Világ, 1916. szeptember (7. évfolyam, 243-272. szám)
1916-09-01 / 243. szám
tőt nyugatra mérni előrttfaidicst tettek Ljumitica irányában. Vetrenek és Ostrava szavasam* * heve* tüzérségi harc tovább tart. A bolgárokai, a Datrovo-tótól nyugatia támadtak, a szerb ütegek tüzelés alá vették ugy, hogy komoly veszteségekkel vissza kellett vonulniok. Éjjel 11 óra. A Somme-fronton a tüzérség közepes tevékenységet fejtett ki. A rossz időjárás tovább tart. Lotharingiában ellenséges osztagok Remnon szakaszában kétszer megkísérelték vonalainkhoz közeledni Zárótüzelésünk visszautasította őket. A többi arcvonalról semmi jelenteni való. Az angol jelentés Wartinputchtól délre túljutottunk egy kis előugrásér, és foglyokat ejtettünk, akiknek száma még nincs megállapítva. Kisebb váillallkozásokbál 38 más foglyot szálllítottunk be. Az Ancre és a Somme között mindkét részről a rossz időjárás ellanére jelentékeny ágyubafre. VILÁG '1926. depéenber 1. ) Erdély: a világháború archimedesi pontja i a teadv-radtség és már Legesőbb létező tényezők azt kívánják az ország lakosságától, hogy föltétel nélküli bizalommal legyen irántuk. Ázott intézkedései iránt, melyek következtében a mai helyzet előállt és azon intézkedések iránt, melyekkel a román betörésnek útját fogják érni. A tegnapi Hofer erre nézve határozott kijelentés közölt, amikor azt mondta, hogy a határra előretolt erőcsoportoknak lépésről-lépésre való tervszerű viszszavonása úgy történt, ahogyan az „a háború esetére már régebben megállapíttatott“. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy a hadvezetéséig elő ne tudta, hogy román háború esetén milyen eljárást fog a határon elre i idékni. Tehát sem maga a hátsó vonalra való visszathúzódás, sem annak körülményei, sem az intézkedések nyomában Budapestre áramló erdélyi menekülő vonatok, nem lehetnek alkalmasak arra, hogy az ország lakosságában meggondolásokat támasszanak. Minthogy a hauti vezetőség szerint előrelátott taktikai megoldás követtkeziségedről van szó, az erdélyi menekülést sem szabad a meglepettség következményeinek tekinteni, hanem szintén az előrelátott taktikai megoldás természetes velejáróját kel benne látni. Hiszen a timis és perglaiterterüneteket is kiürítették mielőtt még az olasz offertziva megkezdődött. De ez intéző tényezők által az ország takosságától várt és megkívánt fektetlen bizalom sem gátolhat meg bennünket abban, hogy nehéz és fájdalmas érzéseinknek kifejezést ne adjunk, amikor a betörő ellenség, mely el akarja tőlünk ragadni a drága, szép és kincses Erdélyt, már annak területein hatol előre. Minden magyar szív keserűen facsarodik össze attól az érzéstől, melyet — azt akarják tőlünk — a hideg megfontolás csendesítsen és hüvösítsen. Mert ha, katonailag nígszerűbb is lehet a hátsó, biztosabb vonalakon harcolni, magától értetődő érzésünk az: szerettük volna Erdély élőtterületét az ellenséges betörés gyötrelmes következményeitől megkímélten látni. Szerettük volna, ha ottani falvaink, városaink, népünk, ipartelepeink, bányáink az előretörő ellenség a saját területén tomboló háború csapdsától százein megőrizhetők lettek volna. Azt mondják nekünk, hogy a katonai szempontok mást parancsolnak és a megoldásaink ez a módja a legcélszerűbb. Most természetesen a katonai szempontok lehetnek csak uralkodók. A tegnapi hivatalos közlés értelme azt is kifejezi, hogy a határvédő csapatokat nem verték meg, azok hősiesen harcoltak, de nem voltak elegendő erősek ahhoz, hogy a sokszorosan nagyobb csapattestekkel betörő ellenséget föltartóztatni tudják. Ezek a kis csapatok nemcsak az ellenség hadoszlopaiihoz való erőarányukban voltak súlyosan megterhelve, de még egy más körülmény