Világ, 1917. október (8. évfolyam, 244-269. szám)

1917-10-05 / 247. szám

Péntek HQEK Hősi halált halt Bécsből jelentik: Lovag Förster korvett- kapitány, a magyar és osztrák dunai flottila vezérkari főnöke, szeptember 22-én hősi ha­lált halt. Nem sokkal előbb Vilmos császár Ferdinand király és Mackensen vezértábor­nagy jelenlétében személyesen adta át neki az I. osztályú vaskeresztet.­­ — Hadik laifflisater beteg. Gróf Hadik János közélelmezési miniszter diósgyőri hivatalos útjá­ról a fővárosba visszatérve, megbetegedett és or­vosa tanácsára kénytelen ágyban maradni. Gróf Hadik miniszter a minisztertanácson nem vehet részt. — Szircbtum­inov. Pétervárra! jelentik: Szu­­chomlinov neje arra kérte a kormányt, hogy élet­fogytiglani kényszermunkára elítélt férjét ne de­portálják Szibériába, hanem a Péter-Pál erődben helyezzék el. Szuchomlinovné rámutatott arra, hogy férje­­ien zavargások törhetnek ki. Hír sze­rint az igazságügyminiszter a kérésnek eleget tett. — Magántisztviselők gyűlése. A magántiszt­viselők és kereskedelmi alkalmazottak vasárnap­­ délelőtt 10 órakor a régi képviselő­ház ülésterm­é-­­­ben nagy nyilvános gyűlést tartanak. A Magán-­­ tisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Egye-­­­sülete nagy mozgalmat indít a tagok helyzetének .­­­t javítására és az osztatlan munkaidőért. A gyűlés­­ előadói dr. Hónai Zoltán és Zádor Pál. — Dr. Márkus Jenő tanácsos kilép a fő­város szolgálatából. Az alpolgármesteri állásra kiirt pályázattal kapcsolatban illetékes hely­ről felkértek a következő közlemény közlé­sére:­­ Dr. Márkus Jenő fővárosi tanácsnok e hónap­b­ án dr. Bárczy István polgármesterhez levelet in­tézett, amelyben értesüli, hogy az alpolgármesteri állásra nem pályázik. Dr. Márkus Jenő tanácsos­nak ez az elhatározása azzal függ össze, hogy ő egyik előkelő fővárosi pénzintézet meghívásához képest eddigi működési körét megváltoztatja. Lapunk ma megjelent számában már je­leztük, hogy dr. Márkus Jenő tanácsnok nem pályázik a főváros alpolgármesteri állására. Most már megírhatjuk azt is, hogy a székes­­főváros tanácsának ez az igazán tehetséges és szimpatikus tagja otthagyja a városi szol­gálatot és más előkelő pozícióba kerül. A Ma­gyar bank és Kereskedelmi Részvénytársaság egyes vállalatainak (városépítés, idegenforga­lom) lesz a vezetője, őszintén sajnáljuk dr. Márkus Jenő távozását, akinek eddigi műkö­dési tere annyi sikert és elismerést termett. Ettől az invenciózus, ötletes, praktikus eszű tisztviselőtől még nagyon sokat vártunk és eddigi működése garancia volt rá, hogy nem csalódunk benne. Úgy látszik, hogy a főváros reménysége most a Magyar Bank számára fog beteljesedni. — A holland sajtó Vámbéry Huszlem egyik tanulmányáról. A kiváló magyar professzor tanul­mánya két évvel ezelőtt jelent meg az egyik jogi folyóiratban, ezen a címen: „Az amszterdami fog­házról, ahogyan azt egy magyar három évszázad­dal ezelőtt látta.“ A tanulmány későbben külön­­lenyomatban is megjelent s így került ki Hollan­diába, ahol J. A. van Hamel tanár, a második kamara tagja, az Amsterdammer című társadalmi és gazdasági hetilap hasábjain foglalkozott vele szeptember tizenötödikén, hosszú részleteket kö­zölve Vámbéry tanulmányából, amely Csombor Márton tanító (szül. 1585-ben)­­utazási tapaszta­lataival foglalkozik­ tudományos alapon. A hol­land kritikus nagyon melegen és elismerőleg ír Vámbéry Rusztemről. — Adományok. A Tanitósors című hírünkben megírt célra a következők küldöttek hozzánk ado­mányokat: Königstädter Kornélia Újvidék 3, Sc­hnender Fülyimé Marostoerkes 15, Krausz Jenő Pozsony 10, Anökly Károly Perecsény 10, Gara­i Leső TV Trükbecse 20, Schwarcz Sándor Pancsova 10 koronát. —­ II. A. és neje a Diákotthon részére * Aarrmnát küldött hozzánk — Az új gazdagok műpár­tolása. Kaptuk a következő sorokat: Minden évben megkísérli az Országos Magyar Iparművészeti