Világ, 1916. június (7. évfolyam, 152-180. szám)
1916-06-01 / 152. szám
VI» AaiWasysacJViP Elrfc*&8i Mv&stesfc «—------t3c£^»VTiXg VII. évfolyam 1916 Budapest, CSÜTÖRTÖK junius ispSS, 152-ik szám ........................■ ‘ ■ " ■ I----------------■— Strasserné Ha egy világosc£nt&tő kor megírja majd fund a kornak a történetét, akkor a történelem mellé okvetlenül képeket is kell mellékeln), Arcképeiket, még pedig női antcépeiket Minden h-Aljonis kornak megvan a maga női típusa Angyalok lebegtek valamta a vérben, Eger asszonyosról említést tesz a történelem. 1848/49 magyar asszonyait talám leginkább a szegény consódolk őrangyala, Maderspach Károlyné jellemzi, kit sok jótettéért egy, osztrák kapitány Trongresszertetett, nyilvánosan véresre veretett. Tempóra mutantur ... És most ex önfeláldozó nő mellett van másik háborús nő is, a tigris, a vérszomjas, a gonosz, az, akit nem is az arany, de a gyémánt éhsége iránt, tét, akinek szellemi gyomor tágulása vasi és mindent megért, mindent elfogad, jónak tart, amivel növelheti a vagyonát, mindent eltűr az lírától, ami alkalmasnak látszik a teljes jóllét megszerzéséhez. Olvastuk, hogy régen, a múltban öreg parasztok ujjal mutogattak gazdag emberekre, kikről azt suttogták, hogy valamikor, valahol egy régi háborúban szerezték meg magukat, a csaták után végigjárták a harcteret és az elesett katonák csizmaszárából rendre lopkodták ki a bankókat. Azóta fejlődött a modern technika, de a hullafosztogatók rendszere is. Be kell azonban ismernünk, hogy ez a rendszer se sokkal illatosabb a réginél. E megírandó történelem számára meg kell őrizni okvetlenül Strasserné arcképét is, ki most súlyos vádakkal terhelten áll a nagyváradi törvényszék előtt. Igazán strindbergi Apas. Azonnal sírőgörcsöt kap és hisztérikus robotot, mihelyt a tanok víziszejről és romjait húsról beszélnék. Régi versekben olvasunk a béna, beteg harcosokról, kik házról-házra jártak, így kaptak enni, minden családnál, ingyen, szívességből, jót és frisset. Most, hogy az élelmezést rendezték és a katonák nem szorulnak egyéni szívességünkre, akadnak olyanok,akik a paragrafusok görbéin ki tudnak bújni és pedneviaszt gyuratnak be a tésztába, tojásul, kopárral keverik a vizet, melyet tejnek kereszteknek el, és rothadt soisválatokat léptetnek elő gulyássá.. Mindenkivel szemben merénylet és bűntény lenne, de minek hívjuk azt akkor, mikor egy katonával szemben követik el, ki a saját basát vitte értük az ellenség elé és milyen jelzővel bélyegezzük a vérségüket, mikor vérző, sápadt, talán, haldokló katonák az áldozatai, akik hajlandók voltak meghalni értük és tulajdonképpen miattuk halnak meg, itt, e mögöttes országrészben, melyet kapzsiságuk egy afféle belső harctérre változtatott. Igen, egyik fronton ők állanak, pénzes zsákkal, betétkönyvekkel, az arany garmadáival, s a másik frontom a tisztességesek, a küzdők, a katonák, a mi embereink, kiknek vérét elszívják. Ez az kizsákmányoló típus is kétféle. Strasserné a merkantil mohóság megtestesülése, de vannak olyan nők is, kiknek példája Reithoffer Elza, az agrár mohóság papnője, ki ide-oda fordul, kijár és elintéz mindent s tudja a módját, hogyan kell a marhákat sóval etetni és vízzel leitatni. Mindkettő jelszava: expressz meggazdagodás. Mindkettő szavajárása: jobb ma egy tisztességtelen millió, mint holnap egy tisztességes millió. Mindkettő mentsége: háború van, tehát sietni kell, nem kell kímélni az ellenséget, mely alatt ők csak a szegény embereket értik. Örökítsük meg e típusokat a történelmi arcképcsarnok számára, de