Világ, 1919. december (10. évfolyam, 149-173. szám)
1919-12-02 / 149. szám
árak Magyarországba*: Égess árt* 330 korona, félévre l’6 korom, negyedévre Só korosa, egy bőr* 30 korosa- A,VILAG® megjerewk W?ö kivételével mindennap. Egyes slass ára Budapesten, vidéken és Fals*' cd varokon 30 fillér-X. évfolyam VILÁG: Budapest, 1919 KEDD december 2. gijidéatii. Selatteiteek íwv*j*aie-- * valokwíílavataabs*, piadnier J„ GySd• Jí»*y- JwjIc* 4s 7s», Tenczez Oyals, Hegyi tejpe, teppeM Corati, Sdrmrz Jézsd, Merti Ant*J, Mosse Ru- Eckstein Bernit túri- Kodilibac. Batsben : Haesessteio is Vogler, j't D*tkes SacSf. Jtucjelf Messe. Bernabet Rudolf Kelbac, Betűs NW. rátér Centiméntér u*. 149-ik szám Programmbeszéd "lisztért Választópolgárok, — tíz évvel ezelőtt esett az utolsó alkalma, hogy, önökkel szemtől szembe állva, elmondhassam: miért akarok az önök képviseletében a parlamentbe kerülni, mik azok az eszmények, amelyek politikai működésemben vezetnek, mik azok a tervek, amelyek szerint ennek az országnak a boldogulását elképzelem. Tíz évvel ezelőtt persze az éni hallgatóságom más volt. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy azóta megcsináltuk a végzetes „sötétbe ugrást" (— amelyet én ugyan mindenkor helytelenítettem —), az önök száma ezzel az ötszörösére fokozódott (— ami nagyon leszállítja az új parlament nívóját —), önök között etvett százaléknál több a nőválasztó (— ami a választások komolyságátveszélyezteti —), önök között túl sok a földnélküli k alföldi zselléremhez— aminél sokkalta kisebb veszedelem lenne, ha a nemzetiségi tömegek kompakt egységekben kerülnének be a magyar parlamentbe —s önök, között fiatal katonák is vannak,akiknek egyetlen élettapasztalat csak az, hogy a halállal naponta jó egynéhányszor farkasszemet néztek). Méltóztatnak arra is emlékezni, hogy tíz évvel ezelőtt sokkalta ■ vígabban folyt le ez az ünnepélyes választási aktus. A közért a „politikai meggyőzés” eszközeiben még nem volt annyira finnyás és válogatós, mint ma, hiszen bizonyára emlékeznek ama bizonyos sóügyre . . Tagadhatatlanul bizonyos fájó emlékezéssel gondolunk a tollak,a zászlók, a pörköltek és a hordók ama jókedvű zenebonására, ammelylyel kesső ellentétben áll a szürke tompaságban lejátszódó mostani választás. A nemzeti munka és egyéb ínycsiklandó jelszavak vezérlőténye melett főként három munka elvégzésére vállalkoztunk, amiről ma önöknek be szeretnék számolni, hogy e beszámolóm alapján továbbra is kérjem az önök megtisztelő bizalmát. Most utólag egyben sajnálatomat is ki kell fejeznem, hogy tíz év óta ISjSS&SSÍSiSSmSSSSSSaiSSíB5SSS?SSiSiiiSSSiSSm nem volt alkalmam képviselői tevékenységemről önöknek beszámolnom, pedig, nézetüket és véleményüket magatartásomról és követendő politikámról kikérnem, de tíz év óta igazán nem adódott semmi olyan fontosabb kérdés, ami indokolttá tette volna, hogy a nép véleményét megkérdezzük s így bizonyára nem fogják a kis mulasztásomat hátrányomra felróni. Amint bizonyára méltóztatnak emlékezni, az első feladat, amelynek elvégzésére vállalkoztunk, azúgynevezett parlamenti reform volt. Vajjon ki merné tagadásba venni, hogy, e munkánkéita legnagyobb alapossággal végeztük el. Ifiírtatartó, fütyülő, törvénykönyv, söfctámla, zsebkendő s a polgári életnek ezett más ,aprócsépfilítostölgyja mind méltó rekvizituma lett ennek a harcnak. Ekkor merült fel közéletünkben először a terror szó. Az ellenvéleményeket, amelyek holmi magyar vezényszóról,vagy legalább is magyar ezrednyelvről, közös címerről, valamilyen magyar zászlóról, meg holmi önálló bankokról és különböző népjogokról meséltek, egyszerűen leterrorizáltuk. Aki megrikkant,ám — enyhébb esetben — kivezettettük a parlamentből, súlyosabb esetben rendőrrel s utóbb palotaörökkel megkardlapoltattuk s azonfelül mentelmi bizottságunk utján szimpiteller, kirekesztettük a tanácskozásokból. A parlamentarizmus terén ez a — hogy úgy mondjam — forradalmi újítás még egy évtized raula is kimutatta áldásos hatásait a magyar közéletre. Szerenctére szocialisták egyáltalán nem voltak ebben a parlamentben s igy a politikai letéfért népi tanulhatták el mitőlünk. A második