Világ, 1919. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-10 / 9. szám

z 1919. január IC­VILÁG széről ebben a legmesszebbmenő támogatásra számíthat. Károlyi Mihály pedig nem maradhat to­vább meg miniszterelnöknek, hanem őt köz­­társasági elnökké kell kikiáltani. Mint minisz­terelnök ugyanis pártember, a Károlyi-párt tagja, a szocialista többségi minisztériumban megtörténhetik tehát vele az, hogy miniszter­­társai valamilyen kérdésben leszavazzák. Ká­rolyi személye iránt ma a polgárság és a munkásság is teljes bizalommal viseltetik; módot kell tehát arra találni, hogy őt a ma­­­­gyar köztársaság államfőjévé kikiáltsák. Tör­­ténjék ez akár a jelenlegi kormán­y és a Nemzeti Tanács együttes akaratából, akár pedig a törvényhatóságok elhatározásából, de meg kell történnie. Minisztertanács A kormány csütörtökön este miniszter­tanácsot tartott, amely fél nyolctól tíz óráig tartott. A minisztertanácsról a következő köz­lést adták ki:­­A miniszterta­­á­cs ma délután tartott ülésén foglalkozott a munkástanács ismert határozata folytán előállott politikai helyzettel. Végleges határozat nem hozatott, mivel az amerikai kül­döttség ittléte folytán a szakminiszterek el van­nak foglalva és igy a határozathozatal 24 órával elhalasztót­ott. • • A minisztertanácson résztvett Hock Já­nos is, mint a Nemzeti Tanács elnöke és hosszabb beszédet mondott, melyben a Nem­zeti Tanács álláspontját ismertette a válság megoldása kérdésében. A munkástanács ha­tározatát­­Kunfi Zsigmond terjesztette a mi­nisztertanács elé és egyben közölte, hogy ez a határozat nem irányult a jelenlegi hadügy­miniszter és belügyminiszter személye ellen. Ennek a határozatnak tisztán tárgyi és elvi okai voltak. A minisztertanács befejezése után Berinkey és Jászi miniszterek megbeszélték Károlyival azt a nyilatkozatot, amelyben Ká­rolyi a Nemzeti Tanács ülésén be fogja je­lenteni az országnak a kormány elhatáro­zását. A kormány deklarációt tesz elhatározásáról Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke a Nem­zeti Tanácsot szombat déli 12 órára ülésre hívta egybe, amelyen megjelenik a kormány, hogy a vál­ság ügyében felvilágosítást adjon és egyúttal nyi­latkozatot fog közzétenni, amelyben az országot határozatáról értesíteni fogja. A munkástanács döntése A Munkástanács ülése, amely szerdán délután­­ három órakor kezdődött, csütörtökön reggel hét órakor ért véget. Szerdai számotokban részletesen­­ beszámoltunk a gyűlés első fel­éről. Lapunk zárta-­­ kor, amint megírtuk, dr. Landler Jenő beszélt, aki szerint úgy a külső, mint a belső politikai helyzet egyaránt követeli, hogy a szociáldemokraták ve­gyék át a kormányt. Dojcsák Antal, a Vasamunkás­ Szövetség elnöke beszélt ezután. Hevesen támadja a kommunistákat és bejelenti velük szemben a legkíméletlenebb harcot. A kommunistákkal való tárgyalás javasla­tát visszautasítja. Varga Jenő a munkásság állandóan növekvő forradalmi magatartása miatt a kormánynak a szociáldemo­krata párt által való elvállalásában látja a megoldást. Tiltakozik az ellen, hogy pol­gári kormány üldözze a kommunistákat, velük a szociáldemokrata kormánynak kell elbánni. Nyisztor György Garamit támadja és Garbai javaslatát fogad­ja el. Rónai Zoltán Kunfi javaslatához csatlakozik külpolitikai okokból és a frlocia demokra­ta ixírjot éles harcra hívja fel a kommunistáik ellen. Bőhio Vilmos hadügyi állami titkár Garbai ja­­vaslattához csatlakozik, bár meggyőződése ellené­re, mert attól tart, hogy e megoldás anarchiába viszi az országot. Kiesen támadja a kommunistákat és felszólítja Vágó I Bélát, nyomban nyilatkozzék itt a Munkástanács előtt, hogy hajlandó-e pártja meg­szüntetni a hallatlan támadásokat és a kisebbségi terrort a nagy többséggel szemben? A kompro­­miesztumot nem tart­ja ke­vés megoldásnak. Vágó Béla válaszol a felhívásra. Úgy látja, hogy Garbai tábora erősen közeledik felfogásában a proletárdiktatúrához. Ha az ellenforradalom el­len fel­fegyverzik a munkásságot, akkor lehet szó együttmű­ködésről­. , Garbai röviden reflektál­ a felszólalásokra és indítványát elfogadásra