Világ, 1919. február (10. évfolyam, 28-51. szám)
1919-02-01 / 28. szám
Sserie artSfeifrt* trfati 5hívat*4 MI., Andr&ayat 47. síim. dóftserí árjfc Matjwowágíja'1. E . íí ívre 88 korra*.. ■' ívre i krr., negyedévre 32, " '■ ■r egy hóra , 7 korona 80,' YUír. A »VZLAG« megjelent ál. hétfő kivételével minden n*p, ■ ' ye* számára Budapesten, vi-J 1 —ten és pííVan'Jvorchtcsi 3 »ill,. emEgi .. .-ylm mjti ^ nSm JBf ' ' Bráttéstk Ítíftcuck SzdtpOte VILÁG tiadjUvattlíiaa, Blwtw . 'L Győri fct Nagy. ianlm te Iteu, Teaczer Gyula, Leopold Gyula, Ieopold Cornél, Sete** lődei. Mezei Antal, Mosae RodolL Bet$tcia 3 .t aSt fiirdetíti irodáttea — ‘Kaiteui traasenstein te VSoffer, Mi Dobé* Nacf- Rudolf Mmm. Betlinbea: Rudolf KoOboo, Berlin XV Unter f'ea Oinrboft'41a X.. évkívany 1919 Budapest, SZOMBAT február 1. 28-ik szám ». Bem és Paris áletek nyomorúsága 1 'szálló-csapatok bruják meg egész műveit világ ! A : magatartása is sok ! '-'i olyan • a velük esetleg ro- i k • . ''el'i töl re.. • .ile, bizalma is meg- ingott - «cü uraiéi. demokráciájában. A j sz'-rb meglevő területekről neve- j ■•■n r-écsifti r sztó erőszakoskodá- , .. á l - crkczav. - glep, mert hiszen a j :rí ••.•.. '.•isclitvít wljigj aránylag legembe?- j - 'ben. M ‡. pillanatra sem akarunk 'feledkezni %*. oh aktivitásról. Tudjuk, £:‘ ■ ' an, hogy a német és i-rmgsus is tudott brutális j ■i és ndiu :e·ej • - k el, hogy Belgiumban, • ''i* -.Ibai'. sőt " hau is a porosz ka- ■ ■ u\‚ ka- .■ r~” *4sa sok szégyenletes | ■ -.-.ot k ivi k-, el. A var demokrácia fog- : ni ti o‚ ■ e ej ke! jelenségeket és ahol I 'ehetett, ab- -■ и■■■ ' volt, igyekezett se- ! ■ i'-ni a.- . i romi. * a szerb, a lengyel licty /■. .• • \ műveit világ közvéleménye jogy Károlyi Mihály i t . i lé se in tiltakozott a I '■ir !' lápok ellen . élesen elitélte a •iv e-., (b ninden olyan hábo- : ■■■■• ei út, amely a polgári lakosság • (ivelle és ép jogba ütközött. \ • láhinc, aki m»r a prágai kormány j ‡ • ; • b e 4 , hogy Károlyi Mi- • s › Wekerle-kormány j ›gva - 6 internálását szüntessék meg. . i i .ti hogy a „Világ" ak- i -ik kó-:vnn. "! harmnckét internált fiú-j "• olasz család hogy t iszakapta szabadsá- j nem kellett, tovább senyvednie a halasi •'el'iláltságban. (1ov. •' !vasót, Vajda Sándort, ■''iás.i Tivadart , tanúnak arra, hogy •ennyit küzdettüini- müven nehéz harcokat ívtunk azért, hogy Erdélyben az osztrák szólítóteszta uralma ne uyoorithassa meg a ron népet és mily na:, •eszünk van abban, de, lápió-sülyi ös • b koncentrációs táborokban enyhültek, vagy megszűntek román demi trsahk szenvedései. A magyar demok- 1 megtette ke-'elessy -t a háború alatt és a forradalom egyik legelőző ténye volt, hogy ' ismerte : magyarország népek önrendelle- i ' i Agát, áh kínos •• áhi'Ziójogot adott a tö- i m. geknek. teljes amnesztiát a politikai elitéi- j leknek. Auhr kr.crv.bb, ■ már kínosabb az a j » ■ -iródás, hogy a cseh, j serb, a román meg' ' !!•» csapatok átvették a porosz, az osztrák •cot.'iarcs !■' i'•rétirezen.előbb hagyományait ■ hogy i’i.;-kik'S. !ib. boehm módszerekkel lép.