Világ, 1920. május (11. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-28 / 127. szám

­ 1920. május 28. esett vissza az egyiptomi gyapot árjegyzése. Ezek a visszaesések pozitiv hasznot jelentenek a világ­gazdaság gyógyulási folyamatában, hiszen a ter­melési költségeket bőven fedezi még az alacso­nyabb ár is, tehát a termelés aligha fog visszaesni az árhanyatlás hatása alatt. Azonban túlbecsülni nem szabad az ilyen áresések jelentőségét sem. ■ .A gyapojárak­ enormis megnövekedésével nem tu­dott lépést tartani a vásárlóképesség és nem any­­nyira a szervezett bojkott, mint inkább a­ vásárló­­képesség természetes kiapadása által felidézett pangás miatt nem tudta többé elhelyezni áruit az angol textilipar. A kereslet megcsökkenése a gya­potpiacon lenyomta az árakat úgy, ahogy éveken át mind magasabb árjegyzésekre vezetett a versen­gés a megcsökkent nyersanyagokért. Azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy csak a megfizethetetle­nül magas árak következtében természetellenesen lecsökkent fogyasztást haladja meg a termelés, nem pedig a normális szükségletet, már­pedig szanálás­ról csak akkor le­hetne beszélni, ha a termelés visz­­szan­títné a békearányokat és így fedezné vagy meghaladná a békefogyasztást. Még nagyobb óvatossággal kell értékelni a készáruk árának hanyatlását. A vásárlásnak szinte teljes fennakadása következtében a nagy amerikai cipőgyárak két-három hét alatt tizenkét dollárról­­ öt dollárra szállították le a commerce-cipők árát, csakhogy az öt dollár a jelenlegi munkabérek mel­lett mélyen alatta marad a gyárak termelési költ­ségének. Tehát a gyárak kiárusítják ugyan raktá­rukat öt dolláros áron,­­ azonban kénytelenek üze­müket beszüntetni, ha nem tudnak öt dollárnál na­gyobb árakat elérni vagy ha nem tudják a munka­béreket kiszállítani. Már­pedig a munkásoknak Amerikában, Angliában és mindenütt az az állás­pontjuk, hogy előbb az árak száljanak le az egész vonalon és csak azután indulhat meg a munka­bérek arányba hozatala az alacsonyabb árakkal. Ez egy nagyon természetes és indokolt álláspont, de természetes az is, hogy sem a cipőgyárak, sem más iparágak nem akarnak ma még beláthatatlan idő­kön át veszteséggel és pedig súlyos veszteséggel dol­gozni, tehát redukálni fogják vagy beszüntetik üze­müket. A készáruk baisse-jének­ következménye gyanánt így újból visszaesnék a termelés, pedig csak a termelés gyors és nagyarányú megnöveke­dése orvosolhatja igazán a világínséget. Az bizo­nyos, hogy a világpiacon bekövetkezett baisse a munkabérek problémáját állította a gazdasági vál­ság centrumába, ez azonban nem könnyíti meg a krízis kibonyolítását. S f­eleky Géza: ti gazdák a nkvirálások ellen ! Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igaz­­£ aló választmánya ma ülést tartott, amelyen gróf Lontesich László elnök tiltakozását jelentette ki a békszerződés eltn. Dr. Mutschenbacher Emil is­mertetne a nyerőgazdasági kamarákról szóló tör­vényj avat•?^1l*(5.,'tárgyalására kiküldött szakbizottság állásfoglalását. Ehhez elsőnek báró Prónay György szólt hozzá és annak a véleménynek adott kifeje­zést, hogy a kamarák nagyon könnyen a régi fa­lusi szovjethangulatnak lehetnek ismét kiindulási helyei. Gróf Dessewffy Emil arra hívta fel a figyelmet, hogy az egész európai külpolitika balra fordulhat és ez esetben az egyes községek hatalmi túlkapásokba mehetnek át. Gaál Gaszton felszóla­lásában élesen állást foglalt a rekvirálás ellen. Hon­nan veszi a kormány­­azt a jogot. — kérdezte — hogy még most is rekvirálja az ország­­termését. A magyar gazdaközönség a háború alatt hatvanmil­­liárddal károsodott a rekvirálások következtében. Itt említjük meg, hogy Gaál Gaszton felszó­lalása csak megnyilvánulása volt annak a mozga­lomnak, amely a kisgazdapártban az utóbbi na­pokban megindult és amely