Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)

1919-10-23 / 115. szám

2 1919. október 23. fitikát mivelni, ez áfium; szóval: a minden­kor hiszékeny, tömegeket félrevezetni, hazug szóval áltatni, az maszlagos áfium és bűn egy ország lélekharangjának kondulása percében. A politika eseményei Nem sikerült a Nemzeti Párt kibontal­ozási akciója — A Keresztény fúzió (A Világ tudósítójától.) Lényeges változás a politikai helyzetben a m­ai napon sem tör­tént. Az Országos Nemzeti Párt várja a kor­mányt támogató pártok válaszát. Ez a válasz pedig egyre késik. Sőt, amint bizonyos jelek­ből kitűnik, a klerikális pártok nem is gon­dolnak arra, hogy válaszra méltassák a Nem­zeti párt feltételeit, annyira túlzottnak és fő­leg bánténak tekintik azokat magukra nézve. Nem akarják azért még­sem azt a látszatot kelteni, mintha a kormány kiegészítésének terve, az ő elutasító magatartásukon dőlt volna meg, ezért azt kiresztelik, hogy a tár­gyalások nem voltak hivatalosak és hogy a kabinet rekonstruálására irányuló tanácskozá­sok vezetésére különben is csak a kormány­elnök jogosult. Tény az, hogy a Nemzeti Párt akciója meghiúsult, emellett a pozitívum mellett má­­sodrangú jelentőségűvé degradálódik úgy Fried­­richéknek az az igyekezete, amelylyel úgy sze­retnék a dolgokat feltüntetni, mintha a ki­bontakozásnak az ő részükről továbbra sem volna semmi akadálya, másrészt az Országos Nemzeti Pártnak az a reménye, hogy a nem­zeti erők egyesítése érdekében megindított moz­galma a helyes irányba terelte a ki­bontakozást, illetőleg az a felfogása, hogy ennek érdekében helyesen járt el. A Nemzeti Demokratapárt, a kisgazdák és a szociáldemokraták ezzel szemben a tár­gyalások meghiúsulásával, saját politikájukat látják igazolva. Ők ugyanis azt állítják, hogy teljesen lehetetlen Friedrichékkel békés után megegyezni és ezért a kibontakozás létrehozá­sára csak a harci taktikát látják célravezető­nek. Véleményük szerint, azért a Heinrich— Lovászy—Simontsits-akció kudarcának nin­csen nagyobb jelentősége, mert ez úgyse tudta volna létrehozni a teljes kibontakozást. Külö­nösnek tartják ennek kapcsán a demokraták, hogy a Nemzeti Párt látszólag akkora jelentő­séget tulajdonít önmagának, hogy a kormány­ban való részvételével hajlandó lett volna a nemzeti erőket egyesítettnek tekinteni.­nisztériumból még a hivatalszolgák is eltávoztak mind egy órálig az új gazda érkezésének hírére. Berg matróz pedig ettől fogva nagy szerepet ját­szott Szovjet-Oroszországban. Volt flottaparancs­nok, egyik vezére volt a Finnországba küldött vörös csapatoknak és főleg nagy szerep jutott neki az ellenforradalmi kísérletek vérbefojtásánál. Grandiis francia újságírót néhány hónap előtt az alexandrovski pályaudvaron letartóztatták és Alexandrovsk politikai biztosa elé vitték a vörös őrök. A parancsnok tudott németül és beszélge­tésbe bocsátkozott Grondijs-szal. Hiszen ritka az idegen vendég Szovjet-Oroszországban. Beszélge­tés közben tudta meg Grondijs, hogy Berg matróz­zal áll szemben, a novemberi puccs hősével. Berg természetesen főleg magáról beszélt és Gron­dijs a Revue des Deux Mondes-ban írta le a matróz-vezér vallomásait. Lett születésű ember Berg, ipari munkás volt és a háború elején osztották be a haditengerészet­hez. Az orosz szocialistákkal nem volt érintkezés­ben, de sok szocialista könyvet és röpiratot ol­vasott, és így súlyos bűnnek tartotta a háborút. Gyakran folytatott antimilitariusta beszélgetése­ket társaival. Egyszer feljelentették. A haditör­vényszék a rigai erődbe küldötte, ahol láncra­­verve töltött néh­ány hónapot. ,,Sohasem bocsátok meg tisztjeimnek“, mon­dotta Bern. „Megmérgezték életemet. Nemesek vol­tak, ezért megvetettek bennünket és kutyák gya­nánt bántak velünk. És ön meg kérdezi, hogy miért öltünk meg közülök kétszázharmincegyet azon az éjszakán, amikor hire érkezett a várva­­várt pétervári forradalomnak.