Világ, 1919. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal VI., Andrássy­ út 47. szám. Előfizetési árak Magyarország­ban: Egész évre 88 korona, félévre 44 kor., negyedévre 22 kor., egy hóra, 7 korona 80 fillér. A »VILÁG« megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vi­déken és pálv­­.udvarokon 10 filt, X. évfolyam m" y l U-t "■ r L- 1 ‘ sl / Hírdetések felvétetnek Ladapester. VILÁG kiadóhivatalába. Blockmr Gyuri és iMagy.­r autós és Tirsa Tencser Gyula, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schiwars József, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Bek­­szein Simát hirdetési Irodákban. — ■’écs­i­a:­traascastein és Vogler, M. Dakes Nachf.. Rudolf Mosse. i Strlichen: Rudolf Kaiban, Berlin NW. Unter den Linden 40.41. 1919 Budapest, SZERDA január 1. 1-fő szám Spartacus felel A francia külügyminiszter nem tartja elég alaposnak a német felfordulást, a fran­cia miniszterelnök pedig elegendőnek tartja a béke biztosítására a mostani szövetségi rendszer megtartását. Ha minden jel nem csal, akkor ezek az államférfiak tovább is két részre akarják osztani a világot: olyan nem­zetekre, melyek jobbág­ytartó urai a vi­lágnak és olyanokra, melyek engedel­mes jobbágyai a többieknek. Vájjon megengedhetik-e maguknak a boldog győ­zők az édes bosszúállásnak ezt a pri­mitív tevését-vevését? Ha csak a fegyverek erejét tekintjük, bizonyára igen. Ma már csak az ő kezükben vannak fegyverek és olyan hatalom nem igen van a világon, amely szembe szállna velük, ha ezeket a fegyvere­ket használni akarják. Megszállhatják és megszállathatják például egész Magyarorszá­got, az utolsó kis vasúti állomásig és a leg­kisebb hídig, amely a Tarnán vagy a Túron átvezet. Többet tehetnek,­­ amint eddig nem tartották be a fegyverszüneti szerződést, ezentúl a magyar kormányt is elcsaphatják és Szegedtől akár Brémáig és Komáromtól idő­vel akár Moszkváig minden kormányzó hi­vatalba beültethetnek valami derék káplár­t, aki holmi katonai kasznárként kezeli szá­muk­ra a hódított földeket. Láttuk mi ezt, megy ez egészen jól; a német hadsereg és a volt omlák,magyar hadsereg szépen prakli-Au szei vedő lélekkel, és keserű balsejtelmek­kel néztük annak idején ezt a katonai igaz­gatást; most azonban nincs mitől tartani: Franciaországot és Angliát senki a földtekén haddal meg nem támadhatja és le nem győz­heti- Valóban: mi habozni valójuk van akkor? Lenin és a leninisták széles e világon nem kívánhatnak szebbet és jobbat a maguk szá­mára annál, hogy entente-csapatok jobbágy­módra bánjanak a legyőzött országok ártat­lan népeivel. A régi társadalmi rend alap­köveit a négy év alatt kifolyt vértenger úgyis szerteszét lazította. A nagy átalakulások úgyis elkerülhetetlenek. A katasztrófát azon­ban el lehetett volna hárítani, ha az utolsó puskadördülés után a győzök is felismerik, hogy a népek számára közös szenvedés volt a háború, hogy a népek számára közös áldás a béke és hogy minden országnak érdeke, hogy a szomszéd országot megmentse az összeroskadástól. Nem ismerték fel. És így az, ami Berlinben a Schloss körül történt, tulajdonképpen már válasz volt arra, amit Párisban és Londonban a német nép felől végeztek. És az a nyugtalankodás, amely ma a budapesti kaszárnyákon végighullámzott, tulajdonképpen válasz arra a módra, aho­gyan a győzők Magyarországgal bánnak. Nem, mintha a német vagy a magyar kom­munisták a nemzeti érzékenykedést ismernék. De a helyzet mégis az, hogy minél inkább gyengül a nemzeti életnek az a reménysége, hogy valamely félig-meddig normális úton eljut a gyógyuláshoz, annál