Világ, 1918. augusztus (9. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-01 / 177. szám

4 1918. augusztus 1. VILÁG vissza a képviselőháznak ezt a méltatlan javaslatot. A javaslatot nem fogadja el. ..A korláton** K! : Gróf Apponyi Henrik dicséri a miniszter­­elnököt, mert alárendelte magát Tisza Istvánnak. ■ Foglalkozik a háború kérdésével, támadja az ön­tenie politikáját. Szeretné, im. minisztereink, parla­menti embereink a nép körében terjesztenék, hogy milyen munkát végez az entente. E helyett nálunk a pacifisták ellenkezőleg dolgoznak. Melegen vétísí­rmébe vesz; gróf Sch­önborn-Bucheimet. Gróf Schön­­­born hiába irt olyan szép levelet választóihoz. Ná­lunk hiába argumentál az ember. A múltkor, mikor felkérte Vázsonyit, hogy magyarázza meg állás­pontját, a volt m­iniszter­ nem válaszolt, de két lap, a Világ és a Népszava ezt írta r­óla, tudniillik a szónokról, hogy nem érdemes neki felelni, mert „már a múltkori felszólalása alkalmával elárulta szellemi korlátoltságát.** (Derültség.) Ameriká­ban a radikális választói jog tette lihetővé, hogy a nagytőke olyan hatalomra­­jutott és Wilsont diktátorrá emelte. Kéri még egyszer a kormányt, terjeszszék azt a nép körében, hogy az entente milyen eszközökkel dolgozik. A választójogi javaslatot elfogadja. t. Berzeviczy Albert polemizál gróf Széchényi Aladárral. A szociáldemokrata párttal kötött­ kom­promisszum nem jelenti azt, hogy az egész ország­gal megegyeztek, bár a szociáldemokrácia fontos faktora a politikának. A maga részéről annak a híve, hogy ezt a javaslatot változatlanul kell elfo­gadni. Ez a javaslat becsületes kompromisszum és lelkiismeretes előkészítés eredménye. Igaz, hogy a­­kompromisszum nem elégíthet ki senkit teljesen­, de a tapasztalat azt­­mutatja, hogy az ily alkotások hosszabb életű­ak szoktak lenni, mint a fényes győ­zelmekkel megteremtettek. A javaslat különben tel­jesen megfelel annak, amit a király ígért a múlt évben. Állást foglal a hat elemi mellett: a hat elemi­­hez kapcsolódó jogosultság szerinte ösztönzőleg fog hatni. Sorra veszi a javaslat ellen elhangzott kifo­­gásokat. A javaslat olyan számban teremt választó­ikat, amely szám az egyensúlynak megfelel. Nem fél a jogkiter­­jesztéstől, sőt anomálisnak tartja, hogy a parlamentben nem volt eddig képviselve a szociáldemokrata párt. Ellenben nagyon veszedel­mes, hogy akadnak olyanok, akik közönyösek a magyarsággal szemben, akik kigurnyolják nemzeti eszméinket. A nők választójogi kérdése a megol­dásra még nem ér,­­ de a háború alatt nagy hódí­­tást tett. Reméli, ‡.(•••·• a kérdés a közel j' ••‡wn megvalósul. Elismerését fejezi ki a miniszter. 11.ék­nek, hogy az ország nyugalma érdekében várjama ennek a kompromisszumos javaslatnak a kető a ki hozását. A javaslatot elfogadja. Elnök az ülést délután négy óráig felfüg­geszti. A délutáni ülés Csernoch János bíbornok, hercegprímás in­dítványozza, hogy a királyt közeli születésnapja alkalmából üdvözöljék. Megemlékezik arról, hogy a rágalom fegyverével akarják a trónt megköze­líteni. (Általános helyeslés.) Prohászka Ottokár beszéde Prohászka Ottokár: A főrendek nem akarják a dörzsfékezők szerepét játszani, hanem szívvel­­- lélekkel akarnak, közreműködni a törvényhozás­­ munkájában. A választójogtól várják a kapitatiz-­­­mus letörését, a nemzetiségi kérdés meg­old­ását, a szekularizációt. Ő is híve az általános, egyenlő, titkos választójognak, de ezt nem tekinti pr.naceá- i­na­k. Azért mégis elfogadja a kormány által b­enyújtott törvény­javaslatot. Elfogadja a keve-'-eh- : hét a többnek remem keh, de rá akar mutatni a