Világ, 1918. június (9. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-18 / 143. szám

4 1918. július 18. VILÁG­ dalmának adott kifejezést, hogy Tisza egyéni ellenzése maga elegendő a kedvezőtlen befo­lyásolásra, mert tartani kell tőle, hogy a párt­vezér egyéni politikai súlyának hatása alatt a nemzeti munkapárt tagjai közül sokan elvi meggyőződésük ellenére esetleg nem szavaz­zák meg a nők választójogát. Gróf Tisza István erre nyomatékosan kijelentette, hogy nemcsak mint pártvezér nem befolyásolja pártját e kérdésben, hanem egyénileg sem tesz semmit, ami a párttagok állás­foglalását a nők választó­joga ellen hangolhatná. Ezzel szemben gróf Tisza István párthíveit most mégis felszólítja, hogy ne szavazzák meg a nők választójogát. A megszegett ígéret felett méltatlankodó bizott­ság behatóan foglalkozott azoknak a módsze­reknek megállapításával, amelyek segítségé­­gével biztosítani lehet azt, hogy a munkapárt­nak azok a tagjai, akik már eddig szóban vagy írásban a nők választójoga mellett foglaltak állást, elvi meggyőződésüknek megfelelően szavazzák meg a nők aktív és passzív választó­jogát. A bizottság elhatározta, hogy Tisza le­velének azzal az állításával szemben, hogy „a magyar nép becsüléséből s előtte megszerzett erkölcsi tekintélyből veszít az a párt, amelyik megvalósítja a nők szavazati jogát“, apellál az összes politikai pártokhoz. Bizalommal fel­szólítja őket, hogy a nők választójogának meg­szavazásával cáfoljanak rá gróf Tisza István állítására. A nők választójogának megvalósí­tása sem Európa legtöbb államaiban, sem Ausztráliában, sem Amerikában nem fosztotta meg a politikai pártokat az erkölcsi, tekintély­től. A magyar nők tradicionális jogkörének modern kibővítése a háború negyedik eszten­dejében tehát Magyarországon sem lehet ilyen hatású. Tisza István levelével foglalkozik a kedden délután 6 órakor az egyesület helyisé­gében, V., József­ tér 9., tartandó taggyűlés is, lett beszédeket mondottak. A kerületben járt tegnap Friedrich István is, akit a független­ségiek szerettek volna jelöltül megnyerni. A szászsebesi kerület munkapárti jelöltje vasárnap is a kerületben járt, Szászsebesen és Szerdahelyen Neugeboren Emil társaságá­ban és programos beszédet mondott. A válasz­tóknak a központi munkapárt nevében Neu­geboren Emil ajánlotta a jelöltet. Az oláhfalusi kerületben megválasztott ifjabb Ugrón Ákosról megállapították, hogy hamis lobogó alatt lépett fel és ezáltal meg­tévesztette Meszlényi Róbert honvédelmi mi­niszteri titkárt, aki Andrássy-programmal lé­pett volt fel és abban a hitben lépett vissza, hogy ifjabb Ugrón Ákos is ily programmal pályázik. A választás után kiderült, hogy ifj. Ugrón Ákos munkapárti. Azonban megálla­­píttatott közjegyzői tamisítványnyal az is, hogy ifjabb Ugrón Ákos neve nem szerepel az IDK­-iki választói névjegyzékben és maga a kerület indít akciót a választás megsemmi­sítésére. A munkapárt értekezlete Gróf Tisza István, a munkapárt vezére, Ina még nem érkezett Budapestez, ámbár ma estére össze volt híva a párt­értekezletre az indemnitás dolgában való állásfoglalás elha­tározása céljából. Azonban éppen az indem­­nitás időtartamának és rendelkezésének meg­állapítása annyira a Tisza és Wekerle