Világ, 1918. június (9. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-06 / 133. szám

1918. junius I. VILÁG nens Nők Szövetsége, Lukács György, a József Főherceg Szanatórium, Szegvári Sándorné a Fővá­rosi Gyermekkert Egyesület megbízásából. Rei­­cnenhallerné Petheő Irén a Vizcsöpp Társaság ne­vében hangsúlyozták más-más szempontból annak szükségét, hogy a képviselőház plénuma a nők aktív és passzív választójogának megszavazásával elégtételt adjon a bizottság példátlan eljárásáért. A nagy tetszéssel fogadott beszédek után egy­hangú lelkesedéssel a következő határozati javas­latot fogadták el: „A Magyarországi Nőegyesületek Szövetsége folyó évi június hó 5-án a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara dísztermében tartott egyletközi ülése tiltakozik a 48 tagú választójogi bizottságnak május 31-én tartott ülésének eljárása ellen, amelylyel a női választójogról szóló paragra­fusok tárgyalását mellőzte. A Szövetség a rendel­kezésére álló minden törvényes eszközzel e sérelem jogorvoslására törekszik. Elsősorban sürgősen pe­tícióval fordul az iránt az országgyűlés plénumá­hoz kérvényének előterjesztésére és élősorral való támogatására felkéri politikai életünknek néhány vezérférfiát pártkülönbség nélkül." Szegvári Sándorné indítványára elhatározták, hogy a szövetséghez tartozó valamennyi egyesüle­tet felszólítják, hogy működési székhelyének országgyűlési képviselőjét szólítsák fel a nők aktív és passzív választójogának megszavazására. Végül egyhangú lelkesedéssel köszönetet szavaztak a sajtónak, amely pártállásra való tekintet nélkül egyhangú mélta­lankodással s­zállt síkra a bizottság­nak a nők érdekeit sértő eljárása ellen. Mi lesz az indemnitással ? Tudvalevő, hogy a kormánynak még eb­­ben a hónapban indemnitásról kell gondos­kodnia, mert az indemnitás június 30-án lejár. Azt már említettük, hogy a kormány minél későbbre akarja tolni az indemnitás tárgya­lását, melyre meg van állapítva, hogy négy nap alatt l­e kell fejezni. Most­ azt jelentik, hogy Popovics Sándor pénzügyminiszter jú­nius tizennnyolcadikán benyújtja az indem­­nitást és 20-án a képviselőház megkezdheti a tárgyalást. E terv szerint elég idő marad arra, hogy június 30-ikáig a főrendiház is hozzájá­ruljon az indemnitáshoz és az ex-lexet elkerül­jék. Az eddigi tervek szerint a kormány az i indemnitást négy hónapra kéri. Hammersberg eddig nem lé­p­tt ki a We­­kerle-féle 48-as alkotmánypártból. Hammersb­­­berg ma ezt is megtette, bejelentette kilépését. Választási mozgalmak Az egri függetlenségi polgárság, mely nagy lelkesedéssel csatlakozott dr. Vass János zász­laja alá, tegnap is több helyen tartott értekez­letet, így az Iparos Körben, a Földművelési Ol­vasókörben, ahol az I-ső, II. és III. negyedbeli függetlenségi pártok értekeztek a szervezésről. Vasárnap a Városház­ téren lesz gyűlés, ame­lyen részt vesz gróf Károlyi Mihály, Lovászy Márton, Laehne Hugó, Ábrahám Dezső és Dobóczky Dezső.­­ A paksi választókerület­ben ezidőszerint csak egy jelölt van: Gázsi­ Tibor pusztahencsei földbirtokos, aki mint a kormány hivatalos jelöltje lépett fel alkot­mánypárti programmal. A munkapárt nem állít ellenjelöltet, bár Niefergall Nándor fő­jegyzőt akarta felléptetni, de a központból le­intették őket. Külömben is a 67 óta állandóan 48-as paksi kerületben lehetetlen a munka­pártnak kísérleteznie. Füzesséry főispán marad Gyuláról jelentik: Füzesséri­ Zoltán békés­megyei főispán kilépett a dem­okratapárti­ól és a vármegye közönségének kérésére visszavonta lemondási szándékát. Hammersberg megy Hammersberg Lászlónak, Abaújtorna­­megye és Kassa város főispánjának a főis­­páni állásban való megmaradását jelentették ma az összes budapesti lapok hitelesnek látszó közös információ alapján. A derék Ham­mersberg