Világ, 1918. június (9. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-30 / 150. szám

8 1918. június Sft VILÁG Azonban gróf Zichy kultuszmininszter, aki Jankovich tervezetét magáévá tette, nem elégszik meg ennyi emeléssel, hanem egy újab­b kulcs sze­rint rendezteti a kérdést és nem egy félmilliót — hanem egy telj és milliót akar lepréselni az iskoláz­tató közönségből. — Es*^«K azt gondolva tudta — mondotta in­formátorunk — hogy azért van szükség a tandit­­ermelésre, mert a háborús kiadások emelkedtek. — Tévedés! Ki­jeleníthetem, hogy a középiskola a há­borúban sokkal jobb üzlet volt, mint békében. — mert a középiskolákra a háborúban sokkal képe­sebb volt a kiadás. Ma 70—80 tanuló van összezsú­folva egy tanteremben, olyankor, amikor békeidőn már 60 tanulónál újabb osztály felállítási költséggel ,párhuzamos osztályt kellett létesíteni. Erősen redu­kálták az óraszámokat: nincs áram tanerő, tehát lényegesen kevesebb a tanári fizetésre a kiadás. (A bevonult tanárok fizetése ugyanis csak cév bizo­nyos részében terheli a kultuszminiszteri tárcát.) Ifjv a financiális viszonyok a béke ráfizetéshez ará­­nyitva, csak javultak. . __Mi késztette mégis a kultuszminisztériumot a tandíjemelésre. — Eddig is sok olyan dolgot mondtam, amit nem lett volna szabad szellőztetni, de azt is csak annak a köteles diszkréciónak tudatában, hogy nevemet elhallgatja. A tandíjemelés belső ti­kairól nem szóljatok. Tessék talán a rendeletén dolgozó főigazgatóknál vagy magánál az V-SK ügyosztály főnökével, dr. Gotthárd Zsigmond miniszteri taná­csossal­­ élni. Felkerestük a két előadót, akik az V-sk ügy­osztályban a tandíjemelési tervezetet elkészte­ték, de a felvilágosítást megtagadók. Miután egy kér­désre sem adtak kielégítő feleletet, dr. Gotthárd Zsigmond osztályfőnökhöz mentem. — Kommünikék jelentek meg a lapokban, melyek a középiskolák tandíjemelését jelentik be. Felilágosításokat kérnék egyes részletekre vonat­kozólag. — Sajnálom, — mondotta ridegen dr. Gott­­hárd Zsigmond — részletekkel nem szolgál­hatok. Még nincs miniszteri jóváhagyása a terve­zetnek. A jóváhagyásig nem a nyilvánosság elé való az ügy. — Értesülésünk van róla, h­ogy a tandíjak 60, 70 és 80 koronákról — 120, 110 koronákra emelkednek majd, — tehát 80 és 100 százalékos emelésről van szó. — Hogy mi az összege az emelkedésnek, arról se szólhatok. Azt mondhatom, hogy több osztályú emelés lesz, arányosan ahhoz a környék­hez, amilyen a lanit­ató néposztály vagyoni vi­szonya. Különben is — intett idegesen a kezével — nem nyilatkozom. — Igen. Ér­em. Arra azonban mit méltózta­t­k mondani, hogy állítólag az, amivel az emelés­­nél ki akrják a közönség szemét szúrni — hogy a tandíj­mentesek száma nagyobb lesz — csak egy frázis. Mert értesülésünk szerint csak aránytalantul csekély percenttel emelkedik majd a tandíjmente­sek száma. — Sajnálom, kérem. Erre sincs jogom felvi­­lágosítást adni. A jeles tanulók úgyis tandíjmen­tesek lesznek, a rossz tanulóknak pedig nincs helye a középiskolákban. — De a gyengébb előmenetelűek és a köze­pesek ... A miniszteri tanácsos idegesen intett a kezével. Nem okvetlen szükséges mindenkinek gim­náziumba járni. Az ilyenek, ha nem bír­ják a tan­díjat fizetni, menjenek a polgári iskolákba, ott könnyebb a tandíjmentesség. És ha kíváncsi rá, hát megmondhatom,­­ ha nem is közvetlenül, de ezeknek a gimnáziumokból és reáliskolákból való elriasztását célozza a tandíjemelés. Nem­ szük­séges, hogy minden hivatalszolgának a gyereke érettségizzék, mert akkor kiből lesz iparos és ke­reskedő." És beszélgetésünknek klasszikus keretéül a kö­vetkező zárószavakat mondotta: „Mit jönnek min­dig azzal, hogy ingyen iskoláztasson az állam. Ott van a népiskola, azt adjuk ingyen, de középiskolát? Ki hallott ilyet? Különben is, ha annyira akarnak ingyen iskolát — ott VM a zsidó nagytőke, mert nem alapít az középiskolákat. Mit jönnek az állam nya­kára?