arra irányul, hogy a köztisztviselők ellátására szükséges egymillió mé­termázsa gabonán kívül a kormány ne rekviráljon. A kisgazdapártnak különösen kisgazda-képviselő­tagjai a legélesebben állást foglaltak az ellen, hogy a kormány a többi ellátatlanok részére is rekvirá­­lás útján, maximális áron szerezzen be gabonát. Hangsúlyozzák, hogy a kisgazdatársadalom azáltal is áldozatot hoz az országnak, hogy maga vál­lalja a köztisztviselők ellátásának terhét, ebbe azonban mégis belenyugosznak, de további áldo­zatokra annál kevésbbé hajlandók, mert a mos­tani magas mezőgazdasági gép- és szerszámárak és a termeléshez szükséges nyersanyagárak mellett rá­fizetnek a termelésre. Minisztertanács a Kormányzó részvételével • Ma délután öt órakor a kormányzói palotában, Horthy Miklós kormányzó elnöklésével miniszteri tanácskozás volt, amelyen a kabinet minden tagja résztvett. ^ KRÉM, SZEPPKM, JP PÚD­EK, SEMPOKI A*J&W Készíti: HUNNIA-GYÓGYTÁR* Kapható mindenütt! Bd­dapest, Erzsébet­ körut 511. 67» VILÁG Tiltakozó felszólalások a bipszmódes aláírása ellen A nemzetgyűlés mai ülése A nemzetgyűlés mai ülésén két felszólalás hang­zott el is békeszerződés aláírása ellen, Friedrich Istváné és Zákány Gyuláé. A Ház ellenszenvesen és a kifigurá­zás tö­kvésével fogadta Friedrich­ék felszólalását­. Le­het, hogy ezeknek az eszközöknek alkalmazása Fried­­richék Személyének szóltak, az ország határán túl azon­ban — sajnos — más hatást is kelthetnek. A tiltako­zás elhangzása azonban nem volt fölöslegfajt. Friedrich természetesn felhasználta az alkalmat, hogy a maga szereplését kidomborítsa, védje, íjja dicsérje, de egye­bekben sok igazságot is mondot. Az ülés it is­iiii a budapesti községi vá­lasztásokról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása foglalta le. Az első, tíz szakaszon más módosítás nem esett, mint az összeférhetetlenségi szakasznak a gya­korlati élethez való közelebbhozatala, megengedvén, hogy a városatyák majdan egészen privát ügyeiket sze­mélyesen is elintézhessék. Nagyobb, vitát váltott, ki a 1­. .§, amely a legkisebb és legnagyobb kerületeknek egyenlő számú mandátumot ad. Itt felszólalt Bárczy István is, a vitát azonban holnap folytatják e szakasz körül, amelyet a jelekből ítélve, változatlanul fogad­nak majd el. Friedrich beszéde Napirend előtt Friedrich István jutott szóhoz. A régi politikáik, — mondta — akik a végzettig foly­tatták a háborút, most bizalommal n­éptik­ az entente felé. Ezek az Syrak rövidesen _kalrják tévedésüket. Az entente l­tün^kmsiudxxKimxlé0^máló erőcsoport, valami uj faktorral kell számolni: a becsapott, letiport nem­zetek szövetségével. Károlyi is mindent az entente-től várt. — Friedrich Istvánnal együtt — szólt közbe P­i­­­pert Rezső. Friedrich hevesen védekezett, hogy ő tiszti száza­dokat, riadó­ századokat csinált a kormány ellen, meg akarta buktatni a kormányt, Szurmayra és más ta­nukra hivatkozott, de — mondta — az óvatos, tapasz­talt urak félreálltak. Most újra az entente szerepét vette elő. Az entente Kun Béláékkal összeköttetésbe lépett, az ő kormányával szóba sem állott, a szegedi kormányt pedig állandóan sakkban tartotta. A román megszállás idején, is nagyon gyenge volt az entente. Hogy jöttek be a románok? Mint az entente rendőr­sége és ebben a minőségükben kirabolták az országot. Hogy várhatunk akkor mi ettől az entente-tól segítsé­get­? Az itt megfordult entente-képviselők nagyon ked­vesek voltak. Bandholtz és Gordon személyes szívessé­geket tettek, de ez nem volt az entente szimpátiája., Mi nem az entente-tal, hanem­ a románokkal és csehek­kel állunk szemben. — Kun Bélát meg akarta hívni az entente béke­tárgyalásra — mondja aztán. Simonyi-Semadam mi­niszterelnök tiltakozik. A meghívás a magyar kor­mánynak szólt. Szterényi helyesel a miniszterelnöknek, de Friedrich azt