Világ, 1918. június (9. évfolyam, 129-150. szám)
1918-06-30 / 150. szám
8 1918. június Sft VILÁG Azonban gróf Zichy kultuszmininszter, aki Jankovich tervezetét magáévá tette, nem elégszik meg ennyi emeléssel, hanem egy újabb kulcs szerint rendezteti a kérdést és nem egy félmilliót — hanem egy telj és milliót akar lepréselni az iskoláztató közönségből. — Es*^«K azt gondolva tudta — mondotta informátorunk — hogy azért van szükség a tanditermelésre, mert a háborús kiadások emelkedtek. — Tévedés! Kijeleníthetem, hogy a középiskola a háborúban sokkal jobb üzlet volt, mint békében. — mert a középiskolákra a háborúban sokkal képesebb volt a kiadás. Ma 70—80 tanuló van összezsúfolva egy tanteremben, olyankor, amikor békeidőn már 60 tanulónál újabb osztály felállítási költséggel ,párhuzamos osztályt kellett létesíteni. Erősen redukálták az óraszámokat: nincs áram tanerő, tehát lényegesen kevesebb a tanári fizetésre a kiadás. (A bevonult tanárok fizetése ugyanis csak cév bizonyos részében terheli a kultuszminiszteri tárcát.) Ifjv a financiális viszonyok a béke ráfizetéshez arányitva, csak javultak. . __Mi késztette mégis a kultuszminisztériumot a tandíjemelésre. — Eddig is sok olyan dolgot mondtam, amit nem lett volna szabad szellőztetni, de azt is csak annak a köteles diszkréciónak tudatában, hogy nevemet elhallgatja. A tandíjemelés belső tikairól nem szóljatok. Tessék talán a rendeletén dolgozó főigazgatóknál vagy magánál az V-SK ügyosztály főnökével, dr. Gotthárd Zsigmond miniszteri tanácsossal élni. Felkerestük a két előadót, akik az V-sk ügyosztályban a tandíjemelési tervezetet elkészteték, de a felvilágosítást megtagadók. Miután egy kérdésre sem adtak kielégítő feleletet, dr. Gotthárd Zsigmond osztályfőnökhöz mentem. — Kommünikék jelentek meg a lapokban, melyek a középiskolák tandíjemelését jelentik be. Felilágosításokat kérnék egyes részletekre vonatkozólag. — Sajnálom, — mondotta ridegen dr. Gotthárd Zsigmond — részletekkel nem szolgálhatok. Még nincs miniszteri jóváhagyása a tervezetnek. A jóváhagyásig nem a nyilvánosság elé való az ügy. — Értesülésünk van róla, hogy a tandíjak 60, 70 és 80 koronákról — 120, 110 koronákra emelkednek majd, — tehát 80 és 100 százalékos emelésről van szó. — Hogy mi az összege az emelkedésnek, arról se szólhatok. Azt mondhatom, hogy több osztályú emelés lesz, arányosan ahhoz a környékhez, amilyen a lanitató néposztály vagyoni viszonya. Különben is — intett idegesen a kezével — nem nyilatkozom. — Igen. Érem. Arra azonban mit méltóztatk mondani, hogy állítólag az, amivel az emelésnél ki akrják a közönség szemét szúrni — hogy a tandíjmentesek száma nagyobb lesz — csak egy frázis. Mert értesülésünk szerint csak aránytalantul csekély percenttel emelkedik majd a tandíjmentesek száma. — Sajnálom, kérem. Erre sincs jogom felvilágosítást adni. A jeles tanulók úgyis tandíjmentesek lesznek, a rossz tanulóknak pedig nincs helye a középiskolákban. — De a gyengébb előmenetelűek és a közepesek ... A miniszteri tanácsos idegesen intett a kezével. Nem okvetlen szükséges mindenkinek gimnáziumba járni. Az ilyenek, ha nem bírják a tandíjat fizetni, menjenek a polgári iskolákba, ott könnyebb a tandíjmentesség. És ha kíváncsi rá, hát megmondhatom, ha nem is közvetlenül, de ezeknek a gimnáziumokból és reáliskolákból való elriasztását célozza a tandíjemelés. Nem szükséges, hogy minden hivatalszolgának a gyereke érettségizzék, mert akkor kiből lesz iparos és kereskedő." És beszélgetésünknek klasszikus keretéül a következő zárószavakat mondotta: „Mit jönnek mindig azzal, hogy ingyen iskoláztasson az állam. Ott van a népiskola, azt adjuk ingyen, de középiskolát? Ki hallott ilyet? Különben is, ha annyira akarnak ingyen iskolát — ott VM a zsidó nagytőke, mert nem alapít az középiskolákat. Mit jönnek az állam nyakára?