Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)

1919-10-18 / 111. szám

­ Rendelet Az engedélyezett gyűléseken a fölvállalt kötelezett­ségek nem teljesítése végett, minden eddig már engedé­lyezett gyűléshez az engedélyt ezennel visszavonom. To­vábbi intézkedésig semmiféle gyűlésekre engedélyt­ nem fogok adni, tehát ezirányú kérvények be nem nyújtan­dók. Fölhívom a közönség figyelmét azon tilalomra, hogy az utcán minden csoportosulástól tartózkodjék. Három­nál több személy az utcán, együtt nem állhat. Az ezen rendelet ellen vétők két évig terjedő ,börtönnel vagy tízezer lej pénzbírsággal, avagy mindkettővel lesznek sújtva. Ezen rendelet folyó évi október 14-én lép ér­vénybe. ■ . ■ Budapest, 1919. október hó 14-én. A budapesti román kir. csapatok parancsnoka. Mesoiu s. k. tábornok. A lélek válsága Nevetséges dolog azt mondani, hogy min­den, ami nem fehér, az már fekete; botorság azt mondani, hogy mert Borgiák is ültek a pá­pai széken, ezért a keresztényi eszme elveszí­tette az erkölcsi alapját; de szintigy ép észszel nem lehet mondani, hogy mert a Károlyi-rezsi­met félretolta a proletárdiktatúra, ezért már most az októberi forradalom maga sem volt er­kölcsi és történelmi szükségszerűségek kifeje­zője, múlt bűnök likvidálója és az észszerű ha­ladásnak kikerülhetetlen lépcsőfoka. A Caril­lon nem harsoghatja túl a Marseillaiset és Ma­rat nem járathatta le a „szabadság-egyenlőség­­testvérség“ lelkéből* gyökeredző jelszavát. A külpolitika álmos nemtörődömsége katasztró­fába sodorhatta az októberi forradalom külpo­litikai reményeit, ámde az októberi forradalom nem egy-két em­ber puccsa, hanem a vérig kín­­zott, legmélyebb erkölcsi érzéseiben megcsalt néplélek elemi kitörése volt (ezt akkor min­denki, minden kényszer nélkül elismerte és hir­dette); gigászi sóhajtás volt egy ötszázados ha­­zuglelkű elnyomatás s egy félszázados termé­szetellenes politika terhe alatt, amitől mindkettő összeomlott. Az orkán letép egy cégtáblát s ez lehulltában agyonüt egy járókelőt; vájjon a cégtábla, vagy éppen annak a­­ festője az oka az orkánnak? Badar és képtelenül rövidlátó leegyszerűsítése hatalmas, szinte tullerikus erejű katasztrófáknak az a nézet, amely az ok­tóberi forradalom mögött rejlő őserejű megúj­­hodási vágyat egy­ikét ember csinálmányának ítéli és mert ez az egy-két ember talán gyen­gének, a helyzet súlyához nem hozzánőttnek bizonyult, azért az egész nagy, diadalmas éb­redést rövid uton letagadja. Csinálhatnak bármit, a Habsburg-uralom visszaállításától a forradalom szereplőinek le­­nyaktilózásáig; oktalan vörös és fehér reakciók egy ideig még feltartóztathatják az új élet meg­szilárdulását,­­ de a régi poshadás kipusztult, azt többé sem formailag, sem lényegében visz­­szacsinálni nem lehet: ezzel számoljon le min­denki! És számoljon le vele első­sorban a ma­gyar művelődés minden tényezője. Minden kultúra gazdasági, politikai és er­kölcsi feltételek eredője s ami legkisebb válto­zás e feltételekben jelentkezik, az nyomban le­­rajzolódik magán a kultúrán is. Az októberi összeomlás pontot tett a 19. századi plutokra­­tikus túlfejlődés mögé. És pedig nemcsak ná­lunk, hanem mindenütt a világon. Csak nálunk nem mentek elébe,, a külföldön pedig idejében meglátták. Amerika a