Világ, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-21 / 45. szám
Syertesítésig is kiadóhivatal VL, Adrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. AVILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pálya* , udvarokon 80 fillér. - I J u m Hirdetések felvétetnek Budapesten e ,-VHJIO kiadó 5bivaulában, Blockner J, Győri és Nagy Jaulus és Taa.Teuczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Tsa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz Jó zsef, sikray. Mezei Antal, Mossc Rudolf, Eckstein Bernáthird. íródik bán- Bécsben: Haasenstein és Vogler, M. Dukes Nacbf^ Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Hóiban, Berlin MV. Untcr den Linden 40/4 ia XI. évfolyam Budapest, 1920 SZOMBAT február 21. 45-ik szám /„Elég volt ... Huszár Károly minisztereljjék ma azt mondottafa nemezetgyüv'eség volt a gyilkosságokból csellásott vérből, ebben az országhegysségre meg kell szüntetni az anarchiát. A nemzetgyűlés, mint egy ember, szívvel-lélekkel -helyeselte ezt kijelentést. Ennélfogva nyugodt lelkiismeretig meg lehet azt az állítást kockáztatni, hogy e korszak bűneinek, amelyeken a kormányelnök oly lángoló szavakkal vert végig, egyszersmintenkorra vége van. A miniszterelnök megállapítása az első lépés az egészséghez és a kijózanodáshoz. A bolsevizmust éppen az tette elviselhetetlenül förtelmessé, hogy bűneiről nem volt szabad a nyilvánosság, elött beszélni. Ha megöltek néhány Imrzsujt, az nem ment gyilkosságszámba, amely büntetést kíván, hanem egyszerű államfénykeltés volt; hozzá a nyilvánosságnak semmi köze nem volt, a tettesek nyugodtan sétáltak tovább. Senki sem volt tőlük biztonságban, sem az utcán, sem otthon, sem az irodában, vagy műhelyben.. Ennek a rendszernek üzent hadat Huszár Károly, amikor odakiáltotta az országnak és a külföldnek, hogy elég sórt a gyilkosságokból, elég volt a vérből. Ma már tehát miniszterelnöki nyilatkozat kezeskedik a gaztettek üldözéséről. Akármilyen x x x jelvényt akasztottak magukra a gyilkosok, abban a hitben, hogy ennek oltalma alatt bármit is el lehet követni — éppen úgy, mint a vörös gonosztevők, akik a dolgozó munkásság nevét vették minduntalan ajkukra. A külföldi rágalmaknak pedig most már kell némulniok. Senki sem mondhatja többé, hogy a kormány tűri azt a rendszert, vagy éppen segédkezet nyújt neki, amely újra a gyilkossági rendeekt é vélek és az anarchiának őrületét akarja meghonosítani ebben az országban. Huszár Károly miniszterelnök különben már hónapokkal ezelőtt, kormányra jutása után nyomban megígérte, hogy a szabadságjogok minden polgár számára biztosítva vannak. Szent a tulajdon, szent a személy, szent a sajtószabadság! Bemre és kormányában bizonyára megvolt a jóakarat, hogy ezeket az ígéreteket, amelyek megvalósítása nélkül civilizált országot elképzelni sem lehet, hűségesen és becsületesen megvalósítsa. Hogy ma mégis vérről, gyilkosságról és anarchiáról kellett beszámolnia, ez talán őt lepte meg a legkínosabban. Hiszen ő kötelességtudóan bocsátotta ki rendeleteit a szabadságjogokról és szigorúan meghagyta a hatóságoknak, hogy tartsák és tartassák meg azokat. XX x X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x xxxxxxxxxx X X X X X X X X X X X x xxxxxxxxxxX XXXXXXXXXX x X x x Megtörtént, hogy emberek, akikc pontig akartak utazni, csak z-ig utazhattak, onnan vissza kellett fordulniok, vagy egyáltalán nem jöttek soha többé, vissza. Megtörtént, hogy egyik laptársunk munkatársa vidéki tapasztalatairól számolván be, azt írta, hogy ott az emberek sokatmondóan mosolyogtak és legyintettek a kezükkel, mikor azt mondotta nekik, hogy a miniszterelnök másnap meglátogatja városukat ... Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter mindezeket a jelenségeket úgy összegezte egyik beszédében, hogy minden sarokban egy-egy kormány van. A miniszterelnök a nemzetgyűlésben mondott mai beszédében nem sarokkormányoknak, hanem titkos társaságoknak nevezte azt a szervezetet, amely az ország jó hírnevét a külföld előtt beszennyezi. De hozzátette, hogy* nem fogja tovább tűrni a garázdálkodásukat. És itt most nemcsak Somogyi Béla rettenetes vé-igéről van szó. A miniszterelnök x x se s s xxxxxxxxxxx x xxxxxxxxxx X XXXXXXXx x x x Ő bizonyára ismeri most már ezeket a gaztetteket — különben nem beszélhetett volna róluk — így tehát minden vonalon meg kell végre a vizsgálatnak indulnia. „Gyilkos és gyilkos között nincs I különbségi*4 — találta fején a szöget Friedrich István hadügyminiszter. A titkos társaságokat, a sarokkormányokat csak úgy lehet szívén találni, ha a hadügyminiszter receptjét követik. Elő kell venni mind a bűnöket, akár kommunisták követték el, akár mások. Ne használhassák fel ellenségeink többé ellenünk, hogy nálunk akadhatnak bűnök, amelyek bíró elé nem kerülnek. A kormányelnök mai ígérete után nyugodtan megmondhatjuk a külföldnek, mindezek a bűnök a bíróság elé kerülnek és valamennyit törvényeink szerint bírálják el majd. Befelé a magyar nemzetnek pedig azt mondhatjuk, ha az anarchia cselekedeteit — XXX XXX XX XXX X x x x x x — kivétel nélkül mind egytőlegyig valóban a pártatlan bíróság asztalára teszik, akkor a forrongások, felfordulások és bizonytalanságok ideje a hátunk mögött lesz. Ha az ország minden részecskéjébe behatol az a tudat, hogy bíráskodni csak a bírónak, rendeleteket kiadni csak a kormánynak és törvényeket hozni csak a nemzetgyűlésnek van joga, akkor a megújhodás napja valóban ránk köszöntött. De ha nem sikerül véget vetni ennek az erkölcsi romlásnak, akkor menthetetlenül végünk van. Akkor az anarchia, a gyilokkal dolgozó ellenszamuelyk titkos társasága olyan mázsás köveket rak erre a fuldokló országra, amelyek feltarthatatlanul lerántanák mindnyájunkat a feneketlen mélységbe... A Ház mai ülése Annal fSvos falvak népe a Dunántúlról és » r«*v.i(Wrfö! elküldte képviselőit: a nemzetgyűlésbe. Eddig még nem hallottuk egyiknek szavátsem a fórumon. Csak a kemény bállaikat láttuk és a szemük tiszta tekintetét. Mikor először jelentek meg a folyosó piros szőnyegein,az aranycirádás mennyezet alatt, megcsodáltuk feszesen álló fekete dolina ikaikat, fényesre pucolt csizmáikat és a patyentfehér ingüket. " Szerényen és illemtudóan járkálnak, ha megszólítja őket valaki, szívesen és őszintén felelnek. Ha beszélnek, komoly, magfontolt szavakat mondanak és méltósággal pödrik a bajuszukat. Benn az ülésteremben nem társalognak, csendesen ülnek helyükön és áhítattal ügyelnek. Az üregebbje, ha nagyon unatkozik, előkotorássza zsebéből a pápaszemét, felteszi, mint odahaza vacsora után a családi herbai és belemerül egy reggeli lap olvasásába. Ha a szavazásnál rájuk kerül a sor, ruganyos és illegető járással mennek az urnához és dobják bele a tovazajukat. A közbeszólásokban nem vesznek részt, csak ha a pártjuk egyik vagy másik vezére is rendeznek ovációt, ők is bejezengetik hang.'