‘Vl a magva, tömege kel szembe, amelyek ' ómult' ■ : -be .. * ak. Nemcsak a fori] n (iv.nolnari! vívmányait ta.;• isták • cl, hanem • iszakikal ' akarnak c.'csilii’, románná, *rbbé tenni tiszta máz' :ki vá: ovi kat tatnak, hűségesből !s kiírnak ki'-szkaun ír köztisztviselőktől, iritják a imrni - *.t, a leg’gyülölköj '’öbb. a legsovmis. a leguszitóbb szellem j . nyilvánul meg esti. t-ükben s egyenesen ; ••gbekiáltó, hogy : l;,, ; vetik a brutalitás- j bak, a bocileizmususk ,i a politikáját, . amikor i’áris létől a visasook, vajúdások nagy ' térsige kő b ii is diacledinasasi nyomul előre ' vvilinoi szellem. A m magaitartásunk ezzel tjárással sgemfeeu a ;•••» van a lairradanoni mnogrammjában. Nekünk ninden nép testvérüh'k. ' ' vb beké*, m .rt -,t. megegyezést aáca- Ji'nk elitéb mi' Sszakot. Bízunk a világ Idkiismeretfryek . ‘.--ségben, a demozent szolidai’itásá- , tan, a békekonferencia pártatlan igazságossá- ] gátban. Emberfeletti önuralmat, hősies türelmet és kitartást igényel ennek a politikának érvényesítése és keresztülvitele, de nem térhetünk le ennek a politikának alapjáról egy hajszálnyira sem. Aki karddal vétkezik, az kard által vész el, s az erőszak nem vonz, hanem taszít. A megszálló csapatok erőszakoskodássá szent meggyőződésünk szerint Magyarország minden lakosának lelkében megerősíti azt a ragaszkodást, kifejleszti azt a sóvárgást, ame-lyet a valóban demokratikus népköztársaság , irányában érez. Néhány nap áttolva Svájcban összeülnek a szociáldemokrata Internacionale legnevesebb képviselői. Mi sok bizakodással, forró re-, ményekkel nézünk az lalernackxnale tanács-kozásad elé. Európa munkásságának, közvéle- ménye az igazság, a demokrácia, a forradalom vívmányainak megbecsülése jegyében fog igazságot szolgáltatni Magyarország ügyének, s meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar munkásság képviselői, akik tiszta, szeplőtlen szociáldemokrata politikát csináltak a háború alatt, akik ellen nem emelhették a Scheide- marinizmus vádját, akik tehát töretlenekik , mélylyel állnak a világ munkálközvéleménye- jelölt, a berni konferencia messzehangzó fórumáról is szét fogják kiáltani a mi igazságainkat. És amit Bernben mondanak, azt meg kell hallani Parisban is. [ Az Egyetem körül Az Egyetem autonómiája előttünk is komoly és nagy érték, mert a tudomány szabadságának nélkülözhetetlen korrolláriuma. Egyébként is erőszakot, gyakorolni csak akkor okos és szabad, ha a fejlődés más eszközökkel nem biztosítható. Ebből a nézőpontból ítélve meg a Kunfi miniszter eljárását, azt kell mondani, hogy a tudományos kutatás autonómiájának előfeltétele hiányzott a mai egyetemen: a tudomány igazi szeretete és megbecsülése, a féltékeny gond a tudományos szukreszcencia megválasztásában. Ez a mai egyetem farizeus módon félti autonómiáját, mert a múltban mindig szolgáin tűrte, hogy sógorság, pajtáskodás vagy politikai érdek minduntalan érdemtelen embereket küldjön az Alma Materire És hogy a múltban nem lázadt fel „autonómiájának" megsértése miatt, míg a jelenben szembeszáll a miniszterrel: ez nem azt jelenti, hogy autonómiájának megsértése valami nóvum, hanem, hogy fél az új eszmék ama képviselőitől, kiket a miniszter az egyetemre küld. Lehet-e komolyan autonómiát vindikálni egy oly testületnek, mely évtizedek óta hermetice elzárkózik a modern eszmék elől, mely száműzte a szociológiát, a kriminológiát, a vizulásbölcseletet? Lehet-e komolyan autonómiát követelni egy oly testületnek, mely minden reakciós törekvés tudományos igazo-lója volt? Lehet-e reábízni a tudományosérdekek ápolását, amikor közismert az a megfordított szelekció, melylyel az érdemet elismerte. (Hogy sietett Baross Jánost habilitálni, ellenben Farkas Geyzának, Rónai Zoltánnak, Nagy Jánosnak nem jutott docentura!) Lehet-e a tudomány szabadságát oly testület védelme alá helyezni, mely szótlanul tűrte a tudomány szabadosságát, a