Világ, 1917. augusztus (8. évfolyam, 191-217. szám)

1917-08-02 / 192. szám

12 1917. augusztus 2 VILÁG szem, úgy hogy csupán a bajt okozó körülménye­ket kell valahogy kiküszöbölni, hogy a vízellátás rendes legyen. Ez az általános baj a szárazság, a nagy hőség és mindezeket betetőzi a Duna vízállá­sának szinte almormisan alacsony volta. Ha ez huzamosabb ideig tartana, tényleg redukálni kell a vízfogyasztást. Ez az intézkedés azonban remél­hetőleg elkerülhető lesz. Speciális bajok vannak a budai hegyvidéken, ahol mindezekhez még a szál­lító csővezeték elégtelensége is hozzájárult. Ennek következménye, hogy a nagyobb vízfogyasztás folytán a hegyekben lévő vízmedencék idő előtt ki­ürülnek s igy teljes vízhiányt idéznek elő. Ennek megelőzése céljából kénytelen a víziművek igazga­tósága az egyes vidékeket időszakonkint kizárni a vízszolgáltatásból, azért, hogy a medencéket ez idő alatt megtölthesse és így a legfelsőbb vidékek is kaphassanak vizet. Most a nagy hőség miatt ismét előállt a haj, egyes vidékeken két napon át nem volt víz, de ez csak múló dolog volt, ame­lyen hamarosan segítettek. Küzdelem a létért A vasutasokért Mindazok, akik a munka megbecsülését, a faép megélhetését, boldogulását várják, együvé so­rakozunk az általános, egyenlő és titkos választói jog kivívására, mert a dolgozó társadalomi minden kategóriája csak éltől várhatja annak a parla­mentnek fel­frissülését, mely hivatva van a rávonat­kozó törvényeket megalkotni. Az általános, egyenlő és titkos választói jog nem végcél, hanem eszköz oly képviselők bejuttatására, akik a titkos választás folytán a nép többségétől függnek, kik át tud­ják érezni a nép sérelmeit s anyagi, val­a­int szociális bajait orvosolni képesek. Különös, hogy a választói jogot követelők tá­borában még­sem látjuk —­ a műh­elyi munkásság kivételével­­— a vasutasságot. Pedig ha van kate­gória, amely a nyomorúságról, nélkülözésekről beszélhet, akkor a vasutasság ezt méltán megteheti. Tíz éve annak, hogy a vasutasság fizetését rendezték és jogait szabályozták. Kormánynyilat­kozatok biztosították, hogy a fizetésrendezés 1917- ben megtörténik. Őfelsége a király a nemzethez intézett szóza­tában elrendelte a kormánynak, többek között a közalkalmazottak anyagi helyzetének javítását is. A mai választójogi demokratikus kormány a leg­teljesebb készségét nyújtja ehhez. Iist akkor mi oka lehet annak, hogy sorsunk nem javulhat? Mi azt hisszük, hogy a mai parlamenti többség az oka, mely­ szembehelyezkedik a király parancsá­val s amely megnehezíti a mai választójogi kor­mány működését, hogy a nép és így a mi jólétün­ket is előmozdíthassa. És hiába a kormány minden jóindulata, ha a parlamentben nem rendelkezik oly többséggel, amely a népjóléti törvényeket megalkotni hajlandó volna, hiába a nép türelme, ha a parlamentben a legnagyobb népgyűlölőkkel, különösen a vasutas­­ságot gyűlölő parlamenti többséggel találkozunk. A vasutasság fizetésrendezését, jogi, gazdasági és szociális törekvéseinek teljesítését nem várhatja mástól, csak olyan parlamenttől, amely a nép embereit­­ől és így a vasutasság képviselőiből is állt halan­ék össze. Épp ezért vissza kell utasítani minden oly magyarázatot, hogy a vasutasság ré­szére a választói jog kérdése politika lenne, mert a kívánt aktív és passzív választói jog nem más, mint eszköz arra, hogy a nép és így a vasútgy,sás gazdasági törekvéseit is előmozdító törvények alkottassanak. * A vasutasság fizetésrendezése sokáig el nem odázható. És nem állja meg helyét az az érv, hogy a mai idő erre nem alkalmas. Amikor a vasutassá­­ a mai viszonyokhoz ké­pest száz százalékos fizetés javítást kér, akkor csak azok aggodalmaskodnak, akik az 500 százalékos konjun­ktú­raki­használást is megengedték maguk­nak. Nem oszthatjuk azt a nézetet, hogy nincs pénz, amikor többmilliós nyereséggel dolgozó vál­lalatok állami szubvenciókat és a Maltól díjked­vezményeket élveznek. Van pénz, ha a kormány