nem lenne teljes a munkánk, hogy ha ez amerikaias gondolkozású és balerkölcsű emberek mellé nem adnák azok arcképét is, kik sápadtan ülnek t. sötétben,a dolgozó, jóságos, értékes szellemi munkások arcképét, kik mindent viselnek, ingyen, kik köröm szabadiig és Ujjpattanásig dolgoznak ezért az országért és a szállítók morzsái se jutnak a számukra. Csak a hagyma, a háj, a krumpli értékes, a gondolat, a munka, a szellem semmi c Íme, itt sorakozik egymás mellett a sovány tanító, a sovány tanár, a sovány törvényszéki jegyző, a sovány bíró, a sovány, kétszeresen sovány magánhivatalnok arcképe, így az állami tanító kezdő havi fizetése, — meg kell adni, sokkal nagyobb, mint a felekezeti tanítóké; 83 korona és 33 fillér. Ebből 8 koronát lefognak a nyugdíj javára, 2 koronát pedig jövedelmi adóul, így csak 73 korona 33 fillér marad egy hónapra. Ez az összeg lakásra, ruházatra, mosásra, élelemre kelk Kétségtelenül nem nagy összeg, még akkor sem, ha hozzászámítjuk a 33 fillért is. A segédtanár, ki huszonnégy éves korában kerül a tanári dobogóra, sok évi nyomorgás és tanulás után, 1000 korona évi fizetésből él, a rendes tanár 3200 koronából. A törvényszéki aljegyző évi fizetése 1400 korona, a törvényszéki jegyzőé 2000 korona, aljárásbiróé, ki pörökben önállóan s kötelességszerűen függetlenül ítélkezik, 2600 K. Most már azt kérdezzük, hogy élhetnek meg ezek a kisemeberek, a mai háborús drágaságban, mikor egy kiló snarhghus, mely azelőtt 1 korona 20 fillér volt, 8 koronába kerül, egy darab szappan, mely azelőtt 5 fillér volt, ma 80 fillér és egy gyermekcipő, melynek régi ára 1 korona 50 fillér, kerek 8 koronába kerül. De ki tudja hány ilyen gyermekcipő kell egy ilyen családban? Amellett pedig az apának tisztességesnek, feddhetlen erkölcsűnek, kell lennie, már az állásánál fogva is. Ezek az emberek azonban meg tudják oldani a lehetetlent; élnek, tisztes jégesek, szenvednek, csak ne kérdezzék , hogyan élnek. A magyar kormány most készítteti elő, hadinyereségadó kulcsát. Mindenki helyesli, hogy a nagy, aránytalanul nagy hadinyereséget is megadóztatják, mégpedig a szegény, értelmes és kiváló nélkülözők javára, akiknek a tőkéjük csak a „ fejük’. Biztos és okos belátás sugallja ezt az vitéz- Német Belgium Az építőipar jövőjéről tárgyaltak nemrégiben a belga Nemzeti Építőmesterek Szövetsége egyik ülésén. Jean van Dmren elnök annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a háború beiejezésével semmiesetre sem várható Brüsszelben az építőiparban leszemelés. Két vállalóban pansani fog ez ipar a fővárosiban. Rámutatott az 1870-ben lefolyt háborút követő eseményeikre. Akkoriban negyvenezer francia menekült Brüsszelbe, ahol tömérdek pénzt hagytak. Ebből persze,krízis támadt. Ugyanez várható a fővárosra is, a háború végén. Erre figyelmeztet az a sok üres lakás és bizonyos, hogy sokan lesznek kénytelenek szerényebb háztartást vezetni. Az építés évekig fog szünetelni Brüsszelben és az építőmunkások javarésze keresi fel majd a vidéket, hol nagy feladat vár rájuk.Az elnök nézetét nem osztották a Szövetség tagjai A többség azt hiszi, hogy az épitőmunkás bére emelkedni fog, hiszen Belgiumban huszonháromezer épületet kell romjaiból felépíteni és az államnak sürgősen keh új nyilvános munkákat végeztetni. Azonkívül Anglia és Franciaország is keres majd munkaerőket s végre minden ipar béremelést hatással tesz az építőiparra is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az élet minden vonalon drága marad, a várható új adók alapján. E fejtegetések eredményeként elhatározta