Világ, 1919. január (10. évfolyam, 1-27. szám)
1919-01-01 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal VI., Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 88 korona, félévre 44 kor., negyedévre 22 kor., egy hóra, 7 korona 80 fillér. A »VILÁG« megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pálv.udvarokon 10 filt, X. évfolyam m" y l U-t "■ r L- 1 ‘ sl / Hírdetések felvétetnek Ladapester. VILÁG kiadóhivatalába. Blockmr Gyuri és iMagy.r autós és Tirsa Tencser Gyula, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schiwars József, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Bekszein Simát hirdetési Irodákban. — ■’écsia:traascastein és Vogler, M. Dakes Nachf.. Rudolf Mosse. i Strlichen: Rudolf Kaiban, Berlin NW. Unter den Linden 40.41. 1919 Budapest, SZERDA január 1. 1-fő szám Spartacus felel A francia külügyminiszter nem tartja elég alaposnak a német felfordulást, a francia miniszterelnök pedig elegendőnek tartja a béke biztosítására a mostani szövetségi rendszer megtartását. Ha minden jel nem csal, akkor ezek az államférfiak tovább is két részre akarják osztani a világot: olyan nemzetekre, melyek jobbágytartó urai a világnak és olyanokra, melyek engedelmes jobbágyai a többieknek. Vájjon megengedhetik-e maguknak a boldog győzők az édes bosszúállásnak ezt a primitív tevését-vevését? Ha csak a fegyverek erejét tekintjük, bizonyára igen. Ma már csak az ő kezükben vannak fegyverek és olyan hatalom nem igen van a világon, amely szembe szállna velük, ha ezeket a fegyvereket használni akarják. Megszállhatják és megszállathatják például egész Magyarországot, az utolsó kis vasúti állomásig és a legkisebb hídig, amely a Tarnán vagy a Túron átvezet. Többet tehetnek, amint eddig nem tartották be a fegyverszüneti szerződést, ezentúl a magyar kormányt is elcsaphatják és Szegedtől akár Brémáig és Komáromtól idővel akár Moszkváig minden kormányzó hivatalba beültethetnek valami derék káplárt, aki holmi katonai kasznárként kezeli számukra a hódított földeket. Láttuk mi ezt, megy ez egészen jól; a német hadsereg és a volt omlák,magyar hadsereg szépen prakli-Au szei vedő lélekkel, és keserű balsejtelmekkel néztük annak idején ezt a katonai igazgatást; most azonban nincs mitől tartani: Franciaországot és Angliát senki a földtekén haddal meg nem támadhatja és le nem győzheti- Valóban: mi habozni valójuk van akkor? Lenin és a leninisták széles e világon nem kívánhatnak szebbet és jobbat a maguk számára annál, hogy entente-csapatok jobbágymódra bánjanak a legyőzött országok ártatlan népeivel. A régi társadalmi rend alapköveit a négy év alatt kifolyt vértenger úgyis szerteszét lazította. A nagy átalakulások úgyis elkerülhetetlenek. A katasztrófát azonban el lehetett volna hárítani, ha az utolsó puskadördülés után a győzök is felismerik, hogy a népek számára közös szenvedés volt a háború, hogy a népek számára közös áldás a béke és hogy minden országnak érdeke, hogy a szomszéd országot megmentse az összeroskadástól. Nem ismerték fel. És így az, ami Berlinben a Schloss körül történt, tulajdonképpen már válasz volt arra, amit Párisban és Londonban a német nép felől végeztek. És az a nyugtalankodás, amely ma a budapesti kaszárnyákon végighullámzott, tulajdonképpen válasz arra a módra, ahogyan a győzők Magyarországgal bánnak. Nem, mintha a német vagy a magyar kommunisták a nemzeti érzékenykedést ismernék. De a helyzet mégis az, hogy minél inkább gyengül a nemzeti életnek az a reménysége, hogy valamely félig-meddig normális úton