Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)
1919-10-01 / 96. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal VL. Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A „VILÁG“ megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. X* évfolyamVILÁG cenzúrát trt a Hirdetések felvételnek Budapesten • VILÁG kiadóhivataléban: Blockner J., Győri és Nagy, Jaulas és Tsa, Tenczer Gyula, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernét hird. irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nachf., Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kolban, Berlin NW. Unter den Linden 40/413. Budapest, 1919 SZERDA október /3 . 196-ik szám Furcsa Kis ország ez Túl a megszűkült határokon már zuhan a pöröly, sivitanak a gépek, mikroszkópok fölé hajlik a kutató szem, összeszorított ököllel, feszülő halántékkal áll mindenki a helyén és új ívbe lendül mindenütt a megtalált élet. Az emberiség kiábrándult a háború silány romantikájából, újra zajlik a munka és új testekbe szökken az alkotó, komoly akarat mindenütt... És ennek a forró versenynek közepén, pirosfoltos arcát fehérre lisztezve, gyámoltalanul és bámészan áll a siralmas bohóc, aki féléve boszantja a dolgozó Európát. Kicsavart tagjait groteszk tréfára lendíti olykor, útjába áll a munkálkodóknak, mimeli a tettet s a megértést a nietzschei imperiativus iránt: teremts erődön felül! Tenni? Teremteni? Mit tud egyebet ez az ország lanyha tréfánál félesztendő óta? Forradalmat, ellenforradalmat ráz ki a kabátja ujjából és eltünteti a mellényzsebébe, a fülén keresztül húzza ki az eszmék színes szerpentin-szalagját és egy, szempillantás alatt lenyeli az egészet... Menjünk sorba. Március elején a minisztertanács elhatározta, hogy a bolseviki vezéreket le kell tartóztatni. A gyűjtőfogházban véresre verik Kun Bélát és társait a rendőrök. Két héttel később a minisztertanács elhatározza, hogy a bolseviki vezéreknek át kell adni az ország kormányzását. A gyűjtőfogházból diadalmenetben hozzák ki Kun Bélát és társait: ki hozza ki őket? A nép, a proletariátus, az életéért lázadó tömeg, a fellángolt közvélemény talán, mely megostromolta a börtönöket és véres barrikád-harc után a vállaira kapja bálványát, mint hegyvennyolcban Táncsicsot a nemzet ifjúsága? Ő nem. A rendőrök simán utat nyitnak, a vezérek autón vonulnak ki, — úgyszólván a minisztertanács ment el érettük. Soha ily legális forradalmat, soha ilyen bohócizó világmegváltást — soha ennél bájosabb trükköt, mint ahogyan március huszadikán eljátszották a Bastille ostromát... És öt hónap múltán visszafelé megismétlődik ugyanez a játék. Megbukott a forradalom? Új forradalom tört ki? Szó sincs róla. Csak a forradalmi kormányzótanács mondott le. Visszaadta a hatalmat — a minisztertanácsnak. Tíz perc szünet, azután folytatódik az előadás, ezúttal fehér délutáni műsorral. Az „események logikája“ szélső jobboldali reakciót kíván s a reakció megjelenik az első csengelyúszóra. Parasztság, polgárság, birtokosok — figyelni tessék, most jön az igazi nép! Dübörg az őstalaj, hullámzik az anyaföld — most robban fel az életerős nemzet, hogy lecsapjon a vonnyadt, kiélt, hazug fővárosra ... Igen. Beck Lajos, az Osztrák-Magyar Bank volt kormányzója, személyesen vonul a minisztertanács ellen, nyomában,hat detektív és egy rendőrcsapat. Kitört a forradalom! Megbukott a minisztertanács, győzött az uj minisztertanács — újra van forradalom, világomlás, eszmék ledőlte és eszmék virradása és uj bársonyszékek üresedtek meg... , a dolgos Európa újra mosolyog. Az emberek ? Március ,huszonhatodikán a legfőbb állami hivatalnak, a számvevőszéknek kongregációs elnöke — mint az akkori híradásban olvastuk — „éles szavakkal ostorozta a letűnt rendszer bűneit“ és egyebek között így szavalt: „Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt az időt... mindnyájatt alávetjük magunkat a kormányzótanáai rendelkezéseinek és a proletárdiktatúráinak.