Világ, 1920. május (11. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-26 / 125. szám

­ Hilletírek felvétetnek Budapesten a VigáG kiadóhivatalában, Blockner J, Gyórf és Nagy,Jaulus és Tsa.Tenczer Gyu­­la, algyi Lajos, Klein Simon és Tea, Leo­­polsd­f Gyula, Leopold Cornél, Schwarz Jó­­zsefsikray, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát bird. irodákban. Bicske­n, Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nacht, Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Hei­ban, Berlin NW, Unter den Linden 10/41. Szerkesztőség és kiadóhivatal VI. Andrássy­ út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 200 kb.­ona, félévre 140 korona, negyedévre 40 korona, egy hóra 25 korona. A .VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pálya­udvarokon 1 korona. • ■­­ .................. t Il­ II I ' ' ~ ................ XL évfolyam Budapest, 1920 SZERDA május 26* 125-ikszám ....~r ............................................/ Amerika nem vesz részt a nagy nemzetközi kölcsönben / Millerandnak és a francia szakértőknek ki­­tánságára Lloyd tudvalevőleg beleegyezett ároda­­lm­i­ hadikárpótlás egész összegét, vasfilm, nagyrészét egyszerre mobilizálják, egy nagy nemzetközi kölcsön alakjában, amelynek Németország tartozásai szolgálnának alapul és ga­ranciául. Ezt a hozzájárulást annál könnyebben megadhatta Lloyd George, mert könnyű volt előre­látni azt, hogy a nemzetközi­­kölcsön sikere Ame­­rika magatartásán múlik. Amerika pedig amúgy is megtagadja részvételét. Ez most csakugyan megtör­tént. Az amerikai lapok, az amerikai gazdasági szakértők és többen az amerikai politikusok közül figyelmeztették Angliát és Franciaországot arra, hogy Amerikára nem számíthatnak egy ilyen nem­zetközi kölcsönnél. Egyébként Amerikában egyre világosabban mutatkoznak a nagy pénzügyi és gazdasági krízis közeledésének jelei. A t­őkeiiség, a pénzhiány egyre súlyosabban érezteti hatását. A háborús célokra és a szövetségesek segélyezésére fordított harmincöt­­milliárdot az Egyesült Államok nemzeti vagyoná­ból vonta el és nem a bankjegyek mennyiségének szaporításával fedezte, tehát most erősen megérzi a háborús költségeket, amelyek az amerikai há­ború rövid tartama ellenére is nagyobbak, mint amennyit bármilyen más nagyhatalom fedezett­ sa­ját eszközeiből. A másik súlyos jelenség a nagy drágaság, amelynek részben a világtermelés vissza­esése a magyarázata, részben pedig az, hogy az elmúlt két év erős munkásmozgalmai és a velük kapcsolatos jelentékeny munkabéremelkedések ter­mészetesen felhajtották az árakat, és pedig na­gyobb mért­ékben, mint ahogy ez­t a munkabérek emelkedése indokolttá tette volna. Ma már a ta­nulatlan munkások öt dollár, tehát ezerkétszáz ko­rona napibért kapnak, de az áremelkedésekkel szemben ezek a bérek is túlságosan alacsonyak. A ruhák enormis megdrágulása következtében most már mind általánosabb lesz a ruhaáruk boj­kottálása. A bojkott olyan erős, hogy jóformán senki sem csináltat új ruhát, és éppen az amerikai lótársaság fizetőképes rétege, legalább egyelőre, nagy örömmel hordja a bojkott egyenruháját, a kék munkászubbonyt. A szövetpiacon tehát teljesen megszűnt a kereslet, ezzel szemben a textilgyárak munkásai újabb ötven százalékos béremelést kö­vetelnek és valószínű, hogy az amerikai textilipar teljesen beszünteti üzemét, hiszen most az export megszűnése után a belföldi piac is megszünteti a vásárlást. A szénhiány Amerikában is sok helyen bénítólag hat, főleg, mert a szállítási nehézségek egyre inkább megnehezítik az ipar rendszeres szénellátását­. Az építkezési iparban teljes a pangás, mivel a magas építési költségek­­következtében mindenki visszariad az új építkezésektől. Az ame­rikai pénzpiac napról-napra nervózusabban nézi a súlyos válságjelenetéseket, és egyelőre a hitelek energikus megszorításával próbálja szilárdítani a talajt. xxxxxxxxxxxx Ib­landból és Irak-Di­a szar szagból a zürichi jelentések szerint­*!! péntek óta nem érkeztek újsá­gok !Svájcba­ x x x x x xxxxxx x A x xxxxxxxxx x x imárában a nacionalisták nagy tüntetéssel ün­nepelték meg a hadüzeneti ötödik évfordulóját. A tüntetésre ellentüntetés volt a válasz. A tüntetők hajba kaptak: egy rendőr és egy egyetemi hallgató életét vesztette, harmincon pedig megsebesültek. Rómában május 24-én, Olaszországnak a há­borúba való beavatkozásának ünnepségei során vé­res összeütközések voltak. Amikor a nacionalista diákok a király melletti tüntetések szik­be­vére, a Kvirinál elé akartak felvonulni, a királyi őrség ú­t­­jukat állta. A tüntetők és az őrség között heves ci­­vakodásra került a sor, amelynek során az őrség egyik kapitánya megsebesült. Az őrség erre revol­verrel lövöldözni kezdett. Hat ember életét vesztette, akik közül öt az őrséghez tartozó katona. Számos sebesülés is történt. A Secolo közli azt a verziót, hogy az őrség megö­t katonái saját bajtársaik tévedésének estek áldozatul.