Világ, 1920. január (11. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

4 1920. január 1. VILÁG­ ­i német tudomány csődje Kiszabadítjuk a németeket a porosz militariz­­mus karjaiból és visszaadjuk a tudósok népét a tudo­­mányoink, mondotta egyszer, még a háború elején Apfiith. És az angol politika azontúl gyakran va­riálta, gyakran is reélelte Asquith szavát. A porosz m­ilitarizmus most megtört, de vele együtt csődbe ju­tott a német tudomány is. Ami nagyává tette a német tudományt, az a világszerte elért eredmények nyilvántartása, kritikai mérlegelése és rend szerbi foglalása volt, nem pedig az ültíztés. A háború alatt nem egyszer felmerült az a vád, hogy Németország csak a francia és az angol felfedezéseket popularizálta, de nem vitte előre a tudomány fejlődését. A vád ilyen formában igazság­­talan. Azonban nem kétséges, hogy a német tudomá­nyos világ legfontosabb tevékenysége az volt, hogy minden új lépést számon tartott és ma idén új ered­ményt nyomb­an értékesített alkalmazhatóságának egész területén. Németország vonta meg évenként a tudomány újabb haladásának mérlegét. Németország ismerte fel először minden eredmény, minden fel­fedezés jelentőségét és kitárult. Most kénytelenek lesznek lemondani a német professzorok, a világ tudományos munkájának pon­tos számontartásáról és szisztematikus feldolgozásá­ról: kénytelenek lesznek lemondani, csúnya, kicsi­nyes anyagi okokból. A berlini állam­könyvtár, a régi királyi könyvtár kétezerhárom­száz külföldi tudo­mányos folyóiratot hozatott mert idáig, most azonban ez árak emelkedése és a márka értékének katasztró­­fális leromlása miatt már csupán százhetven kül­földi folyóiratot tud járatni. A könyvtár igazgató­sága ez évi dotációból 112.000 márkát tett félre a háború algát, hogy a békekötés után meghozathassa az ellenséges országokban megjelent tudományos könyveket. Most jóval több, mint egymillió már­kára volna szüksége, csak a legfontosabb publiká­ciók megszerzésére. A berlini könyvtáron még csak lehetne segíteni, úgy, hogy az amúgy is gigantikussá növekedett költségvetésből kihasítana az állam tizenöt—húsz milliót, amennyi talán még m­a is elég volna arra, hogy a könyvtár megint megszerezhesse a régi tel­iességgel a világ tudományos irodalmát. De ez még nem oldja meg a problémát. A békében harminc egye­temi város adott módot a professzoroknak és a tudó­soknak arra, hogy többé-kevésbbé teljesen szemmel tarthassák tudományáguk haladását. Most ugyan­annyiszor százötven-­kétszázezer márka kellene az egyetemi könyvtáraknak a békében megszokott gya­rapításához, mint ahányszor tízezer márka fedezte ezt a kiadást öt év előtt. Az meg éppen lehetetlenné vált, hogy ez egyes tudósok magánkönyvtáruk szá­mára megszerezhessék legalább a jelentékenyebb új könyveket és fontos folyóiratokat. Sőt ellenkezőleg, egyre több olyan speciális könyvtár vándorol kül­földre, amelyet évtizedek alatt gyűjtöttek össze nagy gonddal és nagy szeretettel jeles tudósok. A meg­válás az ilyen könyvtártól sok esetben szinte egyet jelent a tudományos munkásság megszakadásával, de a német intellektuális középosztályt csaknem úgy megviselte a háborús drágaság, mint a miénket. És éhes, lerongyolódott családja kedvéért nem egy né­met tudós kiüríti fűtetlen dolgozószobájának köny­ves polcá­t. Főleg az amerikai egyetemek jelentkez­nek vevők gyanánt az ilyen szakkönyvtárai áruba bocsátásánál és a német árak ötszörösét is szívesen megadják az értékesebb speciális gyűjteményekért. Az idegen könyvek, és az idegen folyóiratok megdrágulása mellett a másik súlyos akadálya a tudományos munkának a nyomdaköltség megsok­szorozódása Németországban. A folyóiratok többé nem havonként, hanem csak minden második vagy harmadik hónapban jelennek meg és akkor is sokkal kevesebb idén, mint ahányat ezelőtt havonként ad­tak. De még így is kénytelenek voltak az előfizetési árakat úgy felemelni, hogy a javarészt tudományos körökből kikerült olvasók nem tudják többé sovány erszényükből előkeríteni az előfizetés árát. Egy sor tudományos folyóirat már megszűnt, és más­, sok nemzetközi hírű, nemzetközi jelentőségű folyóirat megszűnéséről van­ szó, és jóformán egy olyan tudo­mányos folyóirat sincsen, amely