eljut a gyógyuláshoz, annál erősebbé válik az a tendenci, amely gyökeres és vakmerő operációval akar ennek a boldogtalan emberiségnek minden haján segíteni. Clemenceaunak és Pichonnak a miniszterelnökök és külügymnivsderek nem is tudnak válaszolni. camil"? ik válaszolnak. Annál rosszabb rájuk nézve, — mond-látják erre Parisban. Lehet, hogy annak idején a poroszok ördögi derűvel nézték a párisi comiltone őrjöngését és hogy ez a derűi hosszú ideig nem is ártott meg nekik. Végül azonban mégis megártsul, és ez az elmúlt négyéves háború mégi más volt, mint a francia*porosz bábom. Akármennyire kedvérzőbb helyzetben voltak is a nyugati hatalmak az egész háború alatt a központi hatal*máknál és akármilyen különbség van győző és legyőzött között, a négyéves háború odaát is kikezdte a régi gazdasági rend alapjaik Odaát egyelőre a hálaadó istentiszteleteknél tartanak. A demobilizáción azonban még távolról sincsenek túl és amíg nincsenek túl rajta, addig a győzelem gyümölcsei nincsenek végleg betakarítva. És ha már be vannak is takarítva: hát hiszik azt a győzők, hogy nyugodtan lehet egy olyan Európában élni, amelynek az egyik fele az állandó forradalom állapotában van? Nem hiszik. Az orosz bolsevizmus ellen is hadat akarnak indítani, hogy akarhatnának hát még magyar bolsevizmust is, nem is beszélve a németről. Amit ők akarnak, az körülbelül ez; bukjék meg a legyőzött országokban a régi rend, hogy a Budapesten ma kommunista tüntetést rendezett néhány száz katona. Ez a tüntetés nem volt megszervezett akció, nem is volt határozott programmja és a tömeghisztéria, néhány keserves incidens, különböző körül* ■menyek összejátszása robbantotta ki. A hisztéria fújta fel arányaiban, idegesség, kapkodás tulajdonított neki nagyobb elentőséget, maA s iy'\ • i' " J' iouacwulaimak ma budapesten es Magyarországon nem lenne értelme és ha Leni vagy Trockij Budapesten lennének, hevesen titatkoznának minden kommunista kísérlet ellen. Hevesen tiltakoznának éppen kommunista szempontból. Aki Lenin elveit, programmját, taktikáját valóban ismeri, az előtt nem lehet kétséges, hogy ha Lenin Budapesten lenne, minden tekintélyével, tudásával, elszánt határozottságával, vakmerő céltudatosságával tiltakoznék az ellen, hogy a magyar munkás- és katonatömegek a mai időpontban fegyveres felkeléssel kísérletet tegyenek a kommunista állam megvalósítására. Nem tudom, a magyarországi kommunista párt vezetői emlékeznek-e arra, hogy Bresztoilovszk idején, amikor Trockij megtagadta a békeszerződés aláírását és a német militarizmus ultimátumot küldött Pétervárra, miket írt Lenin a Pravdába? Trockij, Rjazanov és még sokan konok elszántsággal tiltakoztak a német ultimátum feltételeinek teljesítése ellen. Lenin akkor azt írta a Pravdába és azt mondta a bolsevikpárt végrehajtó bizottságának ülésén, hogy ,.a forradalomnak egyik legveszedelmesebb ellensége a forradalmi frazeológia“ és ki* követelte a német ultimátum elfogadását, a breszilitovszki gyalázatos okmány aláírását. Hozzájárult ahhoz, hogy nagy területeket fel* áldozzon, kiszolgáltassa a német militarizmusnak a finn, ukrán, lett, észt, lengyel né*pek önrendelkezési jogát csak azért, hogy a megmaradt Oroszországban megmentse a forradalmat, megtarthassa a munkások, napszámosok, kisparasztok és katonák tanácsainak uralma alatt. .A kommunista forradalomnak egyik legveszedelmesebb ellensége a kommunista frázis és nem polgári, nem is szociáldemokrata, hanem az igazi kommunista politika szempontjairól veszedelmes. Mi volt a Lenin politikája