együt­tes elhatározásával történt, hogy Tisza meg­jelenésére nem volt szükség, sőt a megegye­zés dokumentálásához a munkapártnak We­­kerlével való kioperálásának feltüntetéseihez tartozott az, hogy a munkapárt Tisza nélkül is tudja mit kell cselekednie. Az értekezleten Beöthy László elnökölt, aki megemlékezett a párt elhunyt tagjairól, Sárvai F­ülöpről és Rózsa Izsóról, akiknek emlékét a párt jegyző­­­könyvében megörökíti. Az indemnitást Te­­leszky János, volt­ pénzügyminiszter ismertette és kiemelte, hogy a javaslat a tisztviselőknek és a velük egy­­tekintet alá eső alkalmazottak­nak beszerzési segélyt akar engedéyezni. Erre vonatkozólag azt a kívánságot fejezte ki, hogy jövőre a kormány beszerzési segély helyett ter­­mészetbeli ellátásba részesítse a tisztviselőket. Teleszky terjesztette elő azt az indítványt is, hogy a párt a négyhómpi indemnitást szavazza meg. Ehez az értekezlet hozzá is járult. Meg kell jegyezni, hogy Teleszky János felszó­lalásának tartalma a kormánynyal való meg­egyezés alapján készült, mert a pártértekezlet előtt a képviselőház mai ülése után Teleszky János hosszasan tanácskozott Popovics Sándor pénzügyminiszterrel. A cél egészen világos.­­ Ha sikerül a tisztviselők részére természetbeni ellátást szerezni, annak érdemét a munkapárt a maga részére akarja lefoglalni. Különben is mindinkább megszokják, hogy most kettős­kormány van s a Wekerle-kabinet minden tagja mellett van egy másik a munkapártból való volt miniszter, aki nélkül határozni nem szabad. Gróf Tisza István holnap érkezik vissza Gesztről és résztvesz az indemnitás vitájában. Választási mozgalmak A paksi kerületben Wekerle-féle 48-as alkotm­ánypárti programmal fellépett Görsi Tibor földbirtokos és tegnap tartotta meg pro­­grammbeszédét Pakson és Dunaföldváron. A jelölt támogatására a Wekerle-párt részéről Kovács Dénes, Kovácsi Kálmán, Szluha Pál és Hindy Zoltán jelentek meg, akik Gözsi mel­ A horvát országgyűlés A hónál országgyűlés nyári ülésezését jú­nius 25-én kezdi meg. A Wekerle-párt értekezlete A Wekerle-féle negyvennyolcas alkotr­ány­­párt m­a este Bolgár Ferenc elnöklésével értekezle­tet tartott, amelyen az indemnitási törvényjavasla­tot tárgyalta. Az értekezleten a kormány részéről jelen voltak: Wekerle Sándor miniszterelnök, Po­­povics Sándor, Szterényi József, gróf Zichy János, Tiry Gusztáv, Windisch-Graetz Lajos herceg, gróf Jsich­y Aladár és Unterhauser Károly miniszterek. Napirend előtt Szüllő Géza szólalt fel, aki a választójogi törvényjavaslatról szóló bizottsági jelentés beterjesztése alkalmából meleg szavakban üdvözölte a miniszterelnököt, valamint a bizottság előadóját. Ezután Barta Ödön ismertette az indemnitási törvény­javaslatot. Hantos Elemér a rendes költségvetés előter­jesztésére vonatkozó kívánalommal szemben meg­jegyzi, hogy amennyire kívánatos volna ennek az óhajnak teljesítése államháztartási s főleg budget­­ellenőrzési szempontból, annyira nehéz a megvaló­­sítása. Ezután a pénzügyi bizottságban ellene in­tézett támadásra néhány szóval reflektált. Lakatos Gyula az inflációnak és a drágaság­nak fő okát abban látja, hogy az államháztartás nagy része nem nyert fedezetet fundált kölcsö­nökke­. Győr­ff­y Gyula az erdélyi