ne küzdene súlyos financiális nehézségekkel. Egyes kiadók most arra gondolnak, hogy minden öt márkát egy dollárnak, vagy öt shillingnek fognak számítani a külföldi meg­rendelőkkel szemben. Hiszen a fontos német folyó­iratokat nem nélkülözheti a nemzetközi tudományos élet, és így talán az idegen valutában fizetett elő­fizetési árak fogják legalább néhány igen fontos folyóirat további megjelenését lehetségessé tenni. Egy más ötlettel is próbálkoznak a német könyvkiadók :­­a könyvnyomtatás szülőföldjén, Kínában akarják folyóirataik és könyveik egy részét elkészíttetni, hogy így kihasználják az alacsony kínai munkabéreket. De a német valuta jelenlegi állása mellett ez a me­rész terv sem ígér négy sikert. A márka alacsony árfolyama következtében né­hány kiadó most francia könyveket akar piacra bo­­csájtani, Franciaország számára. Egy frank közel öt márka és így Lipcse két-három frankért tud olyan francia könyvet adni, amelyet csak négy-öt frank költséggel áríthatnak ki a párisi kiadók. De Páris­ima az érdekelt körökben nagy felháborodást keltett ez a német dumping és most kormányrendelet készül­t. német verseny megakadályozására. Pedig kettős haszonnal járna ez a német üzlet. Franciaországban szélesebb körök jutnának könyvekhez, mint idáig. És a Franciaország számára készített könyvek haszna módot adna a német könyvkiadóknak arra, hogy odahaza folytassák tevékenységüket. Hiszen a könyvkiadás Németország számára nem jövedelmező üzlet többé. A magas árak következtében nagyon leapadt a vásárlók száma. Kvantitás­o­s kvalitás szerint egyaránt nagyon csökkent a német könyvkiadók produkciója. A kis tudományos részletkérdésekről kiadott nagy, kim­er­­­tűen alapos könyvek most nem jelennek meg többé. Pedig az ilyen könyveknek köszönhette dicsősége egy részét a német tudomány. De problémává és pro­blematikussá lett minden nagyobb tudományos munka megjelenése, kivált, ha illusztratív anyagot is követelne. A klisék ára emelkedett leginkább és éppen a minap számította ki egy nagy lipcsei cég, hogy egy húszkötetes, a békeidők gazdagságával ki­állított és illusztrált lexikon önköltségi ára ma sze­rény számítással kétezer márkát, tehát a magyar könyvkereskedelem valuta-árszámítása szerint ki­lencezer koronát tenne ki, míg a háború előtt négy­száz koronáért lehetett megvásárolni a nagy német lexikonokat. A tudományos folyóiratok, és a tudományos könyvek megjelenése egyre gyérül és részben már elakadt. Már­pedig folyóiratok és könyvek nélkül nincsen tudományos" haladás. „A legnagyobb virtuóz­is hiába orgonál orgonafuttató nélkül" — mondotta régen egyszer Justus Perthes, a német tudományos könyvkiadás egyik úttörője, sagát. Szerezzen itt meg új előfizetőket a 17­ /11z/-nak, amely azért, hogy küzdelmét szaba­don, minden befolyásolás nélkül vívhassa meg, semmi egyéb anyagi támogatásra nem számít, mint becsületes munkájának nyílt egyenérté­­kére, az előfizetők napról-napra való szaporo­dására. Kérjük lapunk minden olvasóját, hogy januárius elsejével újítsa meg az előfizetését, iparkodjék erre az időpontra egyúttal ismerő­seit is a­ Világ számára megnyerni. A Világ tisz­tességes újságírói munkával, nívóval, hírszolgá­lattal, külföldi relációval s mindenekfelett —, őszinte igaz szóval fogja olvasóinak készségét meghálálni. 1920 Valahol a világok végében megpendül az öreg óra. Tompa kongással, siró nyikorgással egy fognyit fordul a kereke: lejárt az esztendő, uj idők kavarodnak fel a végtelenség köde mö­gött. Uj idők ismeretlen rezdülései, lelkek vál­sága, nemzetek vivődő küzködése közepette, cél és irány nélkül támolyog a magyar közélet a jövő elébe. Vezető tekintélyeit­­— akik más boldogabb országokban utat mutatnak a nép akarásai elé — nálunk felőrölte a hatodfél éves pusztulás; nincs összefogó erő, amely a szerte­­hasogatott társadalmat egy irányba kénysze­rítse. Nincs más megoldás: minden tévelygő ki­­lendülés után oda kell visszatérnünk azokhoz az eszményekhez, amelyeket a Világ tűzött ki a pajzsára: az igazság, az emberiesség és a sza­badság eszméihez. Ha nyugodt, békés fejlődést akarnak ennek az országnak biztosítani, akkor ezek mellé az eszmék mellé kell tábort tobo­­roznunk, nagyot, lelkeset és erőset, amely