Pétervár júniusi és novemberi forradalma idején. A Remsenszki kormánya a háború és imperializmus szellemében vezette Oroszország ügyeit. A munkás*, paraszt* és katonaküldöttek..Tanácsaiban többsége volt Lervinnek, elnezte a hűhóim folytatását. Ezért követelte, hogy minden hatalmat át kell adj/d a szovjet / V diadalnak látható jele legyen, de azért maradjon is meg a régi rend, hogy legyen kit megbüntetni és legyen a költségeket kin behajtani. Ez a jámbor kívánság az, amely megvalósíthatlan. A régi rend megbukott. Akik maMagyarországon kormányoznak, azok mind az entente lelkes hívei voltak. Hia az entente most őket és általuk az ártatlan magyar népet akarja megbüntetni, ők némán szenvedik ennek a helyzetnek a rettene étes tragikumát. De Spartacus felel. A magyar bolsevikiek ma még nem jelentenek országfordító nagy erőt, és elmúlt, szomorú erőszak utolsó napjának nagy kasarodása ellenére sem jelentenek a kormány számára imminens veszedelmet. A ránk rz."ir* hülő, szomorú 1919-ik évben azonban erőhöz és hatalomhoz juthatnak, ha az entente tovább is igy támogatja őket. Biró Lajos eleknek, amelyekben a béke, kenyér, föld jelszavával megszerezte magának a többséget. Magyarországon más a helyzet. .1 Munkástanácsban nincs többsége a kommunistáknak. A Katonatanácsban szintén kisebbségben vannak. Ne kutassuk, hogy a Munkástanács szervezete*? ennek az oka, de a tényleges helyzet az, hogy, ha ma minden hazai "Hit " (TP. , Továb ■■ mk -tanács és a Katonatanács-mai összetételikben nem csinálnának kommunista politikát. A másik kérdés az, hogy a kommunista kor*mányzás hozna le, adna-e a magyar proletár*, napszámosi, kisparaszt- és katonatömegek* nek békét, földet, kenyeret? Békét nem hozna. Pichon, lord Milner, Noulins elég világosan megmondták, hogy az entente — ez a új szent szövetség — nem ad békét a föderatív orosz Tanácsköztársaságnak. A revali partraszállás, a murmanszki csatározások, a franciák odesszai és szehasztopott próbálkozása, a cseh-szlovák front a Volga táján, a permi csata, Denikin kísérlete Ukrajnában, az a tény, hogy Danzigon át katonaságot akarnak küldeni a lodzi szovjet kormány ellen, mind azt bizonyítják, hogy azentente nem ad békét a kommunista Oroszországnak. Kenyeret pedig semiképpen sem ad. Ezt Wilson is megmondó diktatúrának nem adnak békét és non minak kenyeret. A ki 'süni uik* latinának s■ ./.. a proletárdiktatw• nk jsem. Hogy az entente*politika még f bukni, hogy az uj szentszövetség dara) '• % fog törni, hogy az oroszországi exped • ó a fehér gárdákat vörös gárdákká változta!' hog az expedíciók seregekre uj 1812, uj tata:róla vár, azt lehet szentül hinni. !Ugy. a nyugati imperializmus, hogy az ottani ural korosztályok katasztrófapolitikát csinálnak, világosan lehet látni Hogy Lenin jósltta a világforradalom elke érkezéséről be fog teljesedni, amellett sok lángoló jel szól a világpolitika horizontján. A francia, olasz munkásság kétségbeesett erőfeszítéssel küzd a mohó imperializmus ellen, Mac Lenin, tízezrek tapsolták Glasgowban és a leszerelés, újjáépítés, élelmezés problémái szinte megoldhatatlanok. Lehet ugyan azon is vitázni, hogy elkövetkezik*? a világforra.latom, de azon mindenesetre lehet, hogy mikor következik el? Ma meg nincs itt. Ma még — sok jel mutatja — Lloyd George az úr Angliában, Amerikának még a Wilson demokráciája is sok, Franciaországban még Clemenceau az ur és Olaszország álkupoláról nincs pontos .A világforradalom még nincs itt. Mnen, gyeidre nyakunkon a szerb, cseh. ro* fia Lenin Pesten lenne