károsultak ügyét sür­geti. Rendes költségvetés beterjesztésével szemben aggodalmai vannak. Wekerle Sándor miniszterelnök bejelenti, hogy a legerélyesebb intézkedéseket tette az erdélyi ká­rosultak segélyakciójának gyorsítására. Reméli, hogy a segélyakciót néhány hét alatt tökéletesen be fogják fejezni. Az építkezések is folyamatban vannak és oda igyekszik hatni, hogy főleg a fa­­épületekkel lehetőleg még az ősz folyamán elké­szüljenek. (Élénk helyeslés.) Baross­­Gyula a vagyonadóval szemben he­lyesebbnek vélné monopóliumok útján biztosítani az állami szükségleteket. A vitáiban felhozópako Popovics Sándor pénzügyminiszter reflektált. Bejelenti, h­ogy a jö­­vőben költségvetést szándékszik készíteni. A költ­ségvetés elkészítésének­ tényleg nehézségei van­nak úgy a kiadási, mint a bevételi oldalon a viszo­nyok folytonos változása következtében. Szüksé­­­­gesnek tartja azonban mindenesetre, h­ogy teljesen tájékoztassák az országot államháztartásának álla­potáról, már csak azért is, hogy ezzel alkalmat szolgáltassanak az egész közigazgatás megvitatá­sára. A kölcsönök végleges rendezése ?_■ pénzügyek végleges rendezésének legnagyobb problémája. Abban a meggyőződésben van, hogy ez a végleges rendezés másképp mint vagyonadóval aligha lesz keresztülvihető. Mennél hosszabb időre tolják ki ezt a rendezést, annál súlyosabb következmények­kel járna ez. Szorosan összefügg ezzel a valuta helyreállítása is. Abban az arányban, amelyben a pénz értékét emelni tudják, ugyanabban az arányban lehet majd resti-ingálni a kiadá­sokat * is, anélkül, hogy a jogos ér­dekek szenvednének, fia beáll?'’ ,w'Tn is a bábon­ előtti állapot, hanem a pé mai emelkedés felére szállana vissza, a­ terhe­ket is ugyanabban a pillanatban mi ketne csökkenteni, aminek a közgazdasz nagy hasznát venné, mert hiszen általán ho­gyan találják el azt a határt, hogy m­i fo­kozása ne támadja meg a közgazdass­áoe. Kedd­ a vagyonadó technikai keresztülvitele milyen le­gyen, ez ma még vitaitól­ó probléma és a vélemények úgy az alapelvet, mint a végreha­jtást illetőleg meg­oszlanak. Az a nézete, hogy az infláció szekunder jelenség és a pénz elértéktelenedésének első okát abban látja, hogy az állam abban a pil­lanatb­an, amikor a háborút megkezdte és folytatta, tulajdon­képpen folytonos hitelt ves­t igénybe nem produktív,. .inneni konziumptiv célokra. Ez az oka részben a drágaságnak is az áruhiányon kívü­l és nézete sze­rint akármilyen formában történjék is a kon-­ zumptív hitestek igénybevétele, a drágulás beállott volna. Ha az állam mindjárt az első pillanatban abba a helyzetbe jutott volna, hogy h­adikölcsönt vett volna­­, akkor a h­adi kölcsön kötvény mint pénzeszköz szerepelt volna. A hadikölcsönükből egyébként igen tetemes rész tényleges, effek­tív el­helyezésére szolgált és a kibocsátás egészéhez ké-­­pest a ltandardkölcsön­ után nyújtott hadikölcsön összege alacsony. Kívánatos is lenne, ha a had­­kölcsön mennél szélesebb rétegekben nyerne nép­­szerűséget, hogy így azok a tőkék is előbbi tanai, amelyek ma kamatozatlanul hevernek. Tőry Gusztáv miniszter a bírák helyzetéről be­szélt. A mostani idők nem alkalmasak arra, hogy ezt a hosszú évtizedek óta fennálló egyenlőtlenséget éppen most szüntessék meg. Természetes, hogy az igazságügyi kormány iparkodik lehetőleg siettetni ennek az egyenlőtlenségnek a megszüntetését és mi­helyt erre az idők megfelelők lesznek, nem fogja elmulasztani, hogy ezt a kötelességét teljesítse. Több felszólaló nem lévén, az elnök a vitát be­zárta és a javaslatot elfogadottnak jelentette ki. Vég­ül felkérte a párt tagjait, hogy a vita folyamán egyinél nagyobb számban legyenek jelen a képviselő­­ma ülésein.