veszélyes befolyása alatt is szenveditek. A határ olyan helyzetet teremt, hogy abban az esetben, ha az ellenség a mindenütt járható félkör egyik vonalán betör, a határvédő csapatoknak a hátába jut. A hivatalos nem mondja azt, hogy ez a hátrálás azért történik, mert egy hátsó alkalmasabb vonalon akarjuk a főküzdelmet fölvenni, de már az eddig átengedett magyarázatokból és a terephez fűzött katonai fejtegetésekből és sajtóhadiszálási kommentárolvból és a Hofer által említett haditervből érlelődik. Amiből a TSKTOt természetesen az következik, hogy a tervszerű visszavonulás ott fog megállapodni ahol a főküzdelmet fölvenni akarjuk. Ebből pedig önként értetődik az, hogy örökség esetén újabb területeket és városokat fogunk még a logikusan keresztülvitt visszavonuás során az ellenségnek átengedni, A osztrák-magyar csapatok a legteljesebb ellenállást fogják kifejteni, az már abból is következik mert a magyarországi harcvonalon akarja az entente a balkáni foglalásokat felborítani.. Höfer jelentése szerint a csúcs hegyekben küzdő csapatokat Csíkszeredától nyugatra új állásokba vonták vissza. Ennek a mondatnak, azért dintét bővebben kifejtve, ezt látjuk: Csíkszeredától nyugatra vonulni, ez annyi, hogy Csúkszeredát az ellenségnek engedtük át. Nyugatra: ez a vásott vonalon tzo lévő magaslatokat jelenti, ahonnan egy országút vezet Székelykeresztúr felé a Küküllő völgyébe. A Kézdivásárhelytől nyugatra való visszavonulás tehát azt is teleti, hogy a kolozsvár— brassói vasúti vonalnak Csíkszeredától délre vonuló Ott-völgyi része itt el van most vágva. Ebből az levágott völgyszakamá, egy országút vezet Mikóujfahmól a Küküllő vidékére. Az, hogy a Gsikeszaredál állott csapatok is feladták tjuránatailag állásukat, ezintén beleesik abba az általános tételbe, hogy az erdélyi front két sarokpontja kőiti részek az egész félkörről visszafelé hullámznak. Más információt a Hofer az erdélyi részekről nem ad. Hisszük azonban, hogy azon a fronton, melyet a hivatalos „magyar arcvonal“-nak nevez, az erdélyi vonalon, rövid időn belül megváltozik a helyzet. Az orosz fronton ez ellenséges tüzérség úgyszólván az összes szakaszokon erős munkáiban van, aminek lehet az a célja, hogy orosz támadást készítsen elő és az a célja is, hogy a másik felet lekösse és támadásban akadályozza.Az oroszok hetek óta összegyűjtött erőikkel jelentkezni fognak, hogy egész a haditerv alapján, melynek a román támadás volt az egyik alapja, megkezdjék hadműveleteiket. Az oroszok, minden jel szerint kétfelé fognak támadni: a Balkán és Magyarország felé. Az oroszok új haditerve átlátszó, nagyszabású és nem kisebb célú, minthogy Erdélyből, mint archimedesi pontból kiemelje és felborítsa a világháborúban előállt egész mai helyzetet, bekerítve Ausztria-Magyarországot és Németországot, visszaállítsa Szerbiát, csatlakozást találjon Görögországhoz és azon át az ententehoz, megsemmisítse Törökországot, eljusson Konstantinápolyba, onnan Kisázsiába, ott találkozzék kaikázusi csapataival, bekerítve egész ázsiai Törökországot le a Perzsaöbölig húzódó frontjával. Oroszországnak megvolt a maga koncepciója a háborút legelején azóta összeomlott az összeomlott seregeivel. Most, a háború harmadik évében, mikor már mindenfelől békéről kezdtek el beszélni, fölépült egy új orosz koncepció. Az erdélyi hadműveletekre van most lefektetve az orosz világterv és amikor Oroszország bőven születő tízezrei fognak a nagy káprázatért ismét elvérzeni, Magyarországnak is dúsan kell áldoznia vérrel és élettel, pirosra kell festenie Erdélg úgyis sok jó magyar vér festette köveit, menekülnie kell lakosságának és látnia kell városait és falvait tűzben és lángban állni, azért, mert