Világ, 1920. április (11. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-30 / 104. szám

­tszerkesztőség és Biadalovatai vr., Andrássy­ ut 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A „VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pálya­udvarokon 80 fillér. | 1 \ * * ‘ _ Iá 1H n& Hifeep^ek * felvételnek Budapesten a VIB&G kiadóhivatalában, Blockner J* P^GyőrLép Nagy ,J­aulus és Tsa,Tencser Gyu« ^-^á;1ffcrfel^i.t,ttjos, Klein Simon és Tsa, Leo­­pold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz Jó­zsef, Sikray, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bertát hird. irodákban* Bécsben: Hausenstein­ick Vogler, M. Dukes Nachf., Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf irói­ban, Berlin NW. unter den minden 40/41* XL évfolyam­­ Budapest, 1920 PÉNTEK április 30* 104-ik szám Nitti­ lA berlini olasz ügyvivő tegnap id kereste Her­­­iann Müllert,jegy nagy nép kissamcellárját és át­adta neki a legfelsőbb tanár^^neghivását a spaai konferenciára/ Májusji|^ronötödikén vagy huszon­­hetedikén foglaia^ÉHodni ez a tanácskozás és igy nem ok nélküTörtént meg a kézbesítés alig néhány órával azután, hogy a meghívást elhatározta a san­­rimoi konferencia. Nitti ezzel is hangsúlyozni akarta, hogy nem az informátor alárendelt szere­pének betöltésére kérik Spanba a német kancellárt, h­anem végre érvényesült az olasz miniszterelnök két hónap óta sürgetett kívánsága és az olasz ügy­vivő által átadott papírlap a Németország ellen fo­­ganatosított kiközösítés és vesztegzár feloldását jelenti­ Nyolc héttel ezelőtt, március elején intézett először rohamot Nitti a Clemenceau-politika bás­tyái ellen. Az eredmény akkor nagyon szegényes volt: Ni­tti szövegezése alapján elkészült ugyan a legfelsőbb tanácsnak erőteljese®­ megrajzolt, tiszta vonalú gazdasági manifesztuma, de a manifesztum­­b­ól a legvégsőbb percben, köz­vetel­­enül a publikálás előtt kimaradt éppen az, amiért az egész mani­­fesztumot indítványozta és készítette Nitti: a né­met gazdasági élet sürgős talpraállításának európai érdekké nyilvánítása és a nemzetközi kölcsön fel-*, ajánlása Németország számára. Nitti már meg­nyerte Lloyd George-ot, de Millerand a konferencia befejezése után egy hosszú pak­si londoni telefon­beszélgetésben újból levete lábáiról az olasz mi­niszterelnököt. Ami nem sikerült március elején, azt Nitti új­ból megkísérelte és most már csaknem teljes siker­rel április második felében. Németország másfél esztendős guarantaine-jének feloldása és a német hadikárpótlás összegének megszabásáról hozott ha­tározat Nitti politikájának fényes győzelmét jelen­tik. És ez a győzelem annál nagyobb dicsősége az olasz miniszterelnöknek, mert Nitti jóformán min­den hatalmi eszköz nélkül, javarészt intellektuális fegyverekkel érvényesítette álláspontját Millerand merevségével és Lloyd George ingatag kompro­misszum-terveivel szemben. Hiszen az olasz minisz­terelnök politikailag és gazdaságilag teljesen alá­aknázott talajon áll odahaza és San­ Remoban csak a józanság érveivel és nem egy akcióképes nagyha­talom szavának súlyával támogathatta javaslatait. Az államok elmésen és komplikáltan felépített automobilokká lettek a XX. században, de a chauffeur bakján még kocsisok ültek, lassú észjá­rású, álmos, fáradt konflis-kocsisok, vagy ideges markú amatőrök, és ezek a chauffeur-művészetben járatlan