Világ, 1916. március (7. évfolyam, 61-91. szám)

1916-03-01 / 61. szám

41 1916. március .. VILÁG Bratianu miniszterelnök elnöklete alatt valamennyi miniszter részvételével fontos mi­nisztértamcs volt, mely az aktuális külpoliti­kai és katonai természetű kérdésekben hatá­­rozott. A Balkanska Posta jelenti, hogy Porum­­baru román, külügyminiszter egy politikai barátja előtt a következő nyilatkozatot tette: Románia ebben a percben a világháborúban eddig követett magatartását nem változtatja meg. Románia ahhoz a hatalmi csoporthoz fog csatlakozni, mely a legelfogadhatóbb feltétele­ket szabja számára. A gazdasági egyesületek nem tudnak bele­nyugodni az angolokkal kötött szerződés egyes intézkedéseibe. A gazdasági egyesületek elnö­kei tegnap tanácskozást tartottak Szoleanu elnöklésével, melyen megvitatták az egyes sé­relmes pontozatokat s különösen a gabona át­adására vonatkozólag követelték a szerződés megváltoztatását. A földművelésügyi miniszter megígérte, hogy a kérdést újból megbeszéli minisztertársaival. Iz OUág tudósítój­ától Konstantinápoly, febr. 20. Az Ikdam jelenti Bukarestből, hogy az en­tente követei kollektív jegyzéket intéztek a ro­mán kormányhoz, amelyben magyarázatot kérnek az angolokkal 80.000 vagyon gabona el­adására nézve megkötött szerződés hatály­ta hi­­ni tilsának okairól. Annak idején tudvalevőleg a szerződést szorak­ozták, eddig azonban még arra nézve sem sikerült semmit sem megtudni, hogy az ügylettől melyik fél lépett vissza. Az Aimten­te-követek mostani lépése azt bizonyítja, hogy­ az ügylettől Románia állott el. A jegyzék ismételten hangsúlyozza, hogy a román kor­mány e ténykedése merev ellentétben áll avval a barátságos magatartással, amelyet az entente hatalmas Románia iránt és viszont eddig tanú­sítottak és a szövetséges kormányok sajnálnák, ha arra kényszerülnének, hogy ebből a román kormány esetleges barátságtalan érzelmeire­ következtessenek. Arról, hogy Bratianu mi­niszterelnök milyen választ adott a jegyzékre, ezideig nem érkezett jelentés. Törökország háborúja A török főhadiszállás jeleld február­­28-ról: Irak-front. A február 22-ére virradó éj­szaka az ellenség megkísérelte, hogy megle­petésszerűen előnyomuljon ■ Felahiénél levő állásaink ellen, de­ könnyen visszavertük. Február 23-án az ellenség egy bárkával kö­rülbelül egy zászlóaljnyi csapatot partra akart szállítani, hogy balszárnyimk­ ellen előnyo­muljon. A kísérlet azonban tüzelésünk követ­keztében meghiúsult. — Kaukázus-front: Nincsenek jelentős események. — Dardanchia­­front: Február 22-től 24-ig ellenséges hadi­hajók, melyek különböző időpontokban megszakításokka­ az anatóliai és ruméliai part egyik-másik részét bombázták, minden ilyen alkalommal parti ütegeink tüzelése következ­tében kénytelenek voltak tüzetesüket beszün­tetni és eltávozni, anélkül, hogy iánai ered­ményt értek volna el. Egy ellenséges repülőgép átrepülte a tengerszorosokat, de egyik repülő járművünktől megtámadtatva, kénytelen volt megfordulni és eltávozni. A szenátus ülésén Taluat bej Törökország pénzügyi helyzetét ismertette. A szenátus rö­vid vita után lfogad­ta a költségvetést. Japán harci készülődése Kínában a felkelés egyre nagyobb terje­delmet vesz, s ez a körülmény a katonai ké­szülődések mellett a japán­ politikai világot is mind elhatározóbban érinti. Azokból a po­litikai jelentésekből, amelyek Péterváron ke­resztül érkeznek hozzánk, mind határozot­tabban ki lehet venni, hogy Kínát a japáni be­avatkozás veszedelme fenyegeti, a kokumin­­ták, a radikálisok pártja, akihez Obama ko­rábban igen közel állott, s akiknek kívánsá­gaira a miniszterelnök ma is kénytelen figye­lemmel lenni, hogy a hatalmas Seiyukat sakkban tarthassa, a híradások szerint sür­geti a japán kormány beavatkozását a kínai ügyekbe. S más oldalról is azt követelik Ja­pánban, hogy a kínai felkelés területein tu­lajdon védelmére