép­pen nem egyéb, mint a konzervatív vámprogrammnak meg­valósítása, ha nem is a maga teljességében, de leg­alább egyik részletében. Mac­Kenna pénzügyminiszter ak­kor, mikor beterjesztette javaslatát, hogy az automobilra, órákra, hangsze­rekre, ablaküvegre, kalapokra s még egy egész csomó iparcikkre behozatali vámot vessenek ki, azzal védekezett ugyan, hogy ez a rendszabály csak át­menőleges, csak a háború végéig marad hatályban s a háború után ezeket a cikkeket ismét vámmentesen lehet majd behozni,, destitute senki, aki ezt Angliá­ban elhinné. Ez kitűnt az angol parla­mentben elhangzott beszédekből. Mert a kormány számára egyelőre nem is arról volt szó, mintha ezekből a vámok-

Next