“ Ezt mondta — idegesen, belülről — kiáltó, hirtelen jött őszinteséggel és a hangján, a megelégedett mosolygásán kiéreztem, hogy jólesett a leplezetlen őszinteség. Barkóczy támadott fel újra dr. Gotthárd személyében az V-ik ügyosztály élén. Második Barkóczy-Gotthárd Zsigmond, akinek őszinteségét becsültük a jellemző vallomásban — és akiről feltételezzük, hogy a bátor hang után nem fog egy hazug kommünikét leadni és fönntartja továbbra is állításait, melyet junius havában, V-ik ügyosztályon, hivatalos szobájában, egy íróasztalához támasztott puha, kényelmes karosszékében tett. Ezt mondta dr. Gotthárd — Zichy V-ik ügyosztályának vezérszelleme és ehhez nincs mit hozzáírni. Ez a néhány mondat bevilágít a magyar kultúra szerencsétlenségébe, ebből kiérzik, mért félig analfabéta a középiskolák növendéke és mért jár talpalatlan cipőben a középiskolai tanár. , A tanárok fizetésinditása nem nagyon izgatja őket, csak attól az egytől félnek, hogy túl sok lesz Magyarországon az intelligens ember. .Falus Ferenc: HÍREK — A Világ és a külföld. A külföldi sajtó szokása szerint most is gyakran idézi a Világ politikai véleménynyilvántásait, így a párisi Petite Republique május 22-iki számának vezetőcikke Ed. Bernstein nek a Világ ban megjelent és a külföldi sajtóban sokat idézett cikke felett elmélkedik. A Journal de Génévé június 19-iki száma az egri választásról beszámolva a Világ megfelelő cikkét idézi s az egri választásból a demokratikus áramlat térnyerésére következtet. — A spanyol királyné beteg. Madridból jelentik, hogy a spanyol királyné himlőben megbetegedett. Kiairic és Krisztina hercegnők szintjén megkapták a betegséget, de a betegség normális lefolyású. — Osztrák és német tanerők Ukrajnában. Azok az orosz tanerők, akik eddig , Ukrajnában, működtek, nem tudták a lakosság nemzeti szükségleteit kielégíteni. • Ezért mielőbb tanítókat kell Ausztriából és Németországból meghívni,akik Ukrajnának az európai kultúrához való hozzákapcsolásával hasznosabb tevékenységet fejthetnek ki, mint az oroszok. — Dr. Salgó Jakab meghalt. Súlyos veszteség érte az orvosi tudományt: dr. Salgó Jakab, udvari tanácsos, egyetemi magántanár ma reggel hosszú, kínos betegség után meghalt. Neve főként a neurológia és pszychica terén kifejtett munkássága révén vált ismeretessé, valamint úgyszólván úttörő tevékenysége révén, ami a szakirodalomban is első helyet biztosított neki. Negyed évszázadig vezetője volt a Lipótmezei elmegyógyintézetnek, ahonnan tíz év előtt vonult vissza. Ismételten tagja volt a Budapesti Orvosegyesület elnökségének is. Szerény, szeretetreméltó és puritán természetéért mindenütt népszerű volt. Egyébként egész életében mintaképe volt a szorgalomnak. Szonatina a betegágyban sem hagyta el. Még az utolsó héten is dolgozott. Gyászjelentését is maga írta meg, puritán egyszerűséggel, nehogy utána mások díszítő jelzőkkel bántsák meg szerénységét. Felesége három év előtt halt meg. Ravatalánál már csak két férjes leánya gyászolja. — A burgonya-fejadag fölemelése. Miután a burgonyafelhozatal néhány nap óta ismét megjavult s kilátás van arra, hogy a főváros rendszeresen nagyobb készletekhez fog jutni, ezért a főváros város- gazdasági ügyosztálya a mostani egy kilogrammos budapesti burgonya fejadagnak július első felében két kilogrammra való felemelése iránt tárgyalásokat kezdett a Közélelmezési Hivatallal. — Kivégeztek egy kínai tábornagyot. Pekingből jelentik, hogy Lu-sijetu Csang tábornagyot, a korábbi katonai kormányzót Tiencsinben a mandzsu csapatok vezénylő tábornokának parancsára kivégezték: az volt ellene a vád, hogy az északi tartományokban álló csapatokat a kormány ellen táttott. * 1— A jegyzők nagygyűlése. Az ország valamennyi vármegyéjének jegyzői gyűltek össze Budapesten, hogy a háborús közigazgatás körül felmerült tapasztalataikról egymásnak beszámoljanak, a mutatkozó hibákra rámutassanak és az illetékes tényezőknél azok orvoslását szorgalmazzák. A nagygyűlésen 41 törvényhatósági egyesület jelent meg 370 küldöttel, Morvay János elnökölt. Az évi jelentéshez Gálffy István és Brüller János után Ormossy Károly szólalt fel, aki államérdeknek minősíti a jegyzők már-már elviselhetetlen munkaterhének enyhítését. Dobosi Gábor után Szegedy Albert, Szűcs Károly, Gruits Döme, Jelenszky