■.'Estre: éljenzésbe. Nagyatádi Szabó István, sokoOlkai Szabó István, MayerJános,' Patacsy Dénes már kinőtték a közlegénysorból. A többiekről, a közkatonákr'l; a nagypálókról, a letenyeijánosokról nem tudtunk eddig semmit.' Talán csak ' annyit, amennyit bizalmas beszélgetéssorán maguk mondottak el a pártkörben, fehér asztal mellett, mikor a proletárdiktatúra után az ország földműves népe talpraállott, egy vagy több "község " felhívta őket, hogy lépjenek fel képviselőkké. Van, akimost van először Pesten. Odahaza a család nem is örült a nagy megtiszteltetésnek, mikor képviselőkké lettek, avaz hogy ezentúltöbbet lesznek Budapesten...mint odahaza. De a kötelesség, az kötelesség. Ma megismertük őket. Ma már nagyjában tudjuk, mit hoztak magukkal és mit remélhetünk tőlük. A miniszterelnök beszélt. A képviselők mind a helyükön vannak- Gróf András Riti Gyula az utolsó percben lép a terembe és sietve elfoglalja helyét. A miniszterelnök arról a politikai gyilkosságról beszél, amelynek Somogyi Béla, a Népszava szerkesztője áldozatul esett. A miniszterelnök a minisztertanács felfogását ismerteti ez ügyben. Elszánt és erélyes. Szavainak néhol súlya, jelentősége és tüze van. Gesztusai szenvedélyesek, kifejezők és fenyegetők. Mindjárt az elején belemelegszik és a tempót nagyszerűen bírja végig. A Ház figyel. Az izgalom — az első izgalom — mindenkin erőt veszi — A kormány egy pillanatig sem hajlandó eltűrni azt, hogy hasonló esetek az országban megismétlődjenek, —– mondja a miniszterelnök. A kisgazdapárt tapsol, tíz azonban nem az a megszokott taps, amely a Házban a miniszterelnök beszéde közben egy-egy ügyesebb fordulatnál felhangzik. A kisgazdapárt mint egy ember tapsol. nem keztyüs, finom kezek verődnek össze, munkához szokott kemény tenyerek csattannak. Egy pillanatra mindenki felfülel. Azután a miniszterelnök beszél tovább. Arról, hogy ebben az országban meg kell szűnnie végleg az anarchiának. Hogy azok, akik ilyen dolgokat tesznek, nagy károkat okoznak az országnak.. Hogy akik önbíráskodást gyakorolnak, azok közönséges gonosztevők, közönséges gyilkosok, akikkel szemben a törvény teljes erejével kell eljárni. A kisgazdapárt tovább tapsol. Nem apnaszt él egy olyan alkalmat sem, amikor a miniszterelnök szavai “helyeslést érdemelnek. Lassanként “belemelegszenek. A taps, amely padsoraikból feltör, zengőn és szárnyáson tölti be a termet, elönti, maga alá -lemegea túlsó padsorokat isz-a miniszteri székeket a közepén és a miniszterelnökök amint beszél. Nincs semmi más a teremben, mint az ő tapsuk és az ő helyeslésük, itt e egységük. Valahogy érezzük, ez sem olyan, mint amilyen a régi parlamenti pártok szokványegysége volt. A magyar föld fekete, kemény ereje kovácsolta össze ezeket az embereket. Különböző irányból jöttek az ország különböző tájékairól. Soha nem ismerték egymást azelőtt. Itt találkoztak össze először és végérvényesen. Bizonyos: nem beszélték meg előre ezt a tüntetést. Nem is gondoltak rá. Úgy jött magától, mint ahogy természetes, hogy a magyar paraszt, ha gyikost visznek a csendőrök a falun át, elfordul tőlük. A keresztény oldalról Prohászka Ottokár, Székesfehérvár püspöke és Ernszt Sándor tapsoltak lelkesen a miniszterelnök beszédéhez. A mai ülés egyetlen szenzációja különben is a miniszterelnöki deklaráció volt, amely élénken foglalkoztatta a képviselőket, már az ülés megnyílása előtt. A zsibongó folyosón mindenki erről beszélt, mindenki, akit megkérdeznek, erről nyilatkozik. Különösen érdekes dolgokat mondott Friedrich István hadügyminiszter, de felháborodásuknak adtak kifejezést gróf Andrássy Gyula és Prohászka Ottokár is. Ezután áttértek a bizottságok megválasztására, amely után Szmrecsányi György felszólalt a házszabályokhoz. Hozzászóltak ehhez Ernszt, Bottuk és Ferdimihov is, ami után Rakovszkij István házelnök megállapítja, hogy a házszabályokat kell irányadókul tekinteni olyan esetekben, amikor " ütek (és' miniszteri )rendeletek egymással szembekerülnek. A következő évig ezt hétfőn tartja a nemzetgyűlés, amelynek napirendjén azösszeférhetetlenségi áránnyi bizottság leteszi az esküt. • Dr. Boros László.