­ ­ Károlyi a helyzetről­ ­v A szegedi programmbeszéd , Pálfy Dániel, a függetlenségi párt hivatalos jelöltje, vasárnap tartotta prograa­mbeszédét Sze­geden. A jelölt után, aki az általános választójog hívének vallotta magát, gróf Károlyi Mihály szólalt fel és beszédében úgy a belpolitika, mint a kül­politika összes aktivális kérdéseiről nyilatkozott. Ostorozta gróf Tisza István, és Wekerle Sándor vá­­­lasztójogi politikáját, majd áttért Németországgal most folyó tárgyalásainkra és kifejtette, hogy a szövetség elmélyítése ellen protestálni kell. (Itt a cenzúra­­ sort töröli.) H Ha Né­metország keresztül viszi azt a programmot, amit­ Payer alka­pcellár akar, akkor rabszolgái és alatt­valói leszünk a német szomszédnak. Ezután Ká­rolyi nagy tetszés mellett a háború és béke kérdé­seiről beszélt. Vasárnap tartotta programb­eszédét Pálfi Dá­­niel, a szegedi függetlenségi párt hivatalos jelöltje, akinek támogatására kiutazott Szegedre szombaton délután Károlyi Mihály, Vám János és Bi­zy Barna társaságában. Pálfy Dániel nagy tetszéssel foga-­­dott programjabeszédében kifejtette, hogy a kis-­ iparosok és a tisztviselők szenved­tek legtöbbet, azt ő k­alpraállításuk tehát a legfontosabb arra. Beszélt a német szövetség mélyítéséről­. Csak addig m­e­he­­tünk el, amíg a szövetségi hűség kötelez, de nem mehetünk függetlenségünk és önállóságunk veszé-­ lyeztetéséig. Híve az önálló vámterületnek, önálló hadseregnek, önálló banknak. Azért csatlakozott Károlyi Mihály pártjához, mert progresszív és de-­ m­okratikus iránya mellett a legtisztább nemzeti ér­zést képpviseli. Károlyi a választójogról Utáltai gróf Károlyi Mihály, aki a következőket mondta: Kívánjuk — mondotta — az általános, titkos és egyenlő választójogot, amely a nőkre is kiter­jedjen, mert az a meggyőződése, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy sorsának intézője legyen. Wekerle miniszterelnök mindig azt hirdette, hogy nem engedi, hogy ennek a választójognak lényeges pontjához hozzányúlni lehessen. Már­pedig éppen­ a leglényegesebb, legkardinálisabb pont­jait fejezték le. Az a megállapodás, melyet Wekerle és a munka-­­párt egymással kötött, teljesen ellentétes azzal, amelyet mi kötöttünk Wekerlével. A német reakció De ami itt előfordul, az nem elszigetelt eset. Van egy általános irányzat, amely valóságos reakció jelegével bír. Azt látjuk ugyanis, hogy míg egy évvel ezelőtt úgy a külpolitikában, mint a belpolitikában határozott liberális, demokratikus­­■ irányzat kapott lábra, addig most határozóban reakciós irányzat kerekedett felül minden téren. Ez a reakció végigvonul az egész vonalon és pedig nemeink minálunk. Ilyen irányzat mutat­­kozik Németországban is. Ott is a német­ császár és porosz király ígért egy liberális és mindenkire

Next