a Szövetség, hogy a bábom előtti építési szerződéseket felbontja, mert különben sok építőmester menne tönkre az anyagok drágasága és a munkabéremekedés miatt. * Nemcsak a főváros sajtója, de a vidéki lapok is panaszkodnak már jó ideje arról, hogy a munkanélkülieket a bőkezű támogatás csészén elszoktatja munkától. Különböző pénztárak ma olyan „jövedelmet" biztosítanak a szegény munkanélkülinek, hogy verejtékes munkával nem tudna annyit keresni. Monsban érdekes esetet mesélnek. Egy várósi építőmester még e munkanélküli időiben sem bocsájtotta el egyik mesteremberét aki már huszonöt esztendeje dolgozott nála. Fizetését is meghagyta egészében. De a munkás beállított hozzá nemrégiben és kijelentette, hogy ilren bér mellett nem maradhat és pontos adatokkal be is bizonyította, hogy mint „munkanélküli“ sokkal nagyobb támogatásban részesülne ... A lapok figyelmeztetik az illetékes köröket az „agyontámogatás“ veszélyére.• Kicsiny területéhez képest nagyon jelentékeny az ország cukoripara, különösen Hellegau, Lüttich és Brabant tartományokban. E vidékeken van a hires cukornépatermelés is. A gyárak nem nagy kiterjedésüek s azért aránylag magas költséggel dolgoznak. Ehhez még az is járul, hogy a gyárosok nincsenek egyenes összeköttetésben aj kistermelőkkel, hanem rendesen közvetítőt vesznek igénybe. A szállítást azonban okvetlenül olcsóbbá teszi a kitűnő csatornahálózat Antwerpennel összeköttetésben. A „Belgique“ című brüsszeli lap adatai szerint 1913—1914-ik évben 228.049 tonna volt a cukortermelés. 1914—1915-ik évben 204.177 tonna. Szeptember 1-től 1916. január 31-ig 69.411 tonna nyerscukor volt és 38.714 tonna fehér cukor. A második háborús esztendőben tehát hanyatlott a produkció. 1913—1914-ben 124.049 tonna cukrot használtak el Belgiumban, a következő évben pedig 154.214 tonnát, Franciaország megszállott tartományaival együtt. Az új évadra nézve nem garanxi jók, a kilátások. Ma hatvaii frankba kerül 8 cukorrépa tonnája és a gazdák nem akarmik kötéseket csinálni a tartós áremelkedés miatt. Az ez évi termelés talán éppen elegendő lesz ahhoz, hogy kielégítse a belföldi szükségletet. A Németországban most megalapított Cukorközpont aranyjában megfelel a Belgiumban már másfél év óta fennálló Cukorelosztó Központnak, amely célszerű és egyenlő elosztásról gondoskodik. Cukorhiányról még nem lehet szó Belgiumban. A brüszszeli kávéházban még normális adag cukrot kap minden vendég. A cukrászok asztalait pedig éppen úgy nyomják az édességek, mint azelőtt . * ji„ rA brüsszeli „epicer". Gymmatá rákeresik eda. A belga fővárosban sokkal fontosabb hivatása van, mint a világ többi nagy városaiban. A háziasszonyok kerületükben vásárolják meg mindazt a holmit, mire konyhájuknak és éléskamrájuknak szüksége van. Az ilyen cikkeknek áruházakban vagy élelmiszerraktárakban való bevásárlása, mid teszem azt Párisban, teljesen lehetetlen. Az epider a háziasszonyok öröme, mert üzletében nemcsak ételtnicikkel tart, hanem kefét, söprűt, lakkot, írószereket, ecsetet, hálót, kosarat Zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát nem árusít.A mostani körülmények között még fontosabb e kereskedő szerepe, mint azelőtt. .Sehol sem lehet a táplálkozás kérdését olyan jól tanulmányozni, mint üzletében. A vásárlóközönség érdeklődik a behozatal iránt, a készletek iránt s ahhoz irányitódik- Egész börzei jellege van sokszor az ilyen boltoknak, ahol különben is nagy megbeszéléseket tartanak az aktuális helyzetről. Sokszor fordul elő, hogy a vásárlók jegyzeteket csinálnak az ott hahin lakták