Világ, 1916. november (7. évfolyam, 304-334. szám)
1916-11-01 / 304. szám
JSP HM«** Mvéttínek Budapost JLkWV m ?* JMMae» ---------------- - ___________ _____ a a VILÁG kiadóhivatalában, Block. WuSSwA* SS^T&St mríT WWSk »er 1.. Gyíri «. Na*y, fa 81*90. Előfizetési árak a magyar JW iSSS &Sg5k társ3' /.Maczer Gyula, Leopold korona országiba, Ausztriába cs •«tv* Mezei Antal, Schwarz Jó* Hosznia*Hercegovinába: Egész évre * »«C Moss« Rudolf, Eckstein Pap* 32 kor* félévre 16 kor* negyedévre 8 Jgs? ÍV nát hirdetési irodákban. — tiéczm komái, egy hóra 2 korona 30 fik. A JB& jgfijpE | 1231 |H| ben M. schukes Nacht, Haasen* német birodalomba negyedévre 15 ko* ,858&& ***&HwsSmatein és Voller, Rudolf Mosse, fp*»». JSF* tióra 5 korona 20 fil’.cr, utó*’ '«SSek. Eduard Braun, Heinrich $cha* A »VILAO« megjelenik minde.map, WwkL.'“ Ajiprj» lek, Bock und HerzfeM. — ünnepnapok után is. Ara Budapesten, Jöb' Berlinben, Rudolf Kotban, Berlin vidéken és pályaudvarokon 12 fillér. WmeZZf NW Unter den Linden 40/4L VII. évfolyam 1916 Budapest, SZERDA november 304=ik szám ==^^=^==-^.--= --------------—---------FgfP .................................... Agrárpolitik A Világ számára írta: 3. van Houten, Hollandia volt belügyminisztere A földtulajdon valamennyi formája természetesen az ősfoglalásból (occupatio) ered. Ez a történelem folyamán vagy helyi, egy vagy több v család, vagy az összes ügnék hódítása. Ez utóbbi esetben a hódítást jórészt a birtokszétosztás követte egyes egyének, vagy korporációk között. A helyi birtokszerzésből eredt a mark, vagy faluközösség, s még ma is ott vannak a legegészségesebb agrárviszonyok, ahol a markalakulat zavartalanul tovább fennáll s a mezőgazdasági szükségleteknek megfelelően fejlődhetik, vagy pedig fokozatos szétosztás által magántulajdonba megy át. Ennek a fejlődésnek ezek voltak a fokozatai: a lakhelyek magántulajdona olyan parcellákkal, amelyeket kertek gyanánt műveltek; a megművelt területek magánhasználata, e terület egyes részeinek időnkénti ugarolása mellett és a művelés alatt nem álló területnek, mint közös legelőnek és erdőnek közös használata a mark elöljáróságának felügyelete alatt. A föld jobb művelésének szükséglete vezet a mark szétosztásához s végső fokon a magántulajdonhoz. Ezután a felosztás után építenek jórészt a jogosultak parcelláikon, lakóházakat. Ezután a végérvényes felosztás után megszűnik a falu elöljáróságának magánjogi hatósága a földbirtoklását s a földművelését illetőleg s lassanként csak a közjognak, az útjavításoknak, vklecsapolásnak lesz szerve. A falu pedig a szomszéd falvakhoz csatlakozik nagyobb, általános területi szövetségbe Ezt a szabályszerű fejlődésmenetet igazolja némely tartománynak évezredes története. Az is előfordult azonban, hogy a markszövetségek közös birtokaik nagy részét (különösen a tőzegtelepeket) eladták, ezt a vevők levezető csatornákkal látták el s e terület így fejlődött ki. így például Groningen város vásárolt háromszáz évvel ezelőtt ilyen markbirtokot, jórészt a faliak levezetése céljából. Ez a folyamat p pedig e tőzegtalajt művelésre alkalmassá tette, virágzó országrész vált belőle jól élő népességgel, akiknek számát, nem becsülöm túl, ha 80.000-re teszem. Ezenfelül Hollandia más országoktól abban is különbözik, hogy körülgázolással rengeteg területet szárított ki a belső tavakból s hódított vissza a tengeröblökből. Néhány belső tó már a 17. században, Nord-Holland tartományban pompás legelővé alakult át, még több történt ebben az irányban a 19. században, a nagy Harlemmer-tó kiszárításával s a körülgázolásokkal Groningenben, Frieslandban és Seelandban. Már több, mint egy