Világ, 1916. március (7. évfolyam, 61-91. szám)
1916-03-01 / 61. szám
41 1916. március .. VILÁG Bratianu miniszterelnök elnöklete alatt valamennyi miniszter részvételével fontos minisztértamcs volt, mely az aktuális külpolitikai és katonai természetű kérdésekben határozott. A Balkanska Posta jelenti, hogy Porumbaru román, külügyminiszter egy politikai barátja előtt a következő nyilatkozatot tette: Románia ebben a percben a világháborúban eddig követett magatartását nem változtatja meg. Románia ahhoz a hatalmi csoporthoz fog csatlakozni, mely a legelfogadhatóbb feltételeket szabja számára. A gazdasági egyesületek nem tudnak belenyugodni az angolokkal kötött szerződés egyes intézkedéseibe. A gazdasági egyesületek elnökei tegnap tanácskozást tartottak Szoleanu elnöklésével, melyen megvitatták az egyes sérelmes pontozatokat s különösen a gabona átadására vonatkozólag követelték a szerződés megváltoztatását. A földművelésügyi miniszter megígérte, hogy a kérdést újból megbeszéli minisztertársaival. Iz OUág tudósítójától Konstantinápoly, febr. 20. Az Ikdam jelenti Bukarestből, hogy az entente követei kollektív jegyzéket intéztek a román kormányhoz, amelyben magyarázatot kérnek az angolokkal 80.000 vagyon gabona eladására nézve megkötött szerződés hatályta hini tilsának okairól. Annak idején tudvalevőleg a szerződést szorakozták, eddig azonban még arra nézve sem sikerült semmit sem megtudni, hogy az ügylettől melyik fél lépett vissza. Az Aimtente-követek mostani lépése azt bizonyítja, hogy az ügylettől Románia állott el. A jegyzék ismételten hangsúlyozza, hogy a román kormány e ténykedése merev ellentétben áll avval a barátságos magatartással, amelyet az entente hatalmas Románia iránt és viszont eddig tanúsítottak és a szövetséges kormányok sajnálnák, ha arra kényszerülnének, hogy ebből a román kormány esetleges barátságtalan érzelmeire következtessenek. Arról, hogy Bratianu miniszterelnök milyen választ adott a jegyzékre, ezideig nem érkezett jelentés. Törökország háborúja A török főhadiszállás jeleld február28-ról: Irak-front. A február 22-ére virradó éjszaka az ellenség megkísérelte, hogy meglepetésszerűen előnyomuljon ■ Felahiénél levő állásaink ellen, de könnyen visszavertük. Február 23-án az ellenség egy bárkával körülbelül egy zászlóaljnyi csapatot partra akart szállítani, hogy balszárnyimk ellen előnyomuljon. A kísérlet azonban tüzelésünk következtében meghiúsult. — Kaukázus-front: Nincsenek jelentős események. — Dardanchiafront: Február 22-től 24-ig ellenséges hadihajók, melyek különböző időpontokban megszakításokka az anatóliai és ruméliai part egyik-másik részét bombázták, minden ilyen alkalommal parti ütegeink tüzelése következtében kénytelenek voltak tüzetesüket beszüntetni és eltávozni, anélkül, hogy iánai eredményt értek volna el. Egy ellenséges repülőgép átrepülte a tengerszorosokat, de egyik repülő járművünktől megtámadtatva, kénytelen volt megfordulni és eltávozni. A szenátus ülésén Taluat bej Törökország pénzügyi helyzetét ismertette. A szenátus rövid vita után lfogadta a költségvetést. Japán harci készülődése Kínában a felkelés egyre nagyobb terjedelmet vesz, s ez a körülmény a katonai készülődések mellett a japán politikai világot is mind elhatározóbban érinti. Azokból a politikai jelentésekből, amelyek Péterváron keresztül érkeznek hozzánk, mind határozottabban ki lehet venni, hogy Kínát a japáni beavatkozás veszedelme fenyegeti, a kokuminták, a radikálisok pártja, akihez Obama korábban igen közel állott, s akiknek kívánságaira a miniszterelnök ma is kénytelen figyelemmel lenni, hogy a hatalmas Seiyukat sakkban tarthassa, a híradások szerint sürgeti a japán kormány beavatkozását a kínai ügyekbe. S más oldalról is azt követelik Japánban, hogy a kínai felkelés területein tulajdon védelmére tekintse