Társulat, hogy az új és kétségtelenül értékes magyar i­parművé­szet­­nek híveket szerezzen. A publikum nagy része haj­­j­landó is az Üllői-utón vásárolni karácsonyi aján-­­­dékait, de sajnos, nagyobbrészt ezeket az em­bere­­i­ket a kiállított tárgyak olcsósága vonzza elsősor­­­­ban.. Az úgynevezett nagy pénzű emberek azonban­­ mindenkor au­tofuitásokat vásárolnak, tekintet né­­­l­kül az árra. Háború előtt talán mégis több értéket­­ tulajdonítottak az u­j iparművészeinek. A darm­­s­s­tad­ti hiffizések, a Wiener Werkstätte, vagy az Österreichische Werkbund porcellánjai mindegyi­kének megvolt a maga meséje, apró szenzációja. Ma Németföldre kevesen utaznak é,s semhogy tő­lünk vegyék azt, ami p. o. Berlinben tetszene, in­kább régiségeket vásárolnak. .Sokat, minél többet. " A régiségkereskedők száma mennyivel emelkedett a­­ háború kezdete óta, ki tudná megmondani, de tény annyi, hogy a legkitűnőbb vállalkozások egy­i­kének bizonyult az annuitásokkal való kereske­dés. Az iparművészeti iskolát­ól pedig évente szá­zával szabadulnak ki nagy tehetségek, ifjú, dol­gozni akaró művészek, akik nehezen tudják, mihez fogjanak, mert nincs, elegendő közönségük. Nálunk inkább a kispénzű emberek azok, akik áldoznak és akiknek tényleg tetszik is a magyar iparművészet. Az usjpénzű­ emberek, hallatlan nyű­­veletlenséget és páratlan pénzszóró vágyait nem elégíthetik rá a magyar iparművészet aránylag olcsó szerény termékei, nekik olyan csésze kell, amelyből XVI. Lajos itta a kávéját, olyan hamu­tartó, ahová Lord Beaconsfield verte szivarra ■ hamuját és olyan aranyával hímzett párna, ame­­l­­yen valamikor Madame Dubarry pihentette­­apró­­ lábait. Ha nem is kizárólagosan a nélkülöző, min­­­­denről lemondó iparművészekre gondolok, de he­­l­lyes-e az emberek­­ nagy részének ízlését rossz­­ irányba, fejlődni­ hagyni. Bizony rossz ke­­­­zekben van a pénz. Házakat tesznek ■j rajta, meg telkeket , és m­ég egy házat,­­ mert pénzt kiadni muszáj és úgy látszik, más megvenni való nem is akad régi ereklyéken kívül. Milyen kár azért a sok pénzért, amelyen azt veszik, ami divat, amire ketten azt mondták, hogy szép és venni kell, tehát veszik, akár egy meisteri porcellánfigura, akár hadikölcsön. Ve­szik. Mert van elég pénzük hozzá. És megint eszembe jut a Holitscher-aukció, amikor szórták a sok-sok ezer koronát olyan porcellánokért, ame­lyeket a vevőik sohase értettek, de amelyek kö­zött gyakran csúnya is akadt. Sajnos, mint a ha­dimilliomosok, a művészet és az élő művészek hi­vatásos­­segítői is inkább pártolják a fel­kapott irányt, mint azt, ami tényleg szép és életképes. Azok, akik ma kínlódnak, dolgoznak, rajzolnak, azok pénzt akarnak a munkájukért,­­azok keresni, élni akarnak a művészetüktől! (Székely­né K. Margit) — Gyilkos tájfun.­­ Tokióból jelentik: Tokióban olyan tájfun volt hétfőn, amilyenre nem emlékeznek. Több százezer ember haj­léktalanná vált Néhány száz ember meghalt, megsebesült vagy eltűnt.­­ Péntek nem lesz hústalan nap. Az Orszá­gos Közélelmezési Hivatal, mint megírtuk, a hús­­bőségre való tekintettel kimondotta, hogy péntek ezentúl nem hústalan nap, hanem a zsírhiány kö­vetkeztében zsírtalan nap lesz. A rendelet a tanács intézkedése következtében holnap lép életbe. A ta­nács ma tett közzé hirdetményt, amelyben értesíti a közönséget ás a szakköröket a változtatásról. A péntek tehát a holnapi nappal felszabadul a lítus­­talanság átka alól és azok, akiknek módjukban van a mai gyalázatosan magas húsárakat megfizetni, holnap már nyugodtan ehetnek húst is. A hatósá­gok ugyanis csupán a húsevést engedték meg, de nem gondoskodtak arról, hogy a húst tisztességes árban, az élőállat árának arányában vásárolhassa a közönség. — Égő nafta. Pétervárról jelentik: Egy elektromos vezeték elszakadása folytán az egyik naftatartályban heves tűz ütött ki, amely átcsa­pott más tartályokra is. Több millió pad nafta -lángokban áll. — A közalkalmazottak habom? segélye.