“ Ezt mondta — idegesen, belülről — kiáltó, hirtelen jött őszinteséggel és a hangján, a megelé­gedett mosolygásán kiéreztem, hogy jólesett a lep­lezetlen őszinteség. Barkóczy támadott fel újra dr. Gotthárd szem­él­yében az V-ik ügy­osztály élén. Má­sodik Barkóczy-Gotthárd Zsigmond, akinek őszin­teségét becsültük a jellemző vallomásban — és akiről feltételezzük, hogy a bátor hang után nem fog egy hazug kommünikét leadni és fönntartja to­vábbra is állításait, melyet junius havában, V-ik ügyosztályon, hivatalos szobájában, egy íróasztalá­hoz támasztott puha, kényelmes kaross­zékében tett. Ezt mondta dr. Gotthárd — Zichy V-ik ügy­osztályának vezérszelleme és ehhez nincs mit hoz­záírni. Ez a néhány mondat bevilágít a magyar kultúra szerencsétlenségébe, ebből kiérzik, mért félig analfabéta a középiskolák növendéke és mért jár talpalatlan cipőben a középiskolai tanár. , A tanárok fizetésin­ditása nem nagyon izgatja őket, csak attól az egytől félnek, hogy túl sok lesz Magyarországon az intelligens ember. .Falus Ferenc: HÍREK — A Világ és a külföld. A külföldi sajtó szokása szerint most is gyakran idézi a Világ politikai véleménynyilvántásait, így a párisi Petite Republique május 22-iki számának vezetőcikke Ed. Bernstein­ nek a Világ­ ban megjelent és a külföldi sajtóban sokat idé­zett cikke felett elmélkedik. A Journal de Génévé június 19-iki száma az egri választás­ról beszámolva a Világ megfelelő cikkét idézi s az egri választásból a demokratiku­s áram­l­­at térnyerésére következtet. — A spanyol királyné beteg. Madridból je­­­­lentik, hogy a spanyol királyné himlőben megbete­gedett. Ki­airic és Krisztina hercegnők szintjén megkapták a betegséget, de a betegség normális lefolyású. — Osztrák és német tanerők Ukrajnában. Azok az orosz tanerők, akik eddig , Ukrajnában, működtek, nem tudták a lakosság nemzeti szük­ségleteit kielégíteni. • Ezért mielőbb tanítókat kell Ausztriából és Németországból meghívni,­­akik Ukrajnának az európai kultúrához való hozzá­kapcsolásával hasznosabb tevékenységet fejthet­nek ki, mint az oroszok. — Dr. Salgó Jakab meghalt. Súlyos veszteség érte az orvosi tudományt­: dr. Salgó Jakab, udvari tanácsos, egyetemi magántanár ma reggel hosszú, kínos betegség után meghalt. Neve főként a neurológia­ és pszychica terén kifejtett munkássága révén vált ismeretessé, valamint úgyszólván út­törő tevékenysége révén, ami a szakirodalomban is első helyet biztosított neki. Negyed évszázadig ve­zetője volt a Lipótmezei elmegyógyintézetnek, ahonnan tíz év előtt vonult vissza. Ismételten tagja volt a Budapesti Orvosegyesület elnökségének is. Szerény, szeretetreméltó és puritán természetéért mindenütt népszerű volt. Egyébként egész életében mintaképe volt a szorgalomnak. Szonatina a be­tegágyban sem hagyta el. Még az utolsó h­éten is dolgozott. Gyászjelentését is maga írta meg, pu­ritán egyszerűséggel, nehogy utána mások díszítő jelzőkkel bántsák meg szerénységét. Felesége há­rom év előtt halt meg. Ravatalánál már csak két férjes leánya gyászolja. — A burgonya-fejadag fölemelése. Miután a burgonyafelhozatal néhány nap óta ismét megjavult s kilátás van arra, hogy a főváros rendszeresen na­gyobb készletekhez fog jutni, ezért a fő­város­­ város-­­ gazdasági ügyosztálya a mostani egy kilogrammos­­ budapesti burgonya fejadagnak július első felében­­ két kilogrammra való felemelése iránt tárgyaláso­­­­kat kezdett a Közélelmezési Hivatallal.­­ — Kivégeztek egy kínai tábornagyot. Peking­ből jelentik, hogy Lu-sijetu Csang tábornagyot, a korábbi katonai kormányzót Tiencsinben a mandzsu­ csapatok vezénylő tábornokának paran­csára kivégezték: az volt ellene a vád, hogy az északi tartományokban álló csapatokat a kormány ellen táttott. * 1— A jegyzők nagygyűlése. Az ország vala­mennyi vármegyéjének jegyzői gyűltek össze Bu­dapesten, hogy a háborús közigazgatás körül fel­merült tapasztalataikról egymásnak beszámolja­nak, a mutatkozó hibákra rámutassanak és az illetékes tényezőknél azok orvoslását szorgal­­­mazzák. A nagygyűlésen 41 törvényhatósági egyesület jelent meg 370 küldöttel, Morvay János elnökölt. Az évi jelentéshez Gálffy István és Brü­ller János után Ormossy Károly szólalt fel, aki államérdek­nek minősíti a jegyzők már-már elviselhetetlen munkaterhének enyhítését. Dobosi Gábor után Szegedy Albert, Szűcs Károly, Gruits