feladat, amelynek elvégzésére vállalkoztunk, a választójogi kérdés megoldása volt. Ez a feladat kissé körülményesebb eljárást igényelt. Hogy úgy mondjam: lépésrőllépésre adtuk fel csupán a teret s előbb a tömegekkel szembeszegezett géppuskák útján, majd pedig parlamenti bizottságok köntörfalazó munikájával iparkodtunk ezt a kérdést elgáncsolni. Bizonyos fokig a szibihák könyveinek ismert játékát játszottuk ebben az ügyben, de ez az óvatosság felette indokolt volt, mert Európa ^^pianka államai ugyan nagyjából óráf írand- *ÉMjt'S^tálJ^(ig(pf«*-álasztot fognak az alapján állottak, de a mik nézve sokkal mérvadóbb Poroszország, Oroszország és Románia még nem tért rá erre a rendszerre s így — ha nem ajtókunk forradalmat szítani — nem volt szabad a je ryvoluopl-vté ajtót nyitnunk. Mert a fáradalmakat a jóvalevőkig sohasem, a haladás útjának, az eltorlaszolása, hanem füvideákor csoportalodó törekvésekkel szemben való forvatlan engedékenység robbantja ki. (Egyébként pedig haladás nincs is; ez csak holmi hóbortos természettudósoknakés szociológusoknak a lelkeket mérgező találmánya.) A harmadik hidrafej, amelylyel szentbe kellett szállanunk, a szociális kérdés volt. Ezzel igen egyszerűen végeztünk. Az utolsó választásnál tudvalevőleg az ipari és a mezőgazdasági munkásságnak, szóval az u. n. proletariátusnak egyetlen képviselője sem került a parlamentbe s így sikerült arról meggyőződést szereznünk, hogy ilyen társadalmi réteg nálunk nincs is. Miután pedig már Könyves Kálmán királyunk megírta, hogy: de strigis, quae non sunt, nulla mente fiat, —ennélfogva ezt a kérdést nem is hoztuk szőnyegre, hanem egyszerűen „közigazgatási úton“ intéztük azt el. Utóbb ugyan kitudódott, hogy ilyen bérmunkás-rétegek vannak ugyan az országban, sőt hogy azok száma meghaladta a többi társadalmi rétegét, ámde legalább azt elértük, hogy e rétegek nem viselik az utóbbi tíz évben történtekért a parlamenti felelősséget (ami tudvalevőleg amúgy is inkább csak olyan fölös cafrang). Ezekben voltam bátor tízévi parlamentáris munkásságomról, amelyet az önök képviseletében folytathattam, beszámolni. Ez idő közben ugyan történtek még más dolgok is, pl. hogy végigszavaltam és végigszavaztam valami u. n. világháborút, de az ilyen apró Szigligeti Edéről Ma, mikor az éj*r csak. úgy ontja a tragikus formákat és miko^'rriiudnvá.iak mellünkön érezőik a Végzet, térdes^braását, jóleső ellágyulással emlékezünk mejjp^zigligeti Edéről, az életcsacska és tames igyélleteinek bravúros féhúrcépeletéről, kinek sminorobb becsvágya volt treintől szembe találkozni a tragikudmal és olyan tragédiát bokál ki belőle annit még a szigorú Gyulai Pál is megdicsérhetett volna. Hasztalan volt azonban itt a legjobb igyekezet is. A kor, melyben Szigligeti élt, nem nyújtott, mint Erzsébet királynő Angol országa, • Shakespeare-nek modelleket, kik egyéniségük, akaratuk vagy szentedélyük fokozásában és imádatában el tudtak volnsi menni a végzettel, '* megállapodott világrenddel való dacolásig. A polgári társadalom és a nagyvárosi élet kialakulása, mely Szigligetinek több mint negyvenéves drámaírói pályáján tükrözésre kínálkozott, éppen a legkülönbözőbb elvérílések, foglalkozási körök és életfelfogások megalkuvását igényli elsősorban s amíg a vígjátékirónok.témát- ..láma-utánszolgáltat, a ..tragédia' szótnoki Sztrnír istenasszonyát egészes közömbösen hagyja. És "nemcsak a kor, melyben élt,de magának Szigna étmék lelki összetétele is majdnem teljesen érzék,ettendotta--mélységesen drámai iránt. Mégis, hogy ennek a teljesen harmonikus életnek meglegyen.A maga belső harca, önmagával való keserű elégedetlensége ,a kor divatja- a Shakespeare-bámulat éskritilmusainak folytonos ösztöklése, makacs ideálul-, tűzették vele maga elé a magyar tragédia megteremtését. Bélai Pát-bán, Vosertóban, a Világ uraban éls ».