“ Öt hónap múltán ugyanez a Strauss István elvtárs tisztelgett az új kormánynál, ugyanolyan „éles szavakkal ostorozta a létűnt rendszer bűneit“ és ugyanoly boldognak vallotta magát, hogy megérhette ezt az időt és ugyanúgy alávetette magát a minisztertanács rendelkezéseinek, mint annak idején a kormányzótanácséinak. Mikor a földmíves-proletariátus átvette az Orge-t, Rubinek Gyula hódolattal üdvözölte a „felkelő vörös napot“ és állást, alkalmaztatást kért tőle, ugyanúgy, mint rövid öt hónappal később a felkelő fehér naptól. Mondjunk még száz példát, ezret, egy milliót? Hagyjuk. Furcsa kis ország ez, ahol így játsszák a történelmet, így bűvészkednek a kultúrával, ahol ily . könnyű lapda a férfiasság, a jellem. Férfiak mindazonáltal mégis akadtak. Junius huszonnegyedikén megdördültek a Dunán a monitorok ágyúi s puskatűz ropogott a kaszárnyák körül. Emberek akadtak, akik tenni mertek, kockázatot vállaltak, áldozatot hoztak — forradalmárok voltak vagy ellenforradalmárok, mindegy, de áldozatot hoztak és cselekedtek, minisztertanácsi határozat nélkül. Hajszálon múlt, az olasz misszió vezetőjének gyors elhatározásán, hogy nem az életükkel fizettek érte. — Hol vannak most ők? Senki sem hall róluk. Katonatisztek voltak és ma katonatisztek dolgoznak a Dunántúl, — de ezek az urak akkor Szegeden pihentek vagy Pesten kitartottak a diktatúra mellett. Gyűlöljük a garázdálkodókat, — de ha ők garázdálkodnának, tán meg lehetne érteni őket éppen az akkori gyűlölet, az akkor vállalt kockázat, az akkor kiáltott halálveszedelem jogán. A Nopcsák, a Salmok, a Dunántúl siralmas hősei még csak komolyan sem vehetők. Ők zárják be méltóképpen a szörnyű magyar karnevál átkozott maskarás menetét. S ma már csak egy a fontos: hogy, tényleg vége legyen a pojácáik tarka felvonulásának. Eleget mulattattuk a világot, tűnjenek el a börtönök mélyén minden szinű bűnösök, most a munkában, az újjászületésben felvirradó böjti napoknak kell következniük.» Megérkezett az entente üzenete Friedrichhez Koalíciós Kabinetet követelnek Politikai körökben érthető szenzációt keltett az a hír, amelyet a Világ közölt elsőnek és egyedül, hogy Friedrich István késznek nyilatkozott helyéről eltávozni, ha a kibontakozás másképp létre nem hozható. Különösen a szélsőjobboldali polgári pártokat érte váratlanul ez a hír, akik egyelőre még bizalmatlansággal viseltetnek a kibontakozási lehetőségeknek azzal a közvetlenebb formájával szemben is, amely szerint a koalíciós kabinet Friedrich vezetésével alakulna meg. Friedrich helyzete ugyanis e pillanatban belefő a kormány tagjaival szemben, akik kivétel nélkül a jobboldali keresztény polgári pártokhoz állanak közel, olyképpen alakult, hogy amíg Friedrich jónéven veszi és tőle telhetően elő is segíti a liberális polgári blokk megalakulását, sőt ezen túl is, azoknak a politikusoknak a fáradozásait, akik a szociáldemokraták bevonásával létre akarják hozni a koalíciós kabinetet, addig a kabinet tagjai és a mögöttük álló pártok mindent elkövetnek e terv meghiúsítására. A keresztény-szocialista miniszterek most természetesen értetlenül állanak az események ezen újabb fordulatával szemben, mert ők mindig abból indultak ki, hogy