tekintse a felkelőket had­viselő feleknek. Ami az esetleges katonai in­tervenciót illeti, erre a kínai felkelők jelenlegi hadihelyzete mellett még alig lehet szó, hisz azok a helységek, ahol a felkelők szervezet­ten állanak, a tengerparttól még elég távol vannak. Az a gondolat, hogy Japán a felkelő­ket hadviselő feleknek fogja elismerni, közel­fekvő már­ csak azért is, mert így jogcíme lenne a politikai beavatkozásra. Különben Japánt a népjogok, s jogcímek egyébként nem is sokat feszélyezik. Az aratás ideje számára most érkezett el, s a japáni nép azt kívánja kormányától, a félhivatalos jelentések szeretik a dolgokat így magyarázni, hogy a kínálkozó alkalmat teljes egészében használják ki. Az Okumu-kabinet már elég gyakran játszotta a keletázsiai béke fenntar­tójának szerepét, e szerepében vetett aka­dályt Kínában a monarkisztikus tervek ke­resztülvitele elé, azzal az ürügygyel, hogy így a felkelést akadályozza meg. Most aztán a monarchisztikus mozgalmak következmé­nyeképp a felkelés Kínában mégis kitört, ami nem következhetett volna be, ha a felkelés gyökerei nem Japánba nyúltak volna vissza, s ha a monarchisztikus terveknek épp Japán által kívánt elhalasztása a felkelés előkészí­tésére időt nem biztosított volna. A békebarát szerepét játszó kormány számára így alakult ki az a helyzet, amelyben a mostani japán kormány erős ellenzékével szemben aligha lesz képes másképp megállani a parlament­ben, csakúgy, ha a szavak helyett a cselekvés terére lép. Japánnak ma Kínával szemben szabad a keze. Európa népei garantálták ugyan Kína területi épségét, de őket most a saját háború­ját foglalja el teljesen. Anglia keletázsiai erőhuralmával Japán javára pedig felhagyott. Október 28-ika, mikor Anglia pekingi követe, bár éveken át ő volt az itteni diplomácia doyenje, egy rangban alacsonyabb japáni ügyvivő kíséretében, Waidsiappuhoz ment, hogy előterjessze Anglia érdekeit az esettel­­ szemben, ha Kína visszatér a monarchisztikus kormányformához, fordulópontot jelentett Keletázsia történetében. Ugyanezt jelentette az­­ a jegyzék is, amit a tokiói angol követ Grey­­ megbízásából adott át Okaménak. E jegyzék­­­­ben biztosította Japánt Anglia, hogy Kíná­val csak Japánnal egyetértésben kezd tárgya­lásokat. Nagy politikai fordulatot jelentenek ezek az események. Anglia lemondott Kíná­ban az önálló politikáról, s Japánt teve meg az entente hatalmak mandatanújává Kelet- ázsiában. Mind a mai napig gondosan titkol­ják az angol lapok olvasóik előtt sir Conyng­­ham Green-nek november 10-iki jegyzékét a japán kormányhoz. Pedig Japán hozzájáru­lásával a londoni egyezményhez e tárgyalások már befejezést is nyertek. S Francia- és Orosz­ország? Nehezen, de ők is kénytelenek vol­tak engedni. Az eutentenak szüksége van a muníciót literáló Japánra. Minden hír, ami Tokióból külön német béketárgyalásokról ad számot, csak zsarolási kísérlet Japán részéről. Japánnak ma szabad a keze Kínában. Ko­moly csentállástól szövetségesei részéről nem kell félnie. A vetés pedig érik. Juansikai Dél­­nyugati-Kínábaja a felkelésen könnyen úrrá lehetne. A fölkelőket azonban Japán erkölcsi­leg és anyagilag is támogatja, ily körülmé­nyek közt a pekingi kormány összes törek­vését csak arra szoríthatja, hogy a fölkelés Hunan, s más középkínai tartományokra át nem terjedjen. Mert ez kész alkalom volna Japán hivatalos és aktív beavatkozására. Hu­­nanban és a többi Vancsek tartományokban ugyanis a japánok hite szerint országuknak érdekei különösen jelentősek. Francia foglyok lapja Journal du Camp d’Ohrdruf A háborúnak igen kedves és megható doku­mentuma került kezünkbe: a ..Journal du Camp d‘ Ohrdruf, a Németországban lévő francia­­ foglyok lapja. Ezt a lapot, — mint a segítő bizottság orgá­numét —­ s német hadvezetőség engedélyezte s francia foglyok írják, francia nyelven­ A lap címképe: egyik oldalon e£r sportsapkás rikkancs