• Trónkereső-ben nem is járt már messze ettől. Amit az elgondolás a jellemek tragikus összetételében^és, jó sorsteremtette helyzetek ’ bonyolulatában'* csak elérni képes, amit a színpad ismerete tablók összeállhatában csak sugalni tud és ami tetszetősen a nielvisemetet a drámai párbeszédekben csak felsorakoztathat, mindaz megtalálható Szigligeti jobb szomorujátékaibananélkül azonban, hogy saját lelkiproblémájaként át tudta volna érezni egyetlen hősének is válságát. Lám," Kálóng, jóvá előtte,* ismeretlenül és csak alig egypár évet töltve a' színház körül, megírta: Bank bániát s ezzel egy csapásra feljutott artiphippgyár latra, hová az igazi ihlet hiánya miatt'Szigligetinek nem lehetettelérkeznie- De Katona nem volt' Katona, hanem tudott Barik lenni, tudott a magyarság lenni, azaz fájó,, , öntéssébe marcangoló, gyönyörű akarat, lehetetlenségek felé lobbanó férfiül itat, nagyokat merő és nagyokat zuhanó, türpen érccé forrt és mosolytól ellágyuló. Szigyelin sohase remegett át az örvények szélén járó szenvedélyesek kínja és kérje, sohase volt más, mint ami volt és sóhajé lett azzá, amivé lenni akart. Ami hinne lekötő és emlékezésre hi.'ó, az nemzeti életünknek egy verőfényes,'harraótikusan fejlődő' korszaka, melynek felületét senki nála játszibban, kedvesebben és' maradandóbban nem örökilé meg. A Nemzeti Színház hős korszaka, az első Jelkes.utca. házak, melyek atagyar szerzőnek tapsoltak- vándorszínészek bohémkődöttyömora, majd győzics. bebir. k vriisa ,‘a’ mégbéesett Pályák közé, a felserdülő pesti élet kávéházainak, jellegzetes figuráinak színpadra vitele.' znifrdéz a dééijs múlt: nemsak, hogy összefüggésben van Vele. dg. majdnem ő maga. Szigligeti. ISSI-ben jött fel Pestre és Szathmárif .Józsefnek libják. Apja alatt küldte ide, hogy jogi lányfan ingett tovább • Kaj-fassi. Egy. szinlap azonban ,és Ve feszületet hajlamú. Tart.ként , elöntött sorsa felett, alkalommal. • mintmaga írja naplójában, augusztus Pikén, egysí.inilap hivta magára, figyelmét. ..Szabad kirilyi mrniés Buda fővárosa szinház 'jában. Nemzeti Játékiszin. Szombaton, Augusztus Pikén 1831. Az Ő.«mj^.Siomortí,jifiék -i félönás bán. Grillporzrr münká.fs. Magyarra' tette Varsa 7 Istvánt'. A szereplőt között vöttük Bartháni. 3íe■ pperf* és Edócsi. M. tejsz,odbstott le a .szaróoy.z-jsi s morédén fiatalember lelkében ez előaxjdás alakv . Hiszen már, mint gyerek folyton szinházasdit játszott. És most szeme előtt ,folyt tem komoly, tundéri játék. .Jövendő hírének, a benne rejlő Szigfiaeli dicsőségének előérzése nem remegett át rajta, mikor önmagát pédtadon figyelte az előadást? Abban az időben még színháza sem volt Pestnek. Polgáraink jórészt németek voltak és főóráink a párisi opera frakkos bámászait szaporították. A végzetes hatás, mit e darab előadása rá tett, nem volt-e vájjon öntudatalatti megérzése a három év múlva meg-nyiló nemzeti színháznak, az ő százat meghaladó eredeti darabjának, melylvel több mint negyvenéves írói pályája a szájpadot gazdagította? Mindez benne volt már bizonyára, mint a lepecsételt papírtekercs, melyet feltörni és kivöngyölíteni csak az időnek van sorsa. Másnapjelentkezett a színház igazgatójánál és tíz nap múlva saját nevét is olvashatta a színlapott a szereplők között. Még ugyanazon évben írta első darabját is, a Megjátszott csetek-et, pjelvivel az öreg Döbrenteghez ment fel. Döbrenteynek , tetszett a darab és szeretett, volna segíteni ‘is, a fiatal írón, de magyar darabra nem volt rendelkezésre álló alap. Baj, baj — mondta az öreg— nem tudom, ’fogyyegitsünk rajt’. No de majd gondolunk van 'ami okosat!" Néhány nap múlva aztán hivatta öz igligéfíl*és leszámolt elé ragyogó arccal 30 toronjjal t, tréfabélsüst húszasban. Az ifjú írónak elállt 'szemésztjá az' óriási honorárium láttára. Döbrentey kezét dörzsölve örömében, szólt neki: „Ugye, hogy mégis csak sikerül'? Rászedtük a németet, hogy bevehessük a számadásba, azt irják be, bóőjfa Megjátszott cselek németből van fordítva. ' Szigligetit működése első éveiben,ds jellemzi már fáradhatatlan tevékenysége. '.. történelmi drámára...véti magát és Vörösmarty még Bajza hatása alatt, kik 'w.rfrancia romantikus drámát helyezik 3B». érdeklődés. előterébe, egyremásra irj» a borz'almas ~és bonyod'lmas szövésű tragédiákait'rA dráma belső 'törvényektől- elég halvány fogalma sincs;sőta szin*padot is, bár már évek óta rajta dolgozik, nem sajáttapasztalatai révén használja ki a hatás elérésére,hanem idegen mintákból, készen veszi át a