javaslat hibáira. Példákat hoz fel, hogy mily kevesen végzik el nálunk a hatodik osztályt, pél­dául öt faluban, ahol összesen nyolc iskola van, összesen 5 tanuló vizsgázott a h­atdokik osztály­ból. Ma a statisztikát nézi, megállapíthtatja, hogy 200.000­­ magyar mezőgazdát és mezei munkást­­ zárnak ki a választójogból, nem érti, hogy a­­ magyar nyelvet és annak kötelező tudását, mert­­ nem vették fel a javaslatira. Meg van arról győ­ződve, hogy a nemzetiségek­ néhány év alatt meg­tanulhatnak magyarul. Nemzetiségi­­ szempontból a mélyen tisztelt kormánynak különösei­ ügyei­mébe, akarom ajánlani, hogy nagyon kevéssé­­ megbízható eleidnek tartom a mai szociáleno- ,­kráta szakszervezetei mostani elöljárósága és ve- i zöldsége alatt és ezt kell itt nyilvá­n az or-­­ szög színe előtt kimondani. (Élénk helyeslés.) Berzev­iczv­­cméltósága itt azt mondta, hogy van­nak itt törekvések, m­elyek az ínséges magyar államból enn konföderációt akarnak csinálni, ezt kiáltottam oda. komi kik azok, de feleletet nem kaptam. Ezek a Jásziék, ezek Perjeszék, ezek a . hivatalos marp­or .szociáldemokuztQfiárt vezető!.. ' 'ezek azok; "szelk akármik­et egyreéczV im'trristák­­ lenni, másrészt nemzetköziek. (ügy van!) De ! facto' pediff-nem marxisták, mert hiszen, ők at­­ nemzetiségi aspirációkat szítják, keltik, azoknak született, hivatott apostolai. Ezt le kell nekünk itt szegeznünk, bátran kimondanunk (Élénk he­lyeslés.) A szociáldemokráciát én tisztelem, de annyiban, amennyiben az demokrácia. Kár, hogy a hatalom mindenbe belevágja bánya- és héja­­karmait. Tisztelem és szeretem a szociáldemokrá­ciát, amennyiben az szocializmus s amennyiben az a munkások szervezete, a tőke, az ipar és a kereskedelmi koncentráció ellen való szervezke­dés s e szempontból, hála Istennek, hogy létezik, az egy szükséges elkerülhetetlen fejlődési tünet, társadalmi fejlődés; de visszaélni mindennel a hatalomért, paktálni mindenkivel a hatalomért, ez már nem szocializmus, ez már párthatalmi törekvés. (Úgy van!) A mi magyar szocializmusunk visszaél a vallássá­, folyton agyarkodik minden vallás ellen. (Egy van!) Egyedüli kivétel a zsidó vallás; azt nem bántja, hanem a keresztény vallást folyton bántja. Ha egy Bőgős Andrásnak a halálos ágya mellől elmarhatja a papot, azt szívesen teszi." Ha­­, nem hogy egy rabbit elmarjon, erről sohasem olvashatunk. Ezt nyíltan s őszintén megmondom. Végre is­­ a szociáldemokrácia is egy hit: a materializmus. A kereszténység is egy hit: az idea­lizmus és pedig történelmi faktumokon felépülő idealizmus. Ha hitről van szó, azt kérdeném: me­lyik hitnek van több súlya, több hitele, melyik hit tud maga mellett felmutatni több sikert? Min­denesetre az, amely történelmileg bevált és nem az, amelynek folyón csak ígérvényekben és vál­tókban adhatjuk ki a hitelt. (igaz! ü­gy van!) A magyar szociáldemokrácia vezetősége vissza­él az osztályharccal is. A polgári társadalmat csak abból a szempontból nézik, hogy meddig szedhetik rá. Cher den Löffel barbieren, d­as ist die Ehrensache der deutschen Sozialdemokratie, ezt írja valamelyik híres német szociáldemokrata. Áruig hasznot tudnak meríteni a polgári pártokból, addig velük mennek. E résziben úgy látszik, jó politikusoknak bizonyulnak. Amikor azután nem mehetnek velük többre, otthagyják őket a kapu­félfánál. A szociáldemokrácia tehát visszaél az osztályh­arccal, de ezt, ismétlem, a vezetőségnek tulajdoni kan. Már most hiába szavazunk mi meg itt vá­lasztójogot és hiába terjesztjük ki a választójogot a népre, ha most nem zsandárokkal fognak majd választatni, hanem szocialista