fel­vehesse a küzdelmet a végletekkel s egyúttal a békítő kiegyenlítődés és a teremtő munka gon­dolatát vigye szerte. Kevesen vannak ma az országban, akik a józan mérlegelésnek, a megértésnek ezen az álláspontján állatiak. És valahogy úgy érezzük, hogy — ilyen mérlegelés mellett­­— az egyszerű előfizetési felhíváson túl­menő kötelességet tel­jesítünk, amikor a Világ minden olvasóját, minden barátját arra kérjük, ájult erővel, tu­datossággal álljon lapunk mellé. Hirdesse min­denütt, ahol rá módja nyílik, a magunk igaz­ Csütörtök K­ÜLFÖLD A csehek titkos mozgósítása. (A Világ bécsi tudósításának telefonjelentése.) A varsói GLas Polski értesülése szerint a cseh kormány a ZSO 2,3 éves korosztályok titkos mozgósítá­­sát rendelte el. Arról is hírek vannak, hogy a csehek határaikat Lengyelország felé, különösen azonban a Dinava mentén drótakadályokkal erősítik meg. A­ második békekonferencia, Amsterdamból jelentik. A Telegraaf szerint a Daily Telegraph munkatársa jelenti, hogy Lloyd George társaságá­ban, aki valószínűleg a jövő héten szerdán, vagy csütörtökön utazik Parisba, odautazik ,Curzon és Bonar Law is. A párisi konferencia előreláthatólag 11 napig fog tartani. A legnehezebb kérdés a Török­országnak szabandó béke­felté­tele­k megállapítása. A szövetségesek körében nyíltan bevallják, hogy a mai helyzet általános nyugtalanságot okoz a közeli Keleten. Ugyancsak a Telegraaf jelenti Londonból, hogy azok a nemzetközi tanácskozások, amelyeket a jövő héten kezdenek Parisban és amelyek béke­­értekezlet jellegével fognak bírni, Londonban vég­bemenő eszmecsere alapján indulnak meg, amelyen olasz miniszterek is részt vesznek. Az angol külügy­minisztériumban azt mondják, hogy úgy Scialoja, mint Sitli Londonba megy. (MTI.) Miért lesz Csehországban választás? A Prágai Tagblatt értesülése szerint a cseh nem­­­zetgyűlés mostani ülésszakát január 21-én be­­rekesztik. Eddig a határidőig el kell még in­tézni az alkotmánytervezetet és a többi tárgya­lás alatt álló javaslatot a választási rendtartás­sal együtt. Január 27-én megkezdik az előkészü­letet az új választásokra és pedig a legnagyobb sietséggel. Az ülésszak idő előtti berekesztését azzal indokolják, hogy Magyarországon is kö­zeleg a választás és a cseh kormány a Tótföldre való tekintettel nem akarja, hogy ott később le­gyen választás, mint Magyarországon. Szigorított ostromállapot Szófiában. A vá­­c­a-ügynökség jelenti Szófiából: Az ostromállapotot megszigorították, a kommunista­ párt vezetőit letar­tóztatták és hadbíróság elé állították. Az utcán dél­után 5 óra után nem szabad járni. (MTI.) Miilerand prog­ram­­ja. A Neue Freie­ Presse jelenti Berlinből. Strassburgi tudósítás szerint Mit­lerand főbiztos a jövő héten Párisba utazik, ahol tárgyalni fog a kormánynyal a miniszterelnöki szék átvételéről. Kijelentette, hogy politikája nemzeti ala­pon épül föl és Franciaország boldogulását akarja. Szakítani akar a régi centralizmussal és a regiona­­lizmus híve, összehívják a népszövetségi gyűlést. Pa­mé­ti­ táviratoztak: .A legfelsőbb tanács elhatározta, hogy összehívta a népszövetségi gyűlést. Megbízták az amerikai nagykövetet, hogy köt­je föl Wilsont a meghívók szétküldésére. Renner cáfolja a cseh szövetséget. Bécsből jelentik: Renner kancellár a Mahrischestrauer Morgenzeitung bécsi levelezőjével folytatott beszél­getése során szembeszállt a föderációról, szövetsé­gekről és egyezményekről szóló híresztelésekkel, amelyek szerint ezek lennének a küszöbön álló prá­gai tanácskozások tárgyai. A kancellár kijelentette, hogy ahol demokrácia van, ott nincsenek és nem lehetnek titkok. A prágai tárgyaláson a két ország gazdasági érdekei és a kölcsönösség kerülnek szóba. Válságban a belgrádi kabinet­ Bécsből je­lentik. A Telegraphen Compagnie zágrábi tudósítása szerint az Ottani Ob­or című lap jelenti Belgrádból, hogy a minisztertanácson nagy konfliktus támadt a parlament föloszlatása kérdésében: dr. Pribicsevics belügyminszter semmi szín alatt sem­ akar bele­egyezni abba, hogy a parlament üléseket tartson, mert botrányoktól fél. A legfelsőbb tanács állítólag azt kívánja, hogy a békeszerződést a parlament szentesítse és emiatt került válságba a demokrata kabinet-

Next