mondja: Sajnos, a szegedi magyar kormányt nem hívták meg. Bethlen és Pallavicini kétségbeesve tárgyaltak Bécsben az entente-misszióval, hogy ez a szégyen be ne következzék. Amikor pedig a keresztény és nemzeti irány bekövetkezett, szóba sem akartak velünk állni, hanem azt mondták, csináljunk koncentrációt. Az a véleménye, hogy mindent el kel­lett volna követni, hogy ehhez a mai stádiumhoz ne jussunk el gyorsan. A kormány hibája, hogy nem tolta ki az aláírás időpontját. Ha meghívtak bennünket tárgyalásra és nem tárgyaltak velünk, ott kellett volna hagyni őket. Ettől kezdve mind izgalmasabb kezdett lenni a Ház. Kitör az ellenmondás, mikor Friedrich azt mondja: — A nemzet a legnagyobb hibát­ követte el, ami­kor elhatározta a háborút. Röpködnek az ellenmondások: nem a nemzet, a­ kis­­gazdák pedig azt kiáltják: a császár, a császár!. Szte­­lényi pedig: A parlament tudomásul vette az elhatá­rozást. — Hát a parlament követte el a hibát —– mondja Friedrich. — Akkor kellett volna a Lánchídhoz menni! — véli Huszár Károly. — A másik hiba volt­, hogy nem merték befejezni a háborút, mielőtt az összeomlás bekövetkezett. Szterényi tiltakozik, Huszár pedig hangosan kiált: Kik csinálták az összeomlást! Friedrich arcát elönti a vér, úgy "mondja Huszár felé: — Aki csinálta, mind a bíróság elé kell állítani! Én akasztófát ajánlok! — Akkor leszek megnyugodva, ha minden defallista fel lesz akasztva! — mondja Huszár és megnyomja a „minden“ szót. Most nyugodtabban fejtegetheti a szónok, hogy té­vednek, akik azt hiszik, hogy már vége a világháború­nak, az entente csak azokat igyekszik leszerelni, akik neki kellemetlenek. A népszövetség újabb entente-érdek­­szöv­etség. Arra­ kell törekedni, hogy amikor a reví­zióra kerül a sor, akkorra a legyőzött nemzetek együtt legyenek, közös program­mot valljanak. — Azt mondják, hogy h­a alá nem írjuk a békét­, háború lehet belőle. Amíg erről meg nem győznek, nem hiszem el — mondja. Ez a kijelentés új vihart hoz. Stassay és Hencz gú­nyos megjegyzéseket tesznek,­ Huszár pedig komolyan mondja:­­— Amikor, hadügyminiszter volt, sürgette a béke . ami akiit él ért. — A?,akkor volt, amikor még gyengék voltunk —Y­veti ellen Friedrich meglehetősen hatástalanul. A mi­­niszterelnök is szól:­­ — Azóta az entente-nak megszaporodott a fegyvere! Most apró párbeszédek folynak. Friedrich volt­ pártja felé mondja: „Egy véleményen vagyunk, hisz önök is azt mondják, hogy ezt a békét nem akarják és nem tudják megtartani.“ A keresztény párt fel van háborodva, Apponyi nemet int a fejével. „Ez dema­gógia!“ — mondja Huszár. Újabb felháborodás, ami­kor azt mondja Friedrich: „Tüntetéseken vettek részt a kormány tagjai is.“ Nem igaz — rúgják vissza. Va­laki azt kérdi: kik voltak ott. Kárafiáth is ott volt — vág vissza Friedrich — határozatot hoztak, hogy átkozott a kéz, amely ezt a békét aláírja. A jó vi­szonyt hangoztatni és közben azt mondani, hogy ebbe nem nyugszunk bele, ez katasztrófára vezet. Hencz Károly, aki közvetlenül Friedrich előtt­ áll, a padsor előtt, ■ szemébe mondja: Hogy lehet így politikai pá­lyára menni? Rassay is szól valamit, mire Friedrich). haragosan vág vissza: Mi már annyit enyelegtü­nk egy­­mással, fűiért folytassuk? ‘ Még tart a derültség, mikor Friedrich folytatja, így is csinálni, m­eg úgy is, nem lehet. A törököket hozza fel példának, akik nem írták alá a békeszerző­dést. (Huszár Károly: Szövetkeztek a bolsevikiekkel.