ajánlotta. Garami Ernő támadta Garbait, aki­ szerinte, ha tiszta szociáldemokrata kormány­nyal akar kor­mányozni, csak kommunista alapra hel­­epked­hetik. Garami beszéde alatt sokan közbeszóltak, mire Garami visszavonta javaslatát és csatlakozott Kunfi javaslatához. Ezután szavazásra került a sor. Először Garbai és Kurdi javaslata fölött szavaztak. Garbai javasla­tára 169, Kunfiéra 101 szavazat esett. E szavazás után, amelynek eredménye azt je­lentette, hogy a szociáldemokrata pártnak kellene átvenni a kormányt. Garbai kijelentette, hogy mi­után nincs túlnyomó többsége, eláll a javaslatától, mert fél, hogy pártszakadásra vezetne. Weltner Jakab, Bőhm Vilmos, Pogány József és Landler Jenő felszólalása után Landler javasla­tára szavazás alá bocsátották azt az indítványt, hogy a kormány összetétele a régi maradjon. A ja­vaslat mellett 147-en, ellene 83-an szavaztak. Weltner konstatálta a szavazás után, hogy a szavazatok aránya nem változott és ennek az­ ered­ménynek elfogadása is vészél­yeztetné a párt egy­ségét. Felfüggesztették az ülést, mire a vas- és fém­munkások különterembe vonultak tanácskozásra. E tanácskozás és az utána megindult tárgyalások eredményeképpen a Munkástanács egyhangúlag Kunfi javaslatát fogadta el azzal a kikötéssel, hogy a hadügyi és belügyi tárcát is a szociáldemokrata pártnak kell megkapnia. Ez a szavazás reggel hat órakor történt. A kommunisták sem ebben, sem az előző szavazások­ban nem vettek részt. Ezután került szavazásra Bresztovszky Ede javaslata arról, hogy a szociál­­demok­rata párt kössön kompromisszumot a kom­munistákkal. A Munkástanács 50 szavazat ellené­ben elvetette ezt az indítványt. A letartóztatott bolseviknek ügyét a Munkástanács a pártvezetőség elé terjeszti. Az ülés reggel hét órakor ért véget. A Károlyi-párt ragaszkodik a kormány mostani összetételéhez A Károlyi-párt hígjai hangos kifejezést ad­tak afölött érzett elégedetlenségüknek, hogy­ a párt véleményét a válság ügyében egyáltalán nem kérik ki. A párt elnöksége erre a választmányt értekezletre hívta egybe, amelyen Nagy György elnökölt. Az ülésen Lovászy Márton, Ilick Lajos, Laehne Hugó és Kmety Károly szólaltak fel. Fel­szólalásaik után a választmány kimondotta, hogy a párt ragaszkodik a kormány olyan arányú ösz­­szetételéhez, ahogyan az jelenleg fennáll. A párt kívánsága az, hogy a kormány semmi körülmé­nyek között se mondjon le és ne fogadja el a munkás­tanács határozatát. Megbízták Lovászi­ Mártont, Juhász-Nagy Sándort, Nagy Györgyöt és Fernbach Károlyt, hogy közöljék a párt kí­vánságát Károlyival. A küldöttség azután fölment a Várba, a miniszterelnökségre, ahol Károlyi fo­gadta őket. Festetich hadügyminiszter nyilatkozata Festetich hadügyminiszter a munkástanácsban ellene elhangzott támadásokról a Világ munkatár­sának a következőket mondotta: — A munkástanácsban ellenem fölhozott vádakért igazán csak nevetni tudok. Mikor én a válság tetőfokán ilyen nehéz feladatra vállal­koztam, am­it csak azért tettem, hogy Károlyit minden erőmmel támogassam és a forradalom vívmányait biztosítani segítsem, akkor valóban nevetséges engem ellen forradalmár­sággal meg­vádolni. Hogy mennyire mulatságos az a vád, amely szerint én tegnap puccsot terveztem, el­mondom azokat „a katonai intézkedéseket", a­melyeket a tegnapi nap folyamán elrendeltem. Először is karhatalmat küldöttem ki a tokodi és dorogi bányákba, — ahol különbént teljes rend van —, hogy a csehek esetleges megszál­lása ellen ezt az országra nézve oly fontos két bányát megvédelmezhessem. Ezt az intézkedése­met igazán nem lehet ell­enforradalmi puccsnak beállítani, még kevésbbé azt a másik katonai intézkedést, amelyet tegnap foganatosítottam. Három, teherautót küldtem ugyanis Fathra tizenöt francia spabiért, akiket a ferencvárosi pályaudvarra kellett szállítani. Ezeken kitül semmi más intézkedést nem tettem. Itt említjük meg, hogy a csütörtöki miniszterte­­nács befejezése után Nagy Vince helügymaradter a következő nyilokrlatot tette: A minisztertanács egyhazn­gúlag visszautasí­­totta azokat a vádakat, mintha