kocsisok vitték öt-hat év előtt a végzetes karambolba a reájuk bízott hatalmas, szép auto­mobilokat. Ha a látszat nem csal, ak­kor Nitti sze­mélyében jutott először egy chauffeur a ch­auffeur­­ü­lésre, a XX. századnak egy igazi embere, egy iga­zán modern politikusa, egy XX. századbeli győztes ország kormányának élére. Hiszen Lloyd­­George is elavult politikai típus: a választási és a folyosói taktika kis eszközei dominálják gondolkodását és jelszavakat ad ki, vagy meghajol jelszavak előtt, anélkül, hogy kiszámítaná a jelszavak alkalmazá­sának következményeit. Nitti szempontjaiban, módszereiben, eszközei­ben egészen a XX. század embere és talán a hábo­rús korszaknak egyetlen felelős politikusa, aki gazdasági probléma gyanánt kezeli a béke­­problémát és tisztán látja a háború gazdasági rom­bolásait, csak­úgy, mint Európa gazdasági talpra­­állításának lehetőségeit, hiszen másról és többről, mint lehetőségekről, bizonytalan, de legalább nem kilátástalan lehetőségekről ma nem lehet többé beszélni. A békekonferencia akkor követte el a legvégzetesebb hibát, amikor 1019. januárjában nem Európa gazdasági szanálását tűzte ki napi­rendjének legfőbb és legsürgősebb pontjává. Az olasz gazdasági és belpolitikai viszonyok kétségbeejtően kritikus alakulása ellenére Nitti a külpolitikára veti a hangsúlyt és ezzel tesz tanú­ságot arról, hogy megtalálta az egyetlen lehetsé­ges utat Olaszország megmentésére. A lokalizált olasz probléma teljességgel megoldhatatlan: Olasz­ország csak mint az egységes európai probléma egyik szerves része, az egész európai krízis kibo­­nyolódásával remélhet belpolitikai és gazdasági válságának leküzdését. Látszólag egészen speciális és teljesen lokális nehézségekkel küzd Olaszország. Az olasz politiká­ban­ van egy akut és ank egy mélyebb és általa­­jtosabb eleme a bizonytalanságnak­ Az akut bizony­­talanságot az okozza, hogy a kamarában csak két nagy párt van a sok frakcióval szemben és a két nagy párt közül egyik sincsen képviselve a kor­mányban, azonkívül mind a két nagy párt, a Partito Popolare és a szocialista tábor csak tág elasztikus keretek, amelyek több eléggé, sőt na­gyon heterogén csoportnak adnak helyet. Az olasz kormánynak t­eh­át alkalomról-alkalomra kell több­séget szerezni a kamarában és a többség össze­tétele alkalomról-alkalomra változik. Ami pedig még súlyosabb bizonytalansági faktor, mind a két nagy pártnak csak egyik és pedig kisebb része élt parlamentáris alapon, xxxxxxxxx X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X Olaszország gazdasági helyzetének illusztrálá­sára elég néhány adatot említeni. A líra árfolyama a névérték egynegyede és egyötöde között ingado­zik. De már 1919-ben, mikor a líra árfolyama még átlag a névérték ötven százaléka volt, 16,5 m­illiárdot tett ki a behozatal, amelylyel csak öt­­milliárd Ura értékű export állott szemben. Az im­portból több mint harmadfél milliárd esett gabo­nára és lisztre, 1355 millió húsra, 800 millió más élelmiszerekre, több mint másfél milliárd szénre, négy milliárd a legfontosabb ipari nyersanyagokra: pamutra, gyapjúra, bőrre, ércekre és fémekre. Csökkenteni tehát nem lehet, az importot, és nö­velni­ is alig lehet a kivitelt, az import újabb foko­zása nélkül. A múlt év nehéz helyzete még jelen­tékenyen súlyosbodott idén a líra árfolyamának ujabb, a külkereskedelmi mérleg alakulásánál