Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)

1919-10-10 / 104. szám

y 2 1919. október 10. } 1————— ------------------------------------- - ................ VILÁG 1'zsF m­intoik­ a Tarezinim máioltrAk­ oum-l-fü­vet dobták a felszínre, amelyek azonban mind csak a végső leszámolás, a török áradat elapá­­lyosodásának késleltetésére voltak jók. A világ­háború mind e koncepciókat felbontotta s most úgy, mint négyszáz évvel ezelőtt, újra a legme­revebb forr­ájában tolakszik Magyarország kö­rül a Kelet és Nyugat ellentéte. A Kormány helyzete megrendült Amíg­ a liberális polgári pártok egy liberális blokk megalakításán fáradoztak, hogy ezáltal elősegítsék és megkönnyítsék a koncentráció létrejöttét és amíg Friedrichék­ a keresztény pártok fúziójával és egy középpolgári blokk szervezésével el­ akarták gáncsolni ezt a kon­centrációt, addig a politikai események messze túlszá­rnyedták ezeket a terveket. Teljesen be­avatott forrásból vett értesüléseink szerint ugyanis a Friedrich-kormány helyzete annyira, megrendült, hogy rövidesen bekövetkezendő összeomlásával maga alá fog temetni minden olyan kombinációt, amely a jelenlegi kormány politikájának — ha csak mérsékelt ,színezetű —­­folytatásával is számít. Amiből önként követ­kezik, hogy Friedrich vezetésével nem alakul­hat koalíciós kabinet, vagy legalább is nem olyan, amelylyel az entente szóba állana. Hogy ugyanis Friedrichék helyzete tart­hatatlanná vált, annak első­sorban külpolitikai okai vannak. Arról van szó, hogy az entente nem tűri tovább Magyarországon a reakció tob­zódását. Az entente mindvégig kímélettel bánt Friedrichékkel. Clemenceau annak idején nem hagyott fenn semmi kétséget aziránt,­ hogy a rendőr­puccsot éppen úgy értette Friedrichre, mint József főhercegre és bár Friedrich nyíltan szembah­elyezkedett a négyes tanács határoza­tával, igyekeztek bevárni Friedrichék önkéntes távozását. A múlt hét elején megírtuk, hogy Pa­risból bizalmasan közöljék Friedrichhel,, hogy az entente nem hajlandó, őt elismerni. Fried­rich azonban ezzel nem törődött. Entente kö­rökben ezzel szemben szilárdan tartja magát az az álláspont, hogy a Friedrich-kormány­nak nem lehet megkötni, a békét, hogy a Friedrich­­kormány­nak nem lehet megengedni a választá­sok elrendelését, hogy az a koalíciós kabinet, amelylyel az entente szóba áll­na, nem alakul­hat Friedrich vezetésével. Tisztán látható ebből, hogy Friedrich a hatalomhoz való makacs ra­gaszkodásával az utolsó héten rontott a saját helyzetén, mert az entente a múlt heti üzeneté­ben Friedrich személyére vonatkozóan semmi­féle kikötést sem tett. Az entente számára, úgy látjuk, a fent vá­zolt álláspont érvényesítését megkönnyíti az az izgalom, amelylyel a magyarországi neoreakció üzelmeit a Magyarországot környező államok­ban szemlélik Valószirta, hogy ezekben az orszá­gokban a Friedrich-kormány monarchikus tö­rekvései és a reakció restaurálására irányuló buzgalma a legnagyobb ellenszenvet váltotta ki. Hogy, ez mennyire így van, az abból is kitűnik, hogy, a Friedrich-kormány külügyminiszterét — gróf Tyomssichot — mint a bécsi lapokból kiderül, az osztrák kormány nem fogadta hiva­talosan. Az osztrák-német, a cseh-Szlovák Köz­társaság és a jugoszláv királyság a maguk de­mokratikus politikáját joggal, látják­­ veszé­lyeztetve a magyarországi reakciós mozgalmak által. A négyes tanács — mint bizonyos jelek­ből kiderült— nem­ térhet ki az elöl — ha az egyáltalán szánndékában­ lett volna — hogy ezek­nek az országoknak aggodalmait ne honorálja.