bdzahni férfiak álla­nak a zsarui árok helyébe, ha megint majd az ököl és terror fog itt dominálni. Ezek az emberek rá vannak kényszerűvé mindenképpen, hogy a párt­­hatalommal, a szociáldemokrata vezetőséggel men­jenek. Keresztény­szocialista alapon nem lehet szervezkedni,­­ ki van mondva. Magyarországon meg van tiltva, hogy keresztényszocialista alapo­kon szervezkedjenek Hogy ezt művelt emberek hogyan vallhatják, nem is tudom, hogy vallják-e, de úgy látszik, azt valami funkciónak, valami szükséges tömegpszichológiai momentumnak nézi, amelyet elviselnek. Kérem a mélyen , tisztelt kormányt: nekünk szabadság kell, nekünk nem elég a választójog ki­terjesztése. Nekünk a választójognak szabad gya­korlata kell. Szabad gyakorlata kell az iparos munkások részére. Ez pedig akkor lesz meg, ha a kormány meg tudja óvni az iparos munkások választójogi szabadságát, hogy ha szavazatukat nem az a gratia diktálja rájuk, hanem ha saját önelhatárz­ásukból folyik.­­ (Igaz­­ügy van!) A másik, amire félreértések elkerülése végett szintén rá akarok mutatni, az, hogy nemzeti szempontból rendkívül veszedelmesnek tartom az északkeleti vármegyékbe beszüremlő galíciai elem­nek választójoggal való felruházását. (Úgy van!) Azt fogják mondani, hiszen nem lesz választó­joga. Miért ne lenne? Lesz választójoga, mert szerez magának könnyen iparigazolványt. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem állam­polgár! Prohászka Ottokár: Sajnos, ezt nagyon könnyen szem elől lehet téveszteni, ha akarjuk. Ha ezt nem firtatjuk, nem bizonyítjuk, ha ezt nem tesszük szóvá, akkor nagyon könnyen állampol­gároknak vizetnek. Én nem vagyok antiszemita. Egy-két cikk miatt rámfogták — bítc­állatot kérek, hogy erre is reflektálok — a hogy antiszemita vagyok. Nem vagyok antiszemita, amint nem vagyok antiger­­mán, nem vagyok antigolt, nem vagyok anti­­angol. De én nem akaró.", az én magyar népemet feláldozni más hatodik fajtának és annak erő­szakban vagy pedig intelligenciában te­lttengő ere­jének. (Élénk helye té,, és­ taps.) Jó barátaim kö­zött sok zsidó van, Fehérvárott zsidó doktorom van. Egyike legjobb lelki fiaimnak és barátaimnak egy kikeresztelkedett zsidó. Minden zsidót szív­ből tisztelek és szeretek. De vigyáznunk kell ne­künk nehogy az ab­t­z erwtz­­uts vádjától félve, behunyjuk szemünket nemzeti veszedelmük elöl. .(Igaz! „Úgy, „van!). Akkor­ igazi­ struccpolitikát űzünk, amelynek azután megadjuk az árát. (Ugy­e van!' ’ Ugyancsak nemzeti szempontból nagyon saj­nálom, hogy a nők szavazati jogát teljesen elej­tették. A nők szavazati joga ép® oly szükséges társadalmi, gazdasági fejlődés, mint a női egyéni­ségnek gazdasági és társadalmi stilynyerése. Hi­szen a jog csak valamiféle funkciója annak a gazdasági és társadalmi egyéniségnek. Vannak nők doktorok, tanárok tanítók, házvezetők vagy bár­miféle más foglalkozási ágban elfoglalt nők. Van, akinek 10.000 korona a fizetése. És akkor jönnek a mi űrlovasaink, jönnek a nagy férfiak ideoló­giai méneséből kikölcsönzött paripákon. És hall­juk hogy lehetetlenség a nőknek szavazati jogot adni, mert megbomlik a család, mert nem lesz ■gyerek­, mert a politika piszkos árja be fogja szennyezni ezeket a tündérd­alakokat. Mélóságos főrendek! Ha a nagy szértóságt­ elnök itt megnyitotta annak idején az egyetemek kapuit a nők előtt,­ha a gazdasági fejlődés tény­leg egyre fokozódó terheket rak a nők vállára, akkor éppen a választójogból kiemelni, a “választó­jogtól megfosztani őket valamiféle tendenciával, hiábavaló törekvés. Berzeviczy őnagyméltósága­ azt mondotta, hogy a kérdés még nem