gróf Fedettek Földmivespárt térítésiért grófi lakájok asszisztenciájával Meskó Pál, a Darányi-féle Gazdaszövet­ség egyik vezetője, haragos dobpergések kö­zött föld­mivespártot alapított és miután annyi évtizeden át híven szolgálta grófi urait, most, amikor nyíltan nem csinálhat pártot a nagy­birtok védelmére, hát kisgazdák támogatásá­val kíván nagygazdákat szolgálni. Szomorúan látjuk, hogy a Szabó-féle kisgazda­párt, mely eddig legalább hiven kitartott a kisgazdák igaza mellett, ezzel a kétes értékű alakulattal együtt ad ki közös programmot. Mintha bi­zony növelné a Szabó István tekintélyét, ame­lyet valóban kisgazdapárti politikával szerzett meg, hogyha a földre íves parasztság elnyomói, a derestörvény szerzői szövetkeznek vele. Mit várhatunk ilyen támogatás mellett az új párt­tól. Azt mondja a program­ju­k, hogy" „földet akarunk adni a földmives családoknak, de nem árendába, hanem örök tulajdonba."­­ Ezért ugyan kár hangos szóval pártot szer­vezni, hiszen a Károlyi-párt, a radikális párt és a szociáldemokrata párt i­s szabad választá­sára bízza, mind­en igényjogosultnak, hogy örök bérletet szerezzen vagy tulajdonföldet. El­lenben vajmi kevés tulajdonföld jut majd a kisgazdáknak, ha azt a pártot segítik, amelyik­nek legfőbb célja a nagybirtok erősítése, ame­lyik a papi birtoknak, a h­itbizománynak, a grófi Magyarországnak volt a fehér gárdája. Ruszin válasz jászi támadóinak A ruszin nemzet tanács­a­. alábbi táviratot intézte a Pol. Híradó szerkesztőségéhez: A Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter ellen in­tézett hírlapi támadásokkal szemben megállapít­juk, hogy azok egyes egyéni kijelentéseken alapul­nak s teljesen figyelmen kívül hagyják a ruszin nemzeti tanács programmját, mely a ruszin nép­nek ugyanoly nemzeti jogokat követel, mint a többi hazai nemzeteknek, tehát Jászi miniszter nem is kezdhetett a ruszin néppel alkudozó politikát. A támadások a statisztika téves adataiból oly követ­keztetéseket vonnak le, melyekkel a ruszin nemze­tet önrendelkezési jogának gyakorlására képte­lennek állítják be. Ezzel szemben csak azt a tényt szögezzük le, hogy a december 10 és 11-én Buda­pesten tartott ruszin nemzetgyűlésen kétszáz ru­szin intelligens ember jelent meg. Egyébként ne feledjék a támadók, hogy a ruszin népnek az 1918. évi­­ néptörvényben biztosított szabadságot és önrendelkezési jogot nem Juszt miniszter, illetőleg a kormány adta meg, hanem a Wilson elveit el­fogadó Magyarország és a nemzetközi helyzet. Azt is jó lesz szem előtt tartani, hogy a ruszin nemzet nincs nagyon­­ragadtatva a X-ik néptörvényben biztosított jogoktól és hogy a csehszlovák állam meg az ukránok szintén teljes autonómiát ígértek a ruszin népnek. Aki tehát még a X. néptörvény­­ben foglalt jogokat is soka­lja és visszacsinálni törekszik, az egyrészt szembe helyezkedik a ne­m­­zetek közötti testvériség és egyenlőség elvével, másrészt egyenesen kitessékeli a hazai ruszinokat ezeréves hazájuk kötelékeb­ől, voltaképpen tehát a támadók képviselik a haza integritását veszélyez­tető hazafiatlan politikát. Radikális szervezkedés !A Radikális Párt IX. kerületi szervezeté­nek választmánya és végrehajtó bizottsága egyhangúlag kimondotta, hogy a párt­vezet­őség és a pártvezérek iránt az utóbbi időben ellenük megindított ,sajtókam­pánynyal szemben a legteljesebb bizalmukat és ragaszk­odásukat fejezik ki. A Radikális Párt székesfehérvári szerve­zete vasárnap, január 12-én, szervezkedő nagygyűlést tart, amelyen a központ részéről Szász Zoltán író és dr. Tumnovszk­i Sándor fogják a párt programon­­ át ismertetni. Juhász Nagy Sándor debreceni nyilatkozata­ ­i­ debreceni presbiteri gyűlésről pddlóan a következőket jelentik: A gyűlésen Juhász-Nagy Sándor állam­­titkárt Diósőffy félkész-elnök üdvö­zölte ebből az alkalomból, hogy az egyház öt fő- Péntek­ ­ Sándor hadügyminiszter ellenforradalmi irányza­tokat követne, mert kétséget kizárólag meggyő­ződött arról, hogy a hadügyminiszter a forrada­lom és a népköztársaság ügyét mindenkor teljes lojalitással és buzgalommal szolgálta.

Next