a felkelőket hadviselő feleknek. Ami az esetleges katonai intervenciót illeti, erre a kínai felkelők jelenlegi hadihelyzete mellett még alig lehet szó, hisz azok a helységek, ahol a felkelők szervezetten állanak, a tengerparttól még elég távol vannak. Az a gondolat, hogy Japán a felkelőket hadviselő feleknek fogja elismerni, közelfekvő már csak azért is, mert így jogcíme lenne a politikai beavatkozásra. Különben Japánt a népjogok, s jogcímek egyébként nem is sokat feszélyezik. Az aratás ideje számára most érkezett el, s a japáni nép azt kívánja kormányától, a félhivatalos jelentések szeretik a dolgokat így magyarázni, hogy a kínálkozó alkalmat teljes egészében használják ki. Az Okumu-kabinet már elég gyakran játszotta a keletázsiai béke fenntartójának szerepét, e szerepében vetett akadályt Kínában a monarkisztikus tervek keresztülvitele elé, azzal az ürügygyel, hogy így a felkelést akadályozza meg. Most aztán a monarchisztikus mozgalmak következményeképp a felkelés Kínában mégis kitört, ami nem következhetett volna be, ha a felkelés gyökerei nem Japánba nyúltak volna vissza, s ha a monarchisztikus terveknek épp Japán által kívánt elhalasztása a felkelés előkészítésére időt nem biztosított volna. A békebarát szerepét játszó kormány számára így alakult ki az a helyzet, amelyben a mostani japán kormány erős ellenzékével szemben aligha lesz képes másképp megállani a parlamentben, csakúgy, ha a szavak helyett a cselekvés terére lép. Japánnak ma Kínával szemben szabad a keze. Európa népei garantálták ugyan Kína területi épségét, de őket most a saját háborúját foglalja el teljesen. Anglia keletázsiai erőhuralmával Japán javára pedig felhagyott. Október 28-ika, mikor Anglia pekingi követe, bár éveken át ő volt az itteni diplomácia doyenje, egy rangban alacsonyabb japáni ügyvivő kíséretében, Waidsiappuhoz ment, hogy előterjessze Anglia érdekeit az esettel szemben, ha Kína visszatér a monarchisztikus kormányformához, fordulópontot jelentett Keletázsia történetében. Ugyanezt jelentette az a jegyzék is, amit a tokiói angol követ Grey megbízásából adott át Okaménak. E jegyzékben biztosította Japánt Anglia, hogy Kínával csak Japánnal egyetértésben kezd tárgyalásokat. Nagy politikai fordulatot jelentenek ezek az események. Anglia lemondott Kínában az önálló politikáról, s Japánt teve meg az entente hatalmak mandatanújává Kelet- ázsiában. Mind a mai napig gondosan titkolják az angol lapok olvasóik előtt sir Conyngham Green-nek november 10-iki jegyzékét a japán kormányhoz. Pedig Japán hozzájárulásával a londoni egyezményhez e tárgyalások már befejezést is nyertek. S Francia- és Oroszország? Nehezen, de ők is kénytelenek voltak engedni. Az eutentenak szüksége van a muníciót literáló Japánra. Minden hír, ami Tokióból külön német béketárgyalásokról ad számot, csak zsarolási kísérlet Japán részéről. Japánnak ma szabad a keze Kínában. Komoly csentállástól szövetségesei részéről nem kell félnie. A vetés pedig érik. Juansikai Délnyugati-Kínábaja a felkelésen könnyen úrrá lehetne. A fölkelőket azonban Japán erkölcsileg és anyagilag is támogatja, ily körülmények közt a pekingi kormány összes törekvését csak arra szoríthatja, hogy a fölkelés Hunan, s más középkínai tartományokra át nem terjedjen. Mert ez kész alkalom volna Japán hivatalos és aktív beavatkozására. Hunanban és a többi Vancsek tartományokban ugyanis a japánok hite szerint országuknak érdekei különösen jelentősek. Francia foglyok lapja Journal du Camp d’Ohrdruf A háborúnak igen kedves és megható dokumentuma került kezünkbe: a ..Journal du Camp d‘ Ohrdruf, a Németországban lévő francia foglyok lapja. Ezt a lapot, — mint a segítő bizottság orgánumét — s német hadvezetőség engedélyezte s francia foglyok írják, francia nyelven A lap címképe: egyik oldalon e£r sportsapkás rikkancs