fogva szükségszerű árfolyamleromlása következté­ben. Kenyérmag,szükségletének nagyobbik felét tengerentúlról kénytelen importálni Olaszország. Egy métermázsa importált liszt fuvarköltséggel nem kevesebb, mint 10—12 font sterlingjébe, te­hát időnként 1200 lírájába kerül az olasz kormány­nak és ezt alig több,­­ mint tized áron adja tovább a fogyasztóknak. Ez természetesen meglátszik az olasz költségvetésen. Az új költségvetési évre ■ több, mint tíz milliárd líra, tehát jóval több, mint száz­­milliárd korona kiadással számol Nitti és a ki­adások alighanem meghaladják majd az előirány­zatot. Valutapolitikai rendszabályokkal, külföldi hitel szerzésével, kényszerkörc­s­ünne­p, vagy más ilyen rendszabályokkal csak ideig-óráig lehet feltartóz­tatni Olaszország gazdasági összeomlását és a Ura árfolyamának lecsúszását a márka, vagy éppen a korona kurzusáig. Olaszország számára az egyetlen mentség az, ha rövid időn belül helyreáll az igazi béke, helyreáll a béketermelés, helyreáll a béke­évek munkamegosztása és gazdasági csereforgalma az európai államok között. Amíg gazdasági lövész­árkok választják el a győztes és a legyőzött álla­mokat, amíg ezek a gazdasági lövészárkok kötik le a háború előtt egységessé és szervessé össze­forrott európai termelés és európai munkamegosz­tás vérkeringését, addig Olaszország fölött ott lebeg a végzetes mene­teket. ufarszin■ Nitti a szent önzés,, a sacro egoismo nevében,követeli a német gazdasági élet feltámasztását, a magyar határok összeegyeztetését a gazdasági életképesség követel­ményeivel és Német-Ausztria egyesítését Német­országgal. Amit Nitti követel és amiben csak lé­pésről-l­épésre hátrál meg kétségbeesett védekezés után Millerand, az a legridegebb olasz érdekpo i£­tika és a legridegebb­­ francia érdekpolitika. Hiszen Franciaország sorsának alakulása ugyanazoktól a gazdasági törvényektől függ, mint Oaszországé. Lloyd George egy egységes nemzeti pártba a­karja összefogni a harmadfél évszázados múltú két nagy polgári pártot a munkáspárt előretörésének ellensúlyozására és a forradalmi áramlatok leküz­désére. Nitti nem az olasz képviselőház pártjainak átcsoportosításával, összefogásával, egyesítésével akarja csökkenteni a forradalmi ingerültséget és a társadalmi rend felborulásának súlyos rizikóját, hanem minél kevesebbet törődik az olasz kamara pártjainak béka-egérharcával és minél több ener­giával törekszik a gazdasági békeállapot visszaállí­tására. Lloyd George bizonyosabban mentené meg Angliát a forradalmi válság veszélyétől, ha Nitti példájára a legfelsőbb tapacs ülésein és nem a Westminster-palota folyosóján csinálna angol bel­politikát. Feleky Géza: «h. ■ l« ■rfilMIIMMMIűl» Friedrichék­ és a kisgazdák Keresztény egyesülés nyéli képviselők belépése a kisgazdapártba Megírtuk, huff Gaál Gaszton a kisgazdapárt­­tegnap esti éjtrkezletén, elmondotta, hogy a ke- Iresztény edyesülés pártjának egy nagyobb cso-­­ortja a tárgyalásokat folytat a kisgazdapárthoz va­lt­ csatlakozásról és már csak ezért is vissza kell utasítani Fried­richék közeledését. Ha ugyanis Friedrich és társai be iilépnéztek a kisgazdapártba, ez lehetetlenné tenné a keresztény egyesülés párti képviselők mozgalmát. Értesüléseink szerint Fried­­richék elutasítása most azután hozzájárult ahhoz, hogy a keresztény egyesülés pártjából kiválni ké­szülő képviselők, számszerűit körülbelül