­ ­Százötven centime-mal emelkedett a márka Pájíreken kilencven centime-mal szökött fel a márka árfolyama Zürichben és noha szombaton erős volt a realizálás a semleges tőzsdéken, a márka mégis­­ tartotta az árfolyamát, sőt Zürich­ben 13.60-nal, tehát egy tíz centime-os javulással zárult. A két pünkösdi ünnep alatt erősen keres­ték a márkát és ez magyarázza meg, hogy ma egy eddig példátlan szökkenéssel 13.60-ról 15.10-re emelkedett a kurzusa. Most tehát a békeparitás egynyolcadán áll a márka. A 15.10-es kurzus mellett a német árak igen sok export­áru tekintetében már meghaladják, sőt részben jelentékenyen meghaladják a világpiaci árakat, ami annyit jelent, hogy a neutrális or­szágoknak és az entente-államoknak nem jó üzlet többé márkával vásárolni. Így például a német nehéziparnál már akkor nagy mértéket öltött a külföldi rendelések stomaí­ozása, mikor a 12-es kurzust érte el a márka. Mégsem lehet egyszerűen azt mondani, hogy a 15-10-es árfolyam egy alap­jában véve egészséges és indokolt hausse-mozgalom spekulatív tulhajtása, mert például a szénárak vagy a gabonaárak tekintetében még a 15.10-es paritás szerint is Németország mélyen elmarad a világ­­piac­ árai mögött. A budapesti kifizetés 2.55-ről 2.65-re emel­kedett.­­ I Boroevics meghalt­ ­ Boroevics Eliozár tábornok —­ mint K­a­­genvirlból sejgírtik —, szívszélhűdés következtében, 64 kanban hirtelen meghalt. Kövess tábor­nagy és Boroevics voltak az osztrák-magyar had­seregnek azok a vezérei, akik a háború során megállották helyüket. 1914 októberében a galíciai front felbomlása után jutott Boroevics először fe­lelős állásba, mint hadseregparancsnok és rész­ben az ő érdeme, hogy sikerült újból felállítani az osztrák-magyar frontot, mialatt az oroszok akkor érthetetlen késlekedésből és, mint utóbb kiderült, a muníció és a tartalékok hiánya következtében heteken át nem aknázták ki győzelmüket. A front megszilárdításán kívül több hadműveletet is sikere­sen bonyolított le Boroevics az orosz hadsereggel szemben, majd pedig az olasz fronton kapott had­seregparancsnokságot és ott nem csupán a defen­zíva kemény megszervezésével, hanem az olasz offenzíva egy részének vezetésével is kétségtelen bi­zonyítékát adta erélyének és katonai tudásának. Boroevics egyik­e volt a kevés osztrák-magyar tá­bornoknak, akiket a német vezérkar is megbe­csült. A háború alatt természetesen sorban meg­kapta a nagy kitüntetéseket, majd pedig a tábor­­nagyi rangot. Régi határőrvidéki katonacsaládból szárma­zott Boroevics és a háború kitörése előtt Kassán volt hadtestparancsnok.­ ­Blokk-erődöket építenek Írországban A csapatszállítások Laország felé — amint Londonból jelestikban napról-napra tovább foly­nak. Az ír forradalmárok az elmúlt napokban tizen­nyolc kaszárnyát és öt adóhivatalt romboltak le. A dublini postaépületet, a casheli igazságügyi palotát felgyújtották és több helyen felrobbantották a város­házát. Mac­fready, az írországi helyőrség parancs­noka kijelentette, hogy az ír forradalmárok aligha fogják nagyobb tömegekben, egységesen meg­­sfjüí­ni­ az­­angol csapatokat, azonban számítani , kell arra, hogy Írország egész területén megindul a guerilla­harc. Mac Ready tábornok tehát a kolo­­nián­s háborúk módszere szerint a blokk-erődök lán­caival akarja át­vonni Írországot, hogy így meg­óvja az Írországban elszórt angol csapatokat a kel­lemetlen meglepetésektől. Az angol közvélemény egyre nyugtalanabbul nézi azt a jelenséget, hogy az amerikai sajtónak és az amerikai közvélemény­nek jórésze teljes rokonszenvével az írek mellett és az angolok ellen foglal állást. Junius hatpáHCa / Junius hatodikén j^rffszt ui képviselőket a német birodalom. A^Svalv január tizenhatodikén