Kálmán, Geröffy Gyula a rekvirálás körül tapsztalt visszásságokat hozták szóba. Dr. Koncz János előadó reflektált részletben a felszólalásokra. A községi közigazgatásnak törvényhozási útán leendő sürgős rendezésének kérdése volt a közgyűlés tárgysorozatának következő pontja. A felszólalók a jegyzői állás függetlenségét kívánták. A függetlenséget és a jegyzőnek hatalommal való felruházását sokkal tilosabbnak tartják, mint a jegyzői kar anyagi helyzetének rendezését. A közgyűlés elhatározta, hogy ilyen értelemben felér a kormányhoz és a törvényhozáshoz. A jegyzői irodák segédmunkaerőkkel való ellátásának kérdését tárgyalták ezután. Gervain János és Bodnár Zoltán a jegyzők anyagi helyzetének rendezését sürgették. Szóvá tették a közgyűlésen azokat az utóbbi időben előfordult merényleteket, amelyek a jegyzők személye és vagyona ellen irányultak és ezek megakadályozására sürgős intézkedéseket követeltek. Az egyesület vezetőségéhez beérkezett adatokból az itt következő statisztika készült: 44 vármegyében 2 esetben történt a jegyző személye vagy vagyona ellen merénylet. Ebből 6 eset általános okok miatt, 8 eset hadisegélyezés miatt, 8 eset közélelmezés miatt és 4 eset katonai elégedetlenség miatt történt. A személy elleni merényletek közül 4 volt halálos kimenetelű, 11 támadást szabadságolt katona, 16 öt pedig, polgári egyén követett el. Elhatározták, hogy e tárgyban feliratot intéznek a kormányhoz. Jelenszky Kálmán a demobilizáció módozatairól szól, mire egyhangúan elfogadták a kivételes hadiállapot folytán a községeket terhelő károknak és kiadásoknak sürgős összeállítása, megállapítása és kiutalása tárgyában készített felterjesztést, valamint az 1919. évi költségvetést, végül a választások során tisztiügyészszé választották dr. Battay Sándort, a lapbizottság tagjává pedig Jelenszky Kálmánt. A jegyzők nagygyűlésével egyidejűen tartotta közgyűlését a jegyzők Erzsébet árvaházegyesülete is Dobos Gábor elnöklésével. Az elnök beszámolt az egyesület vagyoni helyzetéről és arról az örvendetes tényről, hogy az árvaház részére megvásárolták a József körút 41. számú ingatlant, amelyet rövidesen átadnak rendeltetésének. Ugyanott létesítik a Jegyzők Otthonát és a jegyzőgyermekek internálását. Az egyesület küldöttséggel kereste fel a képviselőház kupolacsarnokában Wekerle Sándor miniszterelnök, belügyminisztert, akit arra kért, hogy az Árvaházegyesület belső életében a szabadabb mozgást tegye lehetővé. A miniszterelnök legteljesebb jóindulatáról biztosította a küldöttség tagjait. A Békemise. XV. Benedek pápa május 9-én kiadott mohi propriója úgy intézkedett, hogy ma, Péter és Pál apostolok ünnepén a világ minden katolikus templomában a pápa szándékára mutassanak be szentmiseáldozatot a béke mielőbbi megvalósulása érdekében. Ugyanakkor kötelezte a pápa a világ összes katholikus papjait, hogy a mai napon miséjüket a békéért ajánlják fel. — Szalámi árusítása. A fővárosi tanács a következőket teszi közzé: Az Országos Közélelmezési Hivatal által a főváros lakossága részére rendelkezésre bocsátott sertésszalámi árusítására nézve a tanács a sajt- és vajelosztó bizottsággal történt megállapodás alapján akként rendelkezett, hogy a szalámi árusítását úgy a kereskedők, mint a főváros elárusító helyein július 3-án, szerdán reggel kell megkezdeni és mindaddig folytatni, amíg a kereskedők készlete tart. Szerda reggelt megelőzően ezt a szalámit árusítani nem szabad, valamint tilos a szalámit bárki részére félretenni. Egy vevő részére 1 napon legfeljebb 20 deka szalámit szabad eladni. A sertésszalámi ára az Országos Közélelmezési Hivatal hozzájárulásával dekánként 32 fillér. Minden kereskedő, aki e sertésszalámi árusításával lett megbízva, köteles ezeket a feltételeket szigorúan betartani és üzleti kirakatában, valamint az üzletben a sajt- és vajelosztó bizottság által részére kiadott 1—1 árjegyzéket feltűnő helyen kifüggesztve tartani. A fogyasztóközönség érdekében telt fenni rendelkezés pontos betartását a kerületi városi közegek és az államrendőrség fogja: eil • Vasárnap