tíz­­tizenketten, elhatározták, hogy tervüket rövidesen végrehajtják. Nincsen kizárva, hogy még ezen a héten kilépnek pártjukból és egyénenként fogják felvételüket kérni a kisgazdapártba. Ezek között a képviselők között van Kenéz, Tarányi, Gyömrei, Reischl és Drexler. A Friedrich-párt elnöksége ma este Rubinek Gyula földmivíslésügyi miniszterhez lev­et intézett, amelyben arra kéri, állapítsa meg, hogy a Fried­­rich-párt hivatalosan nem tárgyalt vele a belépés­ről. Ha mégis valaki tárgyalt Rubinekkel ez ügy­ben, ez az illetőnek egyéni akciója volt. Ezzel szemben a kisgazdapártban azt mondják: kétség sem férhet ahhoz, hogy Friedrichék valóban be akartak lépni a­­kisgazdapártba és csak miután nem részesültek a legszívesebb fogadtatásban, igye­keznek most más beállításba helyezni a dolgokat. Hogy nem illetéktelenek tárgyaltak a csatlakozás­ról, annak bizonyítékául felemlítik, hogy a többi között Verein Dezső, a párt igazgatója teljesen ki­dolgozott tervet nyújtott át, amely az együttműkö­dés részleteit állapította meg. A kormányzó és neje ma este nyolc órakor diner­t adott, amelyen a kormány összes tagjai, to­vábbá Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke, Bartha Richard, a kabinetiroda főnöke és Magas­­házy László első szárnysegéd vettek részt. Orotezig Iminl !séri az internáit /Mpütesek szimatókisását / Bécsből jelentik. Az Agence Castiel egyik tu­­dósítása szerint az angol alsóhíilm Tegnapelőtti ülé­­sáre Wedgwood ezredes munkáspárti képviselő kér­dést intézett a kormányiap,tud-e arról, hogy a ma- lyar szovjet-köztárssa^f volt népbiztosait, akik n­ost Ausztriábamlrennak internálva, az osztrák kormány szabottam bocsátja és Oroszországba küldi?, TM mi uiyt^Hi i 'In n Bon­ar Law válaszolt és kije-' lentett, hogy az orosz szovjet­ kormány az angol kormány ama javaslatára, hogy Déloroszországra nézve megállapodást létesítsenek, különböző kíván­ságokat támasztott. Ezek közt szerepel az a kivált­ság is, hogy a volt magyar népbiztosokat engedjék Oroszországba menni. Arra a további kérdésre, vár­jon az osztrák kormány helyesli-e ezt s várjon a brit kormány hajlandó-e előmozdítani e tervet.­ Bonar Law azt felelte, hogy erre a dologra az an­goloknak nincs befolyásuk, de angol részről nem kifogásolnák, ha az osztrák kormány a népbizto­sokat Szovjet-Oroszországba engedné. Wichtl Frigyes nemzetgyűlési képviselő nyílt levelet intézett Seitz Károly elnökhöz, amelyben a kormányt az internált, magyar kommunisták to­vábbi sorsának eldöntésében határozott színvallásra­ szólítja fel. A nyílt levélben Wichtl kijelenti, hogy­ az egész sajtót bejárta az a hír, hogy az osztrák kormány Kun Bélának meg akarja adni az Odesz-H­­izába, való szabad elutazás lehetőségét. Ennek az lenne a következménye, hogy az internált kommu­nisták újra élesztenék a bolsevista tüzet. Az osztrák keresztény nép nem hajlandó elviselni egy kommu­nista uralmat. Nem szabad szabadjára engedni Kun­ Béláékat, hanem fel kell ajánlani kiszolgáltatásukat a magyar kormánynak, mert bűneikben egészen közönséges gonosztettekről van szó. Az internált­ népbiztosokat különvonaton, szalonkocsiban és uralkodó fejedelmeket megillető tisztelettel akarják Oroszországba szállítani. Az osztrák német lakosság elvárja, hogy ez ne történjék meg és nyomatékosan­ követeli, hogy Kun Bélát és társait rendes bíróság elé állítsák.

Next