Világ, 1917. október (8. évfolyam, 244-269. szám)
1917-10-10 / 251. szám
. &scrbe£2íőség VL, Andrissum pt/P hirdetések felvezetoek bodaocaira s* * * 47. reAry Telefon 5S000, a ufcai Blöckce e vkléfico és pályaudvart&co 12 tiítér. NW, Unter den Linden 40/41. Vili. évfolyam 1917 Budapest, SZERDA október szám Justh Gyula A magyar politikai becsület, a férfias nyakasság, a tiszta jellem, az elvei mellett kitartó szilárd hűség, a meg nem alkuvó liberalizmus erős férfia hunyt el ma este. Mindezt veszítettük el Justh Gyulában s vele elhullott az a kapocs, mely a magyar parlamentben a szép múltat, az értéket, az eljövendő uj parlamenttel összefűzte. A parlament közeli múltjában két politikusunk volt, akit magáénak vallhatott minden fentartás nélkül a modern Magyarország: báró Bánffiy Dezső és Justh Gyula s mire odaérkezik évtizedes rettentő harcokkal a magyar világ, hogy választójogi küzdelmének meg nem hamisított eredményét, az általános választójogi javaslatot lássa, ez a két derék és becsületes férfi nincs soraiban. Justh Gyula személye az újabb időkben kristályosodott ki tisztán abban a közéletben, melyben sok volt az ingatag ember és kevés a hajthatatlan és még több, akire felfrecscsent a politikai küzdelmek sara. Justhelvhű volt és megingathatatlan. Voltak esztendők, amikor egy maroknyi emberrel ő képviselte csak a parlamentben a haladást és a választójog követelése egyedül az ő nyers és türelmetlenül csendűlő beszédéből hangzott. És ő volt a tiszta jellem, a mi politikai életünkben felbecsülhetetlen érték. Amikor megingott körülötte barátai és politikai küzdőtársainak hada, amikor állások, címek, rangok csillogása kezdte meggyengíteni az emberek derekát, ő szilárd tudott maradni, elvhit, elveket követelő és választójogot harcoló. A koalíció mámora őt meg nem szédítette, a Tisza hatalomra jutása az ő harcos kedvét el nem vette: kérlelhetetlen ellenfele volt a geszti junkerizmusnak, a feudális makacssággal, a csökönyös konzervativizmussal, erőszakok gyalázatának politikájával szemben az ő vérmes akarata, lobbanékony és hajthatatlan szabadelvűsége vette fel legelőször és legelszántabban a harcot. Abból a régi gárdából, melynek emléke koszorúzza még ma is a függetlenségi pártok presztízsét, évtizedek folyamán csak ő maradt meg. Az egyházpolitikai harcok során rakta le pályájának alapköveit és ezen a szabadelvű múlton építette fel politikai életét egészen. Justh Gyula nemes alakja kétfelé mutatott. Vissza a múltba, abba az időbe, amikor az alakuló magyar közéletbe a középosztály híve, az előkelő dzsentri, ilyen felvilágosodott és haladó férfiakat küldött, és mutatott a jövendőbe, hogy ilyen férfiakat kérjen a magyar vezető osztályoktól a küzdelemre. Az a politika, melyet mi folytatunk, Justh Gyula Személyének a legnagyobbakat köszöni a parlamentben. Odabent sokan féltek a jövendőtől, rettegtek a kívül álló Magyarországtól még azok is, akiknek sokszor voltszáján a haladás, a modern Magyarország. Justh nem tartozott egy pillanatra sem e hatalom kisajátítól, elvkörébe. Ő bátran nyújtotta jobbját a reformokért a parlamentunaparti korzóról rendes sétájától szállodájába visszatért, hirtelen meghalt. Justh Gyula meghalt. A megdöbbenésünket kell első pillanatban kifejeznünk. Csak úgy leírjuk a jelentést, amint városi tudósítónk diktálja, mint amiképpen leírjuk a mindennapiakat, azokat a mindennapi nagy szenzációkat, akár a világesemények felől külföldről érkezőket, akár a hihetetlen tragédiákat, amiként mondottuk, hogy szinte megszoktuk már, majdnem csodálkoznánk, ha mindennapra nem akadna egy-kettő olyan, ami máskor normális időkben hónapokra is sok lenne. Csak lassanként indul el gondolkozásunk járása. Igen, Justh Gyula, a mi Justh Gyulánk, a mi kedves és szeretett, a mi megcsodált önérzetes, törhetlenül erős elvű és ha Justh Gyulánk, az igazi liberális eszmék derék, régi oszlopa, hát Justh Gyula meghalt. Oh, ráeszmélünk és kegyeletes érzésünk húrjai megreszketnek. Meghalt hirtelen. A leánya volt az első, aki a halott ágyához siethetett szerettei közül és egy csokor virágot tett immár kihűlt keblére a szíve fölé, mely mindig oly lázasan dobogott nagyért, szépért, egykor még utópiákért és most némán hallgat... egy könycsepp rezdül végig az ország magyar népének arcán: ez a könycsapp a rajongás, a megbecsülés, a szeretet áldott adója, egy nagy élet jutalmazása. Derék, nagy emberünk Justh Gyula, te mondtad utoljára találkozván a képviselőház folyosóján: — A háború végét akarom; a békében én még gyönyörködni akarok... A te békéd elérkezett, de mennyi élet üldözik még le és