szalad, kezében lapokkal, a másikon egy lerongyolódott francia baka áll, facipőkben és olvasva a foglyok újságját. Közbül két távirópózna áll, melynek drótjait libák harapják A kis újság a németországi fogolytáborból került hozzánk, francia fogoly küldte egy itten tartózkodó internált nőismerősének. Rajta van a lapon a német cenzúra pecsétje: Geprist. Röviden ismertetjük az 1918. február 8-án megjelent 24. szám tartalmát. Elől, a lap élén egy vers- Emile Verhaaren, a kiváló belga költő irta s első közlési jogát a francia foglyok lapjának engedte át. Címe: ..Az öröm.“ T utána egyféle elmélkedő cikkecske, mely a szenvedést, a kitartást, tu aszkéta «kölesét prédikálja: ,,Mindenki, aki fut, fárad. Mindenki, aki lésgömbbel játszik, fárad. Minden hőfelé fárad. Mindenütt azt olvassuk, hogy az emberek a gyönyört keresik, de ez nem nyilvánvaló; inkább úgy tetszik, hogy az emberek a szenvedést keresik és szeretik a szenvedést. Azs öreg Diogenes mondta: „A szenvedés a legjobb.“ Azt mondhatjók, hogy örömüket lelik abban a szenvedésben, melyet keresnek, ez azonban csak a szavakkal való játszás: ez a lobbogsáji és nem az öröm. ez ez ép oly két különböző dolog, mint a rabszolgaság és a szabadság.“ Utána egy másik cikk: „Bet! hangulat". Előtte Tacitus szép szavai jelszóval: ...........A világ végén hallani a nép saját, amint lemerül a vizekbe.“ Az, aki ezt a elteket írja. —» A. Oh. Lamavela — francia fogoly, aki a fogolytáborban, él, messze, messze, Thüringiában, a világ végén. Pár részlet a cikkecskéből: „Emlékek látogatnak, nem pusztán azok, melyek benépesítik messze múltakat és erősen összekötnek azokkal, kiket azelőtt szerettünk, de azokkal is, kik nem kevésbé vannak vonatkozásban szellemünkkel és szivünkkel, kik a közelünkben vannak és alig tudjuk, hol vannak. Az a száműzetés, melyben már két ősze és két tele részünk van, hozzászoktatott az áldozó nap látványához, mely napi futását végzi, a lángoló alkonyban, mely vénük és meghal Thuringia elst hegyein.. Ai az a pillanat, mikor a határozott sötétség ráhull a látóhatárra, mely még — úgy látszik, — hagyott számunkra egy kis lelket, egy kis erőt és reményt az utolsó fénynyel. A lila falból három tömör, gömbölyű hegy emelkedik, mely elzárja a borzalmak völgyét. És a nap lehull, belesüpped a felhőkbe, melyeketmét feltüntet az alkony. És ebben a pillanatban vér csurog az égből a zenitig és azon túl is, most történt meg a legborzalmasabb dolog: megölték a napot a borzalmai völgyében . . . Egy sirály kirepül a három szikla, közül és öll közel, száll hozzám, hogy szárnyaival érinti e hajam . . . Mégis él: a nap mégis él! Egy út vezet hozzá: egy fénypózna, mely nyugatról a zenitig vezet Nézd: a három szikla egy trón oszlopává válik is ideül le maga az Úristen. Csak a nyakát látom a magaslaton. Ahova tekint, ott fény van, mert tekintete fény. Trónjának lábai a lángokba, éterbe és a felhőbe merülnek, az első csillagok játszanak feje körül. Hát él az isten és megengedi, hogy megnyikolják a napot?“ Aztán egy kimutatás: mennyi gyűlt be a franchi hadifoglyok javára- Teljes összeg: 1.374.13 márka Itt egy sporttudósítás, egy szonett, egy folytatásos elbeszélés, a badifogolyiroda működéséről egy ismertető cikk lesz másik cikk a gőzgépekről. Végül egy humoros karcolat. A háborúról természetesen szó sincs. de azt is ki kell emelnünk, hogy a német hadvezetőzés egyetlen helyütt sem sugalmazott cikket, hagyta a hadifoglyokat, hogy szomorúságukat megírják, a lapok nyelvén és a magok módján. Egy egész kis társadalom lapja ez. A hirdetések is igen érdekesek: „Orosz teaház“, olvassuk egy helyen. Egy csésze 0.05 pfennig. Mb. 9. barakk. B. fogolytábor: A szerkesztésért Oberleutnant Lenswitz felelős. Ez a mondat németül van kinyomtatva. Az egyetlen német mondat a francia hadifoglyok lapjában... Szer«3»