­­Hogy ki az­ a magyar politikus, akiben ma az entente bizalma összpontosul, azt nehéz el­dönteni. Minden távolabbi kombináció nélkül megállapíthatjuk azonban m­­zt, hogy Andrássy legutóbbi nyilatkozatát az itteni entente misz­­sziók­­ körében nagy Szimpátiával fogadták. Ki lesz az a férfiú, aki ezekben a sorsdöntő idők­ben az ország élére kerül, óriási fontossággal bír. De e pillanatban talán még túlszárnyalja ezt is át. a másik probléma: mikor távozik Friedrich a kormány éléről? Úgy tudjuk, hogy ez rövidesen eldől, \7 r~ " r A' - • r ,0-.. . v ■ .... J'..- .7. / .-. A­­munkanélkü­liek gyűlése A Magyar­országi Szakszervezeti Tanács , felhívást­ bocsájtott ki Budapest munkanélküli munkásaihoz, tisztviselőihez és kereskedelmi al­­kalmazottaihoz, amelyben­­felszólítja őket, hogy jelenjenek meg pen­teken délelőtt­ tíz órakor az Országh­áz-téren tartandó munkanélküliek gyű­lésén. A szocialisták köreiben remélik,­ hogy a gyűlésen a munkátlanok­ tízezrei fogn­ak meg­jelenni és bár­ a "gyűlési léik­­kimondott:" politikai céljai nincsenek.. .hálása elmaradh­atatlanul érez­hető lesz a helyzet kialakulásában." A gyűlés elé egy memorandumot terjesztenek, amelyet egy­­küldöttség, át .'fej* adni az en­ténte missziók­nak. Ebben a mnemorandum­ban vázolni fogják azt a rettenetes helyzetet­, amelyben a munka­­nélküliek­ vannak és ki érni fogják az entente se­gítségét. A gyűlés elején különben be fogják je­lenteni, hogy a román katonai hatóságoknak tuszokat bocsátottak a ren­delkezlésére, akik fe­lelősséget vállaltak a gyűlés nyugodt lefolyá­sáért. " ' ■m­ z­ tályuralom, a panamák, a hadsereg szállítás­ok, az eltussolások, a közönségnek a közhivatalok­ból való kiundorítása, a lánckereskedelem, a ki­járás, a protekció, a klikk- és a sógorság­­komaság politikai szerepe, a politikusok , „közgaz­dasági tevékenysége“, az október előtti Magyar­­országnak ezer végzetes rákfenéje, ha lehet, még fokozottabban, mert az éhesek étvágyával, vissza­­csinálódott. Valóságos enrichissez opus-láz fogta el az újonnan beérkezetteket. S ennek az egész beteg­ felépítménynek egyet­len ú. n. erkölcsi alapja volt: a tömegek akara­tának „titkos szavazással“ való megnyilatkozása, amelyre Kun Béla a Clemenceauhoz intézett Utolsó sürgönyében is még nagy emfázissal mutatott rá, mint olyanra, hogy az ő politikája mellett 500.000 polgár szabad akarata nyilvánult meg. E válasz­tás lefolyása pedig tudvalevőleg a legnagyobb hipokrízis volt. Az egyetlen létező Szocialista­ Kommunista Párt a házbizalmiak útján jó eleve figyelmeztette az­ összes „elvtársakat“, hogy jó lesz megjelenni a választáson, amely — jellegze­tesen —­ a liszthivatalban folyt le. Csendben híre került, hogy aki nem szavaz le, annak a liszt­­hivatal bevonja a jegyzéit; a hír forrását persze felfedezni nem sikerült. Annyi azonban tény, hogy minden szavazó személyazonossági igazolványát (pl. a fényképes vasúti igazolványt is) a liszt­hivatal szorgalmasan lebélyegezte. A választási helyiségben a szavazó­polgár kezébe nyomtak egy névsoros ívet — elolvasnia nem volt ideje, mert a rendezők már tolták tovább az urna