hány magyar lélek szállott el ezen a mai sötét estén a tieddel egyazon ten kivül küzdők felé s tőle kaptuk a legbecsesebb baráti kézszoritást. A választójogi ligának elnöke lett és a radikálisok táborának ő adott bátorítást, ő volt a lélek,amely mindenütt jelenvaló, ő volt a tűz, melyet nem kellett éleszteni, mely szakadatlanul lobogott és sütötte azokat is, akik már a várakozás és bizonytalanság s zimankójában dideregtek. Justh Gyulát ragaszkodó szeretettel, mély, nagyrabecsüléssel vallattuk a magunkénak és a mi gyászunk őszinte ma és fájdalmas. Lankadó testét már régen féltjük, mert szava mind ritkább lett, riadója nem harsogott olyércesen, mint a kemény időkben, de erőt adott, hogy tudtuk, van és amikor a paktumok megkötésének pillanata érkezik el, a jogokért harcolók és a jogok ellen küzdők között, ökle még mindig elég kemény, hogy széttörje a politikai martalócok művét. Minálunk ritkán jutnak el az emberek az ígéret földjére. Justh Gyula nem érkezett, el s meghalt előbb két héttel, mielőtt benyújtották volna a javaslatot, melytől a demokrata Magyarország megszületését várta, a reformot, melynek ő volt világító fáklyája s melyért elhamvadt egész küzdő férfi élete. A választójog kivívásának Justh Gyula történelmi alakja. Életét példaképpen adjuk át kortársainknak és fiainknak. Legyetek becsületesek, mint Justh Gyula! Legyetek férfiak és jellemek, mint ő és legyetek tiszta és hű, megtántoríthatatlan harcosai az új Magyarországnak. Justh meghalt írta: Bade Job A mostani éjszakák tele vannak a szenzációk villámaival. Szinte hogy megszoktuk, amikor a telefon berreg, a hang szenzációkat íroz, világeseményeket, nagy véráldozatokat, katasztrófákat, kis emberi tragédiákat. Mi az, amit hozott nekünk a hír, kiáltás ebben a hideg esővel átköhögött, bús őszi estén, a város sötétjében, a szomorú utcákon át, a Dunapart mellől, mely pár nappal előbb még meleg volt és ahol este csillagsátor alatt a Duna regényes tükre mellett, a vendéglős terraszok ábrándos muzsikájától kisérve, gondfeledten sétálgattak a társaságok, szép, mosolygó kecses nők, kis szabadságukat élvező katonák ... és milyen lombtalan, milyen hideg és kietlen lett egyszerre, mint a halál kapujához vezető útja az élet friss kedvét elvesztő embernek. Az ablakok be vannak csukva, a forraszokon ázik a zenekar pódiuma . . . bent most gyújtják a gyér világosságot . .. mi hir jön onnan erre befelé__ az imént még egy komoly, erős volású, de kedves arcú, ismerős, korosnak látszó úr sétálgatott a Duna partján, az élet szélső partján és a halál partján, járkálgatott erős akarattal, így dacol az idő viszontagságaival, ő szép napokra utazott fel Budapestre, a béke, az áldás, a szeretet melegének csábítására jött és nem akarta elhinni, hogy az nem a valóság és hogy három nappal megérkezése után igy ráborul az egész látóhatárra a vigasztalan őszi sötétség, a beteg fellegek gyászos takarója . . . őróla jött a hír, őt jelentette a telefon berregése: — Justh Gyula az imént, amikor a percben a háborúban, a háborúért, vagy a békéért. * *• • Mindössze 67 éves volt Justh Gyula. Mögötte egy nagy múlt színes mezői, virágoskertjei, gazdag gyümölcsösei. A függetlenségi eszmék zászlóvivője és többször vezére volt. Magyar ember volt, a magyar fajtának ideális jó tulajdonságaival, melyek által a maradiság lecsiszolódott eltűnt lelkületűről és egész közéleti munkálkodása liberálissá és európaivá vált, amellett, hogy magyaros, egyenes, akaratos jellegét megtartotta. Volt ő is, fiatal korában megyei aljegyző, főszolgabíró és aztán gazdálkodó ember lett a Justhék tornyai birtokán, mely rászállott. Korán halt meg testvére, Justh Zsigmond, aki érzékeny, finomlelkű magyar író volt. Justh Gyulának a politikai életre való hivatottsága pályája kezdetén nyilvánvaló lett, Csanád megyében függetlenségi pártotszervezett és amikor 1884-ben mint Makó város küldöttjei bekerült aképviselőházba, egyszerrefeltünést keltett és hat év mulva már a függetlenségi és 48-as párt elnöke lett. Ezután nem-sokára egy súlyos kimenetelű párbaja vonta magára az ország figyelmét. Cseresznyés makói rendőrkapitánynyal vívott párbajt. Az egyházpolitikai harcok dúltak ekkor, Justh Gyula a liberális reform mellett küzdött teljes erővel. A párt kettészakadt, az egyházpolitika, ellenesei Ugronnal mentek, Justh Gyula az Eötvös frakcióval együtt kivált a pártból, új függetlenségi és 48-as kört alakított, mely vezetése mellett megnövekedett és nagy eredményeket ért el a liberális reform javára. Amikor Kossuth hazajött, Justh Gyula átadta neki az elnöki tisztek Sohasem vezették