félszázada, hogy tervek vannak kéznél az ismert nagy tengeröbölnek, a Zuidersee-nek, elrekesztése s részben körülgázolása felől, a felmerült nehézségek azonban e tervek keresztülvitelét mostanáig megakadályozták. Hogy az erre vonatkozó jelenlegi kormányterveket elfogadják-e, ez még kétséges. De ezekben az esetekben is, amikor nem arról van szó, hogy a földet elfoglalják, hanem arról, hogy tőkebefektetéssel megteremtsék, a birtoklásihoz természetszerűleg igazságtalanság nem tapad. Sajnos azonban Közép- és Nyugat-Európában a földtulajdonnak ily szabályos összevető formáját ritkán találjuk. Gyakorta megjelenik közben a hódítás s ezzel valamelyes hűbér uri jognak bevezetése, ami az eredeti állapotában lévő markbirtokra a legrosszabb következményeket rejtette magában. Az a funkció,a lehetőség szerint kezdetben csak közjogi), amely a szokásos adományok és hűbéri szolgáltatások adminisztrálását végzi, a hódítók által beosztott kerületekben, örökletes lesz s mindinkább, mint családi birtokot aknázzák ki. Olyan esetek is előfordulnak, hogy a hódítók az országot egész népességével bérbeadták, vagy egyenest eladták s igy olyan ellentét keletkezett az uralkodók jogai s a népesség igényei közt, amelyek békésen soha ki nem egyenlíthetők. íme, Anglia a mormandok hódításai idejében s viszonylag uj időkből: Írország. Mint példát arra, hogyan szabadult meg egy nép az ilyen hűbéruri jogoktól, tanulmányozzuk a francia forradalmat, mint agrárforradalmat is. Ennek a forradalmi folyamatnak fény- és árnyoldalai egyformán nagyok voltak. A teória és a tapasztalat meggyőztek arról, hogy csak egy helyes módszer van: a káros, igazságtalanságban gyökeredző s a történelem folyamán az igazságtalansággal egybeforrt birtok- és vagyoni viszonyoknak végét úgy készítsük elő, hogy e viszonyokat az elévülés folytán törvényeseknek ismerjük el, s a kisajátításnál megfelelő kártalanítással elégítsük ki. Az óhajtott javulást a föld kihasználásában elérhetjük, ha a kisajátítási jog terjedelmét kibővítjük s a kártalanítást megfelelőbben szabályozzuk.Ez a terv a hollandi parlamentben törvényjavaslat formájában öltött alakot, nem lehetett azonban keresztülvinni. A szociáldemokraták e javaslatnak ellene voltak, mert a terv a törvényhozás beavatkozását csak abban az irányban óhajtotta, hogy a kisajátítási jognak új törvényes rendjét állapítsa meg, nem ígérte azonban az állami s községi birtok gyarapodását. Az egész agrárkérdésnek legfontosabb elve, hogy a területet a nép legnagyobb előnyére használjuk ki. Ezezel az elvvel azonban a mai magánbirtok formája csak részben van összhangban, mert a birtokosoknak azt a jogot is megadja, hogy a földet rosszul vagy egyáltalán ne használják ki s igy a földet esetleges más birtokos jobb kihasználása elől elvonják. A birtok magánhasználatainak módozatait körülbelül három osztályba sorozhatjuk 1. Lakóházak melléképületekkel és kertekkel, a nagyobbaknál parkokkal is. (Gyártelepek, műhelyek.) 2. Szántóföld, tejgazdaság, állattenyésztés, vagy erdőgazdaság, mindez észszerűen Olvasás közben Jegyzetek írta: Ignotus Nemrég szóba kerítettem itt a feltűnő nyilatkozatokat, melyeket Bruszitov orosz fővezér tett volna francia tiszteknek s az amerikai katonai attasé előtt, s amiknek legveleje az volt, hogy a franciák egész mostani hadi erőlködése kilátástalan és hiábavaló. Azokban a napokban történtek s kivált: váltak közhírré e nyilatkozatok, mikor avilág amúgy is tele volt az orosz különbékét bejelentő hitekkel —■ amely különbékét én, mint többször magyaráztam itt, elképzelni nem tudom, tehát elhinni sem, amíg nem látom. A Bruszilov nyilatkozata így, föltéve, hogy