felé, nemhogy esetleg törölhetett, vagy javíthatott volna a listán. Erre az urna elé érkezett az ál­dozat s az urna mellett — dekórum ked­véért — kályhaellenző állott. Ellenben az urna másik oldalán rendező állott, állítólag azért, hogy megmagyarázza a szavazónak, hogy a sza­vazólapot miként kelljen az urna nevű papírko­sárba dobnia; a valóságban pedig azért, hogy el.en­öke,­­várjon nem más cédulát dob-e be az ...elvtársit -Ez óvó­ rendszabályok ellenére is megesett, hogy a VIll. kerületben nem a hiva­talos, hanem egy félhivatalos lista került ki a szavazásból győztesnek.­ Erre a választás­­ ered­ményét szom­­a megsemmisítették és a kerüle­tet új szavazásra utasították.. Váljon az „általá­nos, egyenlő, községenként­ és­ titkos választó­jogért“ együtt folytatott küzdelmeinkben ilyen­nek képzelték a szociális demokraták a választási eljárást? " A tanácsurátom vezetői nem számítottak­­a tömegek ébredésére,­­ amelyet pedig­­ hatalmasul gyorsítottak azok a támadások, amelyeket eddigi vezetőik részéről tapasztalniok­ kellett. A Nép­szava­ júdius­­27-iki­ számának második cikke rá­galmazónak nevezi azokat akik eddig a munkás­ságot nemzetközinek mondották, s ezzel bele­­­téved ab­ba a vágányba, amelyen Bokányi Dezső járt a háború alatt, amikor Kolozs­várott, Apponyival versengve s egyazon pó­diumról szidta az oláht. Ugyanez a Bokányi most rendületlen híve lett a III. Internacionálénak s egyik szovjetbeszédében kijelentette, hogy ,,a diktatúra ragyogni fog, előre fog­­menni és al­i holnap, eltöröljük a proletárdiktatúrát, kijelen­tem, hogy három hét múlva egy vezér sem fog a helyén maradni, mert a munkásosztály saját elementáris erejéből újra helyre fogja állítani a diktatúrát“. Ugyanekkor azonban a saját legköze­lebbi tömegeit, a szakszervezeteket csúfolja meg, amikor megállapítja, hogy „a proletárdiktatúra kinövéseit részben a szakszervezetek okozzák.“ Ezt a handabandázást a józan munkásság, amelyet már hónapok óta ide-oda cibáltak s egy nap agyba verették vele akoktak akiket másnap megéljeneztettek vele — többé nem bírta ki: a politikai hibáknak és extemporizálásoknak ez a sora végre is szükségképp kijózanodásra vezetett s a hitelüket vesztett vezérek közül „egy­ sem maradt a helyén . . . “ Garami polgári zsűri előtt Friedrichék tudvalévően azzal vádolták meg Garami Ernőt, hogy a kommunistáknak teendő szolgálatok fejében pénzt fogadott el Kun Bélától. Garami már nyilatkozott ebben az ügyben és elmondotta, hogy külföldre jut­hasson, kénytelen volt pénzt elfogadni, amihez különben hozzá sem nyúlt. A­­szociáldemokrata párt hivatalból megvizsgálta az­ ügyet és meg­állapította, hogy Garami beállítása teljesen meg­felel a valóságnak és hogy az ellene emelt vá­dak nem egyebek rágalmaknál. Hogy a szociál­demokrata párt vizsgáló­bizottságát ne vádol­hassák meg részrehajlással, Garami most elha­tározta, hogy ügyét egy polgári politikusokból álló zsűrinek újbóli döntése alá bocsájtja. Kije­lentette, hogy a­ zsűri összeállítására egyáltalán nem­ kíván befolyást gyakorolni és e célból arra kért polgári politikusokat, hogy a zsűrit úgy állítsák össze, hogy annak döntését azután senki se támadhassa meg. Ez a bizottság már meg is alakult. Tagjai: Földes Béla, Platthy György és gróf Somssich­ Tihamér. A tárgyalást a napokban fogják megtartani. Friedrich