népszövetség első mun­kafeladatául a nemzetközi munkásjóléti intéz­kedéseket és a bérviszonyok nemzetközi ren­dezését tartja. Franciaország Olaszországgal köt munkabér­egyezményt. Olaszország királya pedig a csa­ládi vagyonát ajánlja fel munkásjóléti intéz­ményekre és engedelmet kér a parlamenttől, hogy civillistájának leszállítását kérelmezhesse. Nálunk is — megkésve bár — be fogják látni, hogy az 1918. év egy gazdasági korszak befeje­zője volt: új gazdasági tényezők fogják a kul­túrát irányítani. Politikai téren: többé nem egy centralista, népünk lelkétől idegen udvar igé­nyei fogják művelődésünk lehetőségeit letör­delni. Tudományosságunknak életcélja is meg­változott ezzel: előfeltételeiben és céljaiban s ezért módszereiben is feltétlenül demokratizá­lódik egész kultúránk. Művelődésünk erkölcsi reformja pedig adva van abban a percben, mi­helyt sem mammonista, sem politikai tekinté­lyek miatt nem szorulunk kocsonyagerincü kulturemberekre.­­ E változott — és­pedig nem csupán né­hány ember által változtatott, hanem világpo­litikai eltolódások következtében alapjaiban változott — előfeltételek, amelyeknek tehát szimbolikus kifejezője az októberi forradalom, a magyarság civilizatorikus törekvései számára is új célkitűzéseket teremtettek. A demokratikus átalakulás magával hozza, hogy szellemi életünk a fölös és átöröklött te­kintélyek imádása helyett, az egyénnek az ál­lammal szemben változott helyzete értelmében, az egész néplélekben közös érzések előtt való felelősséget fogja uralni. Népünk, immár saját talpára állítva, ha heroikus életfelfogásra kény­szerül, az eszisiékért való önfeláldozás és a te­remtő alkotás vágyában égő életére. Gazdasági életünk változott nemzetközi alapjai arra kény­szerítenek, hogy szemünket a más népek ki-*i­egészítő tulajdonságainak megfigyelésére szok­tassuk s ezzel természetszerűleg be fogjuk látni, hogy a helyesen értelmezett kulturális nemzet­köziség nem ellentéte, hanem magasabb em­beriességi fokozata a nemzeti eszmének. S az erkölcsi alapok átalakulása az uralkodók és osztályok előtt való, szolgai lebomlás s az, ezzel együtt járó kényelmes, de elpetyhítő nyu­galom helyett az igazság terhetlen keresését tűzi ki művelődésünk céljául. „A sors — mondja Emerson — minden szellemnek szabad válasz­tást enged igazság és nyugalom között. Vá­lasszad, amelyik tetszik, de mind a kettőt nem kaphatod meg. A két pont között támolyog az ember ide-oda, akár az inga. Aki kényelmesen akar élni, ám válassza az első vallást vagy bölcsészeti rendszert, amelyik éppen a keze­­ügyébe akad, azzal nyugalmat, kényelmet és jólétet nyer; az igazság elől azonban elzárja vele az ajtót. Akiben viszont túlnyomó az igaz­ság érzete, az künn marad a viharos tengeren, távol a biztos kikötőtől. Az igazságot szenve­déllyel szerető ember vérző lábbal kénytelen a viruló föld kerekségét végigtaposni, hogy végre megtalálhassa azt az embert, aki neki megmondhassa, hogy mi az az igazság.“­­ Ha az októberi forr­adatom, mint a nagy világátalakulásnak parányi, de elemi része, csak kissé is hozzájárult, hogy a magyar nép­lélek s a magyar kultúra, valamint annak hor­dozói szívükben így átalakuljanak, hogy újra heroikus önfeláldozás, altruista ember szer­etet é, az igazságnak befolyásolhatatlan keresése legyen rajtuk úrrá, akkor az októberi forrada­lom hordozói szívesen és némán fogják zsirondi sorsukat elviselni, mert tudják és lelkiismere­tükkel érzik, hogy a magyarság vérkeresztsé­­gében elhullott vércseppek ők voltak.