mindenféle plágiumügyeket, a Pikler Gyula elleni hecceket a ,,szanatóriumos“ vizsgák ”i médiákat, a rosszul lepize!.. .sógorsági kandi-dációkat ? Az a néhány igazi tudós, aki valójban tudomástyának élt izoláltan és befolyásnélkül állt ebben a környezetben, Íme egy pár példa, hogy hogyan festett a múltban ez a híres autonómia! A kolozsvári jogi kar egyhangulag meghívta a közjogi km szélre ,Jászi Viktort. A miniszter (Tiszáék által rángatva) pályázatot hirdet. Erre a kar uinco loco Jászi Viktort hozza javaslatba. Á■ kormány erre kinevezi Réz Mihályt, a Sárdor család protezsáttját. Vagy: Bemner Jánost a kar megkérdezése nélkül és tiltakozása ellenére nevezték ki. Vagy: a pozsonyi egyetemre egyeten helyen Meszlényi Artúrt kandidálták. A kormány egy Falcák nevű urat nevezett ki Heréz Mihályt. Reinert, Failesiscot szó nélkül leleskették, ezeknek az uraknak tudományossága nyilván megfelelt az egyetemnek, de Vámbéry, Jászi, Kovács kinevezése az autonó mia súlyos sérelme. . . .. . Érdekes megállapítani, hogy milyen más volt az egyetem hangja a Reiner-ügy- ben. Akkor ilyen fuvola hangokon szólítik: „Iciszetettel kérjük tehát Excellenciádat, hogy a taniszék - betöltéseknél és a tanszékszervezéseknél egyetemünk autonóm jogait és gyakorlatát tiszteletben tartani véltóztassék, mert ha a jövőben hasonló eset ismétlődnék, az egyetemi tanács kénytelen lenne legfelsőbb pártfogójához, a császári és apostoli királyi Felségéhez fordulni az egyetem autonómiájának védelme érdekében.. .Micsoda alázat és hódolat a mai forradalmi kitöréssel szemben! Micsoda nagy tudós lehetett az a Remer ur! Igazán még a jogfolytonosság normális taposómalmában sem volna szabad farizeuskörnyékkel siratni ezt az „autonómiát.* De ma, amikor az ország széttörte a Habsburgok, az osztályparlament, a főrendiház, a nagybirtok, a vármegye autonómiáját, igazán éppen csak a tankönyvgyárak és vizsganagyüzemek társasága legyen az egyedüli, amelynek „autonómiáját* megsirassuk? Nagyon jellemző a helyzetre, hogy egyetemünk legmodernebb és legtudományosabb kara, az orvostudományi, nem járult hozzá a jogi kar javaslataihoz és bár óvást emelt az autonómia megsértése ellen, egyidejűleg megállapította, hogy a jogi kar nem kellőkép élt autonómiájával. Egyben vontakozott az ellen, hogy az új tanároktól az eskü ne vétessék rá. " /. Igen, égető szükség van a tudomány autonómiájára, de előbb teremtsünk igazi, becsületes, a politikai hatalmak előtt meg nem hunyászkodó tudományos szellemet E cél elérésére igenis szükség volt a Kunfi miniszter operatív beavatkozására, melyet talán infantinikus tívurparterkkal és bürokrata machinációkkal lehetett volna maszkírozni, de forradalmi érdek, hogy az ország és a művelt világ közvéleménye tisztán lássa a nagy változást, mely most történik: a forradalom kormánya nemcsak a régi szerveket akarja átalakítani, de azt a szellemet is, mely ezeket a szeneket élteti. A jóhiszemű aggódók megnyugtatására pedig energikusan tovvább kell folytatni s be kell fejezni ezt a rormot. Mégpedig az összes faiskolákon, nagy, átfogó, integrális terv szerint, úgy személyi, mint tárgyi tekintetben. S ha ezeket a nagy személyi és tárgyi reformokat elvégezte a miniszter, akkor nyomban iktassa törvénybe, a legmesszebbmenő biztosítékokkal felszerelve, az egyetemi élet igazi autonómiáját. Mert az öntörvényhozás gyakorlásához , a legfontosabb előfeltétel oly öntudat és erkölcsiség, mely a köz javára képes élni a köz által adott szabadságokkal.