megválasztott nerplftgyülés feladatának a béke ra­tifikálását. qzftdkotmány kiépítését és az újjáépítés­­easüraösplw problémáinak megoldását kontemplál­­n*Jj*«é^Így tervezték, hogy a nemzetgyűlés nem fog tovább együttmaradni, mint egy esztendei­j. A nemzetgyűlés és a német kormány is most ta­vasszal szerette volna még egy időre kitolni az új választásokat, és a Lüttwitz-féle puccsra tudva­ levőleg az adta meg a közvetlen lökést, hogy a nemzetgyűlés március elején újból kitolta néhány hónappal az új választások időpontját. A Müller­­kormány programmjának egyik pontja azután az új választások sürgős kiírása volt és a nemzetgyű­­lés is jóváhagyta a felette kimondott ítéletet. Az új választásokat nem előzi meg olyan izga­lom és olyan súlyos krízis, mint amilyen a tavaly januári választások előtt feszítette meg Németor­szág minden idegszálát. Mikor Ebert kancellársága 1918 november kilencedikén nem bizonyult eléggé radikális rendszabálynak és Scheidemann kénytelen­ volt a hatalom felét átengedni a független szo­cialistáknak: a „népbiztosok tanácsa** gyanánt megalakult Scheidemann—Haase-kormány nem ve­hette fel programmjába a nemzetgyűlés haladékta­lan összehívását, mert a független szocialisták egy-­ része a választások elodázását követelte, legszél­sőbb balszárnyuk meg éppen elvetette a demokráciai elvét és nem akart tudni választásokról. A németi munkástanácsok birodalmi kongresszusa azonban, a delegátusok öthatodrészének szavazatával foglalt állást a nemzetgyűlés összehívásának sürgőssége mellett és a többségi szociáldemokraták indítvá­nyának elfogadásával 1919 január tizenhatodikára tűzte ki a választásokat. A munkástanácsok kon-­­gresszusának határozata után nem volt kétséges többé, hogy a német munkásosztálynak túlnyom­­óan nagy része a demokrácia alapján áll és a nép egésze által választott képviselők kezébe akarja­ letenni sorsának intézését. Azonban a választások megejtése még nem lett befejezett t­énynvé a kon­gresszus határozatával, mert a berlini munkás­tanács többsége nem vetette alá magát a biroda­lomnak, és a berlini munkástanács elnöke, Ri­ch­ard Müller kijelentette, hogy Berlinben a vá­lasztásokat csak az ő holttestén át lehet megtar­tani. Liebknecht és Rosa Luxemburg pedig Ber­linben, de más városokban is a munkásosztály ra­dikális csoportjainak felfegyverzésével és mozgósí­tásával akarták megakadályozni a választásokat. A tíznapos berlini Spartakusz-forradalom volt az előjátéka a választásoknak és egy-két napig na­gyon kritikus volt a Scheidem­ann-kormány hely­­zete, annál is inkább, mert Haase és két független szocialista társa akkor már kilépett a kormány­ból és így Scheidemannék csak a többségi szo­cialistákra támaszkodhattak. Berlinben olyan bi­zonytalan volt a tatai, hogy a nemzetgyűlés Wei­­marban ült össze hónapokig ott folytatta tanács­kozásait és csak a nyár derekán költözött vissza­ Berlinbe. Most nincsen ilyen nagy kockázatokkal össze­kötve a választások megejtése, és inkább jobbról, mint balfelől mutatkoznak készülődések a választ­ lások megakadályozására. Állítólag Kelet-Elbiában, a porosz lovagbirtokoknak klasszikus talaján sok-­ ezer volt tiszt és más fegyveres ember áll készen­ arra, hogy Berlin ellen induljon: egyelőre az­ egyes nagybirtokok rejtegetik ezeket az ellenforra­dalmi erőket, azonban az adott jelszóra nyom-­­ban felállana az ellenforradalom frontja és meg­kezdené az offenzívát. Lehetséges,­ hogy Kelet- Elbiában csakugyan folynak a készülődések, de­ nem valószínű, hogy a "tervekből tettek lesznek.­ A Reichswehr tisztikarának nagy része kevés­­ ro­­­konszenvet érez a jelenlegi német kormány iránt és kétségkívül monarchista érzésű. Hiszen a Kappa, Lüttwitz-féle ellenforradalom vezérkarával szem-­­ben főleg azért volt kénytelen papiroson hagyni a megtorlást a kormány, mert a Reichswehr lokális felkelésének szigorú megtorlására esetleg a Reichs­­u­ehr általános felkelése lett volna a válasz. És a hangulat a német hadsereg soraiban ma talán fe­­­szültebb, mint volt márciusban, hiszen a kötélé-­ kék nagy részének leszerelése a békeszerződés ren­delkezéseinek megfelelőn, ma aktuálisabb, min­t márciusban volt, és a leszerelés elé sokan nagy­ aggodalmakkal néznek. A német kormány ugyani súlyos anyagi áldozatokkal próbálja enyhíteni a

Next