erősebbé válik az a tendenci, amely gyökeres és vakmerő operációval akar ennek a boldogtalan emberi­ségnek minden haján segíteni. Clemenceau­­nak és Pichonnak a miniszterelnökök és kül­­ügym­nivsderek nem is tudnak válaszolni. c­­am­il"? i­k válaszolnak. Annál rosszabb rájuk nézve, — mond-látják erre Parisban. Lehet, hogy annak idején a poroszok ördögi derűvel nézték a párisi comiltone őrjöngését és hogy ez a derűi hosszú ideig nem is ártott meg nekik. Végül azonban mégis megártsu­l, és ez az elmúlt négyéves háború mégi­­­ más volt, mint a francia*porosz bábom. Akármennyire ked­­vérzőbb helyzetben voltak is a nyugati hatal­mak az egész háború alatt a központi hatal*­máknál és akármilyen különbség van győző és legyőzött között, a négyéves háború odaát is kikezdte a régi gazdasági rend alapjaik Odaát egyelőre a hálaadó istentiszteleteknél tartanak. A demobilizáción azonban még tá­­volról sincsenek túl és amíg nincsenek túl rajta, addig a győzelem gyümölcsei nincsenek végleg betakarítva. És ha már be vannak is takarítva: hát hiszik azt a győzők, hogy nyu­godtan lehet egy olyan Európában élni, amely­­nek az egyik fele az állandó forradalom ál­lapotában van? Nem hiszik. Az orosz bolse­­vizmus ellen is hadat akarnak indítani,­­ hogy akarhatnának hát még magyar bolse­­vizmust is, nem is beszélve a németről. Amit ők akarnak, az körülbelül ez; bukjék meg a legyőzött országokban a régi rend, hogy a Budapesten ma kommunista tüntetést rendezett néhány száz katona. Ez a tüntetés nem volt megszervezett akció, nem is volt határozott programm­ja és a tömeghisztéria, néhány keserves incidens, különböző körül* ■menyek összejátszása robbantotta ki. A hisz­­téria fújta fel arányaiban, idegesség, kapko­dás tulajdonított neki nagyobb elentőséget, maA s iy'\ • i' " J' iouacwulaimak ma b­ud­apesten es Magyaror­­szágon nem lenne értelme és ha Leni vagy Trockij Budapesten lennének, hevesen ti­tat­koznának minden kommunista kísérlet ellen. Hevesen tiltakoznának éppen kommunista szempontból. Aki Lenin elveit, programmját, taktikáját valóban ismeri, az előtt nem lehet kétséges, hogy ha Lenin Budapesten lenne, minden tekintélyével, tudásával, elszánt ha­tározottságával, vakmerő céltudatosságával tiltakoznék az ellen, hogy a magyar munkás- és katonatömegek a mai időpontban fegyve­­res felkeléssel kísérletet tegyenek a kommu­nista állam megvalósítására. Nem tudom, a magyarországi kommunista párt vezetői em­­lékeznek-e arra, hogy Bresztoilovszk idején, amikor Trockij megtagadta a békeszerződés aláírását és a német militarizmus ultimátu­mot küldött Pétervárra, miket írt Lenin a Pravdába? Trockij, Rjazanov és még sokan konok elszántsággal tiltakoztak a német ul­­timátum feltételeinek teljesítése ellen. Lenin akkor azt írta a Pravdába és azt mondta a bolsevik­párt végrehajtó bizottságának ülésén, hogy ,.a forradalomnak egyik legveszedelme­sebb ellensége a forradalmi frazeológia“ és ki* követelte a német ultimátum elfogadását, a breszilitovszki gyalázatos okmány aláírását. Hozzájárult ahhoz, hogy nagy területeket fel* áldozzon, kiszolgáltassa a német militariz­­musnak a finn, ukrán, lett, észt, lengyel né*­pek önrendelkezési jogát csak azért, hogy a megmaradt Oroszországban megmentse a for­­radalmat, megtarthassa a munkások, nap­számosok, kisparasztok és katonák tanácsai­­nak uralma alatt. .A kommunista forradal­­omnak egyik legveszedelmesebb ellensége a kommunista frázis és nem polgári, nem is szociáldemokrata, hanem az igazi kommu­nista politika szempontjairól veszedelmes. Mi volt a Lenin politikája Pétervár jú­­niusi