Friedrich okvetlenül a helyén akar maradni és nem számítottak azzal, hogy a polgári blokk vezetőférfiainak sikerül Friedrich előtt a helyzetet annyira megvilágítani, hogy ő maradásának reális eshetőségeit ennek alapján vizsgálva, esetleg arra is el tudná magát határozni, hogy kitérjen a belülről és kividről jövő koncentrikus támadás elől. A entente-hatalmak üzenete Friedrichhez A helyzet ilyen kialakulásához a mai nap folyamán egy nagyon fontos külügyi momentum is hozzájárult. Vasárnapi számunkban jól ■értesült forrásból szerzett információnk alapján, az ezzel ellenkezőhírekkel szemben leszögeztük azt a tényt, hogy az entente nem áll szóba Friedrichhel és hogy a friedrich-kormány elismeréséről szó sem lehet. Ezen információnkat most kiegészíthetjük azzal, hogy a győztes hatalmak egy külön megbízottja ma délelőtt felkereste Friedrichet és tudomására hozta a párisi tanácsnak ezt az álláspontját. Ezek szerint tehát Friedrich a belügyi helyzet alakulásától függetlenül is tisztában lehet tennivalóival. Addig hangoztatta, hogy az entente elismeri őt, míg az entente kénytelen volt erre vonatkozó álláspontját félre nem érthető formában közölni vele és egyben felhívni, hogy az ententenak a koalíciós kabinet alakítására irányuló kívánságainak a lehető legrövidebb időn belül tegyen eleget. Röviden vázolta meg a megbízott a helyzetet arra az esetre is, ha Friedrich nem teljesítené ezeket a követeléseket. A polgári blokk megalakulása után A kibontakozás ezek szerint most már meggyorsult tempóban fog tovább haladni. Azok a pártok, amelyek a polgári blokkbanrészt fognak venni, kedd este választmányi ülést tartottak és elhatározták a blokkhoz való csatlakozásukat. Szerdán délután az egyes pártok képviselői, amint azt már megírtuk, együttes ülést fognak tartani a függetlenségi és 48-as párt helyiségéban és a blokk megalakulását perfektuálni fogják. 1. A blokk megalakulása azonban, amint azt már a mai lapunkban is jeleztük, még egyelőre nem jelenti a helyzet végleges megoldását. A blokkjk megalakulása után meg fogják indítani a tárgyalásokat egyrészt a keresztény-szocialista,másrészt a szociáldemokrata párt vezéreivel, annak a plattformnak a megállapítására, amelynek az alapján azután a koalíciós kabinet megalakítása lehetséges lesz. A tárgyalásokba egyelőre nem fogják bevonni Friedrichet. Csak abban az esetben, ha a keresztény-szocialista párt túlságosan merev magatartást fog tanúsítani, lesz szükség arra, hogy Friedrich mint közvetítő lépjen fel és megmagyarázza nekik, hogy a keresztény-szocialista pártok kormányzati monopóliuma annál kevésbbé tartható tenn, mert az entente kívánságaitól függetlenül is, már csak azért is bele kell vonni a szociáldemokratákat a kormányba, mert a kormányzataiban való részvétel ma nem kiváltságot, hanem súlyos felelősséget jelent. Mindezektől függetlenül ez esetben azt is kénytelen volna tudomásukra hozni, hogy makacsságuk csak az út kényszerű távozását eredményezhetné. A kibontakozási egyenletnek másik ist«ismeretlenje a szociáldemokrata párt. Ha a polgári blokk vezetőinek sikerülne is a keresztényszocialistákat és a körülöttük tömörülő többi keresztény alapon álló pártokat engedményekre bírni, a helyzet ezzel még nem lenne tisztázva. Szükség van még arra is, hogy a szociáldemokratákat Friedrichhel szemben eddig tanúsított teljesen elutasító magatartásuk meg- változtatására bírják. Vázsonyi beszéde kedd este az Országos demokrata párt választmánya is ülést tartott, amelyen egyhangúan elfogadták a Lovászy által előterjesztett javaslatot a Há.