most pillanatnyilag az orosz koncepció van fölül. A román felkészültség Az orosz határról jelentik Berlinbe. A pétervári román kolónia egy előkelősége kijelentette, hogy Románia már régóta teljesen mozgósította hadseregét és pedig oly módon, hogy 600 ezer embert állandóan fegyver alatt tartott. Az új behívásokat a szabadságolások révén mindig kiegyenlítették, úgy hogy az állomány a 600.000 főt soha meg nem haladta. A Tiraspol—Lasi- és Tiraspol—Reni-1 "vasútvonalon nagymennyiségű tüzérségi anyagot szállítottak, amelyet nyomban Bukarestbe továbbítottak. A érmés ma már csaknem teljesen be van takarítva. Az így felszabaduló munkaerők már rég utasítást kaptak, hogy visszatérjenek csapattesteikhez. A tüzérségi és lőszerkészlet, bár igen nagy, legfeljebb négy hónapra elegendő intenzívebb hadviselés céljaira. Minthogy Románia nem is lesz abban a helyzetben, hogy ez egész pótlási magát állítsa elő, Oroszország szállítására lesz utalva. A Schweizerische Telegraphen-Information római tudósítója szerint Sonnino a következő kijelentést tette Románk beavatkozásáról: — Románia már tavaly, Olaszországgal egyidőben, akart közbelépni Anyagi okból azonban ez lehetetlen volt. A szőszegi Ferdinánd A Berliner Zeitung szerint Ferdinánd király közvelenül a koron®tanács előtt nemcsak gróf Czerrin osztrák-magyar követet, hanem von dem Basche-Haddenhemben német követet is határozottam arról biztosította, hogy sohasem adhatná beleegyezését ahhoz, hogy Románia hadat üzenjen a középhatalmaknak. Sőt azt is megjegyezte, hogy inkább lemondana koronájáról Romániának bizonyos katonai intékedésed, amelyek a király egyenes parancsára ürüll fek,m utóbbi időkben azt a látszatot keiillették, hogy a helyzet némileg enyhült, Tétjét tarnál kakátik talány előtt trtem, mert eddig nem tágaaljuk, hogy a királyt végre milyen okok birtják kt, hogy a középhatalmak követeinek tett nyilatkozataitól eltérjen. A Westminster Gazette a bukaresti koronatanácsról a következőket jelenti: A koronatanács német-barát tagjai nem nagyon ellenezték Románia részvételét a háborúban és kinyilatkoztatták, hogy ha a háborút elhatároznák, ők a kormányt teljes erejükkel támogatni fogják. Erre elhatározták a hadüzenetet az összes szavazatokkal három ellenében. Szaszonov a román kérdésben bukott meg A bukaresti Steagul, amely mint a Marghiloman Sándor elnöklete alatt álló konzervatív párt orgánuma, a központi hatalmak érdekei mellett szállott síkra, legutóbb Budapestre érkezett számában közli a pétervári Rjecs-nek egy cikkét, amelyet Miljukov, a kadettpárt elnöke írt. Az orosz politikus a bekövetkezendő román háborúról elmélkedett és ezzel kapcsolatban Szaszonov orosz külügyminiszter bukásának körülményeivel is foglalkozott. Miljukov megállapítja, hogy Szaszonov habozása volt az oka annak, hogy Románia már előbb nem indította meg a háborút a monarchia ellen. Ez a bábozás volt a logikai alapja annak, hogy Szaszonov nem fejtette ki azt a diplomáciai nyomást, amelyet utódja, gróf Stürmer oly sikeresen alkalmazott. Sza-szonovnak az volt az álláspontja, hogy ezt a jelszót: Ausztria-Magyarországot fel kell osztani, nem lehet megvalósítani. A monarchia sokkal erősebb volt Szaszonov szemében, semhogy kalandorpolitika színezete nélkül belevihette volna Romániát az Ausztria-Ma-gyarország elleni háborúba a siker reményével. Szaszonov tulajdonképpen a román kérídésben bukott meg. Miljukov fejtegetéseire megjegyzi a Steagul, amet a mi álláspontunk helyessége. Maga a felelős tényezője az orosz külügyek intézésének nem tartotta lehetséges-* nek azt, hogy Románia megkapja Erdélyt. Hogy bízhassunk mi ebben a hitben!? Mi abban a hűzben vagyunk, hogy Erdélyi naggjfg-