nem enged A Világ mai számában megírtuk, hogy a liberális polgári pártokhoz tartozó politikusok szerdán este felkeresték Friedrich­ Istvánt, hogy vele a kibontakozás lehetőségeit megbeszél­jék. A liberális pártok vezető f­érfiai ezzel egy utolsó kísérletet tettek arra,, hogy Fried­­richet a koncentráció gondolatának megnyerjék. A tanácskozások során hangsúlyoztuk, hogy ez az utolsó alkalom a liberális polgári pártokkal való békés megegyezésre. Friedrich mindezek ellenére nem volt hajlandó, az eléje ter­jesztett kívánságokat teljesíteni. A tárgya­­lás, amely csak a késő éjjeli órákban ért­ véget, teljesen eredménytelenül végződött. Friedrich megy tovább a maga utján. Meddig? Péntek g -r- Szükség munkáit a munka­telki viság­enyhítésére. Az építőiparban és a gyáriparban elsősorban Budapesten jelentkező nagy munkanél­küliségen a kormány szükségmunkáknak megvnta­­tásával­­akar enyhíteni.. A munka: • irányítását "a kor­mány, a kereskedelemügyi miniszter kezébe tette­­“, aki a kormány által rendelkezésére bocsátott össze­gekből 30 milliót­­— értesülésünk szerint — a fővá­ros környékén létesítendő új vasútvonalak föld­munkáira, 7 milliót pedig ugyancsak a főváros köz­vetlen közelében lévő államvasúti vonalak fenntar­tási munkáinak sürgős végrehajtására fordít. Meg­kezdődik haladéktalanul a Szentendre—visegrádi, a Gödöllő—aszódi, a Nagytétény—érdi villamos vasútvonalak építése és rendelkezés történt a farkas­réti vonal második vágányának megépítésére is. Ezeket a vonalakat állami felügyelet mel­lett és egyelőre államköltségen , a Budapesti­ Egyesített­ • Városi Vasutak­ igazgatósága fogja végeztetni. Az államvasutak viszont a’ nógrádmegyei Selyp—bujáki, a Szolnok—füzes­abonyi és Gyöngyös—szurdokpüspökis helyiérdekű vasutak építésének megkezdésére nyertek utasítást. Az említett vasútépítési munkálatok megindításával egyidejűleg azonban utasí­totta a kereskedelemügyi miniszter az összes államépítési hivatalokat is a sürgősen foganatba vehető útépítési és javítási munkálatoknak haladéktalan megindítására. Az osztrák pénzkrízis megoldása,­ Bécsből jelentik. A kormány kezd világosabban beszélni a­­pénzügyi hivatalban történő változásról. A N. Ft. Prt értesülése szerint ez a változás, a jövő héten fog megtörténni. A lap részleteket­­közöl­t dr. Reisch, a leendő pénzügyi államtitkár pénzügypolitikai felfo­gásáról és terveiről. A költségvetésben óriási deficit van, amelyet most nyolcmliárd koronára becsül­nek. Új adókat fognak bevezetni, azonkívül nagy va­­gyondézsma lesz. A vagyondézsma német mintára egyszerre kivetendő összeg lesz, amelyet azonban harminc éven át kamatozó részletekkel is lehet fel fizetni. A vagyondézsma törlesztésére a hadiköl­csön­ címleteit is­ elfogadják, de nem az egész összegért, hanem legfeljebb kétharmadrészét, a többit kész­pénzzel kell fizetni. A hadikölcsön címleteit nem a jegyzés árfolyamán veszik át, hanem 75%-os árfo­lyammal. A valuta szabályozását és a Pénz értéké­nek megszilárdítását a lehető legnagyobb gyorsaság­gal megkezdik. A valuta szabályozásának legfonto­sabb eszköze új jegybank lenne, amelyet külföldi tőkével kellene megalapítani. A pénzrendszert a bankjegynek új aranyhoz való új relációja alapján kell megszilárdítani. Az egyenes és a közvetett adó­kat fölemelik és új adónemeket vezetnek be.

Next