szalad, kezében lapokkal, a másikon egy lerongyolódott francia baka áll, facipőkben és ol­vasva a foglyok újságját. Közbü­l két távirópózna áll, melynek drótjait libák harapják­ A kis újság a németországi fogolytáborból ke­rült hozzánk, francia fogoly küldte egy itten tar­tózkodó internált nőismerősének. Rajta van a lapon a német cenzúra pecsétje: Geprist. Röviden ismertetjük az 1918. február 8-án meg­jelent 24. szám tartalmát. Elől, a lap élén egy vers- Emile Verhaaren, a kiváló belga költő irta s első közlési jogát a francia foglyok lapjának engedte át. Címe: ..Az öröm.“ T utána egy­­féle elmélkedő cikkecske, mely a szenvedést, a kitartást, tu aszkéta «kölesét prédi­kálja: ,,Mindenki, aki fut, fárad. Mindenki, aki lés­­gömbbel játszik, fárad. Minden hőfelé fárad. Min­denütt azt olvassuk, hogy az emberek a gyönyört keresik, de ez nem nyilvánvaló; inkább úgy tet­szik, hogy az emberek a szenvedést keresik és sze­retik a szenvedést. Azs öreg Diogenes mondta: „A szenvedés a legjobb.“ Azt mondhatjók, hogy örömü­ket lelik abban a szenvedésben, melyet keresnek, ez azonban csak a szavakkal való játszás: ez a lobbogsáji és nem az öröm. ez ez ép oly két külön­böző dolog, mint a rabszolgaság és a szabadság.“ U­tána e­gy másik cikk: „Bet! hangulat". Előtte Tacitus szép szavai jelszóval: ...........A világ vé­gén hallani a nép saját, amint lemerül a vizekbe.“ Az, a­ki ezt a elteket írja. —» A. Oh. Lamavela — francia fogoly, aki a fogolytáborban, él, messze, messze, Thüringiában, a világ végén. Pár részlet a cikkecskéből: „Emlékek látogatnak, nem pusztán azok, me­lyek benépesítik messze múltakat és erősen össze­kötnek azokkal, kiket azelőtt szerettünk, de azok­kal is, kik nem kevésbé vannak vonatkozásban szel­lemünkkel és szivünkkel, kik a közelünkben vannak és alig tudjuk, hol vannak. Az a száműzetés, melyben már két ősze és két tele részünk van, hozzászoktatott az áldozó nap látványához, mely napi futását végzi, a lángoló alkonyban, mely vénük és meghal Thuringia elst hegyein.. Ai az a pillanat, mikor a határozott sötétség ráhull a látóhatárra, mely még­ — úgy látszik, — hagyott számunkra egy kis lelket, egy kis erőt és reményt az utolsó fénynyel. A lila falból három tömör, gömbölyű hegy emelkedik, mely elzárja a borzalmak völgyét. És a nap lehull, belesüpped a felhőkbe, melyeket­­mét feltüntet az alkony. És ebben a pillanatban vér csurog az égből a zenitig és azon túl is, most történt meg a leg­borzalmasabb dolog: megölték a napot a borzalmai völgyében . . . Egy sirály kirepül a három szikla, közül és öll közel, száll hozzám, hogy szárnyaival érinti e hajam . . . Mégis él: a nap mégis él! Egy út vezet hozzá: egy fénypózna, mely nyugatról a zenitig vezet Nézd: a három szikla egy trón oszlopává válik is ideül le maga az Úristen. Csak a nyakát látom a magaslaton. Ahova tekint, ott fény van, mert tekintete fény. Trónjának lábai a lángokba, éterbe és a felhőbe merülnek, az első csillagok játszanak feje körül. Hát él az isten és megengedi, hogy megnyik­­­olják a napot?“ Aztán egy kimutatás: mennyi gyűlt be a franchi hadifoglyok javára- Teljes összeg: 1.374.13 márka Itt egy sport­tudósítás, egy szonett, egy foly­tatásos elbeszélés, a badifogolyiroda működéséről egy ismertető cikk l­esz másik cikk a gőzgépekről. Végül egy humoros karco­lat. A háborúról természetesen szó sincs. de azt is ki kell emelnünk, hogy a német hadvezető­zés egyetlen helyütt sem­­ sugalmazott cikket, hagyta a hadifoglyokat, hogy szomorúságukat megírják, a lap­ok nyelvén és a magok módján. Egy egész kis társadalom lapja ez. A hirdetések is igen érdekesek: „Orosz teaház“, olvassuk egy helyen. Egy csé­sze 0.05 pfennig. Mb. 9. barakk. B. fogolytábor: A szerkesztésért Oberleutnant Lenswitz felelős. Ez a mondat németül van kinyomtatva. Az egyet­­len német mondat a francia hadifoglyok lapjában... Szer«3»

Next