­­ Cenzusát: C&nszzt­zerke^ztoség ^ e^^ kia^ JEBji&re hírd^téself ^ fe^^ Budapp X. évfolyam Budapest, 1919 SZOMBAT október 18. 111 -ik szám U­LFO L, D Pétervárt harc nélkül feladják Bezárták a népbiztosságokat — Az orosz szovjet­ uralom összeomlása — 33.000 fogoly Turkesz­­tánban Berlin, október 17. A Deutsche Allgemeine­ Zeitung jelenti Kopenhágából. A Gacsina elfog­lalásáról szóló hírek megerősítik azt a benyo­mást, hogy az oroszországi szovjet­ uralom az összeomlás küszöbén áll. Mint Révaiból jelentik, a pétervári bolseviki minisztériumok már októ­ber 9-ike óta zárva vannak. A városban meg­szűnt minden munka. A Dagens Nyheter hel­­singforsi jelentése szerint elhatározták, hogy harc nélkül feladják Pétervárt, minthogy a had­sereg nem hajlandó a várost védeni és különben is a csapatok közt minden fegyelem megszűnt. Hága, október 17. A Times október 12-iki híradása szerint Turkesztán keleti részében le­győzték a vörös hadsereget és megadásra kény­­szerítették. A foglyok száma hír szerint 33.000. Helsingfors, október 17. Ideérkezett jelentés szerint az észak-nyugati hadsereg folytatja előnyo­mulását és a bolsevikok csak gyenge ellenállást fejtenek ki. A támadás zavartalanul folyik, de szá­mítanak rá, hogy a bolsevikok makacsul fogják vé­deni Pétervárt. Itt bolgár kormány alakult Sztambulicszki­j miniszterelnök Páris, október 17. (Szikratávirat) A bolgár békedelegáció két jegyzéket terjesztett a legfőbb tanács elé. Az egyikben közli, hogy Sztambulinszki vezetésével új kormány alaku­l. Egyben tájékoz­­­­tással szolgál az új kormány külpolitikájáról. A második jegyzékben közli, hogy Tódoron, aki továbbra is Bulgária delegátusa maradt, visszatér Párisba. A Sztambulinszki-kormány folytatni kí­vánja az előző kormány politikáját. Magyarán, az új külügyminiszter, aki régebben Bulgária orosz­­országi és angliai követe volt, híve az ententenek. A belpolitikában az új kormány azokra a pártokra támaszkodik, amelyek az előző kormányt támogat­ták, a szociáldemokratákat kivéve. Ausztria amerikai Hüb­sons­zág Egry pénzcsoport segítsége a valutarendezésnél — Ausztria még­ mindig: Németországhoz akar csatlakozni Bécs. október 17. A Wiener Mit­tags post jól érte, spit entente forrásból azt az információt kapta, hogy nemzetközi, legfőképpen amerikaiakból álló pénzeső, port késznek nyilatkozott hosszúlejáratú hitelt és a valutarendezésnél segédkezet nyújtani Német Ausztriá­­nak mélyreható pénzpolitikai feltételek­­ teljesítése esetén. Berlin, október 17. A bécsi lapoknak a Wiener Abendpost-ban a Németországhoz való csatlakozás kérdésének dolgában tegnapelőtt este megjelent hi­vatalos közleményéhez fűzött fejtegetéséről a Deutsche Allgemeine Zeitung a következőket írja: E kommentár újólag bizonyságát szolgáltatja a kap­csolat jogosságának, amit az entente az Ausztriára és ránk rótt feltételekben egyszerűen figyel­men kívül hagyott. Részünkre így nem ma­rad más hátra,­ minthogy helyeselhetjük az osztrák kormány állásoglalását, mely elég nehezen

Next