“ (Berg a márciusi forradalomra gondol. A kérdés most az, hogy az Országos Nem­zeti párt a klerikális pártokkal folytatott tár­gyalásaiból le fogja-e vonni a konzekvenciá­kat a tekintetben, hogy a kibontakozás meg­teremtése csak valamennyi liberális párt együttes fellépésével sikerülhet. A Demokrata­párt, értesülésünk szerint, ezek után is haj­landó erre, de most már csak bizonyos ga­ranciák mellett. Az Országos Nemzeti Párt meg­alakulása óta követett magatartásával ugyanis bizonyos fokú bizalmatlanságot ébresztett a demokratákban, annyira hogy már-már az egész alakulatot, mint a nagytőke egy újabb és rosszul leplezett szövetkezésének tekintették. Itt különben is helyesnek tartanák, ha a Heinrich-párt állandóan nem nyolc, hanem csak­ egy vasat tartana a tűzben. Ha már most az Országos Nemzeti Párt mindezek ellenére sem kísérelné meg a közele­dést a Demokratapárt felé, nincs kizárva, hogy a demokraták veszik kezükbe a kezdeménye­zést a helyzet tisztázására és egy olyan akciót indítanak, amelynek során tisztázódnia kellene annak a kérdésnek, hogy a Nemzeti párt to­vábbra is képviseli-e a liberális eszmét. Értesülésünk szerint mindettől függetlenül egyáltalán nincs kizárva a megegyezés lehető­sége a két párt között, sőt különböző jelek arra mutatnak, hogy e célból a közeli napokban már hivatalos tárgyak isok fognak megindulni. Mialatt a kormányban helyet nem foglaló polgári pártok között még nincs meg az egyet­értés, addig ma délután létrejött a keresztény fúzió a keresztény-szocialista és a keresztény nemzeti párt között. A sokorópátkai Kisgazda­­párt egyelőre nem vesz részt a fúzióban. Politikai körökben nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a szociáldemokrata pártvezetőség szerda esti ülésének. VILÁG Megszennyítik Ausztria terheit Az idők folyamán módosítások várhatók a béke­­szerződésen — Eg­y entente politikus nyilatkozata­i— A Magyar Távirati Iroda jelentése — — Az entente köreiben is tudják, hogy a békeszerződésekkel teremtett helyzet többféle te­kintetben tarthatatlan, ezúttal még­sem tudtak más megoldást találni, mert az érdekek több kér­désben ellentétben vannak egymással. Így jött létre az a döntés, amely az adott viszonyok kö­zött a legjobbnak mutatkozott, ha nem is lehetett sok jogos kívánságot figyelembe venni. A jövő talán már nemsokára meg fogja mutatni, hogy melyek azok a határozatok, amelyek fenmarad­­nak és melyek azok, amelyek változtatásra és jó­vátételre szorulnak. Valóban nem szükséges, hogy erre vonatkozólag példákat soroljak elő, amelyek amúgy is szemébe ötlenek az elfogulatlan megfi­gyelőnek. Gazdasági természetű könnyítésekre úgyis sor kerül a közeljövőben. A jóvátételi bi­zottság hamarosan meg fogja kezdeni működését. Három hatalom: Anglia, Franciaország és Olasz­ország előkészületeket tesz már arra, hogy Ausz­triával felvegye a diplomáciai érintkezést. Ezek az államok kétségkívül mindent meg fognak tenni, hogy Közép-Európa gazdasági életének egész problémáját kellő megoldáshoz juttassák. Renner a koalíciós alakulásról­ ­ Bécs, október 22- Dr. Renner,a kancellár hosz­­szabb beszédet mondott egy választói gyűlésen és a többi közt a következőket jelentette ki: Mi nem ren­dezkedhetünk be erőszakos kormányzásra. A mun­kások megértettek bennünket. Tudták, ha ilyen uralomra rendezkednénk be, az entente csapatai be­vonulnának. A koalíciót azért határoztuk el, hogy átsegítsen bennünket a tél borzalmain. Figyelembe kellett venni Bécs városának helyzetét, amely jelen­leg borzalmas. Nem akartuk Bécset egészen izolálni és közte­s az ország több része között kiélesíteni az ellentéteket. Ha van még számunkra menekülés,­­ , akkor a megpróbáltatásnak ebben az órájában össze kell fogni a népnek minden erejét. Törvény az államformáról és a népszámlálásról Bécs, október 21. A nemzetgyűlés az államfor­mára vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalta. A törvény értelmében Német-Ausztria a st.