És Oroszország is dacol az entente-tal és­ el fogja érni, hogy tárgyalásokba bocsátkoznak velük. Most ismét azt emlegeti, hogy sokan esküt tette a kortesatán arra, hogy nem írják alá a békét. Huszár azzal felel erre, hogy akkor még nem­ is ismerték a békefeltételeket. Mások azt kérdik: ki esküdött meg? Friedrich mondja, Vass József is. Vass József igent int. Aztán a kor­mánynak azt a jogát vonja kétségbe Friedrich, hogy joga volna aláírni a békeszerződést, „hiszen ez a kor­mány még a csonka Magyarországot sem képviseli (Huszár Károly: Ez egy új jogforrás!) Még egyszer titakozott a békeszerződés aláírása ellen, aztán a másik tiltakozó, Zákány Gyula szólalt fel, aki röviden fejtette ki álláspontját, de egyben til­­­takozott az ellen is, hogy a magyarság nagy életkér­­dését „engelgésszerűen“ tárgyalja a nemzetgyűlés. A budapesti községi választások öt perakszünet után a budapesti községi választás­okról szóló törvényjavaslat­ részletes tárgyalása követ­kezett. Az ulHN^inyo-ez akasznál Ruppert Rezső kis­gazdapárti képviselő hosszú jogi fejtegetések kereté­ben ajánlott jobbára stiláris másodistásokat, de vala­mennyit elejtettek. A negyedik szakasznál azonban el­fogadták Rassaynak azt a­­ módosítását, amely szerint a városi bizottsági tagoknak módjuk lesz magán­ügyeikben személyesen eljárni. Az ötödik szakasznál Rassay az aktív választójogot háromévi helybenlakás­­hoz kívánta kötni, Pető Sándor pedig a szavazók új összeírását kívánta. Dömötör b­elügyminiszter felszóla­lása után a szakaszt eredeti szövegében fogadták el. A tizenegyedik szakasznál Bárczy István szólalt föl. Nincsen olyan szempont, — mondotta, — amely igazságosnak tüntethetné fel ennek a szakasznak azt az intézkedését, ho£y a különböző nagyságú kerületek egyenlő számú mandátumokkal rendelkezzenek. Ennek az ellenkezőjét senki sem tudta bebizonyítani a vita során. Még Vass József sem, akinek egyébként értékes­ érvei ennél a pontnál sikertelenek voltak. Polgári jog­­egyenlőség helyett nem állhat meg a kerületi jogegyen­lőség. A javaslatnak ez az intézkedése — akárhogy is tiltakoznak ellene — pártérdek és nem nemzeti ér­­dek. De nincs is ennek semmi értelme, mert a nem­­sieti eszme, amelyről az urak azt állítják, hogy egyedül képviselik, az országos választásokon úgyis győzött. Nem lehet megérteni, mi a logika abban, hogy hatszor annyi szavazata legyen annak, aki a Károly­ körút egyik oldalán, mint annak, aki a másik oldalon lakik. A pártérdek szempontjából sincsen szükség erre a kü­lönös pluralitásra . . . — Honnan tudja? — kérdezte Hencz Károly. — Ha a képviselő úr azt hiszi, hogy a nemzetgyű­lési választások óta nem változott meg a hangulat, —* . felelt Bárczy, — akkor nincsen rá szükség. Csak akkor lenne rá szükség, ha, megváltozott volna a hangulat. Azután a zsidóknak a közgyűlésen való szerepéről szólott Bárczy. Elismerte, hogy a zsidók számarányá­nak megfelelően tényleg sok volt a zsidó városatya, de­ ezt már annak idején érezték és segíteni is akartak ezen az anomálián. — Sose hallottuk, — szólt közbe Tassler Béla. — Sokat nem hallottak maguk még — replikázott Bródy Ernő, Bárczy pedig folytatta: — Hiszen mi Tudjuk, hogy ez volt az oka a mai antiszemitizmusnak, ami szintén azt bizonyítja, hogy a zsidók csinálják az antiszemitizmust és az antiszemi­ták kompromittálják azt. Bárczy ezután két módosítást nyújtott be. Az egyik azt kívánja, hogy a budapesti községi választásokat nemzetgyűlési kerü­letenkint ejtsék meg, amennyiben ezt a módosítást nem fogadják el, második módosítása azt kívánja, hogy a közigazgatási kerületek nagyságai szerint arányosan állapítsák meg a mandátumok számát. Pető Sándor felszólalásában Bárczy módosítását­ ajánlotta elfogadásra, Ernszt Sándor pedig a közigaz-t­­ gatási bizottság szövegezését védte. Az ülés a holnapi napirend megállapítása után véget ért. Péntek A szerbek egy hónapon belül kivonulnak­­ Magyarországain meghagyott területről , Szegedre jelentik. Megbízhatói forrásból azt , hogy a szerbek legkésőbb június végéig kivonulnak Új-Szegedről és mindazokról a tiszán­túli területekről, amelyeket a békeszerződés Magyar­­országnak meghagyott. A­­kiürítésre már minden előkészület megtört­ént.

Next