megtörtént, meglehetős zavarba ejtett. Most viszont, ha megtörtént s nyilvánosság elé vitték, lehetetlen, hogy az amerikai attasé a generális tudtán kívül, akarata ellen, sőt nem egyenes akaratával és megbízásából beszélte volna el, ha pedig abból, akkor a Bruszilov szavai, a mondókájuk rangjánál fogva, józan észszel csakugyan nem jelenthettek egyebet, mint Oroszország elkedvetlenedését e háború iránt, tehát csakugyan a különbékét. Azaz hogy mégis és én aznapi jegyzeteimben úgy is állítottam fel az alternatívát, hogy, ha a Bruszilov nyilatkozata csakugyan megtörtént, akkor azt nyomon kell követnie: vagy mégis az orosz különbékének, vagy annak a hírnek, hogy Oroszország megint kölcsönt készül felvenni s ezt szövetségeseitől akarja kirevolverezni . . . Azóta nem hallottunk a dologról, ma azonban jelentés jó, amely hírül adja, mi mindenről volt szó az entente minapi boulognei konferenciáján. S azt mondja, hogy e konferencia az angol-orosz egymás pukkasztása jegyében folyt le — az angolok szidták az oroszokat, hogy nem küldtek olyan segítséget Romániának, aminőnek ígéretével a háborúba beugrattak, az oroszok viszont azt panaszolták, hogy nem volt elég muníciójuk, de pénzük sem volt elég, s t°vríbbi pénzügyi segítséget követeltek, amely követelésnek különösen Ribot francia pénzügyminiszter volt szószólója. Hja úgy, most már értem. Értem a különbéke hiteket, melyekről mind világosabb, hogy Oroszország felől röppentek fel, s értem a Bruszilov nyilatkozatát is, melynek Anglia s az angol pénzpiac felé ugyanaz a jelentősége és rendeltetése, csak éppen burkolt formáiban, ami volt a német pénzpiac és közönség felé az ötödik hadikölcsön napjaiban — de nyíltan, őszintén, egyenesen és becsületesen — a Hindenburg nyilatkozata, hogy a harci téren ugyan jól állunk, de a háborút nem nyerhetjük meg a harctéren sem, ha nem nyerjük meg a pénzpiacon is. * A mai Világban dr. Szegvári Sándort»« érdekes adatokat sorol fel a Női választójogról szóló most vasárnapi jegyzeteim kapcsán, amely adatok érdekesen mutatják, milyen befolyással volt a közügyekre, ha s ahol a nőknek megadták a választójogot, de amely adatokkal semmi sem áll vagy bukik jobban azokból, amiket azon jegyzeteim a női választójog körül kifejtettek. E jegyzetek ugyanis azzal az ottan ki is mondott céllal írattak, hogy kimutassák, mennyire megilleti a nőket a választójog s általában minden politikai jog, beleértve a hivatalviselést is, még ha meg is áll minden, amit e kívánság ellen komolyat vagy tréfásat, igazat vagy hamisat, jogosféléknél vagy ostoba elfogultságot vetni szokás. Hogy tehát akkor sem lehetne a nőket jogtalanságban tartani, ha igaz volna, hogy viszont, ha joghoz juttak, ennek éppen nem volna örvendetes hatása a közügyekre. Erről szól az én elmélkedésem, ez a fő bennem minden egyéb mellékes. Ám mellékesen azt is megmondom, hogy ami engem illet: én nem vátok csodát, kivált erejével nem, a női választójogtól — éppen csak annyival több újat és üdvösét és üdvös újat, amennyi nyomon szokott követni minden jogkiterjesztést és azt, ha eddig kisemmizett és alultartott rétegek nem érzik magukat többé ily kitagadottaknak. Amiket Szegváriné a női választójog kimondott hasznai gyanánt tapasztalatokból felsorol; nem hiszem, hogy magasan túlnőnének e külömban nem is alacsony mértéken. Ezen demokratikus hatásain kívüli még egyért kívánnám, mint vasárnap kifejtettem, a női választójogot: azért, hogy a nők általános és törvényes és egyenes befolyása ellensúlyozza — mert csak ez tudja ellensúlyozni — a politikára való; már a múltkor bocsánatot kértem e szóért: nőstényt befolyást. E szót Szegváriné