-germaini államszerző­désnek megfelelően az ,,Osztrák köztársaság“ nevet fogja viselni. A törvény a német nyelvet nyilvánítja állam­nyelvnek, anélkül azonban, hogy ezzel a nyelvi kisebbsé­gek számára biztosított jogokat sértené. Érvénytelennek nyilvánítja végül a törvény a novemberi alkotmánynak és a márciusi törvénynek azokat a rendelkezéseit, ame­lyek szerint Német-Ausztria része a német birodalom­nak. Waier nagynémet az ország nevének megváltozta­tása ellen szólott; a nagynémeteket fájdalmas érzéssel tölti el, mondotta, hogy a német birodalommal való kö­zösség felbontását a törvény kifejezetten megállapítja. Austerlitz szociáldemokrata kijelentette, hogy a törvény­tervezet a békeszerződés legfájdalmasabb eredménye. Bécs, október 22. Az entente egyik államának egyik kiváló személyisége, aki jelenleg Bécsben tar­tózkodik, hosszabb beszélgetést folytatott a .V. Fr. Pr. egyik munkatársával. A beszélgetés folyamán az Ausztriának adandó segítségről is nyilatkozott, valamint azokról a módosításokról, amelyeket az idők folyamán a békeszerződésen tehetnek. A többi közt ezt mondta: „De a forradalom ekkor még csak kezdődött és a matrózok nélkül nem ment volna semmire. A júniusi felkelés után Kerenszki újból elfogatott engem és három hónapig tartott börtönben. De mégis én maradtam felül. Hat páncélos automo­billal, száz matrózzal követettem el Kerenszki kor­mányát. A páncélos automobilokat ellenünk ho­zatta Pétervárra Kerenszki. De mi a kocsik fede­lére ugrottunk és revolverrel lőttük le legénysé­güket a réseken át.“ Berg azután elbeszélte a harcokat, amelyeket tengerészeinek élén vivett az ellenforradalmárok ellen. Szamuely alighanem Berg kirándulásainak mintájára rendezte büntető-expedícióit. De Berg legalább olyan embereket ölt le, akik fegyverrel kezükben védekeztek és mindig a tengerészek élén járt, ha golyóval fogadták őket- Berg bevallotta, hogy ezeknek a véres óráknak emléke gyakran fojtogatja torkát, de azért manót tekinti áldozat­nak és nem azokat, akiket megölt. Berg szerint az a legnagyobb áldozat, ha valaki ilyen, terhet vesz lelkiismeretére,­­— egy nagy eszme szolgá­la­tában. ..Én már leszámoltam magammal“, mondotta Berg. „Nekem már csak két jelszavam van. Nach einem fraurinen Leben ,ein muth­iaer Tod, az egyik és Gicb mir nicht ein Kreuz, diec mir nur einen roten Sura a másik. Pedig voltak szép percei is életemnek. Finnországban harmincezer ember előtt beszéltem néha . . . És néhány szép rohamot is vezettem. Engem az embereim állítot­tak élükre. A veszély perceiben ismertük meg egy­mást és embereim nem bánták meg választásu­kat. Látják, hogy mindig legelöl járok, kezem­ben a revolverrel, és tud­ják haer ül howlam A törvénytervezetet ezután második és harmadik olvasásban elfogadták és elutasították Walter indítva­meg azokat, akik mögöttem esnek el. Rohannunk a páncélosvonat ellen, amely majdnem berobo­gott Moszkvába, ezt kellett volna önnek látnia. Száz emberem közül negyvenen maradtak ott és­­ a páncélosvonat összes utasai.“ „Én senkitől sem függök, Lenintől sem. Egé­szen saját eszem szerint dolgozom. És amíg a burzsoáziát bántom, addig bizonyos vagyok ab­ban, hogy nem hagynak cserben engem. Most Bol­­gorodot foglaltam el és egymillió hadisarcot rót­tam ki a burzsoákra, de ezek nem nagyon siettek a fizetéssel. Tehát meglátogattam közülök egy nagy­­hajút. Ez még mindig habozott és csak akkor lett egyszerre fürgévé, amikor jobb szemére tet­tem revolveremet és játszani kezdtem a kakassal.“ — Nem rekvirálnak a tengerészek saját szám­lájukra is pénzt? — kérdezte Grondi­s. „Ez, bizony, meglehet“, válaszolta közömbös vállvonogatással Berg. Azután megmutatta vendégének kinevezési okmányait. Az egyikben a belgorodi szovjet ki­nevezi a tartomány területére teljhatalmú biztossá, az ellenforradalom elnyomására. A népbiztosok tanácsáról és a moszkvai hatóságokról nem tud ez az okmány, Belgorod maga gondoskodik ma­gáról és nem törődik Moszkvával. Grondi­s végül megkísérli analizálni Berget. Rendkívül értelmes embernek tartja, aki éppen, nagy intelligenciájánál fogva, nagyon szen­vedett életének kicsinyes viszonyai és sok megaláztatása miatt. Ez magyarázza meg fékevesztett, kegyetlen beszúvágyát, amelyet Berg önmagának sem akar bevallani és csakugyan elhiszi, hogy egy nagy eszme győzelméért hoz áldozatot, amikor térdig gázol a vérben. --------------­| Csütörtök

Next