érett vol­tát mutatja az is, hogy nem tudtak megegyezni, nem lesz megegyezés a legérettebbb dologban se, ez a dolog nagyon is éret. Másutt­ is megvan. Lehetett voltg, megkezdeni valamiképpen, igazán ésszerű, időszerű mértékben, lehetett volna meg­adni olyanoknak, akik arra minden tekintetben rászolgálnak. Akkor azután mindezek az aggo­dalmak, amelyeket hallunk, tényleg köddé fosz­tanak szét, nem léteznek. Tehát az idő meghozza majd az fejlődést. * Kijelenti, hogy dacára aggályainak, hozzá­járul a­ törvényjavaslathoz és megszavazza azt.­ ­ Baltazár Dezső a választójogért Baltazár Dezső: Az általános választójog az egyéni önzés játéka lett. A Vázsonyi-féle forma sem volt szerencsésebb a mostaninál, az sem volt Sem általános választói jog, sem magyar választói jog. Ennek a mostani választójognak nincs semmi neve, sem nem általános, sem nem demokratikus, sem nem magyar. Egy nemzetközi színezetű kor­mány hozta, egy nemzeties kisebbségi kormány­­vette által- s egy nemzeti többségi párt engedi ke­resztül. Az államban minden közjog, minden szer­­­vezet, intézmény és alkotmány csak akkor bír erővel, értékkel és életképességgel, ha két pillérre épül s két gyökérből veszi a táperőt. Az egyik az általános emberi, a demokrácia, a másik a speci­fikus állami, tudniillik a magyar nemzeti szem­pont. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot sem az egyik, se másik pillérre nem támaszkodik, szer­ves összefüggése se egyik, se másik gyökérrel nincsen. A nőkért­ ­ A nők választójoga az általános emberi szem­pont alá tartozik. A nőkérdés a történelmi és a természeti fejlődés, logikájával és a nők jogos köve­telésének erejével kopogtat a törvényhozás ajtaján. Milyen férfias, milyen felemelő és nemes lett volna az a cselekedet, amely, a férfi élet belső világából származó megértéssel önként nyújtotta volna a nők felé az egyenjogosság köztestvéri jobbját. Elég hosszú időn át­­tartott; ez a mi, férfiberen­dezkedé­­­­seink s a nők a díszített, szolgaság kegyetlen, ke­gyelmi helyzetében ahhoz, hogy elvégre a nők jó­rté­­kének, jele­­tőségének, öntudatának és önérkzeténe­k honorálásához is terjedne már ki a férfi biréje,ud­­variassága és lovagiassága. Különben az evolúció el fogja végezni a magáét, a retrográd erők még keve­­seb­bé, még erősebbé és még teljesebb dianarává te­szik ezt az áramlatot. A magyar nemzeti szempont a magyar isidlás kizárólagos jogcíme elejtésével kimarad a törvény­­javaslatból.­­Egyetlen szép szeme lett volna ennek a senkinek sem kellő szerencsétlen törvényjavaslat­­nak, azt is kizúrta a k­épviselőház többsége kegyet­lenül, ezzel kifejezetten kijelentvén, hogy'1z nem akar magyar választójogot. Egy egész világszervezet dolgozik rajta -Szelén Ausztriával, közös intézményeinkkel —, hog­y ön­álló nemzeti jellegünket, független nemzeti létünket elsikkassza, vagy legalább is elh­omályosík is. És most: mi sietünk ennek az irányzatnak a legúra­­bb argumentumokkal szolgálatára, amikor állást fog­lalónk a­mellett, hogy Magyarországon nem kell az állam nyelvét tudnia annak, aki a magyar állam közjogának részese. És ezzel az állásfoglalásuk­k­al saját magunk szállítjuk alá nemzeti­ erőn­k, öme­­günk és ömlésünk hitelét s emeljük magunk.özöli az öngyilkosság dicstelen fegyverét. --.vH Ennek a törvényjavaslatnak, mint a mindenféle félrendszabálynak, amely nyugvópontot nem jelent, csak rövid átmeneti időt jósolhatunk, híz az egyet­­en vigasztalásom, hogy a temetéséhez már Miusz*­tt a bölcsőjénél ké­szülhetünk. A történelmi idők nagy­ságának tükrében igazán szánalmasan fest ennek Csütörtök

Next