­ A minisztertanács ma foglalkozott a közalkal­mazottak háborító segélyének megállapításá­val, tekintettel arra, hogy a jelenlegi háborús­ segélyek e hó végével megszűnnek. Az elő-­ készített törvényjavaslat, amely a képviselő­­ház első ülésében fog beterjesztetni, azon az­ alapon van felépítve, hogy a legkisebb fizetésű közalkalmazottak alapfizetésük 50 százalé­­kát fogják háborús segély gyanánt kapni és ez a segély a fizetések emelkedésével fokoza­tosan apad akként, hogy a legmagasabb fizetésűek­nél a háborús segély 50 százalékot fog kitenni. A miniszterek a háborús segély­ben nem részesülnek. Az új törvény novem­ber hó 1-ével fog életbe lépni és a háborús­­segélyek az alapfizetésekkel előzetes havi részletekben fognak ettől az időponttól folyó­­­sit látni.­ — Ny­ugalombavonuló kúriai bírák. Dr. Vau­tik Béla, a Kúria másodelnöke, az T. büntetőtanács­ tanácselnöke betegsége miatt néhány nappal ez-­­előtt kérvényt nyújtott be az igazságügyminiszter­­hez nyugdíjaztatása iránt. Dr. Vavrik Béla, aki már 20 éve működik a Kúrián, a múlt év decem­bere óta betegen fekszik Ráday­ utcai lakásán és ebben az évben még nem is téliesített szolgálatot. Nyugdíjaztatását kérte meg dr. Havasi Károly, a második polgári tanács elnöke, a Ivária felülvizs­gálati tanácsának volt vezetője és dr. F­ittler Imre, a hatodik polgári tanács és az egységes bírói és ügyvédi vizsgálóbizottság elnöke. A nyugdíjaztatás iránti kérvényeket a Kúria már felterjesztette az igazságügym­­iniszt­erhez. — Belgium under the German Heel. Marlinus Nijhoff, a híres hágai könyvkeres­­kedő magánlevélben értesítette a Cassel ami Co Ltd angol kiadócéget, hogy Halasi Ödön könyvének megjelenése milyen megbotrán­­koztatást keltett Hollandiában, általában el­itélték a kiadócéget, amely szerzői engedelem nélkül adta ki Halasi Ödön könyvét, megha­misított és tendenciózusan beállított szöveg­­ gel.­ Nijhoff megkérdezte, hogy tulajdonkép­pen ki a könyv fordítója s váljon kinek az engedemével fordították le azt. Nijhoff e le­velére a napokban jött meg a válasz. A lon­­doni Cassel-cég becsatolta az alábbi levelek amelyet Leonard Moore-től kapott: My dear Flower. Most kaptam hírt Szebenyeitől a „Belgium­­under the German Hell“ fordításának­ ügyében. Szebenyei a legnyomatékosabban hangoztatja, hogy neki teljes jogosultsága volt a könyv lefordítására. „He states most emphatically that he had a pro­per authorisation to transate the book.“ úgy hi­szem, ezt a jogot Monsieur Lovass útján szerezte meg, de mivel őt késői­b szem elől vesztette, több­ször írt magának Halasinak, de választ sohasem­ kapott. Szebenyei ajánlja, hogy mondjuk meg Nij­­hoffnak, hogy ő a fordító s kéri, hogy­ minden erre vonatkozó levelezést hozzá továbbítsanak. Ö rögtön­ kész mindenre válaszolni. r­, s* .*• t , • Yours sincerely, ? yVi. A Leonard P. Moore Leonard P. Moore, nem tudjuk, kicsoda, s hogy milyen viszonyban áll Szebenyeivel.­ A Newman Flower, aki érdeklődött ezek szerint i­s akihez a fenti levelet írták, a Cassel-cég­ kiadó-igazgatója, aki az irodalmi művek ki-i­adásáért felelős. Tehát Szebenyei József a fordító: Monsieur Ernő Lovass, úgy látszik,­ koholt alak, a német hatóság sem tud létezé-­ sérül, pedig állítólag tizennyolc hónapot töl­tött Belgiumban. Szebenyei óvatosan kije-­ lentette, hogy elvesztette szem elöl. Úgy lát­­­szik, a Cassel-céget becsapta Lovassal meg új fordítójoggal, mert egyik sem létezik. Külön­ben az angol lapok és revük még mindig fog­lalkoznak Halasi könyvével, de jellemző, hogy a belga lapok egy szóval sem emlékez­tek meg eddig a könyvről, sem az Angliában,­ sem pedig a Hollandiában megjelenő lapok.­ Mihelyt tudomást vettek arról, hogy a könyv nem hű fordítása a magyar munkának, már nem is érdek­elik őket. ~ VILÁG 1917. október h. 7

Next