itt-ott nagyon ki is kapott. Ártat­lanul. Mára tudniillik kitűnt, hogy a hír félreértésen alapult. Hammersberg tényleg felkereste tegnap Wekerlét, de nem azért, hogy­ állásában megmaradjon, hanem ellen­kezőleg azért, hogy lemondása elintézését megsürgesse. Nagy megdöbbenéssel jött be ma a kép­viselőház folyosójára Hammersberg László s míg az Apponyisták gúnyosan üdvözölték s a Wekerle-pártiak gratulálták, ő azonnal t­l­­takozott: —­ Nem maradok! Szó sincs róla! Én elveimet, melyek megtartására a beiktató közgyűlésen az egész közgyűlés frenetikus tapsai közt fogadalmat tettem neki adom fel. Én a felmentés iránt érdeklődtem We­­kerlénél. A felmentést megkaptam és csak rövid ideig maradok, mert Wekerle felkért, hogy vagy három hétig az ügyeket intézzem, nehogy a közérdekre káros fennakadás kö­vetkezzék be. —• Éljen Hammersberg — szólották erre így szólották az Apponyisták örömük­ben, hogy Apponyi régi hangos híve nem pártolt el. És igy szólottak a V.'cker­lé-pártiak is, mert ők meg azon örvendtek, hogy meg­üresedett egy főispáni állás, mer­be behe­lyezhetik az illetékes testvért, sógort, mint ahogy ez már történni szokott. Minthogy pedig a félreértéshez a Slam­mersberg ügyben az is hozzá­­árult, hogy­­ A német jelentés Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Flandriában sikeres előretöré­sekből foglyokat szállítottunk be. Az egész harcvonalon élénk felderítő tevékenység volt. A tüzérségi harc átmenetileg feléledt. A német trónörökös hadcsoportja: Az Aisne déli partján kivívott sikereink kibőví­tése folyamán az ellenséget Ambl­eny Coulryra vetettük vissza és elfoglaltuk Dommierstől északra fekvő állásait. Az Ourequ folyó két oldalán helyi harci tevékenység. Egyébként a helyzet változatlan. Löwenhardt hadnagy 26-ik légi győzel­mét érte el. Ludendorff,­­első főszállásmester. Csütörtök a németek átkeltek a Marnen­ ­A ném­dek egyes helyeken átkeltek a M­arneh*oin­­­d f­őá­ll­á­s­ok­a­t építettek. A legutóbbi napok eseményei között ez a legjelentősebb, mert a Marne olyan természeti akadály az elő­nyomuló német csapatok előtt, amelynek le­küzdését ily hamar nem várták volna. Az át­kelés részleteiről eddig nem érkezett jelentés. A francia vezérkar kedd délutáni jelentése megemlékezik a németek átkelési kísérletéről és közli, hogy a Marne-fronton egy német zászlóalj, amely a folyó balpartjára ment volt át, Jaugonnenál francia és amerikai csa­patokkal került szembe, melyek a németeket ellentámadással a másik partra vetették vissza. A franciák a rögtönzött hidat elpusz­tították és száz foglyot ejtettek. Ez a vissza­vert zászlóalj nyilván egyike lehet a számos átkelő csapatoknak. A harcvonal egyéb ré­szein kisebb eredményeket értek el a németek. A francia képviselőház 337 szóval 110 ellenében bizalmat szavazott Clemenceaunak. Clemenceau a kamarában nagy beszédet mon­dott, beismerte a visszavonulást, de meg­adni szerinte sohase fogják magukat. Várja az amerikaiak segítségét s bejelentette, hogy a szövetségesek mindvégig folytatják a hábo­rút. A győzelem az övék lesz, ha a kormány és a nép uralkodni tudnak a helyzeten. Cle­menceau így fejezte be beszédét: „Ha köte­lességemet nem teljesítettem, akkor kergesse­nek el e helyről. Ha azonban bizalmukat­ bírom, akkor engedjék meg, hogy befejez­zem halottaink művét." A kamara ovációban részesítette a miniszterelnököt. ’V­­ A vezérkar jelentése Tüzérségi tevékenységen kívül semmi fonto­sabb harci cselekmény nem volt. A vezérkar főnöke. A német esti jelentés Berlinből jelentik június 5-én este. A harctéren a helyzet változatlan. Elsülyesztett hajók Búvárhajóink az Anglia körüli zárt területen ismét elsülyesztettek 12.000 bruttó tonna hajó­teret. Az elsülyesztett gőzösök közt volt két kö­zépnagyságú fel­fegyverzett gőzös, egyikük