Döme, Je­­lenszky Kálmán, Geröffy Gyula a rekvirálás körül tapsztalt visszásságokat hozták szóba. Dr. Koncz János előadó reflektált részletben a felszólalásokra. A községi közigazgatásnak törvényhozási útán leendő sürgős rendezésének kérdése volt a köz­gyűlés tárgysorozatának következő pontja. A fel­szólalók a jegyzői állás függetlenségét kívánták. A függetlenséget és a jegyzőnek hatalommal való felruházását sokkal tilosabbnak tartják, mint a jegyzői kar anyagi helyzetének rendezését. A közgyűlés elhatározta, hogy ilyen értelemben felér a kormányhoz és a törvényhozáshoz. A jegyzői irodák segédmunkaerőkkel való ellátásának kér­dését tárgyalták ezután. Gervain János és Bodnár Zoltán a jegyzők anyagi helyzetének rendezését sürgették. Szóvá tették a közgyűlésen azokat az utóbbi időben előfordult merényleteket, amelyek a jegyzők személye és vagyona ellen irányultak és ezek megakadályozására­ sürgős intézkedéseket kö­veteltek. Az egyesület vezetőségéhez beérkezett adatokból az itt következő statisztika készült: 44 vármegyében 2­­ esetben történt a jegyző személye vagy vagyona ellen merénylet. Ebből 6 eset álta­lános okok miatt, 8 eset hadisegélyezés miat­t, 8 eset közélelmezés miatt és 4 eset katonai elégedet­lenség miatt történt. A személy elleni merényletek közül 4 volt halálos kimenetelű, 11 támadást sza­badságolt katona, 16­ öt pedig, polgári egyén köve­tett el. Elhatározták, hogy e tárgyban feliratot in­téznek a kormányhoz. Jelenszky Kálmán a demo­­bilizáció módozatairól szól, mire egyhangúan elfo­gadták a kivételes hadiállapot folytán a községeket terhelő károknak és kiadásoknak sürgős összeállí­tása, megállapítása és kiutalása tárgyában készített felterjesztést, valamint az 1919. évi költségvetést, végül a választások során tisztiüg­yészszé választot­ták dr. Battay Sándort, a lapbizottság tagjává pe­dig Jelenszky Kálmánt. A jegyzők nagygyűlésével egyidejűen tartotta közgyűlését a jegyzők Erzsébet á­rvaházegyesülete is Dobos Gábor elnöklésével. Az elnök beszámolt az egyesület vagyoni helyzetéről és arról az örvendetes tényről, hogy az árvaház részére megvásárolták a József­ körút 41. számú ingatlant, amelyet rövidesen átadnak rendeltetésé­nek. Ugyanott létesítik a Jegyzők Otthonát és a jegyzőgyermekek internálását. Az egyesület kül­döttséggel kereste fel a képviselőház kupol­acs­arno­kában Wekerle Sándor miniszterelnök, belügymi­nisztert, akit arra kért,­ hogy az Árvaházegyesület belső életében a szabadabb mozgást tegye lehe­tővé. A miniszterelnök legteljesebb jóindulatáról biztosította a küldöttség tagjait. A Békemise. XV. Benedek pápa május 9-én kiadott mohi propriója úgy intézkedett, hogy ma, Péter és Pál apostolok ünnep­én a világ minden katolikus templomában a pápa szándékára mutas­sanak be szentmis­eáldozatot a béke mielőbbi meg­valósulása érdekében. Ugyanakkor kötelezte a pápa a világ összes katholikus papjait, hogy a mai napon miséjüket a békéért ajánlják fel. — Szalámi árusítása. A fővárosi tanács a kö­vetkezőket teszi közzé: Az Országos Közélelmezési Hivatal által a főváros lakossága részére rendelke­zésre bocsátott sertésszalámi árusítására nézve a tanács a sajt- és vajelosztó bizottsággal történt meg­állapodás alapján akként rendelkezett, hogy a sza­lámi árusítását úgy a ker­eskedők, mint a főváros elárusító helyein július 3-án, szerdán reggel kell megkezdeni és mindaddig folytatni, amíg a keres­kedők készlete tart. Szerda reggelt megelőzően ezt a szalámit árusítani nem szabad, valamint tilos a szalámit bárki részére félretenni. Egy vevő részére 1 napon legfeljebb 20 deka szalámit szabad el­adni. A sertésszalámi ára az Országos Közélelme­zési Hivatal hozzájárulásával dekánként 32 fillér. Minden kereskedő, aki e sertésszalámi árusításával lett megbízva, köteles ezeket a feltételeket szigo­rúan betartani és üzleti kirakatában, valamint az üzletben a sajt- és vajelosztó bizottság által részére kiadott 1—1 árjegyzéket feltűnő helyen kifüg­gesztve tartani. A fogyasztóközönség érdekében­­ telt fenni rendelkezés pontos betartását a kerületi vár­osi közegek és az államrendőrség fogja: eil • Vasárnap

Next