jól körülnéz a különböző nyereségek között, amint az Ausztriában történik. H ha a vasut­ass­ág önmagának nem ellensége, ha­ a vasutasság önmagán segíteni akar, akkor nem habozhat tovább és nem semlegesked­het, ha­mm oda kell állni azoknak a táborába, akik azért á­gót­nak a kormány mögé, hogy erőt nyújtsanak neki a népjóléti és így a mi fizetésrendezésü­nknek is törvénybe iktatására. E tábor a választójogi blokkban gyülekezik. Oda kell hatnunk tehát, hogy testületeink szintén csatlakozzanak a kormánynak ez it adó választójogi blokkhoz, hogy a vasutasok élénk emlékezetében álló parlamenti többség minden erőszakosságával szemben a kormánynak mi is segítséget nyújtsunk a választói jog, a népjóléti s így a mi anyagi jó­létünk előmozdításához. B. S. Máv. hivatalnok. Hajók a­­Nyugdíjasok Egyesületében A nyugdíjasok egyesületéből az egyre növekvő panaszok következtében kiszakadni készülnek a nők. Nem tudjuk megérteni, hogy a nehezen össze­hozott egyesületet miért engedi szétforgácsolódni annak elnöke gróf C­sáky, de azt tud­juk, hogy egy nálánál erősebb kezű és avatottabb vezető, ha már anyagi sikert semmiképpen sem lehet elérni — legalább a belső egyetértést biztosítaná. A nyug­díjasok egyesülete tudomásunk szerint 4 korona tagsági díjat szed, de hogy minő alapszabályok alapján, arról nem volt módunkban meggyőződni. Mindezekről bővebb szó esik majd azon a gyűlései, amit a nyugdíjas nők hívtak össze. A 4 N­u­gdíjasok Országos Szövetségének öz­vegy- és árvaosztálya augusztus 3-án (pénteken) délután 4 órakor a megyeháza nagy termelten IV. ker. Városháza utca 7. szám alatt nyilvános érte­kezletet tart, amelynek tárgya: Tarthatatlan hely­­zeteink idirgős orvoslása. Az értekezleten a tagokon kívül minden érdeklődőt, nyugdíjas nőket, nyug­díjas özvegyeket szívesen látnak. A bánya- és kohómérnökük mozgalma A magyar bánya- és kohómérnökök, akik az Országos Bányászati és Kohászati Egyesületben vannak tömörülve, legújabban igen élénk mozgal­mat fejtenek ki. Alig hogy a műszaki államtitkári állás ügyében megindították a mozgalmat és a fronton küzdő kartársaik kicserélése, a kolonizá­­lások sürgőssége, a víziutak kérdése, gyárvállala­­taink számos ügye és a munka­teljesítés statisztiká­jának megalapozása tekintetében állást foglaltak, máris a magyar bányatörvény megteremtésén, il­letőleg legégetőbb kérdéseinek novelláris úton való rendezésén fáradoznak. Állást foglalnak a szabad egyesülési jog kérdésében. Megindították a bá­­nyatársládák elavult intézményének reformálására vonatkozó előmunkálatokat. Felvették munkapro­­gramhá­ukba a bánya- és kohóaltisztek nyugdíj­ügyét és elhatározták, hogy az állami, bányászati és kohászati nyugdíjas tisztviselők és azok özve­gyei és árvái helyzetének javítási kérdését sürgősen tárgyalják. LAPZÁRÁS ELŐTT Angol jelentés a flandriai harcokról Hivatalos hadijelentés július 31-én. Miután csapataink a mai napra kitűzött céljukat már korábban elérték, nagy vitézséggel folytatták a támadást az eredetileg kitűzött célon túl és elfog­lalták Bixschootot, valamint Bixschootetól dél­keletre és nyugatra lévő ellenséges állásokat majdnem két és fél mértföldnyi (mintegy 4 kilo­méternyi fronton), köztük a körtékéért korcsmát. Délután egy ellenséges ellentámadást a centrum­ban és onnan balra visszavertünk. Az angol had­osztályok két mértföldnyi (mintegy három és fél­­kilométer) mélységben behatoltak az ellenséges állásokba és megszállották a Steenebeck folyó át­kelőhelyeit, ami végcéljuk volt. Csapataink két hatalmas védelmi rendszert vettek be rohammal és elfoglalták Verlorenhoek, Freidenberg, St. Julien és Poekem falvakat, valamint sok erősen védel­mezett támaszpontot és védekezésre berendezett sza­kaszt. Tovább délre támadásunk centrumában csa­pataink elérték összes elsősorban kitűzött célpont­jaikat, köztük Kooghe falut és a „Szent erdőt“ és a nehéz terepen makacs ellenállással szemben har­colva eljutottak az Ypern—Manin