angol. A tengerészeti vezérkar főnöke. A Marne túlsó partján Hágán át érkezett távirat szerint német csapatok Freims irányában mind erősebb és erősebb nyomást fejtenek ki, úgy hogy a Reimst fenyegető veszély még távolról sem múlt el. A németek nagy tartalékok fölött , rendelkeznek, amelyek eddig még nem vettek részt a küzdelmekben. .A németek Soissonstól délnyugatra óig nagy területeket hódítottak meg, hogy ez a város már nem fekszik a fran­­ciák ágyútüzében. A németek már biztosítot­ták maguknak a Vesle völgyébe vezető fontos útvonalat. A német csapatoknak sikerült a Marne másik partján több helyen hídfőállá­sokat építeni. Bizalom Clemenceaunak A félhivatalos Havas-ügynökség a kamara teg-­­napi üléséről a következőket közli: Zsúfolt ház és a karzatok mellett ült össze a kamara. Mindjárt az­ ülés elején szólásra emelkedett Clemenceau mi-­ niszterelnök és kijelentette, hogy a katonai hely­­­zetről benyújtott interpellációkra nem válaszolhat,d­e a hadügyi­ bizottság előtt már nyilatkozott, töb­bet pedig nyílt ülésen nem mondhat. Ellenezte azt az indítványt is, hogy a kamara titkos ülést tart­son. Cachin a szocialisták nevében felvilágosításo­­­kat kért a miniszterelnöktől. Hangsúlyozta, hogy­ őt semmiféle ellenséges érzület a kormány irányá-­ ban nem vezérli, ő csak a haza javát kívánja­ szolgálni. Clemenceau így válaszolt: Lehetetlen dolog, , hogy a csata hatodik napján a katonai helyzet-­­ről nyilatkozatot tegyek. A felelősség megállapítása iránt a vizsgálat már folyamatban van. Azonban­, nem­ fogom elkövetni azt a gyávaságot, hogy el­j­­árjak olyan hadvezérek ellen, akik érdemeket­ szereztek a haza körül. A miniszterelnök ezután rámutatott arra, hogy, [Oroszország elpártolt és ez tette lehetővé a né-]­e­m­eteknek, hogy 200 hadosztályt sorakoztassanak fel nyugaton a szövetségesek ellen. — A pillanat, — mondotta Clemenceau —, rettenetes, de katonáink vitézsége és hősiessége] méltó a pillanathoz. Egy francia katona öt német] ellen harcolt! (A képviselők felállanak és hódola­­­tukat nyilvánítják ezzel a hadsereg iránt.) A mi­niszterelnök ezután elismeréssel adózott a hadve­zéreknek, különösen Fochnak s Pétainnek. Kije­lentette, hogy Foch tábornok bírja a szövetsége­sek bizalmát. A versaillesi haditanács egyébként elhatározta, hogy nyilvános megtiszteltetésben fogja őket részesíteni. (Helyeslés.) Clemenceau így fejezte be beszédét: „Ha kötelességemet nem tel­jesítettem, akkor kergessenek el e helyről. Ha azonban bizalmukat bírom, engedjék meg, hogy befejezzem halottaink művét." A kamara ovációkban részesítette a miniszter-­­elnököt. Töbök képviselő követelte, hogy indítsanak azonnal vitát a katonai helyzetről benyújtott in­terpellációkról. Clemenceau azonban minden ha­táridő ellen szót emelt és végül felvetette a bi­zalmi kérdést. A kamara a kormány kívánságának megfele­lően 377 szavazattal 110 ellenében elhatározta, hogy az interpellációk feletti vitát bizonytalan időre elhalaszt­ja. Az amerikai jelentés Június 4. A Chateau Thierrytől északnyugatr­a lefolyt harcokban meghiúsították csapataink az el­lenségnek azt a kísérletét, hogy Roye erdején déli­ irányból átvonuljon. Ellentámadással visszakerget­tük az ellenséget az erdőtől északra lévő területig.­ A Marne-arcvonalon egy német zászlóaljat, amely Jourgonne mellett átkelt a folyón, francia és ame­rikai csapatok ellentámadással rákényszertettek, hogy visszavonuljon a folyó jobbpartjára. Az el­lenség súlyos veszteségeket szenvedett halottakban és foglyokban. Picindiában és Lo­tharingiában jár­­őri tevékenység. A Woeureben gázgráná­tokkal lőt­­tek az ellenséges állást. Az entente bízik Párisból jelentik: (Havas.­ A legfelsőbb­­haditanács a következő közleményt tette, közzé: A legfelsőbb haditanács olyan körül­i

Next