és novemberi forradalma idején. A Rem­senszki kormánya a háború és imperializ­mus szellemében vezette Oroszország ügyeit. A munkás*, paraszt* és katonaküldöttek..Ta­­nácsaiban többsége volt Lervinnek­, el­­­nezte a hűhóim folytatását. Ezért követelte, hogy minden hatalmat át kell adj/d a szovjet / V diadalnak látható jele legyen, de azért ma­­radjon is meg a régi rend, hogy legyen kit megbüntetni és legyen a költségeket kin be­hajtani. Ez a jámbor kívánság az, amely meg­valósí­thatlan. A régi rend megbukott. Akik ma­­Magyarországon kormányoznak, azok mind az entente lelkes hívei voltak. Hia az entente most őket és általuk az ártatlan magyar népet akarja megbüntetni, ők né­­mán szenvedik ennek a helyzetnek a rettene é­tes tragikumát. De Spartacus felel. A magyar bolsevikiek ma még nem jelen­tenek országfordító nagy erőt, és elmúlt, szomorú erőszak utolsó napjának nagy kas­­arodása ellenére sem jelentenek a kormány számára imminens veszedelmet. A ránk r­z."ir* hü­lő, szomorú 1919-ik évben azonban erőhöz és hatalomhoz juthatnak, ha az entente to­­vább is igy támogatja őket. Biró Lajos e­leknek, amelyekben a béke, kenyér, föld jelszavával megszerezte magának a többséget. Magyarországon más a helyzet. .1 Munkás­­tanácsban nincs többsége a kommunistáknak. A Katonatanácsban szintén kisebbségben van­nak. Ne kutassuk, hogy a Munkástanács szervezete*? ennek az oka, de a tényleges helyzet az, hogy, ha ma minden hazai "Hit " (TP. , Tov­­­áb ■■ mk -tanács és a Katonatanács-mai összetét­elik­ben nem csinálnának kommunista politikát. A másik kérdés az, hogy a kommunista kor*­mányzás hozna le, adna-e a magyar proletár*, napszámosi, kisparaszt- és katonatömegek* nek békét, földet, kenyeret? Békét nem hozna. Pichon, lord Milner, Noulins elég világosan megmondták, hogy az entente — ez a­­ új szent szövetség — nem ad békét a föderatív orosz Tanácsköztársaságnak. A revali partra­­szállás, a murmanszki csatározások,­ a fran­ciák odesszai és szehasztopott próbálkozása, a cseh-szlovák front a Volga táján, a permi csata, Denikin kísérlete Ukrajnában, az a tény, hogy Danzigon át katonaságot akarnak küldeni a lodzi szovjet korm­ány ellen, mind azt bizonyítják, hogy az­entente nem ad bé­­két a kommunista Oroszországnak. Kenye­ret pedig se­miképpen sem ad. Ezt Wilson is megmond­ó diktatúrának nem adnak békét és non minak kenyeret. A ki 'süni uik* latinának s■ ./.. a proletárdiktatw• nk jsem. Hogy az entente*politika még f bukni, hogy az uj szentszövetség dara) '• % fog törni, hogy az oroszországi exped • ó a fe­hér gárdákat vörös gárdákká változta!' hog az expedíciók seregekre uj 1812, uj ta­ta:­­róla vár, azt lehet szentül hinni. !U­gy. a nyugati imperializmus, hogy az ottani ural­ ko­rosztályok katasztrófapolitikát csinálnak, világosan lehet látni Hogy Lenin jósl­tta a világforradalom elke érkezéséről be fog teljesedni, amellett sok lángoló jel szól a világpolitika horizontján. A francia, olasz munkásság kétségbeesett erőfeszítéssel küzd a mohó imperializmus ellen, Mac Lenin, tíz­ezrek tapsolták Glasgo­wban és a leszerelés, újjáépítés, élelmezés problémái szinte meg­­oldhatatlanok. Lehet ugyan azon is vitázni, hogy elkövetkezik*? a világforra.latom, de azon mindenesetre lehet, hogy mikor követ­kezik el? Ma meg nincs itt. Ma még — sok jel mutatja — Lloyd George az úr Angliában, Amerikának még a Wilson demokráciája is sok, Franciaországban még Clemenceau az ur és Olaszország álkupoláról nincs pontos .A világ­forradalom még nincs itt. Mn­en­, gyeidre nyakunkon a szerb, cseh. ro* fia Lenin Pesten lenne

Next