út környékére és elfoglalták Westhoek falut. Ezen a vidéken, ame­lyen a nap folyamán nehéz harcok voltak, amelyek még tartanak, az ellenséges védelmi állásokon át körülbelül egy mértföldnyi (1,6 kilométer) mély­ségben előrejutottunk. Több hatalmas ellentáma­­d­á-t vissziudasítottunk. A szélső jobboldalon a Zillebeke—Zandvoorte­ultól délre csapataink korán reggel elérték céljukat és elfoglalták la Basseéville és U­oltebeke falvakat. Eltekintve az ellenségnek cikoros sub­os veszteségtől, már több, mint 3000 foglyut szállítottunk ne A foglyok számának pon­tos megállapítása még nem volt lehetséges. Tárgyalások Lengyelországról A Wolff-ügynökség jelenti Varsóból. Hi­vatalosan közük: Mint ismeretes, az utóbbi napokban német és osztrák-magyar delegátu­ Csafftrtáli sok között tárgyalások folytak az ideiglenes államtanácsnak a legfőbb politikai állami­­ha­tóságok ideiglenes szervezetére vonatkozó ja­vaslatai dolgában. A tárgyalások teljes egy­értelműségre vezettek. A megállapított terve­zeteket közölni fogják a kormányokkal. Eb­ből az várható, hogy a legközelebbi időben jelentékeny lépés fog történni a lengyel állam további kiépítése tekintetében. Német félhivatalos hang Ribot beszédéről A Wolff-ügynökség jelenti: A francia minisz-­­terelnök most már mégis kénytelen volt elhatá­roznia magát, hogy nyilatkozzék azokról a titkos megállapodásokról, amelyeket a francia és a cári kormány kötöttek egymással a német területre vonatkozóan. Ribot még mindig óvatosan kerülgeti azokat az aktákat, amelyeknek hamaros közlését már hónapokkal ezelőtt megígérte, de mégis kény­telen bevallani, hogy titkos egyezségek Franciaor­szágnak Elzász-Lotharngáj­a és Németországnak a Rajna bal partján lévő többi területére irányuló igényeinek támogatását biztosították. Hogy rajnai tartományunkat nem is akarták egészen annektálni, hanem amennyire Franciaországnak megfelel, fran­cia ütköző állammá akarták nyilvánítani, azt tudo­másul vesszük. Első ízbent vallják be hivata­losan a francia kamara szószékéről azt, hogy mennyire terjednek a szerződésekben megformu­­lázott francia kívánságok. Ribot egy szóval sem távolodott el a Németország szétdarabolására és megrablására irányuló e terveitől és mégis a kancellár közléseit formálisan cáfolta. Ebből megítélhetjük, hogy mily nagy az értéke egy francia miniszterelnök nyilatkozatának. Ribot beszédében visszatér a július 5-iki korona­­tanácsra vonatkozó valótlan állításra is. Mi ezt a legendát már tegnap elintéztük, egy szó sem igaz ebből a történetből, amelyet Ribot hasztalan igyekszik felhasználni, hogy a titkos rablószerző­­désről elterelje a figyelmet. * NYILTTÉR Szomorú szivvel jelentjük, hogy a szeretve­­szeretett férj, apa, nagyapa, após és rokon Teplán­szky Adolf kínos szenvedés után 1917. július 31-én reggel csendben elhunyt. özv. Teplánszky Adolfné szül. Löwinger Emma hitvese; Reschofszky Lajosné, Teplánszky Sán­dor, Etelka, Márta és Rózsika gyermekei. Reschofszky Lajos veje, Reschofszky Gyurika unokája és a gyászoló rokonság nevében a Teplánszky—Lányi—Reschofszky-családok. A megboldogultat 1­917. augusztus hó 2-án, csütörtökön délelőtt 11 órakor a rákoskeresztúri zsidó temető halottasházából temetjük. Kiadóhivatali tisztviselőnő azonnali belépéssé kerestetik Világ kiadóhivatala VI., Andrássy-ut 47 Mai helyiségeknek 12—15 világos szobából álló helyiség 1918. május 1-re, esetleg 1917. november 1-re IV., V., Vl-ik ke­rületben kerestetik. Ajánlatok ,Irodai helyiség 1918“ jeligére Mosse Rudolfhoz, Andrássy-ut 2. sz. • Művezető szalámigyár részére üzomialra kerestetik. Ajánlatok fizetési igények és bizonyítványra ásolatokkal Klosz Róberthez Wien, Hotel Bristol (altes Haus) I., Kärtner Ring intézendők. Melyik intelligens úri családnál (közel az üllői­ úthoz) kaphatna 17 éves orvosnövendék fiam szerény, de jó telj­es­n ellátást? Ajánlatokat ár megjelölésével a „Világ“ kiadóhivatalába kérek „Vidéki orvos“ címén

Next